Kfv.37795/2012/4 – Kúria

(2)bekezdés

1. c)pontjában meghatározott azon feltétel, miszerint a felperes a megelőző három évben saját nevében, saját kockázatára folyamatosan folytatott mezőgazdasági tevékenységet Magyarországon. A felperes keresetében a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. A környezettanulmány és a nyilvántartási adatok közötti eltéréssel kapcsolatban előadta, hogy ló és lóféle esetén csak 30 egyed felett kötelező a tartási hely bejelentése, egyes állatok pedig Ausztriában vannak regisztrálva. Álláspontja szerint nem zárja ki a mezőgazdasági termelés saját kockázatát, ha azt a saját tulajdonú gazdasági társasággal együttműködve végzi. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, állította, hogy a határozat jogszerű. A Fővárosi Törvényszék a jogerős közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint az alperes nem cáfolta, hogy a felperes több, mint 5 ha bérelt földön gazdálkodik, amelyen mezőgazdasági tevékenységet folytat, továbbá, hogy őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, a tulajdonában, illetve a használatában megtalálhatók a gazdálkodáshoz szükséges gépek, és hogy mezőgazdasági tevékenységből jövedelme származik. Ezek alapján a felperes bizonyította, hogy a saját nevében mezőgazdasági tevékenységet folytat. Álláspontja szerint a saját kockázatot nem zárja ki a felperes saját, illetve családtagjai tulajdonában álló gazdasági társaságokkal való együttműködés, egymás segítése, az egymás felé irányuló kölcsönös gazdasági tevékenység folytatása. E gazdasági kapcsolatok révén a felperesnek csökken vagy minimalizálódik az esetleges kára a mezőgazdasági termelés vonatkozásában. Kockázatot azonban mindenképpen visel ő is. A saját kockázat alapját nem az jelenti, hogy minden beruházást, munkát, tevékenységet kizárólag a felperesnek kell végeznie. A mezőgazdasági termelés kockázatait (időjárás, aszály, árvíz, stb.) viselnie kell, azokat még a gazdasági társasága révén sem háríthatja át teljes körűen másra, azaz a felperes tevékenysége a gazdasági társaságával való kapcsolat ellenére is hordoz bizonytalansági tényezőket, kockázatot. A gazdasági társaság révén megtestesülő esetleges kockázatmegosztás értelemszerűen magában foglalja a felperes saját egyéni kockázatát is. A felperes a betéti társaságban megtestesülő tulajdoni hányada révén maga is viseli a mezőgazdasági tevékenység szokásos kockázatait, vagyis a betéti társaság kára egyúttal a felperes káraként is megjelenik. Az új eljárásra nézve előírta a felperessel kapcsolatos tények, körülmények, az általa becsatolt iratok mindenre kiterjedő megvizsgálását; milyen módon végzi a felperes a tevékenységét, kinek a részére értékesít, milyen a kapcsolata az érintett gazdasági társaságokkal. Csak akkor állapítható meg a saját kockázat hiánya, ha a felperes mezőgazdasági tevékenysége semmiféle kihatással sincs a jövedelmére, adózási képességére, tényleges adózási teljesítményére. Iránymutatása szerint az alperesnek részletesen meg kell indokolnia, hogy a felperes egyes nyilatkozatait, indítványait milyen okból fogadta el vagy hagyta figyelmen kívül. Megjegyezte, hogy az állattartás körében csak a tények vehetők figyelembe, más jogszabály által más jogviszonyra előírt feltételeket az alperes nem támaszthat. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a feltárt tényadatok alapján egyértelmű, hogy a felperes a tulajdonában, illetve a családtagjai tulajdonában lévő gazdasági társaságok segítségével végzi a mezőgazdasági tevékenységet, nem a saját kockázatára. Nem rendelkezik gépekkel, eszközökkel, tárolókapacitással, ha a családi betéti társaságoktól vesz igénybe szolgáltatást. A vetőmagot is a gazdasági társaságtól vásárolja, ezáltal nem különíthető el egyértelműen a gazdasági társaság és a felperes, mint őstermelő gazdálkodása. A termeléshez szükséges eszközök és szolgáltatások biztosításával, továbbá az értékesítéssel járó kockázat átvállalásával a Bt. olyan nagy mértékben segíti a felperes tevékenységét, hogy ezzel kizárja a saját kockázatára folytatott mezőgazdasági tevékenységet. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.) 3. §-ának 18. pontja, 18. pont
2. a)bekezdése, valamint a 6. számú melléklet 1. pontja alapján azzal is érvelt, hogy az őstermelői igazolvánnyal rendelkező személy csak a saját nevében, saját gazdálkodásában végezhet mezőgazdasági tevékenységet. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának

(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Ttv. 8/A. §-ának

(2)bekezdés c) pontja szerint a tulajdonszerzési képesség bizonyításához a tagállami állampolgárnak be kell szereznie a mezőgazdasági igazgatási szerv által kiadott hatósági bizonyítványt arról, hogy a tulajdonszerzést megelőző három évben saját nevében, saját kockázatára folyamatosan mezőgazdasági tevékenységet folytatott Magyarországon. A kiemelt jogszabályi rendelkezésből látható, hogy a Ttv. több feltétel együttes meglétéhez köti a hivatali igazolás kiadását, bármelyik feltétel hiánya a kérelem elutasításához vezet. A feltételeket sem szűken, sem tágan értelmezni nem lehet. Ez alapján a konjunktív feltételeknek a tulajdonszerzést megelőző három évben folyamatosan, megszakítás nélkül kell fennállniuk. Mivel tagállami állampolgár kizárólag magánszemély lehet, ezért a saját nevében, saját kockázatára vonatkozó feltételnek is közvetlenül a magánszemély tekintetében kell fennállnia. Rajta kívül álló más önálló személy, így egy gazdasági társaság által végzett tevékenység nem minősül ilyennek még akkor sem, ha a tagállami állampolgár szorosan kapcsolódik a gazdasági társasághoz, annak üzletvezetésre jogosult tagja, tulajdonosa, illetve teljes vagyoni felelősséggel tartozó beltagja. Ezzel összefüggésben kell a saját kockázatra vonatkozó törvényi feltételt is vizsgálni; az igazolás csak akkor adható ki, ha a kérelmező maga, a saját személyében közvetlenül viseli a mezőgazdasági tevékenység folytatásával járó bizonytalanságot, kockázatot. Nem tekinthető saját kockázatvállalásnak a gazdasági társaságon keresztül vállalt kockázat még akkor sem, ha a gazdasági társaság rizikója a kérelmezőt személy szerint érinti, sújtja. A normaszöveg további megkötést nem ad e körben, azaz nem írja elő, hogy a mezőgazdasági tevékenység minden egyes részelemét a kérelmező tagállami állampolgárnak kellene személyesen végeznie. Nem zárja ki tehát a más személy közreműködését, de a föld, a termelőeszközök bérbevevés útján történő használatát sem. Ezen kívül a törvény nem korlátozza az igénylő személyes munkavégzését sem, így az igazolás kiadásának nem lehet akadálya, a más számára, akár a saját vagy hozzátartozói tulajdonban álló gazdasági társaság számára végzett mezőgazdasági tevékenység sem. A folyamatos mezőgazdasági tevékenység folytatását előíró rendelkezés azt jelenti, hogy az agrármunkát megszakítás nélkül, folytonosan kell végezni. A tevékenység folytatása aktív cselekvésre utal, ezért önmagában, tevékeny munkavégzés nélkül, pusztán az időjárás, az aszály, az árvíz, és egyéb más természeti tényezők kockázatának viselése nem meríti ki a törvényi feltételt. Az igazolás kiadása akkor tagadható meg, ha nem áll fenn együttesen folyamatosan három éven keresztül valamennyi törvényi feltétel; a kérelmező a saját nevében, a saját kockázatára egyáltalán semmilyen mezőgazdasági tevékenységet nem végzett folyamatosan. A fentiek alapján a törvényszék helyesen állapította meg, hogy az igazolás kiadásánál kizárólag a Ttv. 8/A. §-ának

