Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.363/2013/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Király Rozália ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Kristóf és Borbás Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kristóf Ádám ügyvéd fél címe 2) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és egyéb iránt indított perében a Pécsi Törvényszék 2013.április
- napján kelt 11.P.21.129/2012/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - a következők szerint változtatja meg részben. Az alperes által a felperes javára fizetendő elsőfokú perköltség összegét 25.400 (huszonötezer-négyszáz) forintra felemeli. Mellőzi a felperesnek elsőfokú eljárási részilleték megfizetésére való kötelezését. Az alperes által a Magyar Államnak megfizetendő eljárási illeték összegét 36.000 (harminchatezer) forintra felemeli. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 2.540 (kettőezerötszáznegyven) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására - 9.000 (kilencezer) forint másodfokú eljárási részilletéket. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - ugyanilyen módon - 6.000 (hatezer) forint másodfokú eljárási részilletéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperesnek személyiségi jogsértés megállapítására és 250.000 forint nemvagyoni kártérítés megfizetésére irányuló keresetét az elsőfokú bíróság részben teljesítette. Ítéletével a kereset tárgyává tett személyiségi jogsérelmet megállapította és az alperest 100.000 forint nemvagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. A perköltségek viseléséről a Pp.81.§-a alapján határozott, a felperes pernyertességét 40 %-ban, az alperesét 60 %-ban állapítva meg, az alperest kötelezte 12.700 forint perköltség felperes javára történő megfizetésére, a feljegyzett 15.000 forint eljárási illeték megfizetésére pedig megosztva kötelezte a peres feleket, az alperes kötelezettségét 6.000, a felperesét 9.000 forintban állapítva meg. Az elsőfokú bíróság perköltségviselésre vonatkozó rendelkezéseivel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a 9.000 forintos illetékfizetési kötelezettségének a mellőzését, az elsőfokú perköltség 55.000 forintra történő felemelését. Kérte az alperest 15.000 forint másodfokú ügyvédi munkadíj megfizetésére is kötelezni. Fellebbezésének indokolásaként hivatkozott a Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.424/2012/
- számú jogerős ítéletére, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy a személyiségi jogsértés megállapítására irányuló kérelme alapján az Itv.39.§
(3)bekezdés b) pontjának alkalmazásával számítandó ún. meg nem határozható pertárgyérték 600.000 forintos összege „elnyeli" a 250.000 forintos kártérítés megfizetésére irányuló keresetét. Ebből következően a személyiségi jogsértés megállapítására irányuló keresete teljesítése folytán teljes egészében pernyertesnek minősül, a perköltségek viselésére tehát teljes egészében az alperes köteles. Az elsőfokú eljárásban felmerült jogi képviseleti munkadíját 55.000 forintban kérte megállapítani, „melyből 40.000 a már első fokon bemutatott ügyvédi tényállásban kikötött elsőfokú munkadíj és 15.000 a tárgyalások utazási költsége Sz-ról". A 36.000 forint összegű elsőfokú eljárási illeték fizetésére teljes egészében az alperest kérte kötelezni. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés részben alapos. Megalapozottan hivatkozott a felperes arra, hogy az adott esetben a pertárgy értékének nem a 250.000 forintos kártérítési követelés alapján számított vagyoni érték, hanem a személyiségi jogsértés megállapítására irányuló keresetnek megfelelően számítandó 600.000 forintos ún. meg nem határozható pertárgyérték minősül. A Legfelsőbb Bíróság EBH1999.94. szám alatt közzétett eseti döntésében már rögzítette, hogy az eljárási illeték alapjául a meg nem határozható perértéket kell figyelembe venni, ha az így számított érték meghaladja a kártérítési követelést. Helyesen hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy az Itv.39.§
(3)bekezdésének b) pontja alapján ez az érték 600.000 forintban állapítandó meg. Ehhez képest az elsőfokú eljárási illeték összege az Itv.42.§
(1)bekezdésének a) pontjában írtak szerint 36.000 forint. Helyesen hivatkozott arra is a felperes, hogy a pertárgyértékre és annak alapjául szolgáló kereseti kérelemre figyelemmel a perköltségviselés szempontjából pernyertesnek tekintendő teljes egészében, tehát a Pp.78.§
(1)bekezdése alapján egészében az alperes köteles az elsőfokú perköltségek viselésére. Az állam által előlegezett illetéket így a Pp.78.§
(1)bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján egészében az alperes köteles megfizetni a Magyar Államnak. A felperes jogi képviseletével felmerült munkadíjat pedig a felperesnek köteles megfizetni az alperes. Ennek összegét azonban a másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltaktól eltérően számította, ugyanis az elsőfokú iratok között nem lelhető fel a fellebbezésben hivatkozott ügyvédi tényállás, sem a felperes beadványaiban, sem a tárgyalási jegyzőkönyvekben nem lelhető fel utalás arra vonatkozóan, hogy ilyent egyáltalán bemutatott volna az elsőfokú bíróságon a felperes, ennek tartalma sem ismerhető meg az elsőfokú iratokból és annak sincs nyoma, hogy a felperes pernyertessége esetére igényelte volna a jogi képviseletével felmerült költségeknek a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2.§-ában foglaltak szerinti megtérítését. Ennek hiányában a másodfokú bíróság is ugyanezen rendelet 3.§ának az alkalmazásával határozta meg a felperes elsőfokú eljárásban felmerült jogi képviseleti munkadíjának összegét. A rendelet 3.§-ának
(3)bekezdése alapján, ha a perben a pertárgy értéke nem állapítható meg, a munkadíj minden megkezdett tárgyalási óránként, valamint az ügyvédnek a pert megelőző és a peren kívül végzett igazolt tevékenységéért óránként 5.000 forint, de legalább 10.000 forint. Az elsőfokú bíróság a perben három tárgyalást tartott, ezeken a felperes jogi képviselője jelen volt. Egyik tárgyalás időtartama sem haladta meg az egy órát. A felperes jogi képviselője egy beadványt terjesztett elő az elsőfokú eljárásban: a keresetlevelet.. Ennek elkészítéséhez a tartalmára és terjedelmére figyelemmel egy óra elegendő kellett legyen. Ezért a másodfokú bíróság négy órát vett figyelembe és 20.000 forintban határozta meg a teljes ügyvédi munkadíjat. Ezt az összeget a másodfokú bíróság is az általános forgalmi adóval növelt mértékben határozta meg. A felperes ugyan nem nyilatkozott arról az elsőfokú eljárásban, hogy a jogi képviselője az ÁFA-törvény személyi hatálya alá tartozik-e vagy sem, az elsőfokú bíróság azonban az ítéletnek a perköltségről rendelkező részében a felperes jogi képviseleti munkadíjának az összegét ÁFÁ-val növelten állapította meg és ez ellen a felperes a fellebbezésében sem tiltakozott. Ezért a másodfokú bíróság is alkalmazta a hivatkozott IM rendelet 4/A.§-ába foglalt rendelkezéseket. Fellebbezésében a felperes a jogi képviselőjének az elsőfokú bíróság által lefolytatott tárgyalásokon való megjelenésével felmerült utazási költség megtérítését is kérte. A hivatkozott IM rendelet 4.§
(1)bekezdése alapján a fél kérheti, hogy az ügyvédnek az eljárásban felmerült készkiadásait a bíróság az ügyvéd által benyújtott tételes kimutatás alapján állapítsa meg. A bíróság szükség esetén kötelezi az ügyvédet a kimutatásban szereplő kiadások igazolására. A
(2)bekezdés értelmében, ha az ügyvéd a bíróság által megszabott határidőn belül készkiadásait nem részletezi vagy nem igazolja, a bíróság a 2.§
(1)bekezdésének b) pontjában meghatározott készkiadások megállapítását mellőzi. Tekintettel arra, hogy ilyen benyújtott tételes kimutatást a felperes az elsőfokú eljárásban nem terjesztett elő, ennek megállapítását a másodfokú bíróság is mellőzte. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a Pp.253.§
(2)bekezdése alapján fellebbezett részében részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet a rendelkező részben foglaltak szerint. A fellebbezéssel vitássá tett követelés összértéke 51.300 forint, ehhez képest a fellebbezés 21.700 forint erejéig, azaz 40 %-os mértékben volt sikeres. Ezért a másodfokú eljárásban felmerült költségek viseléséről a másodfokú bíróság a Pp.81.§
(1)bekezdésének az alkalmazásával határozott. Az alperesnek a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel, ezért a másodfokú bíróság az alperest a felperes jogi képviseletével felmerült és a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdésének a) pontja,
(5)bekezdése és 4/A.§-a alapján számított ügyvédi munkadíj 40 %-ának a megfizetésére kötelezte. Az állam által előlegezett másodfokú eljárási illeték összegének viselésére a peres feleket pervesztességük arányában kötelezte a Pp.81.§
(1)bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp.256/A.§-a
(1)bekezdésének f) pontja és
(3)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. P é c s,
- szeptember
- dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Vogyicska Petra s.k. bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró