Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.083/2013/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Bokros Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és ifj. II.rendű felperes neve (ugyanottani lakos) II. rendű felperesnek - a dr. Krezinger György jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) I. rendű és a Dr. Szakál Róbert Ügyvédi Iroda által képviselt II.rendű alperes neve II. rendű alperes ellen kártalanítás megfizetése és egyéb iránti perében a z-i Törvényszék
- december
- napján kelt 6.P.21.190/2012/
- számú ítélete ellen a felperesek
- sorszámú fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felpereseket egyetemlegesen, hogy 15 napon belül fizessenek meg az I. rendű alperesnek 17.500 (tizenhétezer-ötszáz), míg a II. rendű alperesnek 5.000 (ötezer) forint + ÁFA másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Kötelezi a felpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a Magyar Állam javára, az illetékes állami adóhatóság felhívására - az ott írt időben és módon 56.000 (ötvenhatezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság a felperesek kártalanítás és egyéb iránt előterjesztett keresetét elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendű alperesnek 300.000 forint, míg a II. rendű alperesnek 254.000 forint perköltséget. A feljegyzett 544.800 forint illeték megfizetésére szintén a felpereseket kötelezte egyetemlegesen, külön felhívásra. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a z-i 0000/8 helyrajzi számú, „szántó és erdő" művelési ágú ingatlan tulajdonosai a felperesek adásvétel címén 1/2-1/2 arányban 1995-től kezdődően. Szüleik, II.rendű felperes és K-né F.E.I. holtig tartó haszonélvezeti joggal rendelkeznek az ingatlanon. A szomszédos z-i 0000/1 helyrajzi számú, országos közútként nyilvántartott, állami tulajdonú, külterületi ingatlan vagyonkezelője korábban a Z.M.Á.Kkt., majd az I. rendű alperes lett. Vagyonkezelői joga
- április 25-én az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. A perbeli közút rekonstrukcióját
- évben végezték. A korszerűsítés megrendelője és beruházója az Á K M I Kht. volt. A felperesek a
- január
- napján készült kitűzési vázrajz alapján, T.I. földmérőtől szereztek tudomást arról, hogy a közút felújítása során a korábban 18.348 m2 nagyságú külterületi ingatlanukból 947 m2 nagyságú területet leválasztottak, melyen jelenleg a betonárok, valamint néhol az aszfaltozott útburkolat található. Megszűnt továbbá a közút felőli összeköttetést biztosító bejárat, amelyet annak ellenére használtak korábban, hogy nem minősült hivatalos útcsatlakozásnak, és közlekedésbiztonsági szempontból nem volt engedélyezhető. Ezt követően,
- június 12-én M.Sz. földmérő újabb kitűzési vázrajzot készített, amely a felperesek tulajdonában álló ingatlanból elcsatolt terület nagyságát 908 m2ben határozta meg. A felperesek eredeti kereseti kérelmükben 9.080.000 forint kártalanítás megfizetésére kérték kötelezni az I. rendű alperest a 908 m2-nyi terület birtokba vételéért, 10.000 forint/m2 áron számítva az őket ért kárt. Pontosított keresetükben állították, hogy a közút rekonstrukciója során túlépítés történt, a birtokba bocsátás már nem lehetséges, és a túlépítéssel okozott értékcsökkenés maga a felperesek kára. A perben kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény ismeretében leszállították a keresetet: 7.264.000 forint és ennek
- április
- napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az I. rendű alperest, mivel vagyonkezelői joga ebben az időpontban került bejegyzésre az ingatlannyilvántartásba. Egyúttal kiterjesztették a keresetüket a II. rendű alperesre, mint a szomszédos közút tulajdonosára, akit az I. rendű alperessel egyetemleg kértek marasztalni. Ezután ismét módosították a keresetüket: a 7.264.000 forint kártalanítás és kamataiban való egyetemleges marasztalás mellett arra is kérték kötelezni az alpereseket egyetemlegesen, hogy a z-i 0000/1 helyrajzi számú közúttal való csatlakozást biztosító bejáratot az eredeti állapot szerint állítsák helyre. A per során,
- november
- napján az I. rendű alperes vételi ajánlatot tett a felperesek és a haszonélvezők felé. Sz.L-né földmérő által
- szeptember
- napján készített változási vázrajz alapján 865 m2 nagyságú területrészt 6.920.000 forint vételár ellenében kívánta a II. rendű alperes nevében megvásárolni. A felperesek a vételi ajánlatot nem fogadták el, ezért az I. rendű alperes
- március
- napján kisajátítási eljárást indított a perbeli ingatlanra vonatkozóan. A Z Kormányhivatal
- július
- napján meghozott .... számú határozatával elrendelte a z-i 0000/8 helyrajzi számú ingatlanból a megosztás után létrejött 0000/39 helyrajzi számú ingatlannak a közlekedési infrastruktúra fejlesztése céljára történő kisajátítását. Megállapította, hogy a kisajátított ingatlanrész a határozat jogerőre emelkedésével tehermentesen a II.rendű alperes tulajdonába kerül, míg a kisajátítással nem érintett ingatlanrészekre vonatkozó bejegyzett jogok, feljegyzett tények változatlanok maradnak. Megkereste az illetékes körzeti földhivatalt a II.rendű alperes tehermentes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt. A 0000/8 helyrajzi számú ingatlanból kisajátított 865 m2 nagyságú ingatlanrész után a felperesek javára személyenként 2.148.424 forint, míg a haszonélvező szülők javára személyenként 1.432.282 forint, mindösszesen 7.161.412 forint pénzbeli kártalanítást állapított meg. Mivel a tulajdonosok és haszonélvezők vitatták a terület nagyságát, a közigazgatási hatóság szakvélemény alapulvételével döntött. Az I. rendű alperes a kártalanítási összegeket
- augusztus
- napján átutalással teljesítette. A kisajátítási határozat ellen az érintettek bírósági felülvizsgálat iránt pert nem indítottak. A felfüggesztés után újraindult perben a felperesek leszállították követelésüket, és az alpereseket 100.000 forint kártalanítás megfizetésére kérték kötelezni egyetemlegesen, valamint a korábbi kereseti követelés, 7.264.000 forint tőke után a már megjelölt időponttól járó késedelmi kamat megfizetését kérték. Emellett a megszüntetett bejárat természetbeni helyreállítására irányuló kereseti kérelmet az I. rendű alperessel szemben fenntartották. Állították, hogy a tulajdonuktól már a keresetindítás előtt megfosztották őket, ezért a kamatkövetelésük jogszerű. A bejárattal összefüggésben állították, hogy az I. rendű alperes jogelődje, a M K Kht. hajtotta végre az átépítést. A Ptk.355.§-ának
(1)bekezdését jelölték meg e körben keresetük jogalapjaként. Az I. rendű alperes a módosított kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy kisajátítás után túlépítés miatti kártalanítási igény már nem érvényesíthető, hiszen a felperesek nem tulajdonosok. A közigazgatási eljárásban nyújtott teljes kártalanításra tekintettel a felpereseknek többletkövetelése már nem lehet. A bejárat helyreállítására vonatkozó felelősségét az I. rendű alperes nem ismerte el, mivel nem okozott kárt, továbbá állította, hogy a M K Kht.-nek nem jogutódja. A II. rendű alperes szintén a módosított kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a végleges megoldást szolgáló területrendezési eljárás lefolytatására nem a nevében eljáró M N V Zrt. köteles, ezért vele szemben a felperesek nem érvényesíthetnek igényt. A kártalanítással összefüggésben az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a Ptk.109.§ának
(1)bekezdés a) pontja szerinti túlépítés és kártalanítás a Ptk.177.§-ának
(1)bekezdése szerinti kisajátítás után már nem alkalmazható, hiszen a felperesek tulajdonjoga megszűnt a perbeli ingatlanrészen. Rögzítette, hogy a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 4.§-ának
(1)bekezdés f) pontja alapján az állam kizárólagos tulajdonába tartoznak az országos közutak és azok műtárgyai, ide nem értve a közút tartozékát képező, az ingatlannyilvántartásban várakozóhelyként, pihenőhelyként feltüntetett önálló ingatlant, valamint a közúti közlekedésről szóló törvény szerinti útcsatlakozást. Rámutatott arra, hogy a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (továbbiakban Kstv.) 9.§-ának
(1)bekezdése alapján a kisajátított ingatlan tulajdonosát a tulajdonjoga elvonásáért teljes, azonnali és feltétlen kártalanítás illeti meg. Leszögezte továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli területrész felett a II. rendű alperes tulajdonjogot szerzett a
- július
- napján kelt kisajátítási határozat alapján. A kártalanítást az I. rendű alperes megfizette a tulajdonosoknak és haszonélvezőknek
- augusztus 23-án. Hangsúlyozta, hogy a kisajátított ingatlanrész területének mértékét és az azután járó kártalanítási összeg nagyságát polgári peres eljárásban nem lehet felülvizsgálni, az kizárólag a közigazgatási határozat elleni bírósági felülvizsgálat során lett volna sérelmezhető. Ilyen keresetet azonban a felperesek nem terjesztettek elő. Kifejtette továbbá az elsőfokú bíróság az ingatlan közúttal való csatlakozását biztosító bejárat természetbeni helyreállítására vonatkozóan: a felpereseknek az I. rendű alperessel szemben azt kellett volna bizonyítaniuk, hogy az I. rendű alperes károkozó magatartást tanúsított. Az I. rendű alperes állította, hogy a M K Kht.-nek, aki a beruházást végezte, a bejáratot megszüntette, nem jogutódja. A jogutódi minőség bizonyítása a felpereseket terhelte az I. rendű alperes tagadásával szemben. A Pp.3.§-ának
(3)bekezdésében írt kioktatás és a Pp.164.§-ának
(1)bekezdése szerinti bizonyítási teher ellenére a felperesek ebben a körben bizonyítékot, bizonyítási indítványt nem ajánlottak fel. Mindezen indokokra figyelemmel az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperesek nyújtottak be fellebbezést, melyben annak kereseti kérelmük szerinti megváltoztatását kérték. Előadták, hogy a Ptk.109110.§-ai alapján a túlépítéssel okozott kárért a túlépítő szomszéd tartozik felelősséggel. Ennek során irreleváns, hogy a munkát ki tervezte, illetve ki végezte. A túlépítő szomszéd a II.rendű alperes, a biroklás joga pedig az ingatlannyilvántartásba bejegyezve az I. rendű alperes ... illeti, ezért továbbra is mindkettőjük egyetemleges kötelezését kérte a kártalanítás fennmaradó tőkeösszege (100.000 forint) és a 7.264.000 forint
- április
- napjától járó kamata megfizetésére. Mivel az alperes részéről csak részteljesítés történt, melynek csupán szükségszerű formai eleme lehet a kisajátítás, ezért véleményük szerint polgári perben továbbra is követelhetik a felperesek az általuk igényelt kártalanítási összeget. Hivatkoztak arra, hogy a túlépítés térmértéke és annak értékelése igazságügyi szakértők bevonásával már a kisajátítási eljárás megindítása előtt megtörtént. Állították továbbá, hogy a felfüggesztés alatt minden perbeli cselekmény hatálytalan, így nem válhat joghatályossá a kisajátítási eljárás során az ingatlannyilvántartásba bejegyzett változás sem. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperesek másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperesek sem a peres eljárásban meghozott felfüggesztő végzések ellen, sem a közigazgatási kisajátítási eljárásban meghozott határozat ellen nem éltek jogorvoslati jogukkal. Utalt arra, hogy a túlépítés térmértéke vonatkozásában a bíróság nem rendelt ki igazságügyi szakértőt, csupán az érték meghatározására. Előadta, hogy a rekonstrukciós munkák során az I. rendű alperes nem járt el, kárt nem okozott a felpereseknek. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében szintén az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperesek másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Állította, hogy a területrendezés az I. rendű alperes feladata, nem a II. rendű alperesé. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból helyes jogi indokok alapján helyes következtetést vont le, ezért a másodfokú bíróság az ítéletet helybenhagyta a Pp.253.§-ának
(2)bekezdése alapján. Maradéktalanul egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint a kisajátított ingatlan térmértékét és a kártalanítási összeget polgári peres eljárás során nem, kizárólag a kisajátítás tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban lehet sérelmezni, illetve felülbírálni. A közigazgatási határozat III. pontja tartalmazza, hogy az a közléssel válik jogerőssé, ellene fellebbezni nem lehet, bírósági felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül lehet kérni, amelyben alperesként a Z Kormányhivatalt és a K K Központot kell megjelölni, amennyiben nem a kisajátítást kérő a felperes. Ennek tudatában és ennek ellenére a
- szeptember
- napján kelt beadványukban a felperesek közölték, hogy nem kérték a jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálatát, ezért is kérték a polgári per folytatását. Ebben a körben nincs jelentősége annak a felperesi hivatkozásnak, hogy csekély volt a különbség a kisajátítási eljárásban megállapított kártalanítás és a jelen perbeli követelés összege között. Az a szándék sem vehető figyelembe a polgári perben, hogy a felperesek úgy vélték, a kisajátítási határozat bíróság előtti megtámadása hátráltatná a jelen per befejezését. A kártalanítás összegét tehát a felperesek utóbb már nem vitathatják. Mivel a biztosított jogorvoslati lehetőséggel nem éltek, attól elestek. Polgári jogi jogviszony így a felek között a kártalanítás kérdésében már nincs. A túlépítés jogintézménye pedig kisajátítás után nem jöhet szóba, annak jogkövetkezményeit ezért a jelen perben alkalmazni nem lehet. A felperesek kamatkövetelésével összefüggésben kiemeli a másodfokú bíróság: a kisajátítási határozat rendelkező része tartalmazza, hogy a kártalanítási összeg a határozat jogerőre emelkedésével esedékes, ettől az időponttól kezdődően jár a Polgári törvénykönyv szerinti késedelmi kamat. Ha ezzel nem értettek egyet, úgy azt is a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban támadhatták volna. A felperesek fellebbezési érvelése, miszerint a tárgyalás felfüggesztésével minden perbeli cselekmény hatálytalan, így a felfüggesztés ideje alatt bekövetkezett tulajdonjog-változást a jelen polgári perben figyelembe venni nem lehet, helytelen. A Pp.155.§-ának
(2)bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a felfüggesztés tartalma alatt tett minden bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a felfüggesztéssel, illetőleg az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések azonban nem perbeli cselekmények, nem a polgári per, hanem közigazgatási eljárás eredménye, így hatálytalanságuk fel sem merülhet. A kisajátítással pedig nem vitásan bekövetkezett a tulajdonjog-változás. A felpereseknek a korábbi, nem hivatalos bejárat természetbeni helyreállítására vonatkozó, I. rendű alperessel szembeni kereseti kérelmével kapcsolatban a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján azt nem tudta megállapítani, hogy a bejáratot ki és pontosan mikor szüntette meg. Az sem volt kideríthető, a kereseti kérelem sem tartalmazta pontosan, hogy mi volt az eredeti állapot, mit, hogyan kérnek helyreállítani. A felperesek állították, hogy a közutat az I. rendű alperes jogelődje szüntette meg, az I. rendű alperes azonban ezt tagadta. A felperesek pedig a Pp.164.§-ának
(1)bekezdésében írt bizonyítási kötelezettségük ellenére nem bizonyították, nem is ajánlottak fel bizonyítékot arra nézve, hogy az I. rendű alperes vagy jogelődje kárt okozott számukra. A bizonyítatlanság következményeit pedig a felpereseknek kell viselni. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a jogellenes károkozó magatartás bizonyítása esetén is kimentési lehetősége van a károkozónak. Kétséges továbbá, hogy egy engedély nélküli, közlekedésbiztonsági szempontból veszélyes útcsatlakozás helyreállítható-e. A fentiekre tekintettel a felperesek követelése minden tekintetben alaptalan volt. A fellebbezési pertárgyérték az I. rendű alperessel szemben 700.000 forint (100.000 forint kártalanítás + a bejárat helyreállítására meg nem határozható perérték, 600.000 forint), míg a II. rendű alperessel szemben a fellebbezési perérték 100.000 forint. A felperesek pervesztesek lettek, ezért kötelesek megfizetni egyetemlegesen az alperesek perköltségét a Pp.78.§-ának
(1)bekezdése és 82.§-ának
(1)bekezdése szerint. Az I. rendű alperes jogi képviselőjének munkadíját az ítélőtábla a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§-ának
(2)bekezdés a) pontja,
(3)bekezdése és
(5)bekezdése alapján 17.500 forintban, míg a II. rendű alperes jogi képviselőjének munkadíját ugyanezen rendelkezések, valamint az IM rendelet 4/A.§-ának
(1)bekezdése szerint 5.000 forint + ÁFA összegben állapította meg. A feljegyzett fellebbezési illeték 700.000 forint x 8% = 56.000 forint, amelyet az illeték-feljegyzési jogban részesült, sikertelenül fellebbező felperesek kötelesek viselni egyetemlegesen az Itv.74.§-ának
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kmr.13.§-ának
(2)bekezdése szerint. A másodfokú bíróság az ítéletét tárgyaláson kívül hozta meg a Pp.256/A.§-ának
(4)bekezdése alapján. Pécs,
- szeptember
- dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró