Bf.64/2012/10 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. tétel) és 1 rb kábítószerrel visszaélés vétségében (Btk.282.§

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont), továbbá 1 rb bódult állapotban elkövetett járművezetés vétségében (Btk.188.§

(1)bekezdés). III.r. vádlott bűnösségét megállapította 1 rb, társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében (Btk.282/A.§

(1)bekezdés IV. tétel) és 1 rb kábítószerrel visszaélés vétségében (Btk.282.§

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont). Ezért a II.r. vádlottat halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre, 200 napi tétel pénzbüntetésre, és 1 év 6 hónap „B" kategóriájú járművezetéstől eltiltásra, továbbá 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A III.r. vádlottat halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönbüntetésre, 200 napi tétel pénzbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés napi tételének összegét mindkét vádlott esetében 2500 forintban állapította meg. Rendelkezett a fejenként kiszabott összesen 500-500 ezer forint pénzbüntetés átváltoztatásáról annak meg nem fizetése esetére. A II.r. vádlottal szemben 539.000 forint, míg III.r. vádlottal szemben 243.000 forint vagyonelkobzást rendelet el. II.r. vádlott esetében beszámította a szabadságvesztésbe az előzetes fogvatartásban töltött időt, a járművezetéstől eltiltásba pedig a jogosítvány visszavonásától -

1. január
2. napjától - eltelt időt. Rendelkezett a lefoglalt kábítószerek és egyéb bűnjelek elkobzása, továbbá kiadása iránt, illetve határozott a bűnügyi költség viseléséről oly módon, hogy II.r. vádlottat külön 702.348 forint, III.r. vádlottat pedig külön 11.370 forint megfizetésére kötelezte. Az első fokon eljárt ügyész az ítéletet tudomásul vette. A vádlottak és védőik enyhítésért jelentettek be fellebbezést. II.r. vádlott védője fellebbezése indokolásában a börtönbüntetés tartamának és a pénzbüntetés napi tételszámának csökkentését, továbbá a bűnügyi költségről történt rendelkezés megváltoztatását kérte azzal, hogy csak a terhelt érdekkörében felmerült költséget kelljen megfizetnie. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.174/2012/2-I. számú átiratában a főbüntetés enyhítésére irányuló védelmi fellebbezéseket a alaptalannak tartotta, viszont a II.r. vádlottat terhelő bűnügyi költség összegének megváltoztatását indítványozta, mert álláspontja szerint annak összege helyesen 504.648 forint. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tárgyalásról lemondás szabályai szerint lefolytatott eljárásban a vádlottak beismerő vallomásai és az további bizonyítékok mérlegelésével érdemben megalapozott tényállást állapított meg. Ezt csak pontosítani kell a BSZKI feketepiaci kábítószer-készítmények átlagos hatóanyagtartalmának alakulására vonatkozó táblázata - az elkövetés időszakában - aktuális adatai szerint. Egyebekben az ítélet helybenhagyására tett indítványt, azzal, hogy az elsőfokú bíróság a Be.534.§

(2)bekezdésében előírt tételkereteken belül szükséges és arányos büntetéseket szabott ki a két fellebbezéssel érintett terhelttel szemben, miután helyesen sorolta fel a büntetés kiszabás során irányadó körülményeket. A másodfokú nyilvános ülésen megjelent védő II.r. vádlott képviseletében változatlanul fenntartotta a fellebbezését és annak indokolását. Előadta, hogy védence életvitelében jelentős változás következett be a bűncselekmény elkövetése és az elsőfokú elítélése óta. Munkaviszonyt létesített, ami most is fennáll, élettársa van, a korábbi életmódját, bűnös kapcsolatait feladta, hasznos tagja a társadalomnak. Családalapítási tervei vannak, gyermeket szeretnének élettársával. A megváltozott személyi körülményekre vonatkozó iratokat is csatolta. Elsődlegesen az elkövetéskor hatályban volt Btk.90.§

(1)-

(3)bekezdésére hivatkozott, amely lehetőséget adott arra, hogy az első fokon kiszabott börtönbüntetés végrehajtását a másodfokú bíróság részben felfüggessze. Amennyiben a büntetés változatlanul marad, úgy a II.r. vádlottnak még 6 hónapra be kellene vonulnia a BV. intézetbe, amely törést jelentene a rendezetté vált életében. Ezért másodlagosan a büntetés olyan mértékű enyhítését kérte, amely az előzetes letartóztatásban töltött időnek felel meg, figyelembe véve a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményét is, melyből a II.r. vádlott nincs kizárva. III.r. vádlott védője az enyhítésre irányuló fellebbezést változatlanul fenntartotta. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, de eltúlzott a védencével szemben alkalmazott joghátrány. Szintén a szabadságvesztés fele része végrehajtásának felfüggesztését kérte. Ha ezzel az ítélőtábla nem ért egyet, akkor a szabadságvesztés tartamának további enyhítését szorgalmazta a kedvezőbbé vált személyi viszonyokra tekintettel. E körben csatolta a III.r. vádlott elsőfokú ítélet óta létesített munkaviszonyával kapcsolatos iratokat és bemutatta a teljes hatályú apasági elismerő nyilatkozatot, amelyben III.r. vádlott a 2012. október 14. napján született D. és D. utónevű gyermekeket a magáénak ismeri el. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átirattal egyezően nyilatkozott. A szabadságvesztés büntetések fele része végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó kérelem tekintetében elmondta, hogy a kábítószerrel visszaélés tárgyi súlyához képest a büntetési célok elérésére alkalmatlan joghátrány lenne. Ugyanígy súlytalan lenne a büntetés további enyhítés esetén. Felvetette azonban, hogy a 2013. július 1. napján hatályba lépett Btk.2.§

(2)bekezdése - az elkövetéskor hatályos Btk.2.§ II. fordulata - szerint az elbíráláskor kedvezőbb anyagi jogi szabályokat alkalmazhatja az ítélőtábla, mivel az új Btk.38.§

(2)bekezdés a) pontja értelmében a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a vádlottak esetében a büntetés 2/3 részének kitöltését követő nap. Az elkövetéskor hatályban volt Btk.47.§

(2)II. fordulata szerint a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége börtönbüntetés esetén a ¾ rész kitöltésekor nyílik meg. Egyéb tekintetben - álláspontja szerint - nincsen a két kódex között különbség a vádlottakra vonatkozó rendelkezések viszonylatában. Ha a táblabíróság az új törvény alkalmazása mellett dönt, akkor hatályosítania kell a bűncselekmények megnevezését is. A II.r. vádlott cselekménye a Btk.176.§

(1)bekezdés szerinti kábítószerrel visszaélés bűntette, a Btk.178.§

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pontja szerinti kábítószerrel visszaélés vétsége, a Btk.237.§-a szerinti bódult állapotban elkövetett járművezetés vétsége. A III.r. vádlott vonatkozásában is e szerint változik a minősítés. A vádlottak csatlakoztak a védők által előterjesztett kérelmekhez. ***** Az ítélőtábla a védelmi fellebbezésekre tekintettel a Be.542/C.§

(3)bekezdése szerinti szűk körben az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt vizsgálta felül és III.r. vádlott vonatkozásában az enyhítésre irányuló fellebbezést részben alaposnak találta. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárásában a tárgyalásról lemondás feltételei fennálltak, a vonatkozó perrendtartási szabályokat betartották és nem merült fel olyan hiba, amely a Be.542/C.§

(5)bekezdésében írt ok miatt az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. A Be.542/A.§

(5)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlottak beismerő vallomására és az őket alátámasztó egyéb személyi bizonyítékokra; a nyomozás irataira alapította. A törvényszék által megállapított tényállást a fellebbezések nem támadták, erre a Be.541.§

(1)bekezdése alapján törvényi lehetőség sem volt. Az ítélőtábla osztotta a Főügyészség azon álláspontját, miszerint a törvényszék ítélete kis részben helyesbítésre szorul. Ennek oka az, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala óta a vádlottak személyi körülményei részben megváltoztak, a történeti részben pedig korrekciót igényel az ügyészi indítvány alapján az értékesített és tartott kábítószerek mennyisége, hatóanyag tartalma, amely a joggyakorlat számára irányadó hatóanyag-táblázat adataihoz képest helytelenül került rögzítésre (Be.351. §

(2)bekezdés

1. b)és
2. c)pont). Az ítélőtábla a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján - az iratok tartalmára és az utolsó szó jogán tett nyilatkozatokra tekintettel - a tényállást személyi és történeti részében az alábbiak szerint helyesbíti. A személyi rész helyesbítendő akként, hogy II.r. vádlott

1. június
2. napja óta az "X." ... székhelyű Kft alkalmazásában áll, alapbére havi 69.750 forint. III.r. vádlott
3. szeptember 12-től a ...-i Y.-nál dolgozott,
4. április
5. napja óta szintén ...-ben, az "Z." alkalmazottja, 1.241 € havi fizetéssel. A III.r. vádlottnak
6. október
7. napján született D. és D. utónevű gyermekei születtek, akikről élettársával közös háztartásban gondoskodik (Bf.66/2012/10/Vé./I-II. számú csatolt iratok). A tényállás 2/a. pontját helyesbíti akként, hogy a II.r. vádlott által önállóan továbbértékesített 259 g marihuána hatóanyag-tartalma 0,0518 gramm, ami a csekély mennyiség felső határának 5,18 %-a. A 2/b. pontban a II.r. vádlott által 2010-2011 között elfogyasztott 10 g kokainbázis hatóanyaga 0,5 g. A 2/c. pont szerint a III.r. vádlott által 2006-2011 között elfogyasztott összesen 925 g marihuána hatóanyag-tartalma 0,185 gramm, ami a csekély mennyiség felső határának 18,5 %-a (ítélet 15-
8. oldal). Ezekkel a kiegészítésekkel, pontosítással a tényállás megalapozott, a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól mentes, és alapját képezte a másodfokú döntésnek. A vádlottak bűnösségére vont következtetés, illetőleg a cselekmények minősítése vonatkozásában sem terjedt ki a felülbírálat. Az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségét a vádlottak beismerő vallomása és az egyéb bizonyítékok szerint, a minősítést pedig a váddal egyezően állapította meg, mert egyébként át kellett volna térnie az általános eljárási szabályok szerint tárgyalásra. A Be.542/C.§

(1)-

(3)bekezdései alapján a bűnösség megállapítása, az 542/A.§

(5)bekezdés szerint megállapított, a váddal egyező tényállás, minősítés, a vádirat keretei között meghatározott büntetés, illetve intézkedés neme miatt nincs helye fellebbezésnek sem. A fellebbezésben az

(1)bekezdés korlátai között lehet új tényt állítani és új bizonyítékra hivatkozni. Ilyen tények a személyi körülményekben beállt változások, illetőleg szakértői mérésen és a jogszabályon alapuló helyes mennyiségi meghatározások, amiket a táblabíróság a tényállás részévé tett. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítélet tényállásának megalapozottságára, a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezéseit tehát felülbírálja, de a bűnösség megállapítása, az 542/A.§

(5)bekezdés szerint megállapított, a váddal egyező tényállás, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítés esetén az első fokú ítéletet akkor változtathatja meg, ha a terhelt felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye. Ez utóbbi két intézkedés alkalmazására nem merült fel törvényes indok. A minősítéshez fűzött jogi indokolást pontosítja az ítélőtábla az alábbiak szerint. A megszerzett és értékesített, de le nem foglalt kábítószer átlagos hatóanyag-tartalma tekintetében a töretlen bírói gyakorlat abban, hogy a Bűnügyi Szakértői- és Kutatóintézetben, a feketepiaci kábítószer-készítmények elkövetési időben aktuális átlagos adatait veszi figyelembe. Az elkövetési idő végső időpontja II.r.és III.r. vádlott esetében

1. január
2. napja. Ennek megfelelően a
3. évi adatok: kokainnál a fogyasztási adag 5-85 %, a speed por amfetaminja 0,5-50 %, a marihuána tiszta THC tartalma 0,02-12 %. Így kerültek meghatározásra a tényállás helyesbítésében írt tartalmak (ítélet
4. oldal utolsó bekezdés). E változás a minősítést nem érinti, mivel e hatóanyag-tartalommal számolva is az ún. köztes (alapeseti) mennyiség tekintetében valósult meg a kereskedés, illetve csekély mennyiségre a megszerzés a vádlottak részéről. A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság helyesen értékelte az enyhítő és súlyosító körülményeket. Mindkét vádlott vonatkozásában további enyhítő körülmény, hogy az elsőfokú ítélet kihirdetése óta rendezett életvitelt folytatnak, állandó munkaviszonnyal rendelkeznek. III.r. vádlott esetében nyomatékosan enyhít és különös méltánylást érdemlő ok, hogy időközben két gyermeke született, akiket eltart. A törvényszék a Be.534.§

(2)bekezdése alapján az ügyész által a vádiratban indítványozott nemű büntetést és intézkedést szabta ki, illetve alkalmazta. A szabadságvesztés kiszabásakor a külön eljárási formának megfelelően - az elkövetéskor hatályban volt - Btk.87.§

(2)bekezdés c) pontja alapján meghatározott büntetési tételkeretek között maradt és a Btk.85.§

(1)-

(2)bekezdései alapján halmazati büntetésként a törvényi minimumhoz közeli mértéket határozott meg (BH2006.74). Az alkalmazott - különböző büntetési nemekből, valamint vagyonelkobzás intézkedésből összetevődő - joghátrány elégséges, sőt méltányos a vádlottak vonatkozásában, továbbá megfelel a büntetési céloknak és a volt vádlott-társak viszonylatában is a belső arányosság követelményének. Kismértékű enyhítés másodfokon nem lehetséges, abban pedig osztotta a táblabíróság az ügyész álláspontját, hogy megbomlana ez az egyensúly, ha a szabadságvesztések tartamát és a pénzbüntetés napi tételének számát jelentősen enyhítené. Ugyanez következne be, ha a büntetések fele részének végrehajtását felfüggesztené az elkövetéskor hatályban volt Btk.90.§

(1)bekezdése alapján. Az ítélőtábla vizsgálta a védelmi és ügyészi indítványok felvetése szerint, hogy melyik anyagi jogszabály jelent összhatásában kedvezőbb elbírálási lehetőséget a terheltek számára. II.r. vádlott esetében egyértelmű, hogy egyik terhére megállapított bűncselekménye; a bódult járművezetés vétsége vonatkozásában az új Btk.237.§

(1)bekezdése alapján magasabb büntetési tételt tartalmaz; 1 év helyett 2 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. Ennek alkalmazása tehát szóba sem jöhet. III.r. vádlottnál első olvasatban alkalmazható lenne az új Btk. A

1. július
2. napján hatályba lépett kódex őt is érintő büntetéskiszabási rendszere azonban súlyosabb; pl. itt megszűnt a szabadságvesztés fele részének felfüggeszthetősége. Ezzel szemben az elkövetéskor hatályban volt Btk.- ami fő szabály szerint jelenleg is elsősorban alkalmazandó - 47.§

(3)bekezdésben tartalmazza azt a lehetőséget, hogy 3 évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén, ha van különös méltánylást érdemlő ok, lehet az ítéletben úgy rendelkezni, hogy a terhelt a szabadságvesztés fele részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A III.r. vádlottnál talált az ítélőtábla ilyen okot (a két gyermek eltartását), ezért ezt figyelembe véve megváltoztatta a rá vonatkozó büntetés kiszabást, ami kedvezőbb végrehajtási feltételeket eredményezett III.r. vádlott számára. Az ítélet egyéb rendelkezései helyesek. A II.r. vádlottra háruló bűnügyi költség tekintetében indokolt volt a védői és ügyészi indítvány szerint a rendelkezés helyesbítése, mert csak a költségjegyzékben 2., 6., 13-14., 16., és 19-21. tételek alatt felsorolt szakértői díjak vonatkozásában lehet megállapítani, hogy azok a II.r. vádlott felróható cselekvőségével összefüggésben merültek fel. E költségek összege helyesen 504.648 forint. Az ítélőtábla a személyi igazolvány adatai alapján helyesbítette II.r. vádlott édesanyja nevét. Mindezek alapján az ítélőtábla a Szombathelyi Törvényszék ítéletét II.r. és III.r., vádlott vonatkozásában - a rendelkező részben írtak szerint - a Be.372.§

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költséget a Be.381.§

(1)bekezdése szerint III.r. vádlott viseli. Győr,

1. július
2. napján Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke . Vajda Edit sk. a tanács tagja, előadó . Csák Csilla sk. a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet és ezáltal a Szombathelyi Törvényszék 8.B.81/2012/
3. számú ítéletének meg nem változtatott része II.r. és III.r. vádlott vonatkozásában a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
4. július
5. napján Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: