Bfv.1538/2012/10 – Kúria

(1)és

(7)bek. b) pont], és ezért őt 3 év 8 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra; - II. rendű terheltet társtettesként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. §

(1)és

(7)bek. b) pont], és ezért őt 4 év 6 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra; míg - III. rendű terheltet bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. §

(1)és

(7)bek. b) pont], és ezért őt 3 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről, a magánfél polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasította és határozott a zár alá vétel tárgyában. Védelmi fellebbezés alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla a

1. május 17-én meghozott 1.Bf.79/2011/
2. számú ítéletével az elsőfokú határozatot a fenti terheltek tekintetében annyiban megváltoztatta, hogy cselekményüket egyaránt folytatólagosan elkövetettnek nevezte meg; az I. rendű terhelt börtönbüntetését 3 évre, a II. rendű terhelt börtönbüntetését 3 év 10 hónapra, míg a III. rendű terhelt börtönbüntetését 2 év 6 hónapra enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet vonatkozásukban helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a hitelt kérelmezők - a felülvizsgálattal nem érintett IV.-XXXIX. rendű terheltek oldaláról a visszafizetési szándék egyértelműen hiányzott; sem az akkori személyi, szociális és jövedelmi helyzetük nem tette lehetővé a szerződésben foglaltak szerinti visszafizetést, sem a biztosítékul felajánlott ingatlan értéke nem fedezte a sértett bankkal szemben fennálló tartozásukat. A kérelmezők érdekében eljáró I. rendű, II. rendű és III. rendű terheltek pedig mind e fizetésképtelenséggel, mind pedig a fedezet túlértékelésével tisztában voltak. Valamennyien a csalás bűncselekményét valósították meg; a hitelt kérelmezők a saját, míg a II. rendű és a III. rendű terhelt a saját és a kérelmezők haszna érdekében, az I. rendű terhelt pedig a kérelmezők hasznára törekedve követték azt el, s terhükre ekként az üzletszerűség is megállapítható. Az I. rendű, II. rendű és III. rendű terheltek mindent megtettek a sértett megtévesztése érdekében, vonatkozik ez a II. tényállási pontban foglalt azon részcselekményekre is (tényállás II/1-
3. pontjai), amelyek esetében kár ténylegesen nem következett be. Büntetőjogi felelősségük így e körben is megállapítható. A másodfokú bíróság a terheltek bűnösségére vont következtetéssel és a jogi minősítéssel egyetértett azzal, hogy - amint azt az elsőfokú bíróság a jogi indokolásban helytállóan meg is állapította - az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terheltek cselekménye folytatólagosan elkövetett. Közzétett eseti döntésre hivatkozva fejtette ki, hogy a terheltek cselekménye nem a hűtlen kezelés, hanem a csalás bűntettének törvényi tényállását merítette ki. Azt ugyanis a haszonszerzési célzattal történő tévedésbeejtés jellemezte, amelynek következtében a sértett banknak kára is keletkezett. E három terhelt az elkövetett bűncselekményük minden részletével tisztában volt, annak megfelelően szándékegységben és céltudatosan cselekedett. A II. rendű és a III. rendű terhelt esetében a látszólag törvényes megbízási szerződések, az azokban foglalt sikerdíjak nem jogszerűek, tekintve, hogy azok eleve csalárd magatartáson alapuló hitelügylethez kapcsolódtak. Nincs szó önkéntes elállásról a II. tényállási pontban foglaltak kapcsán, a hitelezési ügymenet ugyanis mindaddig folyt, amíg a Hitel Főosztály külső kontrollt jelentő új munkatársa az elutasításra vonatkozó véleményét nem közölte. Az esetenként megfizetett kisebb törlesztőrészletek, az árverés útján befolyt összegek pedig csupán a kárenyhítés körében értékelhetőek. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terheltek védői nyújtottak be felülvizsgálati indítványt. Az I. rendű terhelt védője - felülvizsgálati okként a Be.
4. §

(1)bekezdés b) pontját megjelölve - hivatkozott arra, hogy a támadott határozat megalapozatlan. Az eljárás nem tárt fel olyan bizonyítékot, amely az I. rendű terhelt haszonszerzését bizonyította volna; az pedig életszerűtlen, hogy a megbecsült, szakmailag elismert bankfiók-igazgató terhelt kockáztassa az egzisztenciáját a hiteligénylők érdekében, azok haszonszerzését elősegítve. Őket nem is ismerte, velük kapcsolatban nem állt, visszafizetési szándékuk hiányáról, fizetésképtelenségükről előzetesen nem tudhatott. Elsődlegesen ezért a megalapozatlanság kiküszöbölése mellett a védence felmentését kérte. Másodlagosan a támadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását indítványozta. Okként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta a vádtól eltérő minősítés lehetőségét megállapítani, megfosztva ezáltal terheltet és védőjét a védekezési jogától. Utóbb a védelem az I. rendű terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítványt kiegészítette, abban immár a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontját jelölve meg okként. Kifogása szerint nem volt vizsgálat tárgya, hogy a sértett pénzintézetnél ki volt az a természetes személy, akinek megtévesztésével a csalás megvalósulhatott. Az I. rendű terhelt megtévesztő, tévedésbe ejtő magatartást nem tanúsított, ezzel szemben - ha volt ilyen - annak célszemélye éppen ő volt. Téves, hogy az I. rendű terheltnek észlelnie kellett a hitelt igénylők kölcsöntörlesztési képességének hiányát; ennek pontosan az ellenkezője állapítható meg. A csalás kizártsága okán - más bűncselekmény lehetőségét vizsgálva - a hűtlen kezelés bűntettének törvényi tényállási elemeit és bírói gyakorlatát elemezte az indítvány, s arra jutott, hogy tényállási elem - jól körülírt, lefektetett kötelezettség - hiányában annak szándékos megszegését sem lehet az I. rendű terhelt terhére róni. Így a cselekmény nem minősülhet hűtlen kezelés bűntetteként sem; egyébiránt pedig e bűncselekmény esetén a társtettesi minőség megállapítása is téves volna. Az üzletszerűség kapcsán arra hivatkozott, hogy a joggyakorlat az elkövetés idején azt nem tartotta a jelen esetre vonatkoztatva megállapíthatónak. Az utóbb közzétett eseti döntés alkalmazása a Btk. 2. §-a szerinti tilalomba ütközik. Végül a védő arra hivatkozott, hogy a II. tényállási pontban foglalt részcselekmények még az előkészületi szakaszba sem léptek; a terheltek ugyanis nem e hitelkérelmek jóváhagyásában, hanem épp ellenkezőleg, azok elutasításában állapodtak meg. Elsődlegesen a támadott határozatok megváltoztatását és törvényes határozat meghozatalát, másodlagosan a döntések hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. A II. rendű terhelt védője ugyancsak a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára utalással valamennyi tényállási pont tekintetében az üzletszerűség, az I/1-17. tényállási pontok kapcsán a társtettesi elkövetés megállapítása, míg a II/1-17. tényállási pontok esetében a kísérletként való értékelés miatt; s az ekként törvénysértő minősítésből következő törvénysértő büntetés okán terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indokai szerint a II/1-17. tényállási pontok esetén a hitelkérelmek, értékbecslések benyújtása csak a kölcsön visszafizetésének elmaradásában álló csalás elkövetésének előkészítését szolgálta. Tekintve azonban, hogy a szerződések megkötésére, a kölcsön folyósítására ezekben az esetekben nem került sor, így a csalás kísérlete helyett legfeljebb annak előkészülete állapítható meg, amely viszont nem büntetendő. Az irányadó tényállás szerint az I. rendű és a II. rendű terhelt megállapodott ezeknek a hitelkérelmeknek az elutasításában, e magatartásuk - amennyiben mégis kísérlet megállapításának lenne helye - önkéntes elállásként értékelendő. Az I/1-17. pontokban a II. rendű terheltnek az irányadó tényállás szerinti cselekvősége - a hitelkérelmek, értékbecslések benyújtása - önmagában nem volt alkalmas a kár előidézésére; az tényleges, tényállási elemet megvalósító elkövetői magatartásként nem értékelhető. Ezért nem társtettesi, hanem bűnsegédi alakzat megállapítása indokolt. Végül - jogegységi határozatban és eseti döntésekben foglaltakra hivatkozva - igen részletesen elemezte az üzletszerűen elkövetés fogalmát, e minősítő körülmény megállapításának feltételeit. A tényállás szerint a II. rendű terhelt két esetben hitelközvetítési díjban részesült, azt azonban a tényállás már nem tartalmazza, hogy konkrétan kitől, mikor, milyen bűncselekményből származóan jutott előnyhöz, s azt sem, hogy A.J.-től - az ügy IV. rendű terheltjétől konkrétan milyen összegben és mire tekintettel kapott részesedést. Esetében az üzletszerűség megállapítása így puszta feltételezés; a tényleges hitelfelvevők cselekménye pedig a jogerős határozat szerint sem üzletszerűen elkövetett. E minősítő körülmény hiányában a cselekmény enyhébben minősül, csökken a kiszabható büntetés törvényi tételkerete. Összességében a II. rendű terhelt tekintetében a II/1-17. tényállási pontok szerinti csalás kísérletének vádja alól bűncselekmény hiányában történő felmentést; az I/1-17. pontban írt tényállások kapcsán bűnsegédi minőség megállapítását; az üzletszerű elkövetés - mint minősítő körülmény - mellőzését és ennek következtében a büntetés lényeges enyhítését indítványozta. A III. rendű terhelt védője mindenben és csatlakozott a II. rendű terhelt javára felülvizsgálati indítványban foglaltakhoz. maradéktalanul előterjesztett A Legfőbb Ügyészség BF.3051/2012/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványokat a tényállást támadó, vitató részükben törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak tartotta. Az irányadó tényállás - melynek részét képezik a jogi indokolásban megszövegezett ténymegállapítások is - tartalmazza, hogy az I. rendű és a II. rendű terhelt együtt, azaz társtettesként tévesztette meg a bank szerveit a valótlan tartalmú iratoknak a bankhoz történő benyújtásában, felterjesztésében. Az I. rendű terhelt fiókigazgatóként a vagyonkezelői kötelességét szükségszerűen megszegte, ezen túlmenően azonban a csalás többlettényállási elemeit is megvalósította, cselekménye ez utóbbiként való minősítése ezért helyes. Az üzletszerűség alanyi és tárgyi feltétele - a rendszeres haszonszerzésre törekvés és az ugyanolyan bűncselekmény megvalósítása - egyaránt igazolt; az átirat e körben utal még az A.J. érdekében való elkövetés tényére is. A III. rendű terhelt a valótlan tartalmú értékbecslések elkészítése révén bűnsegédi minőségben csatlakozott a II. rendű terhelt cselekvőségéhez; magatartásának megítélése, bűncselekményének minősítése is ez utóbbiéhoz igazodik. A II. tényállási pontban írt cselekmények esetén nem a terheltek saját elhatározásából, hanem az ellenőrzés során feltárt értékkülönbség okán maradt el a bűncselekmény befejezése; önkéntes elállásról így nem lehet szó. Végül utalt arra, hogy a törvényi egységet alkotó cselekmények egységes jogi értékelést vonnak maguk után; egyes részcselekmények tekintetében pedig külön felmentő rendelkezés meghozatalának nincs helye. Összességében indítványozta a támadott határozatok hatályban fenntartását. A II. rendű terhelt védője a Legfőbb foglaltakra írásban észrevételt tett. Ügyészség átiratában Ebben utalt arra, hogy indítványában nem az irányadó tényállást támadta; ezt éppen a Legfőbb Ügyészség teszi meg azáltal, hogy a tényállás részének tekint egyes - a jogi indokolásban foglalt ítéleti megállapításokat. Ismét utalt az önkéntes elállással és az üzletszerűséggel összefüggésben korábban már előadottakra. A Kúria az ügyben a Be. 420. §-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a védők a felülvizsgálati indítványaikban foglaltakat változatlan tartalommal fenntartották. Az I. rendű terhelt kérelmének megfelelően védője indítványozta az ügyben elrendelt zár alá vétel feloldását. A Legfőbb Ügyészség képviselője ugyancsak az írásbeli nyilatkozatával egyező tartalommal szólalt fel; az I. rendű és a II. rendű terhelt pedig a védőjéhez csatlakozott. A felülvizsgálati indítványok nem alaposak. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. §-ának

(1)bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A Be. 423. §

(1)bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. §

(1)bek., 388. §

(2)bek.]. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem különkülön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül kiszabott büntetés, illetve mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. Ezzel szemben a felülvizsgálati indítványok valójában döntően az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadták, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatták, átértékelését célozták, tényállástól eltérő körülményekre hivatkoztak és ezen keresztül kifogásolták a bűnösség megállapítását, illetve a minősítést és a kiszabott büntetést. A Be. 416. §

(1)bekezdés

1. a)pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bűnösség megállapítása a büntető anyagi jog megsértésével történt; a
2. b)pont szerint pedig az, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Jelen ügyben azonban erről nincs szó. Az eljárt bíróság nem sértett törvényt, amikor az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terhelt bűnösségét megállapította, és a felrótt cselekmény minősítése, valamint a kiszabott büntetés is törvényes. A Btk. 318. §

(1)bekezdése szerint csalást követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. A

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(7)bekezdés b) pontja szerint minősül a cselekmény, ha a különösen nagy kár okozó csalást üzletszerűen követik el. Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terhelt magatartását. Eszerint: - a hitelügylet során az adósminősítés és a limit megállapítása a kérelmet befogadó bankfiók feladata volt; - ehhez a fedezetként felajánlott ingatlan értékéről ingatlanértékbecslést kellett a fiókhoz benyújtani; - az ingatlan hitelfedezeti értékét a bank az ingatlan bejárását követően határozta meg; - 20 millió forintot meg nem haladó összegű hitel folyósításáról a fiókigazgató önállóan dönthetett; - a hitelkérelem előzetes elfogadásakor a még alá nem írt szerződést a bankfióknak a Jogi Igazgatási és Szabályozási Főosztálynak kellett megküldeni; a hitel- és jelzálogszerződés aláírására csak a bank jogtanácsosának írásbeli visszaigazolása esetén kerülhetett sor; - az I. rendű terhelt az „A." bankfiók igazgatója volt; - ebbéli minőségében abban a tudatban részesítette pozitív elbírálásban a tényállás I/1-

1. pontjában írt hitelkérelmeket, hogy a kérelmezőknek az általa jóváhagyott kölcsönösszegek visszafizetésére reális esélyük nincs; az értékbecslésekben a fedezetként felajánlott és általa megtekintett ingatlanok értéke a tényleges forgalmi érték többszörösében került meghatározásra, így azok a kölcsönöknek megfelelő fedezetet nem nyújtanak; - tudatában volt annak, hogy az ügyfeleknek a valós adatokon alapuló ügyfélminősítés esetén hitelt - az ingatlanok értékétől függetlenül - nem is hagyhatott volna jóvá; - ennek ellenére az Á.É.B. Rt. Jogi, Igazgatási és Szabályozási Főosztályától a hitelszerződések megkötéséhez szükséges visszaigazolást beszerezte; - a hitelszerződéseket
2. október
3. és
4. január
5. közötti időszakban összesen 238.900.000 forint összegben megkötötte. A tényállás szerint - valamennyi hiteligénylő a B.C. Kft.-t bízta meg a hitelügyintézés lebonyolításával; - mely kft. ügyvezetője a II. rendű terhelt, alkalmazottja a III. rendű terhelt volt; - a III. rendű terhelt - bár az ehhez szükséges képesítéssel még nem rendelkezett, az ingatlanközvetítők névjegyzékében nem szerepelt - a II. rendű terhelt kérésére elkészítette az ingatlanok értékbecslését úgy, hogy a forgalmi értéket szándékosan a tényleges forgalmi érték többszörösében határozta meg annak érdekében, hogy az igénylők minél magasabb hitelösszeghez juthassanak hozzá; - a II. rendű terhelt a szándékosan túlértékelt értékbecsléseket csatolta a hitelkérelmekhez; - a II. rendű és a III. rendű terheltek a hitelek felvételénél annak tudatában működtek közre, hogy a hiteligénylőknek a hitelek visszafizetésére reális esélyük nincs; - a II. rendű terhelt a hitelt igénylőktől és a IV. rendű terhelttől részesedést; a III. rendű terhelt a jövedelmén felül értékbecslésenként 30.000 forint külön díjazást kapott. Ugyancsak az irányadó tényállás szerint a II/1-
6. tényállási pontokban foglalt esetekben - a hitelt igénylők a 2003 január és február hónapban benyújtott hitelkérelmeikkel kíséreltek meg összesen 243.000.000 forint hitelt felvenni a fentihez hasonló módszerrel az I. rendű, II. rendű és III. rendű terhelt közreműködésével; - e kérelmek a valótlan tartalmú értékbecslésekkel alkalmasak voltak az Á.É.B. Rt. megtévesztésére; - 2003 februárjára a korábban engedélyezett (az I. tényállási pontban szereplő) hitelek nem fizetése miatt az I. rendű terhelt úgy döntött, hogy ezen újabb hitelkérelmek pozitív elbírálását nem támogatja; - ezt közölte a II. rendű terhelttel, aki ezzel az ügyfelek egyre erőszakosabb fellépése miatt is egyetértett; - ezeket a kérelmeket az I. rendű terhelt csak azt követően utasította el
7. március 17-én és 19-én, hogy az Á.É.B. Rt. Hitel Főosztályának új munkatársa az ingatlanok megtekintése során úgy foglalt állást, hogy az ingatlanok megfelelő fedezetet nem nyújtanak. A fenti - általános - megállapításokon túl az irányadó tényállás az I. és a II. pontban foglalt egyes hitelügyletek valamennyi részadatát irathűen tartalmazza az elsőfokú ítélet
8. oldalától a
9. oldaláig terjedően. Az indítványoknak a fentiekkel ellentétes körülményekre hivatkozó kifogásai kapcsán felülvizsgálatnak nincs helye. Az ítéleti tényállásban foglaltak alapján a Btk.
10. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(7)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének törvényi tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak. Nem alapos ezért a védelemnek az indítványban is megismételt hivatkozása, hogy az I. rendű terhelt cselekvősége a hűtlen kezelés bűntettének tényállási elemei körében maradna; a Kúria egyetért az eljárt bíróságoknak - a bírói gyakorlattal is alátámasztott - indokaival. A II. rendű terhelt általi - valótlan forgalmi értéket feltüntető értékbecsléseket is tartalmazó - hitelkérelmek benyújtásával a hitelezési ügylet folyamata az Á.É.B. Rt. sértettnél megindult; a csalási cselekmény valamennyi tényállási pontban kísérleti szakba lépett, s a hitelek folyósításával az I. pont alatti tizenhét esetben be is fejeződött, tekintve, hogy a kár bekövetkezett. Az I. rendű terhelt - a majdani vissza nem fizetés tudatában valamennyi hitelfolyamatban eljárt. A hitelkérelmek kapcsán a fedezetként megjelölt ingatlanokat megtekintette, az ingatlanbejárást követően a megjelölt forgalmi érték valótlan voltának tudatában pedig - azt a látszatot keltve, mintha mindent rendjén valónak talált volna - az I. tényállási pontban foglalt esetekben a szerződést meg is küldte a Jogi Igazgatási és Szabályozási Főosztálynak a bank jogtanácsosa írásbeli visszaigazolásának megszerzése végett. Ennek kapcsán utal arra a Kúria, hogy alaptalan a felülvizsgálati indítvány azon érve, miszerint természetes személy megtévesztésére a jelen ügyben nincs adat. A hitelszerződés megkötéséhez szükséges vizsgálatokat elvégző főosztályok dolgozói, a visszaigazolást kiadó jogtanácsos megtévesztése megtörtént a feltételek hiányában való felterjesztés révén. Helyénvaló az érintett három terhelt elkövetői minőségének, valamint az üzletszerűségnek, mint minősítő körülménynek a megállapítása is. A fentiekben idézett irányadó tényállás szerint a III. rendű terhelt tettesi magatartást nem valósított meg; a valótlan tartalmú értékbecslések elkészítésével hozzájárult a sértett megtévesztéséhez, és ennek fejében esetenként 30.000 forint külön díjazást is kapott. A II. rendű terhelt nyújtotta be a hitelkérelmeket, ezáltal tényállási elemet - megtévesztést - valósítva meg, s a kölcsönként folyósított összegekből a hitelt igénylőktől, valamint a IV. rendű terhelttől részesedett is. A hitelezési folyamatokban eljáró, a II. rendű terhelttel szándékegységben tevékenykedő I. rendű terhelt ugyancsak társtettese a csalásnak. Az elsőfokú ítélet

1. oldalának második bekezdése egyértelműen rögzíti azt a bírói ténymegállapítást, hogy e három terhelt kiknek a hasznára törekedve valósította meg a bűncselekményt; a Kúria utal még arra, hogy a
2. oldal második bekezdése azt is rögzíti, hogy az I. rendű terhelt a minél nagyobb összegű hitel kihelyezésében a tervszámok teljesítése kapcsán eleve érdekelt volt. A támadott határozat szerint tehát e három terhelt a hitelt kérelmezők, valamint a saját hasznukra egyaránt törekedve valósította meg a vagyon elleni bűncselekményt. Itt jegyzi meg a Kúria, hogy - szemben a II. rendű terhelt védőjének álláspontjával, s amint arra a Legfőbb Ügyészség átirata helytállóan hivatkozik - a határozat egységes egész, ennek okán az annak indokolásában megfogalmazott ténymegállapítások is a tényállás részét képezik (BH 2005.
3. II.). Kétségtelen, hogy a bírói gyakorlat az üzletszerűség megállapíthatósága kapcsán az elkövetéstől eltelt időszakban változott. A büntető törvény vonatkozó rendelkezései azonban nem, ekként a védelemnek a Btk.
4. §-ára való hivatkozása nem foghat helyt. Nem alapos az önkéntes elállásra való védelmi hivatkozás sem. A II. tényállási pontban foglalt hitelügyletek esetében a bűncselekmény befejezése ugyanis nem a terheltek saját elhatározásából, hanem külső körülmények hatására maradt el (BH 2004.
5. I.; BH 2007.2.). A fent hivatkozott irányadó tényállás szerint annak okául a bank Hitel Főosztálya új munkatársának nemleges állásfoglalása szolgált, melyhez járult még az I. rendű terhelt esetében az I. tényállási pontban szereplő közel negyedmilliárd forintnyi hitel törlesztésének elmaradása, a II. rendű terheltnél pedig az újabb kölcsönt igénylő ügyfelek egyre erőszakosabb fellépése. Amint arra a Legfőbb Ügyészség ugyancsak helytállóan utal, a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény egységes jogi értékelést kell kapjon (BH 1993.72.; BH 1994.648.); ebből következően - még a védői indítványok alapossága esetén - sem lett volna helye a II. tényállási pontban foglalt rész-cselekmények kapcsán felmentő rendelkezés meghozatalának. A fentiekre figyelemmel az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terheltek bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően került sor, a Be.
6. §

(1)bekezdés a) pontjában írt felülvizsgálati ok nem áll fenn. E terheltek cselekményének minősítése is törvényes, és az annak alapján kiszabott büntetések is megfelelnek a büntető anyagi jog szabályainak. Ekként a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontja alapján sincs ok és lehetőség a támadott határozat megváltoztatására. A Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a támadott határozat meghozatalára a Be. 373. §

(1)bekezdésének I. pont

1. b)és
2. c)alpontja, illetve a II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. E körbe azonban nem vonható az I. rendű terhelt védője által hivatkozott az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta a Be. 321. §

(4)bekezdése szerint a vádtól eltérő minősítés lehetőségét megállapítani. Ebből következően a felülvizsgálati indítvány etekintetben törvényben kizárt. Indítvány hangzott el még az I. rendű terhelt ingatlanjaira elrendelt zár alá vétel feloldására. Az elsőfokú bíróság a határozatának meghozatalakor hatályos Be. 159. §

(4)bekezdés e) pontja szerinti rendelkezéssel kapcsolatos tájékoztatást megtette - elsőfokú ítélet

1. oldalának utolsó bekezdése -, azt a másodfokú bíróság sem érintette. A zár alá vétel tárgyában való bármely további intézkedésre a felterjesztett iratokban nem áll rendelkezésre adat; ilyen döntés meghozatalának a felülvizsgálati eljárásban nincs helye. Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be.
2. §-ának

(5)bekezdése szerint hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be.

1. §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. június
2. Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke, Dr. Székely Ákos s.k. előadó bíró, Dr. Feleky István s.k. bíró. A kiadmány hiteléül: tisztviselő MV