Bfv.1505/2012/9 – Kúria

(1)és

(3)bek.] miatt 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, elrendelve egy korábbi, 1 év 4 hó börtönbüntetés végrehajtását. 10.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el, és a II. rendű terheltet 3 évre eltiltotta a közterület-felügyelői foglalkozás gyakorlásától. Védelmi fellebbezés alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla a 2012. szeptember 14-én kihirdetett 5.Bf.119/2012/10. számú ítéletében a vagyonelkobzás összegét 5.000 forintban határozta meg és helyesbítette a bűncselekmény minősítését Btk. 250. §

(1)és

(3)bekezdés I. fordulatára; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság az elkövetéskor hatályban volt Btk. szabályait alkalmazva a váddal egyezően minősítette a II. rendű terhelt cselekményét. Szemben a védői érveléssel a hivatalos személy terhelt kötelességszegéssel valósította meg a vesztegetést. Az enyhébb, de szabályos intézkedés - figyelmeztetéssel, bírságolás nélkül is lehetőségük volt továbbengedni a kamiont alkalmazhatósága nem azonos a „zsebre bírságolással". Ez utóbbival ugyanis éppen a munkaköri kötelezettségüket szegik meg, hiszen bármilyen összegű bírság kiszabása csak és kizárólagosan csekk átadásával történhet. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a tényállás megalapozott, a bűnösségre vont következtetés okszerű, a cselekmény minősítése pedig - a fenti pontosítással - törvényes. A jogi indokolást kiegészítette azzal, hogy a közterületfelügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 17. §-a, és a végrehajtására kiadott 43/1999. (XI. 26.) BM rendelet 6. §

(1)bekezdése jogosítja fel a közterület-felügyelőt a helyszíni bírság kiszabására. Eljárására pedig az 1999. évi LXIII. törvény 239. §

(1)bekezdése alapján a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 135. §

(1)-

(4)bekezdése vonatkozik. A jogerős ügydöntő határozat ellen védője útján a II. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára hivatkozással. Álláspontja szerint a bűnösség megállapítására hiányos tényállás alapján téves jogi következtetéssel került sor. Nem hallgatták ki az aznap járőrszolgálatot teljesítő kollégákat, nem értékelték a napi jelentés tartalmát. Nem vizsgálták N. S. szavahihetőségét, ő nem lett volna tanúként kihallgatható, mert nem is akarta feltárni a vesztegetés tényét, feljelentést tenni; a Btk. 255/A. § nem volt az esetében alkalmazható. Nem vizsgálták, hogy a 35 éve gépkocsivezető N. S. miért ment Csepelre; a vesztegetésre használt állítólagos bankjegy pedig nem létezik. Nem volt kötelező helyszíni bírság alkalmazása, így hivatali kötelezettségszegés nem történt. Kérte felmentő határozat meghozatalát. A Legfőbb Ügyészség a BF.2982/2012/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt a tényállás megalapozottságát, felderítettségét, a bizonyítékok értékelését és a bizonyítás terjedelmét tekintő részében törvényben kizártnak tartotta. A bűnösség megállapítását és a minősítést támadó részében pedig az indítvány nem alapos. A közterület-felügyelőként, hivatalos személy minőségben eljáró terheltek pénzt kértek azért, hogy az általuk feltárt szabályszegés miatt ne intézkedjenek, ezzel a hivatali kötelezettségüket megszegték. A szabálysértési bírság kiszabásától történő eltekintés érdekében kértek és kaptak pénzt, és a továbbiakban semmiféle szankciót nem alkalmaztak. Indítványozta ezért a támadott határozat hatályban tartását. A II. rendű terhelt védője az ügyészi átiratra észrevételt tett. Kifejtette: a terheltek ellen nem folyt fegyelmi eljárás, így nem volt lehetőségük abban magukat tisztázni. A nyomozás elhúzódott, az indítványozott további tanúkat pedig a bírósági eljárásban sem hallgatták meg. Az, hogy a bankautomatából pénzkivétel történt, még nem igazolja, hogy 10.000 forintos címletben, és hogy az átadásra is került a terheltnek. Járhatott N. S. máskor is Csepelen, megjegyezhette így már korábban is az I. rendű terhelt jelvényszámát. A II. rendű terhelt bűnösségének megállapításához nincs kellő adat, ezért kérte a felmentését. A Kúria az ügyben a Be. 420. §-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a védő az indítványban és az észrevételben foglaltakat maradéktalanul fenntartotta. A bizonyítási eljárás hiányosságaira, ezzel összefüggésben a védekezés ellehetetlenítésére hivatkozott. A Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratával egyezően nyilatkozott, a II. rendű terhelt pedig a védőjéhez csatlakozott. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. §-ának

(1)bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. Felülvizsgálatban a felülbírálat az indítványhoz [Be. 423. §

(4)bek.], a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz [Be. 423. §

(1)bek.] és főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. §

(2)bek.] kötött. A Be. 423. §-ának

(1)bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. §

(1)bek., 388. §

(2)bek.]. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem különkülön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül kiszabott büntetés, illetve mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések - így a jogi minősítés - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. Erre figyelemmel a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozásai, hogy a bizonyítás nem volt teljeskörű, a bizonyítási indítványok elutasítása nem kellően indokolt, az eljárás elhúzódása okán a bizonyítás a szükséges körben már nem volt lefolytatható: az eljárt bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a tényállás megállapításának a támadása, amelyre a felülvizsgálatban nincs lehetőség. A Be. 416. §

(1)bekezdés a) pontja alapján valóban felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Ehhez képest vizsgálni kell, hogy az irányadó tényállásban megállapítottak a törvényi tényállás elemeit kimerítik-e. A helyes jogi következtetések levonásához szükséges rögzíteni, hogy a megállapított irányadó ítéleti tényállás a II. rendű terheltet érintően a következőket tartalmazza: - a II. rendű terhelt közterület-felügyelőként dolgozott a Fővárosi Közterület-felügyeletnél; - jogosultságához és kötelességéhez tartozott a közterületek jogszerű használatának, illetve az útkezelői hozzájáruláshoz kötött tevékenység szabályszerűségének ellenőrzése, e keretek között szükség esetén helyszíni bírság kiszabása. A bírság kiszabása kizárólag csekk ellenében történhetett; -

1. július 21-én 14 óra előtt a Budapest XXI. kerület Kossuth Lajos utca
2. szám előtt társával - A. G. I. rendű terhelttel megállították a K. frsz.-ú tehergépjárművet és annak vezetőjével, N. S-el szemben intézkedést kezdeményeztek; - mivel nevezett budapesti behajtási engedéllyel nem rendelkezett, az I. rendű terhelt 20.000 forint bírság kiszabását helyezte kilátásba; egyúttal azt is közölte, hogy 10.000 forint készpénz ellenében eltekint a bírság kiszabásától; - a II. rendű terhelt felszólította N. S-t, hogy a kért 10.000 forintot helyezze a forgalmi engedélyébe és azt adja ki részére; - N. S. a közelben lévő ATM automatából felvett 10.000 forint készpénzt és azt a forgalmi engedélyében elhelyezve átadta a II. rendű terhelt részére; - ezután a terheltek közölték vele, hogy nyugodtan haladjon tovább a gépjárművel, nem lesz semmi további probléma. A fentiek alapján a II. rendű terhelt terhére a Btk.
3. §

(1)bekezdésének I. fordulatába ütköző és a

(3)bekezdés

1. tétel I. fordulata szerint minősülő vesztegetés bűntette róható, mivel hivatalos személyként, a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kért és a jogtalan előnyért a hivatali kötelességét megszegte. A fenti minősítéssel összefüggésben az alábbi jogi fogalmak bírnak jelentőséggel. A Btk.
2. §
3. pont l) alpontja alapján hivatalos személy, aki a jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél, testületnél közhatalmi, államigazgatási feladatot lát el. A közterület-felügyeletről szóló
4. évi LXIII. törvény (Kftv.)
5. §

(1)bekezdése szerint a közterületi rend és tisztaság védelméről a települési önkormányzat közterület-felügyelet, illetőleg közterület-felügyelő útján gondoskodhat. A Kftv. 1. §

(4)bekezdésének a) pontja alapján a felügyelet feladata a közterületek jogszerű használatának, a közterületen folytatott engedélyhez, illetve útkezelői hozzájáruláshoz kötött tevékenység szabályszerűségének ellenőrzése. A Kftv. 1. §

(5)bekezdése szerint a feladatkörében eljáró felügyelő hivatalos személy, aki a hivatkozott

(4)bekezdés a) pontban meghatározott feladatkörében eljárva jogosult és köteles ellenőrizni, eljárást kezdeményezni vagy - kivételes esetben - a Kftv.-ben meghatározott intézkedést megtenni. A Kftv. 8. §

(1)bekezdése alapján a felügyelő köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a feladatkörébe tartozó jogszabálysértő tényt, tevékenységet, mulasztást észlel, vagy olyan tényt, tevékenységet, mulasztást hoznak tudomására, amely a feladatkörébe tartozó ügyben beavatkozást tesz szükségessé. A közterület-felügyelői intézkedések végrehajtásának módjáról és eszközeiről szóló 43/

1. (XI. 26.) BM rendelet
2. §-a úgy szól, hogy a felügyelő - jogszabályokban meghatározott esetekben és keretek között - szabálysértés elkövetése miatt helyszíni bírság kiszabására jogosult. A helyszíni bírságolás során külön jogszabály - az elkövetéskor a szabálysértésekről szóló
3. évi LXIX. törvény 134-
4. §-a, valamint az egyes szabálysértésekről szóló 218/
5. (XII. 28.) Korm. rendelet
6. §-a - szerint kell eljárni. Ugyanezen BM rendelet
7. §-a alapján a felügyelő szabálysértés észlelése esetén az eljárás alá vont ismert személy adatainak feltüntetésével feljelentést tehet, ha a szabálysértés miatt helyszíni bírság nem szabható ki, továbbá, ha a cél a helyszíni bírságolással nem érhető el, valamint, ha az eljárás alá vont személy a szabálysértés elkövetését nem ismeri el, illetve a kiszabott helyszíni bírság megfizetéséhez a felajánlott postai befizető lap átvételét megtagadja. A Kftv.
8. §

(1)bekezdése alapján a közterület-felügyelő köztisztviselő. Közszolgálati jogviszonyára, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXII. törvény (Ktv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ktv. 1. §

(1)bekezdése szerint e törvény hatálya - egyebek mellett kiterjed a közterület-felügyelet közszolgálati jogviszonyára. A Ktv. 12. §

(1)bekezdése alapján a köztisztviselőnek a kinevezésekor esküt kell tennie, melynek szövege a

(2)bekezdés szerint a következő: „esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek. Országunk Alkotmányát, alkotmányos jogszabályait megtartom. Az állam- és szolgálati titkot megőrzöm. Hivatali kötelességeimet részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, becsületesen, a jogszabályoknak megfelelően, pontosan, etikusan, az emberi méltóságot feltétlenül tiszteletben tartva, a legjobb tudásom szerint, nemzetem és az önkormányzat érdekeinek szolgálatával teljesítem. Hivatalomban és azon kívül példamutatóan viselkedem, s minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését, szellemi és anyagi javainak gyarapodását előmozdítsam.". A közhatalom a közfeladat ellátása, a hivatalos személy pedig a közhatalom gyakorlása végett való. A hivatalos személy a közhatalom része, a közhatalmat gyakorolja, s ezáltal közfeladatot lát el. Működésével szemben alapvető követelmény, hogy közhatalmát az őt terhelő közfeladat lelkiismeretes végzésére használja. Ennek elengedhetetlen feltétele a hatáskörébe tartozó ügyek részrehajlás nélküli intézése. A hivatali kötelesség annak a magatartásnak a szükségessége, amelynek tanúsítására jogszabály szorítja a hivatalos személyt. A hivatali kötelesség tehát jogi kötelesség. A jogszabály valamely közfeladat végzésével terheli a hivatalos személyt, és megparancsolja, hogy mindazt tegye meg, amit közfeladatának ellátása megkíván. Emellett általános viselkedési előírásokat is megállapít, s ilyennek kell tekinteni, hogy nem fogadhat el hivatali működése fejében jogtalan előnyt. A hivatali kötelességszegés tágabb értelemben a hatáskör túllépés, szűkebb értelemben pedig az, ha a hivatalos személy nem teszi meg, amit hatásköréből folyóan tennie kell, valamint, ha a hatáskörén belül maradó cselekvésének módja tilalmazott. Utóbbiak körében kétségtelen, hogy a kötelességszegés tartalma alaktalanabb, és körültekintő vizsgálatot igényel a mérlegelési jogkör kérdése. A hivatalos személy mérlegelési jogköre csak látszólag cselekvési szabadság, valójában nem jelenti, nem vezet oda, hogy a közfeladat teljesítésére alkalmas cselekvés megválasztása kívül reked a hivatali kötelességen. Ugyanakkor bármilyen tág is a mérlegelés lehetősége, a hivatalos személyt mindenképpen köti az általános elvárás, miszerint pártatlanul kell mérlegelnie, tárgyilagosan, részrehajlás nélkül kell döntenie. Ennyiben ezek az előírások a hatáskörbe tartozó tennivalók végzését meghatározó jogi előírások. Másrészt a hivatalos személy intézkedési kötelezettsége és szankcionálás (jogkövetkezmény alkalmazása) körében meglévő mérlegelési jogköre elválik egymástól. Az intézkedési kötelezettség az eljárás megindítására vonatkozik, a mérlegelés pedig a döntési jogkörhöz tartozik. Mindkettő a pártatlanság, tárgyilagosság iránti elvárás hatálya alatti. A fenti jogszabályhelyekből kiolvashatóan a hivatalos személy számára az intézkedés kötelezettség, így e körben nincs, a szankcionálás körében viszont van mérlegelési lehetősége. Van tehát arra lehetőség, hogy az intézkedés során szankciót ne alkalmazzon; ettől még az intézkedés jogszerű. Az intézkedéstől azonban nem lehet eltekinteni, mivel az kötelesség. Éppen itt érhető tetten a II. rendű terhelt kötelességszegése: az intézkedés - éspedig a részrehajlás nélküli intézkedés - a kötelessége lett volna. Az intézkedéstől azonban a kért és megkapott 10.000 forint ellenében eltekintett. Ebből következően a minősített vesztegetés valamennyi tényállási eleme megvalósult, a II. rendű terhelt terhére rótt cselekmény minősítése maradéktalanul helyes. A Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatot a Be.

1. §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. május
2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Székely Ákos s.k. előadó bíró, Dr. Feleky István s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok BÉ