Bf.179/2013/4 – Szegedi Ítélőtábla

(1)és

(3)bekezdés b) pont) miatt emelt vád alól felmenti. Az elsőfokú eljárásban felmerült 710.773,- (hétszáztízezer-hétszázhetvenhárom) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen nyomban bejelenthető fellebbezésnek van helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat hűtlen kezelés bűntettének kísérlete [Btk. 319. §

(1)és

(3)bekezdés b) pont] miatt 1 év, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Az [

1. sz. gazdasági társaság megnevezése] magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt elutasította. A vádlott [
2. sz. település megnevezése] külterület [
3. sz. helyrajzi szám megjelölése] helyrajzi számú és [
4. sz. település megnevezése] külterület [
5. sz. helyrajzi szám megjelölése] helyrajzi számú ingatlanjainak, és az [
6. sz. gazdasági társaság megnevezése]-ben lévő üzletrészének zár alá vételét feloldotta. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költségből 185.273,- forint megfizetésére és megállapította, hogy a fennmaradó 445.500,- forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a vádlott és a védő felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A védő a fellebbezési nyilvános ülésen a fellebbezését részletesen indokolta, melyben megalapozatlanság okából az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását is indítványozta. Arra hivatkozott, hogy a tényállás hiányos, ezért megalapozatlan és az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett eleget. A megalapozatlanság kapcsán utalt arra, hogy az ingatlan forgalmi értéke megalapozatlanul került meghatározásra, illetve, hogy az elsőfokú bíróság nem tett tényállásbeli megállapítást arra, hogy (név) milyen módon akarta hasznosítani az ásványvízüzemet. Az indokolási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a bizonyítékok értékelését követően az elsőfokú bíróság adós maradt azzal a következtetéssel, hogy a társaság mindkét tulajdonosának az volt a célja, hogy az üzem eladásra kerüljön. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.130/2013/1-II. számú átiratában a tényállás helyesbítésére és a bűnösségi körülményekre tett észrevételei mellett, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott az utolsó szó jogán fellebbezését részletesen indokolta, melyben arra hivatkozott, hogy tudata nem fogta át, hogy a reális piaci, keresleti és kínálati viszonyok között az ingatlant áron alul értékesítette volna és ezzel az [
7. sz. gazdasági társaság megnevezése]-nek kárt okozott volna. Arra még az eshetőleges szándéka sem terjedt ki. Az ítélőtábla az eredeti fellebbezéseket ítélte alaposnak. Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
8. §

(1)bekezdése szerint felülbírálva, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt. Az elsőfokú bíróság megalapozott indokok mellett utasította el a vádlott és a védő bizonyítási indítványát. Az ítélőtábla osztotta azt az álláspontját, hogy a vádlott házastársának tanúvallomása a vádlott cselekvősége szempontjából jelentőséggel nem bír. Az ítélőtábla a védő fellebbezési nyilvános ülésen előterjesztett, új szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványának teljesítését is szükségtelennek tartotta, ezért azt elutasította, mivel az elsőfokú bíróság az eljárás során készült szakértői véleményeket értékelési körébe vonta és megfelelően megindokolta, hogy azok közül melyiket és miért fogadta el. Bf.I.179/2013/4. Az ítélőtábla a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az első fokú ítélet tényállását az iratok egybehangzó adatai alapján az alábbiak szerint kiegészítette és helyesbítette: A

1. oldal
2. bekezdésében írt dátum helyesen
3. október
4. napja (nyomozati iratok
5. kötet
6. oldal alatti cégkivonat és
7. kötet
8. oldal alatti taggyűlési jegyzőkönyv). A
9. oldal
10. bekezdésében részletezett szerződést [
11. sz. település megnevezése]-en kötötték. Ezen szerződés szerint - és ténylegesen is - az ingatlan vételára 70.000.000,forint + 17.500.000,- forint áfa, összesen 87.500.000,- forint, míg a gépek vételára 30.000.000,- forint + 7.500.000,- forint áfa, összesen 37.500.000,- forint, mindösszesen 100.000.000,- forint + áfa, azaz 125.000.000,- forint volt, azzal hogy az áfa fizetési kötelezettség a vevőt terhelte (nyomozati iratok
12. kötet 34-
13. oldalak alatti adásvételi szerződés). Mellőzi az ítélőtábla a
14. oldal
15. bekezdéséből azt a megállapítást, hogy a vádlott a magatartásával 7.500.000,- forint vagyoni hátrányt okozott. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan és megalapozott, így azt az ítélőtábla a fenti helyesbítésekkel és kiegészítésekkel az ítélkezés alapjául elfogadta. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta. Részletesen számot adott arról, hogy milyen bizonyítékokat és miért fogadott el. Helytálló indokát adta annak is, hogy a [
16. sz. település megnevezése] [
17. sz. helyrajzi szám megjelölése] helyrajzi szám alatti ingatlan értékére vonatkozóan miért fogadta el az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleményét. E körben az iratok tartalmának megfelelően hivatkozott arra, hogy ezen szakvélemény mellett a [
18. sz. gazdasági társaság megnevezése] felszámolási eljárása során a [
19. sz. gazdasági társaság megnevezése] által készített vélemény, illetőleg a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bács-Kiskun Megyei Adóigazgatósága által kibocsátott fizetési meghagyás adatai adtak további támpontot. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét is teljesítette. Mindezeken túlmenően pedig nincs olyan más ok sem, amely az eső fokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolná. Ezért az erre irányuló védői fellebbezés eredményre nem vezethetett. Hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy a jelen eljárás tárgyát nem képezi a tulajdonosok, vagyis a vádlott és (név) közötti jogvita. Az nem kétséges, hogy a vádlott, mint az [
20. sz. gazdasági társaság megnevezése] önálló képviseletre jogosult ügyvezetője jogosult volt a vád tárgyát képező adásvételi szerződés megkötésére. Az ítélőtábla álláspontja szerint annak a kérdésnek a vizsgálata bír kiemelt jelentőséggel, hogy a vádlott felismerte-e, hogy vagyoni hátrányt okozhat az ásványvízüzem és a hozzá tartozó gépsor értékesítésével az [
21. sz. gazdasági társaság megnevezése]-nek, és hogy e körben milyen, valós piaci ár alatti értékesítés vehető figyelembe. Rámutat az ítélőtábla a gépek külön értékével kapcsolatosan arra, hogy az ásványvíz üzem gépeit csak az ingatlan értékével együtt lehet figyelembe venni, mivel az ingatlan kizárólag a gépekkel együtt képviselhet forgalmi értéket, hiszen az üzem, mint ingatlan csak a gépekkel együtt alkalmas ásványvíz palackozó tevékenység ellátására. A következetes bírói gyakorlat szerint, hűtlen kezelés esetén a vagyoni hátrány okozásának szándékosnak kell lennie, és az lehet eshetőleges szándék is. A hűtlen kezelés akkor állapítható meg, ha a vagyonkezeléssel kapcsolatos szabályok szándékos megszegésén túlmenően az ezzel okozati összefüggésben bekövetkező vagyoni hátrány tekintetében az elkövető - legalább eshetőleges - szándékára vonható le jogi következtetés. Akkor mondható szándékosnak a kötelességszegés, ha az elkövető tudja, hogy őt milyen meghatározott -mérlegelést nem tűrő - kötelesség terhel, és felismeri, hogy magatartása folytán vagyoni hátrány keletkezhet, mely következményt kívánja, vagy abba legalább belenyugszik (Büntetőjogi Kommentár, HVG Orac
22. oldal, BH. 1999/7-
23. számú jogeset, Szegedi Ítélőtábla Bf.I.5/2008/
24. számú végzés). Az ítélőtábla megítélése szerint az elsőfokú bíróság elmulasztotta a vádlott tudattartalmának részletes vizsgálatát. Az irányadó tényállás szerint az [
25. sz. gazdasági társaság megnevezése] (név), illetve a [
26. sz. gazdasági társaság megnevezése] által nyújtott hitelek felhasználásával
27. március
28. napján az ásványvíz üzemet és a hozzá tartozó palackozó gépsort 70.000.000,- forint + áfa vételáron vásárolta meg és majdnem egy év múltán,
29. február
30. napján a vádlott 100.000.000,- forint + áfa vételáron értékesítette azt. A
31. március
32. napján történt adásvétel során a vételárból az ingatlan vételára 46.500.000,- forint + áfa, míg a
33. február
34. napján történt értékesítés során 70.000.0000,- forint + áfa volt. A vádlott
35. február
36. napján tehát az ingatlant a
37. március
38. napján kifizetett vételárhoz képest 23.500.000,- forinttal magasabb eladási áron értékesítette. Ezen túlmenően nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a Nemzeti Adóés Vámhivatal Bács-Kiskun Megyei Adóigazgatósága által
39. május
40. napján kibocsátott fizetési meghagyás az ingatlan forgalmi értékét a helyszíni szemle, az ügyfél nyilatkozata, illetve összehasonlító adatok figyelembevételével, tekintettel az ingatlan használt állapotára, 1/1 tulajdoni Bf.I.179/2013/
41. hányadban áfa-s áron, 87.500.000,- forintban fogadta el, amely a szerzés időpontjában a térségi ingatlanpiaci tendenciáknak megfelelő értéket mutatta (elsőfokú iratok 24/T. sorszáma alatti fizetési meghagyás). (Név) első fokú tárgyaláson tett vallomása szerint a vádlott 15% üzletrésze 10,5 millió forintot ért. A vádlottat a cégből " ki akarta vásárolni " , erre különféle szerződéstervezetek készültek és 20 millió forintot adott volna a vádlott üzletrészéért (első fokú
42. számú jegyzőkönyv 5 oldal
43. bekezdés). A nyomozás során ezzel összefüggésben akként vallott, hogy a 70 millió forint vételárnak a 40%-át, azaz 28 millió forintot fizetett volna a vádlottnak az üzletrészéért, aki azt nem fogadta el (nyomozati iratok
44. kötet
45. oldal
46. bekezdés). Így, az ingatlan és a gépek együttes értéke (név) szerint is 70.000.000 forint volt. A fentiek alapján az ítélőtábla álláspontja szerint nem lehet levonni minden kétséget kizáró következtetést arra, hogy a vádlottnak akár az eshetőleges szándéka is kiterjedt volna arra, hogy az [
47. sz. gazdasági társaság megnevezése]-nek vagyoni hátrányt okozzon. Az elsőfokú bíróság ténymegállapító tevékenysége a másodfokú eljárásban csak a Be.
48. §

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontjában írt kereteken belül orvosolható. A megállapított tények jogi értékelését illetően azonban ilyen kötöttség nem áll fenn. Tehát, a vádlott tudattartalmát érintő - jogi fogalmak formájában megjelenő következtetések a jogi értékelés körébe tartoznak és miután nem ténymegállapítások, a másodfokú eljárásban a megalapozatlanság kiküszöbölése kapcsán megfogalmazott kötöttségek nélkül módosíthatók (BH 2005.167.). Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság adós maradt a vádlott tudattartalmának a részletes vizsgálatával, az ítélőtábla a tudattartalom és a szándék részletes vizsgálatát követően, a vádlott tudattartalmát érintő következtetéseket a jogi értékelés körében, kötöttségek nélkül módosíthatta. Ezért sem osztotta a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség azon álláspontját, hogy az első fokú ítélet 3. oldal 6. bekezdése akként helyesbíthető, hogy a vádlott a magatartásával 7.500.000,- forint vagyon hátrányt akart okozni az [1. sz. gazdasági társaság megnevezése]-nek, hiszen az, az elkövető tudattartalmát érintő ténymegállapítás lenne. Ugyanakkor, az a jogi indokolás részét sem képezhette, mivel - a kifejtettekből következően - az ítélőtábla azzal ellentétes álláspontra jutott. Figyelemmel arra, hogy vádlott tudattartalmának fenti vizsgálata mellett kétséget kizáró módon a bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdés alapján megváltoztatta, és a vádlottat a Btk. 319. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés c) pontja szerint minősülő és büntetendő hűtlen kezelés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól a Be. 6. §

(3)bekezdés b) pontjára figyelemmel bizonyítottság hiánya okából a Be. 331. §

(1)bekezdés alapján felmentette. A hűtlen kezelés bűntette kizárólag szándékosan követhető el, a gondatlan elkövetés kizárt. Vizsgálta az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában írt cselekvőség a vádlott esetleg fennálló gondatlansága esetén megvalósít-e valamilyen más bűncselekményt, vagy maradék cselekmény megállapítására ad-e alapot. A Btk. 320. §

(1)és

(2)bekezdése szerinti hanyag kezelés vétségének egyéb törvényi tényállási eleme a törvényen alapuló vagyonkezelés. Ezen feltétel azonban a vádlott és az [

1. sz. gazdasági társaság megnevezése] vagyona vonatkozásában nem állt fenn, így az említett bűncselekmény megállapítására nincs törvényes lehetőség. Az ítélőtábla a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült 710.773,- forint bűnügyi költséget az állam viseli. A polgári jogi igényre és a zár alá vételre vonatkozó ítéleti rendelkezések törvényesek, hiszen az [1. sz. gazdasági társaság]-nak kára nem keletkezett, ezért az ítélőtábla az első fokú ítéletet egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A jogorvoslati jogról szóló tájékoztatás Be. 386. §

(1)bekezdés c) pontján és a Be. 367/A. §

(3)bekezdésén alapszik. Szeged,

1. június
2. napján Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. Dr. Halász Edina sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Sefta Márta dr. sk. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.179/2013/
3. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 10.B.116/2012/
4. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része
5. augusztus
6. napján jogerős, mert az egyedül fellebbező ügyész a fellebbezést visszavonta. Szeged,
7. augusztus
8. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke