Mfv.10240/2012/5 – Kúria

(1)a),

1. XXII. Tv.
2. §

(1)c) Mfv.I.10.240/2012/

1. A Kúria a dr. Nyitrai Károly ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tenk László jogtanácsos által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt az Egri Munkaügyi Bíróságnál 4.M.291/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Heves Megyei Bíróság 2.Mf.25.745/2011/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán
4. május
5. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Heves Megyei Bíróság 2.Mf.25.745/2011/
6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, az Egri Munkaügyi Bíróság 4.M.291/2010/
7. számú ítéletét megváltoztatja,és a felperes munkaviszony megszüntetése jogellenessége megállapítására irányuló keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 150.000 (egyszázötvenezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes a keresetében a rendkívüli munkavégzése ellenértéke megfizetését, az alperes által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Az Egri Munkaügyi Bíróság 4.M.291/2010/
8. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg. A felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér, 4 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány, felmentési bér és túlmunkadíj megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes - további kárátalány megfizetésére irányuló - keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
9. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában a h. szupermarketben éjszakai osztályvezető munkakörben.
10. május 4-én a munkavégzésre történő felhívását követően B.I. árufeltöltő provokatív módon lépett fel a felperessel szemben, aki erre megfogta a fülét. Az eset szemtanúja volt W.J. éjszakai igazgató. Másnap reggel a felperes az esetet jelentette Sz.P. személyzeti igazgatónak, a munkáltatói jogkör gyakorlójának, aki erről jegyzőkönyvet vett fel. A meghallgatáson jelen volt W.J. is. B.I. meghallgatására
11. május 11-én - a felperes távollétében került sor.
12. május 18-án az Mt.
13. §

(1)bekezdés b) pontjára hivatkozással az alperes rendkívüli felmondást adott ki. Az indokolás szerint a felperes osztályvezetőhöz nem méltó magatartást tanúsított, mert megragadta a munkavállaló fülét és azt mondta, hogy „ha még egyszer ilyen hangon beszélsz velem, a füledet a kezedbe adom". A felperes megsértette az Mt. 103. §

(1)bekezdés c) pontját és a munkaszerződés 26/d. pontját is, mert a magatartása tettlegességnek, bántalmazásnak minősül. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az Mt. 103. §

(1)bekezdés c) pontjában foglalt együttműködési kötelezettség minden munkavállalóra kiterjed. A felek közötti konfliktusban nemcsak a felperes, hanem B.I. is szerepet játszott. A konfliktushelyzetre figyelemmel a felperes nem tanú sított olyan súlyos magatartást, amely jogszerűen a munkáltató általi azonnali hatályú jogviszony megszüntetést vonhatott volna maga után. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Heves Megyei Bíróság 2.Mf.25.745/2011/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, míg fellebbezett részében megváltoztatta, és az alperest kötelezte az elmaradt munkabér után
2. október 18-ától járó törvényes késedelmi kamat megfizetésére. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonya
3. június 15-ével szűnt meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest a felperes javára másodfokú perköltség, az állam javára fellebbezési illeték megfizetésére. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a rendkívüli felmondás az indokolása alapján helyesen az Mt.
4. §

(1)bekezdés a) pontján, vagyis a munkavállaló kötelezettségszegésén alapult. Egyetértett az elsőfokú bírósággal, miszerint az intezkedés valós indoka okszerűen nem vezethetett a jogviszony megszüntetéséhez. Az alperes egyoldalúan értékelte az eseményeket a rendkívüli felmondásban. Nem vette figyelembe, hogy a felperes magatartására mely súlyát tekintve nem értékelhető félelmet keltő tettlegességnek - a beosztott tevékenysége vezetett. A munkáltatónak értékelnie kellett volna B.I. magatartását, valamint az esemény szemtanújának vallomását is, hiszen az eljárás során senki más, sem a felperes, sem B.I. nem állította, csupán a tanúként jelenlévő W.J., hogy „a kezedbe adom a füled" megjegyzés elhangzott, mely végül is a rendkívüli felmondás indokává vált. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §

(1)bekezdés alapján helyesen megállapított tényállásból helytálló jogkövetkeztetésre jutott. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását kérte. Hivatkozása szerint az eljáró bíróságok az Mt. 96. §

(1)bekezdés a) pontjába, valamint a 103. §

(1)bekezdés c) pontjába ütközően jártak el, és az MK.

1. számú állásfoglalást sem helytállóan alkalmazták. Bizonyította, hogy a felperes megfogta, megragadta B.I. fülét. Ez alkalmas volt arra, hogy másban félelmet keltsen. A fizikai ráhatást szóban megerősítette azzal, hogy megígérte B.I.-nek, hogy „kezébe adja a fülét". A felperes az általa csatolt meghallgatási jegyzőkönyvben nem tett semmiféle kifogást ezen alperesi tényelőadás ellen. A szóbeli ráhatást igazolta W.J. tanúvallomása is. A bírói gyakorlat szerint önmagában egy szóbeli nyilatkozat, munkahelyen meg nem engedhető hangnem is munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségszegés lehet. A jelen esetben azonban súlyosbította a felperes magatartását, hogy fizikailag vett elégtételt a beosztottján. Ezzel jelentős mértékű kötelezettségszegést követett el, a beosztottjával szemben ugyanis más, jogszerű intézkedésekre is lehetősége lett volna amennyiben megállapítható, hogy B.I. tiszteletlenül beszélt vele. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a felperes jogtanácsosi munkadíjban marasztalása mellett. A felülvizsgálati kérelem alapos. Az eljáró bíróságok azt helyesen állapították meg, hogy a rendkívüli felmondásban foglalt indok, miszerint a felperes a beosztottja fülét megfogva próbálta munkavégzésre bírni, valós. A másodfokú bíróság azonban a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével jutott arra a következtetésre, miszerint ezen tevékenysége során nem hangzott el „a kezedbe adom a füled" kijelentés. A rendkívüli felmondás is utal a mellékletként csatolt, a felperes
2. május 6-ai meghallgatásáról készült jegyzőkönyvben foglaltakra. Ennek pontjában a munkáltató leírja, miszerint a felperes nemcsak megfogta a dolgozó fülét, hanem elhangzott, „hogyha még egyszer ilyen hangon beszélsz velem, a kezedbe adom a füled" kijelentés is a részéről. A jegyzőkönyvben ezen megállapítással szemben nem tett észrevételt. Bár erre a megjegyzésre a tanú meghallgatása során B.I. nem emlékezett (jegyzőkönyv,
3. oldal), de W.J. tanú következetesen a pert megelőzően és a perben is állította a felperes részéről ezen mondat elhangzását (jegyzőkönyv,
4. oldal). A perben a rendkívüli felmondás jogszerűsége értékelésekor a bíróságoknak abban kellett állást foglalni, hogy a munkavégzés során a beosztott és a felperes között keletkezett konfliktusban egy vezető azon eljárása, hogy fizikai ráhatással és ehhez közvetlenül kapcsolódó szóbeli fenyegetéssel szerez érvényt az utasításának az Mt.
5. §

(1)bekezdés a) pontjában foglalt rendkívüli felmondást megalapozza-e. Az eljáró bíróságok a felperes kötelezettségszegésének tényét helytállóan állapították meg. Ugyanakkor levont jogkövetkeztetésük a kötelezettségszegés súlyát illetően okszerűtlen. Azt ugyanis nem enyhíti a beosztott tiszteletlen megjegyzése, a vezetője utasítását figyelmen kívül hagyó magatartása. Vezető munkakörű munkavállalótól fokozottabb mértékben várható el a munkaviszonyban munkavállalót terhelő kötelezettségekre irányuló szabályok betartása, e körben példamutatásra is köteles. A konfliktus okától függetlenül nem megengedett a vezetőtől az olyan megoldás, amelyben a beosztottra fizikálisan és verbálisan kifejtett erőszakkal kíván hatást gyakorolni. A rendkívüli felmondás indokául szolgáló kötelezettségszegés a munkavállaló munkaköre,szakmai ismerete, beosztása alapján vizsgálandó (BH.2005/117). Mindezek alapján a felperesnek a rendkívüli felmondásban megjelölt magatartása - munkakörére, beosztására tekintettel is - olyan súlyos kötelezettségszegésnek minősült ( függetlenül a konfliktus okától), amely a rendkívüli felmondást az alperes részéről megalapozta. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(4)bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét a munkaviszony megszüntetése tárgyában elutasította. Kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján az alperes együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
3. május
4. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő