← Magyarország

Bt.261/2013/3 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az erőszakos többszörös visszaesői minőség törvénysértő megállapítása, erre tekintettel a terhelt feltételes szabadságra bocsáthatóságból való kizárása. A törvénynek megfelelő határozat meghozatala. KÚRIA Bt.III.261/2013/3.szám A Kúria Budapesten, a

  1. év április nyilvános ülésen meghozta a következő hó
  2. napján tartott í t é l e t e t: A rablás bűntette miatt K. Gy. ellen folyamatban volt büntetőügyben a legfőbb ügyész által a törvényesség érdekében benyújtott jogorvoslati indítványt elbírálva megállapítja, hogy a Ceglédi Városi Bíróság 22.B.120/2011/
  3. számú ítéletének az erőszakos többszörös visszaesést kimondó és a feltételes szabadságra bocsáthatóságból kizáró rendelkezése törvénysértő. A Ceglédi Városi Bíróság 22.B.120/2011/
  4. számú ítéletét a büntetést kiszabó részében annyiban változtatja meg, hogy a terheltet mint többszörös visszaesőt 7 (hét) évi fegyházbüntetésre ítéli, feltételes szabadságra bocsáthatóságból kizáró rendelkezést mellőzi. Egyebekben a megtámadott határozatot hatályában fenntartja. A jogorvoslati eljárás során felmerült 8.420 (nyolcezernégyszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Ceglédi Városi Bíróság a
  5. június 1-jén kihirdetett és jogerős 22.B.120/2011/
  6. számú ítéletével K. Gy. terheltet rablás bűntettének kísérlete [Btk.
  7. §

(1)bek.] miatt, mint erőszakos többszörös visszaesőt 9 év fegyházbüntetésre és a közügyektől 9 év eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A Be. 259. §
(1)bekezdése alapján rövidített indokolással szerkesztett ítélet szerint az irányadó tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelőssége a váddal egyezően került megállapításra. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a legfőbb ügyész terjesztett elő a Be.
  1. § szerint törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt arra hivatkozással, hogy a terhelt erőszakos többszörös visszaesői minőségének megállapítása törvénysértő. A terhelt 19 korábbi elítélése közül megjelölte azt a kilencet, amelyben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására került sor; kiemelve azt a hármat, amelyben az elítélés személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt - vagy amiatt is - történt. Ezek az ítéletben 11.) és 12.) sorszámmal jelölt, valamint az ítéletben nem szereplő, a legfőbb ügyészi indítványban 2.) pont alatt jelzett elítélések. A Btk.
  2. § 14.,
  3. és
  4. pontjára, valamint a BKv
  5. számú véleményben kifejtettekre hivatkozott. Eszerint nem állapítható meg az erőszakos többszörös visszaesőkénti elkövetés, ha a terheltet az elbírálás alapjául szolgáló személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként, különös vagy többszörös visszaesőként elítélték ugyan, de ezek nem személy elleni erőszakos cselekmény miatt történtek; illetve, ha valamely korábban történt elítélés tartalmaz ugyan személy elleni erőszakos bűncselekményt, de úgy, hogy az a büntetés kiállására vagy végrehajthatóságának megszűnésére figyelemmel visszaesést, többszörös visszaesést közvetlenül - az új elbírálandó cselekményhez viszonyítva - nem alapoz meg. A terheltet a jelen támadott ítéletben elbírált cselekmény elkövetését megelőzően három esetben ítélték el személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre. Az indítványban 2.) sorszámon jelzett büntetésből (Kecskeméti Városi Bíróság 9.B.827/
  6. számú ügye) történt szabadulást, azaz
  7. június 27-ét követően az újabb személy elleni cselekmény elkövetéséig - az ítéletben 12.) pontban írt ügyben
  8. szeptember 28-ig - több mint három év eltelt. Az ítélet 11.) és 12.) pontban jelzett ügyekben elbírált cselekmények pedig tiszta kvázi halmazati viszonyban állnak, a 3 éves időkapcsolat ezáltal itt sem állapítható meg. Ebből következően a terhelt többszörös visszaeső; erőszakos többszörös visszaesői minőségének megállapítása azonban törvénysértően történt, mely más eljárásban nem orvosolható, ezért terjesztett elő a legfőbb ügyész jogorvoslatot a törvényesség érdekében. A Kúria az ügyben a Be.