(2)bekezdés c) pontjában foglalt feltételek vizsgálhatók, a más jogszabály által más jogviszonyra előírt követelményeknek való megfelelést az alperes nem várhatja el. Ennélfogva a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott az alperes az Szja. különböző rendelkezéseire, mert a Ttv. az Szja. szabályainak alkalmazását még a fogalommeghatározások körében sem rendeli alkalmazni. A Kúria a fentiekben kifejtette az igazolás kiadásának törvényben meghatározott konjunktív feltételeinek tartalmát. Ezek szerint önmagában a természeti tényezők kockázatai, illetve a gazdasági társaság tulajdonosi mivoltából fakadó kockázat nem valósítja meg a jogszabályban megkövetelt saját nevében, saját kockázatára vonatkozó feltételeket. A törvényszék ezzel kapcsolatos megállapításai nem helytállóak, ezért azokat a Kúria az előzőek szerint pontosította. Ezen kívül azonban a törvényszék a normaszöveg helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a saját nevében, a saját kockázatára végzett mezőgazdasági tevékenységet nem zárja ki a más, akár családi gazdasági társaságokkal való együttműködés, egymás segítése, az egymás felé irányuló kölcsönös gazdasági tevékenység folytatása. Az alperes sem tudott olyan jogszabályi rendelkezést megjelölni, amely a más gazdasági szereplőkkel való együttműködést kizárná, a mezőgazdasági tevékenység folytatását a kérelmező saját, személyes munkájához kötné kizárólag. Ennélfogva önmagában ez a körülmény nem igazolja az együttes feltételek fennállásának hiányát. Az alperes nem cáfolta, hogy a felperes őstermelői igazolvány birtokában mezőgazdasági tevékenységet végez, abból adózott jövedelme származott. E körülmények éppen a felperesi állítást valószínűsítik. Ugyanakkor a felperes sem vitatta a gazdasági társaságokkal való szoros együttműködést, az egyes mezőgazdasági tevékenységek közötti átfedéseket. Éppen ezért a megalapozott döntéshez elengedhetetlen valamennyi releváns tény, körülmény feltárása. Az alperes határozatából azonban a szükséges adatok megnyugtatóan nem állapíthatók meg, az alperes pusztán a tevékenységek összemosódására hivatkozott, konkrét, tételes elemzést nem végzett. Az általánosságban megfogalmazott kifogások mellett a környezettanulmány, a TIR és az ENAR adatai közötti ellentmondásokra utalt, a regisztrációval kapcsolatos kifogások, illetve az egyéb jogszabályoknak való megfelelés azonban e körben nem vizsgálhatók. Mindezek alapján helyesen jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy a határozatot hatályon kívül kell helyezni, és az alperest új eljárásra kell kötelezni. A megismételt eljárásban teljes körűen tisztázott és bizonyított tényállás alapján kerülhet az alperes abba a helyzetbe, hogy a Ttv. 8/A. §- ának

(2)bekezdés c) pontjában foglaltak fentiek szerinti értelmezése alapján megnyugtatóan döntsön a felperes kérelméről. Helyesen írta elő az új eljárásra nézve a törvényszék, hogy az igazolás csak akkor tagadható meg, ha a felperes a saját nevében ténylegesen semmiféle tevékenységet nem végez, személyében mezőgazdasági tevékenységből jövedelme nem származott, továbbá, hogy saját őstermelői tevékenysége kockázat nélküli, személyes kockázatot nem vállal. Arra is helytállóan hivatkozott, hogy a határozat indokolásából ki kell derülnie, hogy az alperes a döntésénél mit, milyen súllyal értékelt, mely bizonyítékot, nyilatkozatot, mennyiben és milyen oknál fogva hagyott figyelmen kívül. A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogerős ítélete érdemben nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból, ezért azt a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért arról a Pp. 270. §-ának

(1)bekezdése folytán alkalmazandó 78. §-ának

(1)bekezdése alapján rendelkezni nem kellett. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett sikerre, ám miután az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény
2. §-ának c) pontja szerint teljes személyes illetékmentességet élvez, ezért a felülvizsgálati eljárási illetéket helyette az állam viseli a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességről szóló 6/
3. (VI.26.) IM rendelet
4. §-a alapján. Budapest,
5. április
6. . Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró