Bhar.262/2012/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bek. c/ pontja) állapította meg és nevezettet mint visszaesőt - halmazati büntetésül - egy év két hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadság kizárásáról és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség viselésére. Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést enyhítés érdekében. A fellebbezések alapján eljárt Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

1. április hó
2. napján kelt 23.Bf.IX. 6200/2012/
3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. A vádlottat egy rendbeli közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alól felmentette, büntetését - a halmazatra utalás mellőzésével - hat hónapi börtönbüntetésre és egy évi közügyektől eltiltásra enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Be. 348.§

(1)bekezdésében írt jogkörében eljárva, felülbírálva az elsőfokú ítéletet megállapította, hogy az eljárási szabálysértés nélkül lefolytatott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság a bizonyítékok logikus értékelésével döntően megalapozott történeti tényállást állapított meg, amelyet egyébként senki nem vitatott. A tényállás részben - a vádlott személyi körülményei és a hozzátartozó értesítésével kapcsolatos nyilatkozat tekintetében - hiányos volt, amely Be. 351.§

(2)bek. b/ pontjának II. fordulata szerinti részleges megalapozatlanság az iratok alapján, a Be. 352.§

(1)bek. a/ pontja szerint kiküszöbölhető volt. A kiegészített tényállás a felülbírálat során is irányadó volt. A bíróság mérlegelő tevékenysége során logikai hibát nem vétett és indokolási kötelezettségét is kellő részletességgel teljesítette. Az ítélet tényállását a vádlott beismerő vallomására alapította, amely összhangban állt az okirati bizonyítékokkal. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott már kétségbe vonta a bűncselekmény elkövetését, nyilatkozata azonban sem bizonyítás felvételét, sem hatályon kívül helyezést nem indokolt, figyelemmel arra, hogy testvére adatait az ellene kibocsátott elfogató parancs folytán történt előállításakor közölte a rendőrökkel. Az elsőfokú bíróság a letéti tárgyakról készült rendőrségi jegyzőkönyv tekintetében helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményét is a büntető anyagi jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően minősítette. Tévedett azonban, amikor a hozzátartozók értesítésével kapcsolatos nyilatkozatot közokiratnak tekintette. A rendőrségre előállított személy azon nyilatkozata, hogy az őrizetbe vételéről hozzátartozói közül kit kíván értesíteni, nem felel meg a közokirat Pp. 195.§-ában írt kritériumainak és nem lehet a Btk. 274.§-a szerinti közokirat-hamisítás elkövetési tárgya sem. Ezért a vádlottat a Be. 6.§

(3)bekezdés a/ pontjának I. fordulata és a Be. 331.§

(1)bekezdése alapján az ellene emelt egyik közbizalom elleni bűncselekmény miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - felmentette. A másodfokú bíróság a részbeni felmentésre tekintettel, továbbá az elsőfokú bíróság által feltárt bűnösségi tényezők közül nagy nyomatékkal értékelve, hogy nem túl jelentős joghatás kiváltására alkalmas nyilatkozatának valótlanságát a vádlott igen rövid időn belül feltárta, a vele szemben elsőfokon kiszabott joghátrányt - a büntetés nemét nem érintve, - enyhítette. A másodfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője jelentettek be - céljának megjelölése nélkül - fellebbezést. A védő a bejelentett fellebbezést enyhítésért tartotta fenn, azzal, hogy a körözés alatt álló terhelt ijedtében mondta jegyzőkönyvbe testvére személyi adatait. Nagyobb nyomatékkal kérte értékelni a javára, hogy a vádlott cselekményét nagyon megbánta, újabb gyermek születése várható és gerincműtét előtt áll. A bűncselekmény elkövetése óta rendszeres munkával, jövedelemmel rendelkezik és nem került a törvénnyel összeütközésbe. A vádlott megbánásának adott hangot és enyhítést kért. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 749/2012/1. számú átiratában és képviselője a harmadfokú nyilvános ülésen a másodfellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a perrendi szabályok megtartása mellett lefolytatott eljárás eredményeként a kerületi bíróság által megállapított és a törvényszék által kiegészített tényállás megalapozott és így a harmadfokú eljárásban is irányadó. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a vádlott bűnösségét 2 rb közokirat-hamisítás bűntettében, ezt hibát azonban a másodfokú bíróság kiküszöbölte, amikor részfelmentő rendelkezést hozott. A bűnösség körének szűkülése miatt a másodfokú bíróság által enyhített fő- és mellékbüntetés törvényes, további mérséklésükre nincs ok. Ezért a másodfokú ítélet Be. 397.§-a szerinti helybenhagyását indítványozta. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság helytállóan biztosított fellebbezési jogot az ítéletével szemben a Be. 386.§

(1)bek. c/ pontja alapján, miután az elsőfokú határozat bűnösséget megállapító rendelkezését megváltoztatva a vádlottat részben felmentette. A bejelentett fellebbezések nem alaposak. A Be. 387. §

(1)és

(2)bekezdései alapján a harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítélet minden rendelkezését és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást - függetlenül attól, hogy ki fellebbezett - felülbírálja abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az első-, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint a másodfokú ítélet megalapozott-e. A Be. 388. §

(1)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletét meghozta, kivéve, ha ez a tényállás megalapozatlan. Ennek során a harmadfokú bíróság megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően, kellő részletességgel és alapossággal folytatta le. Az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálásához szükséges összes fellelhető bizonyítékot beszerezte és azokat iratszerűen, részletesen, okszerűen, az ésszerűség és a logika szabályainak megfelelően értékelte, mérlegelte. Az így megállapított - a másodfokú bíróság által részben kiegészített - tényállást a törvényszék megalapozottnak ítélte, s irányadónak fogadta el a másodfokú eljárásban is. Az így kiegészített tényállás teljeskörű, senki által nem vitatott bizonyítékon alapul, s minden tekintetben megalapozott, így a Be. 388. §

(1)bekezdése alapján a harmadfokú bíróság számára irányadó volt. Az elsőfokú bíróság határozata a vádlottat marasztaló részében indokolási hiányosságban nem szenved, tartalmazza a tényállási elemek vizsgálatát, továbbá a közokirat-hamisítás részletes jogi indokolását is. A másodfokú bíróság mindenre kiterjedően megtette a bűncselekmény fogalmi ismérveinek vizsgálatát és a harmadfokú bíróság egyetért a másodfokú határozat elvi álláspontjával. Helytállóan állapította meg, hogy a hozzátartozó értesítésére vonatkozó nyilatkozat nem tekinthető közokiratnak, ezért bűncselekmény hiányában helyesen mentette fel a vádlottat az ellene emelt egy rendbeli a Btk. 274.§

(1)bek. b/ pontjában írt bűncselekmény vádja alól, amely felmentő rendelkezést egyébként másod-fellebbezéssel nem támadtak. A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a bejelentett fellebbezéseket alaptalannak találva, a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletének törvényes rendelkezéseit a Be. 397. §-a szerint helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 385.§-ára figyelemmel, a Be. 381.§

(1)bekezdése szerint rendelkezett. Budapest,

1. évi március hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Sebe Mária s.k. előadó bíró Dr. Sárecz Szabina Martina s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 23.Bf.IX. 6200/2012/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 3.Bhar.262/2012/
4. számú végzése folytán
5. évi március hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
7. évi március hó
8. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző