Bfv.252/2013/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Pénzbüntetés törvénysértő kiszabása, a másodfokú határozat büntetéskiszabási részének megváltoztatása, egyebekben hatályában fenntartása. KÚRIA Bfv.III.252/2013/5.szám A Kúria Budapesten, a

1. év június nyilvános ülésen meghozta a következő hó
2. napján tartott í t é l e t e t: A csalás bűntette miatt B. L. és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a Békés Megyei Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Békéscsabai Városi Bíróság 6.B.127/2011/
3. számú, illetőleg a Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság 4.Bf.200/2012/
4. számú ítéletét B. J. III. rendű terhelt tekintetében annyiban változtatja meg, hogy a III. rendű terheltet 6 (hat) hónap börtönbüntetésre ítéli, amelynek végrehajtását 2 (kettő) év próbaidőre felfüggeszti. Elrendeli a III. rendű terhelt által pénzbüntetés címén befizetett 60.000 (hatvanezer) forint összegnek a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt történő visszatérítését. Egyebekben a megtámadott határozatot tekintetében hatályában fenntartja. a III. rendű terhelt Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s B. L. és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a Békéscsabai Városi Bíróság a
5. március 9-én kelt 6.B.127/2011/
6. számú ítéletével B. J. III. rendű terheltet bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt 40 napi tétel - napi tételenként 3000 forint, összesen tehát 120.000 forint - pénzbüntetésre ítélte. Az ügyben kizárólag a terheltek és védőik jelentettek be fellebbezést, az ügyész az ítéletet tudomásul vette. A másodfokú bíróságként eljáró Gyulai Törvényszék a
7. december 11-én jogerős 4.Bf.200/2012/
8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, és a III. rendű terhelt cselekményét társtettesként és folytatólagosan elkövetettnek minősítette. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta azzal az észrevétellel, hogy a III. rendű terhelttel szemben pénzfőbüntetés kiszabására a büntető anyagi jogszabályok sérelmével került sor. A bíróság által megállapított tényállás a következő: S. V. K. sértett 2009 novemberében a gy-i kórházban ismerkedett meg az I. rendű terhelttel, akivel közölte, hogy mezőgazdasággal foglalkozik és rendelkezik egy halastóval is, amit értékesíteni szeretne. B. L. I. rendű terhelt 2009 december hónapban felvette a kapcsolatot a sértettel, majd 2010 április hónap elején azzal a szándékkal kereste meg, hogy pénzt csaljon ki tőle. A sértett ekkor megemlítette, hogy a halastavából kb. 15-20 hektárnyi területet 3 mFt/ha áron értékesíteni kíván. Az I. rendű terhelt ekkor közölte vele, hogy van egy pécsi vállalkozó ismerőse, aki megvásárolná a halastavat. Az I. rendű terhelt ezt követően felvette a kapcsolatot C. Cs. II. rendű terhelttel és megegyeztek abban, hogy a sértettől pénzt csalnak ki. E megállapodásnak megfelelően az I. rendű és II. rendű terhelt felkereste a sértettet a tanyáján, majd a II. rendű terhelt K. T. p-i vállalkozónak kiadva magát vételi ajánlatot tett a halastóra. A II. rendű terhelt ez alkalommal megemlítette, hogy egy német üzleti partnernek 9 garnitúra antik bútor értékesítésére van szerződése, de mivel neki csak 8 garnitúrája van, ezért a kilencedik megvásárlásához néhány napra 2 millió forintra lenne szüksége. A 9 garnitúra értékesítéséből befolyó 100 millió forintból ugyanis le tudja foglalózni a halastavat. A II. rendű terhelt ekkor azt is állította, hogy a sértett b-i házába szállítják a bútorokat és a német üzletember ott fogja ezt kifizetni. Az I. rendű terhelt is győzködte a sértettet, míg végülis a sértett a halastó megvételének reményében kölcsönadott 2 millió forintot. A megbeszélést követően az I. rendű terhelt a sértettet egy b-i házhoz szállította, és ott egy kanapéból, egy asztalból és 4 fejtámlás székből álló garnitúrát mutatott neki, ahol egy ismeretlen személy magát a bútor tulajdonosának állította be. Ezt követően mindhárman a J. Kávézóba mentek, ahol megállapodtak 3 millió forintos vételárban, holott a bútor csak 270.000 Ft-ot ért, és a sértett ez alkalommal átadott 200.000 Ft-ot az ismeretlen személynek. Az ismeretlen személy a bútorokat a sértett b-i otthonába szállította, ahol a sértett részére 2 millió forintot adott át. Az I. rendű terhelt közölte a sértettel, hogy a II. rendű terhelt, vagyis K. T. még 1 millió forintot kér, amelybe a sértett beleegyezett, ezért az I. rendű terhelt a sértettet elvitte egy másik b-i lakásba, ahol ismét felpakoltak egy bútorgarnitúrát, és a sértett lakására szállították. Itt a sértett átadott még 1 millió forintot az ismeretlen személynek. Az I. rendű terhelt két nappal később felhívta a sértettet telefonon, hogy a német üzletember nem viszi el a 9 garnitúrát, mivel tízre van vevője. Ezt követően a sértett találkozott a II. rendű terhelttel és az ismeretlen személlyel az I. rendű terhelt társaságában és itt a II. rendű terhelt közölte a sértettel, hogy még 1 garnitúrát meg kell vásárolni, mert akkor kapja meg a 100 milliós vételárat, amelyből a halastavat meg tudja venni. Ekkor az I. rendű és II. rendű terhelt rábeszélte a sértettet, hogy további 4 millió forintot fektessen be a bútorok megvásárlásába. Ezt követően a sértett az I. rendű terhelt kíséretében Ö-re utazott, ahol egy lakatlan ingatlanban bemutattak számára egy bútorgarnitúrát, amelynek tulajdonosaként az I. rendű terhelt testvére, B. J. III. rendű terhelt mutatkozott be. A III. rendű terhelt tisztában volt azzal, hogy a bútorügyletek egyetlen célja, hogy a sértett megtévesztésével pénzt szerezzenek. A sértett a bútorok megtekintése után a 4 millió forintos vételárat soknak tartotta (amely valóságban csak 165.000 Ft-ot ért), mire az I. rendű terhelt közölte vele, hogy amennyiben az üzletbe nem megy bele, az eddig befektetett pénze is el fog veszni. A terheltek ezt követően már mindössze 2,5 millió forintot kértek néhány napra a sértettől. Mivel a sértett pénze ekkor már elfogyott, értékesítette a terményét áron alul, hogy pénzhez jusson, majd Ö-n B. L. I. rendű terhelt jelenlétében átadta a 2,5 millió forintot a III. rendű terheltnek, aki telefonon értesítette erről a II. rendű terheltet, hogy intézkedhetnek a bútorok elszállítása felől. Az I. rendű és II. rendű terhelt még a továbbiakban is pénzt akart a sértettől kicsalni, ezért a II. rendű terhelt pár nappal később felhívta a sértettet telefonon, hogy baj van, ugyanis a német vevő egy törött szék miatt nem akarja a bútorgarnitúrát átvenni, ezért egy másikat kell vásárolni, amelyekért 5 millió forintot kértek a sértettől. A sértettnek azt mondták, hogy az I. rendű terhelt ad 5 millió forintot, így a sértettnek csupán a fennmaradó 3 millió forintot kell kifizetni. A sértett ennek már nem kívánt eleget tenni, ezért
9. május 19én a S-i Rendőrkapitányságon feljelentést tett az I. rendű és II. rendű terhelt ellen. A terheltek továbbra sem adták fel, hogy a sértettől pénzt szerezzenek, és változatlanul győzködték, hogy fizessen, ezért
10. június 7-én a b-i OMV kútnál egy találkozót beszéltek meg, ahol a II. rendű terheltet a rendőrök elfogták. A terheltek a sértettnek összesen 7,2 millió forint kárt okoztak, amelyet B. L. I. rendű terhelt
11. június
12. napján teljes egészében megtérített. A jogerős ítélet ellen a Békés Megyei Főügyészség
13. február
14. napján BF.318/
15. szám alatt a Be.
16. §