  9. §
(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott. A legfőbb ügyész képviselője a nyilvános ülésen az indítványban foglaltakat maradéktalanul fenntartotta. Utalt arra, hogy a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló
  1. évi XLVII. törvény (Bnytv.) hatályos rendelkezéseiből következően az egyes nyilvántartások a szükséges adatokat - amint az a jelen esetben is történt - teljes körűen már nem tartalmazzák; a szükséges előzményi iratok, ítéletkiadmányok beszerzésével vált csak feltérképezhetővé a terhelti előélet. Jelezte, hogy amennyiben a Kúria a törvénysértést megállapítja, úgy az alapügyben eljárt városi bíróság a feltételes szabadság kedvezményéből kizáró - immár téves - rendelkezést különleges eljárásban korrigálhatja. A védő csatlakozott a legfőbb ügyész indítványához azzal azonban, hogy álláspontja szerint erőszakos többszörös visszaesői helyett csupán többszörös visszaesői minőség megállapítása esetén a kiszabott büntetés mértéke is törvénysértővé válik, a megemelt büntetési tételkeret alkalmazása nem indokolt a kísérleti szakban rekedt cselekmény miatt. A fő- és mellékbüntetés mérséklését és a feltételes szabadság kizárására vonatkozó rendelkezés mellőzését indítványozta. A terhelt a védője által elmondottakhoz csatlakozott. A legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslata alapos. Amint azt az indítvány helytállóan rögzíti, a Btk.
  2. § 14.,
  3. és
  4. pontjából következően, valamint a BKv
  5. számú véleményben kifejtettek alapján nem állapítható meg az erőszakos többszörös visszaesői minőség, ha a terheltet az elbírálás alapjául szolgáló személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként, különös vagy többszörös visszaesőként elítélték ugyan, de ezek nem személy elleni erőszakos cselekmény miatt történtek; illetve, ha valamely korábban történt elítélés tartalmaz ugyan személy elleni erőszakos bűncselekményt, de úgy, hogy az a büntetés kiállására vagy végrehajthatóságának megszűnésére figyelemmel visszaesést, többszörös visszaesést közvetlenül - az új elbírálandó cselekményhez viszonyítva - nem alapoz meg. Márpedig a jelen helyzet ilyen. K. Gy. terhelt előéleti adatai alapján a következők állapíthatók meg. A Kecskeméti Városi Bíróság az
  6. június 27-én kelt és jogerős 9.B.827/1997/
  7. számú ítéletével az
  8. január 28-án elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette miatt, mint visszaesőt 5 hó börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte, mely büntetését a terhelt
  9. június
  10. napján töltötte ki ´[ez az elítélés a támadott határozatban nem szerepel, a legfőbb ügyész indítványa 2.) sorszámon tünteti fel]. Ezt követően újabb hat esetben került sor K. Gy. többszörös visszaesőkénti elítélésére, az elbírált cselekmények között azonban személy elleni erőszakos bűncselekmény nem szerepel. Majd a Kecskeméti Városi Bíróság a
  11. március 11-én kelt 5.B.17/2004/
  12. számú, illetve a Bács-Kiskun Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság
  13. július 1-jén jogerős 3.Bf.400/2004/
  14. számú ítéletével a
  15. szeptember 11-én elkövetett lopás bűntette és a
  16. szeptember 24-én elkövetett rablás bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte [az ítélet 11.), a legfőbb ügyészi indítvány 8.) pontjában jelzett elítélés]. A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság
  17. július 14-én kelt 8.B.XX.546/2002/
  18. számú, illetve a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság
  19. április 27-én jogerős 28.Bf.XX.8356/2004/
  20. számú ítéletével a
  21. március 2-ára virradóan elkövetett 7 rb. közokirattal visszaélés vétsége, valamint a
  22. szeptember 28-án elkövetett rablás bűntette és súlyos testi sértés bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 5 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte [a támadott ítélet 12.), a legfőbb ügyészi indítvány 9.) pontjában jelzett elítélés]. A fenti két, a támadott határozatban 11.) és 12.) sorszám alatt jelölt ítéletekkel kiszabott büntetéseket a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a
  23. augusztus 24-én kelt és
  24. szeptember 5-én jogerős 8.B.XX.854/2005/
  25. számú ítéletével foglalta összbüntetésbe, annak tartamát 6 év 9 hónap fegyházbüntetésben állapítva meg, melyet kitöltve a terhelt
  26. június 24-én szabadult [ítélet 13.) pontjában jelzett határozat]. Ehhez képest a jelen ügyben irányadó történeti tényállás szerinti és rablás bűntettének kísérleteként értékelt cselekmény elkövetési ideje
  27. február
  28. napja. A fentiekből tehát az állapítható meg, hogy egyrészt a terhelt az
  29. június 27-i szabadulását követő három éven belül megvalósított személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt nem került elítélésre. Másrészt a támadott határozatban 11.) és 12.) sorszámon jelzett, utóbb összbüntetésbe is foglalt két - személy elleni erőszakos bűncselekmény miatti - elítélés egymással tiszta kvázi halmazati viszonyban áll, így a visszaesést megalapozó Btk.
  30. §
  31. pontja szerinti feltételek azok tekintetében nem teljesülnek (BH 1993/404.). A terhelt tehát a Btk.
  32. §
  33. pontja szerinti többszörös visszaeső, a Btk.
  34. §
  35. pontja szerinti erőszakos többszörös visszaesői minősége azonban nem áll fenn; annak megállapítása, a büntetés ekként történő kiszabása törvénysértő módon történt. A visszaesői minőség - így az erőszakos többszörös visszaesés téves megállapítása a Be.
  36. §
(1)bekezdése szerinti felülvizsgálati okok közé nem sorolható (BH 2009/317/III.). A támadott határozatban kiszabott joghátrány neme önmagában ugyancsak nem törvénysértő, ekként a Be. bekezdés b) pontjában írt feltétel sem teljesül. és mértéke 416. §
(1)Kétségtelen, hogy erőszakos többszörös visszaesői minőség hiányában a Btk. 47. §
(4)bekezdés c) pontja szerinti ok nem áll fenn, és a feltételes szabadságra bocsátásból kizáró ítéleti rendelkezés törvénysértő. Ez utóbbi pedig a Be. 557. §
(1)bekezdése szerinti különleges eljárásban mindaddig nem orvosolható, amíg a jogerős ügydöntő határozat erőszakos többszörös visszaesői minőséget állapít meg. Ekként alapos az erőszakos többszörös visszaesőként történő törvénysértő elítélés miatt a törvényesség érdekében bejelentett legfőbb ügyészi indítvány. Ekként a Kúria a Be. 436. §-a alapján megállapította, hogy törvénysértő a megtámadott határozatnak az erőszakos többszörös visszaesést kimondó és a feltételes szabadságra bocsáthatóságból kizáró rendelkezése. Nem osztotta ugyanakkor a Kúria azt a legfőbb ügyészi álláspontot, hogy a jelen eljárásában csupán e törvénysértés megállapítására szorítkozzon. Az alapügyben eljárt bíróság a különös részi büntetési tételkeret Btk. 97/A. §
(1)bekezdése szerinti felemelésével 2 évtől 16 évig terjedő határok között állapította meg a fegyházbüntetés tartamát 9 évben, azaz a Btk. 83. §
(2)bekezdése szerinti középmértékben. Figyelemmel arra, hogy a terhelt csupán többszörös, nem pedig erőszakos többszörös visszaeső, s felemelt büntetési tétel tartománya az ő esetében helyesen a Btk. 97. §
(1)bekezdése alapján 2 évtől 12 évig terjed. Ez pedig azt eredményezi, hogy a támadott határozatban foglalt büntetés megfelelősége már vizsgálható (BH 2011/97/I.), azt a Be.
  1. §-a nem korlátozza. A Kúria ezért a feltételes szabadságra bocsáthatóságból kizáró rendelkezés mellőzése mellett egyben vizsgálta a kiszabott büntetés enyhítésének a lehetőségét is. Ennek kapcsán arra volt figyelemmel, hogy a terhelt korábban már közel húsz esetben volt büntetve, részben hasonló bűncselekmények miatt. Jelen útonálló cselekményét ittas állapotban, a sértettnek 8 napon belül gyógyuló sérülést okozva valósította meg többszörös, egyben különös visszaesőként. Ugyanakkor értékelést kell nyerjen az a tény is, hogy a cselekmény kísérleti szakban rekedt. Ezért a Kúria a Be.
  2. §
(1)bekezdése szerint enyhébb büntetésre - a megváltozott büntetési tételkeret középmértékének megfelelő 7 évi fegyházbüntetésre - ítélte a terheltet, mint a Btk.
  1. §
  2. pontja szerinti többszörös visszaesőt. A jogorvoslati eljárás során felmerült bűnügyi költséget a Be.
  3. §-a alapján az állam viseli. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
  4. §-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Budapest,
  1. április
  2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Székely Ákos s.k. előadó bíró, Dr. Feleky István s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok BÉ

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.