Mfv.10613/2012/4 – Kúria

(2)Mfv.II.10.613/2012/4.szám A Kúria a dr. Kovács Balázs ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Szelei Flóra Léda ügyvéd által képviselt .... Társasház alperes ellen rendes felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságnál 8.M.1125/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.24.690/2011/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a
3. június 26-án megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.24.690/2011/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 20.000,- Ft (Húszezer forint) felülvizsgálati eljárási költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 169.800,Ft (Százhatvankilencezer- nyolcszáz forint) felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes
5. május 1-től
6. december 31-ig határozott idejű munkaszerződésekkel,
7. január 1-től határozatlan idejű munkaszerződés alapján állt az alperes alkalmazásában gondnoki munkakörben. Az utóbbi munkaszerződésében a felperes felmondási idejét 5 hónap időtartamban határozták meg. A felperes felett a munkáltatói jogkört az alperes közös képviselője gyakorolta.
8. július 22-én az alperes közös képviselője, a számvizsgáló bizottság elnöke és a felperes egyeztetést tartottak. Az egyeztetésről felvett jegyzőkönyv szerint a felperes a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez nem járult hozzá. Ezt követően az alperes képviselője felajánlotta számára ugyanazon feltételekkel az addig végzett munka egyéni vállalkozóként történő ellátását, amelyet a felperes visszautasított. Ezt követően az alperes képviselője tájékoztatta, hogy a munkaszerződés felbontására „a szükséges lépéseket elindítják". Az alperes a
9. július 30-án kelt rendes felmondásával a felperes munkaviszonyát 35 nap felmondási idővel megszüntette. A munkáltatói intézkedés indokolása szerint a felperes a munkaszerződése
10. pontjában foglalt kötelezettségét (mely szerint a munkavégzésének helye a ...) megszegte, napi 8 órában a személyes munkavégzési kötelezettségének felszólítás ellenére nem tett eleget, a jelenléti ívet ő írta alá, míg a munkaköri feladatait ténylegesen az édesanyja, illetve a testvére látták el. Emellett az alperes tudomására jutott, hogy a felperes másik munkáltatónál is munkaviszonyban áll. A felperes a keresetében a rendes felmondás jogellenességének megállapítását és munkaviszonyának helyreállítása mellőzésével az egyéb jogkövetkezmények alkalmazását, valamint a munkaszerződésében foglalt 5 havi felmondási időre történő alperesi kötelezést kérte. Álláspontja szerint a munkaviszonya megszüntetésének tényleges indoka a gondnoki feladatok egyéni vállalkozóként való ellátásától való elzárkózása volt. Hivatkozott arra, hogy az alperes tudott róla, hogy máshol is munkaviszonyban áll. Nem vitatta, hogy segítséget vett igénybe a feladatai ellátása során, ez azonban önmagában nem lehet jogszerű indoka a felmondásnak. Véleménye szerint az alperes a felmondásban hibásan állapított meg 35 nap felmondási időt, ugyanis
11. január 1-jén kötött munkaszerződése értelmében 5 havi felmondási idő illeti meg. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság a 8.M.1125/2010/
12. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát a
13. július 30-án kelt rendes felmondással, ezért a felperes alperesnél fennállt munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest 1.401.355,- Ft, valamint ezen összeg kamatainak, továbbá
14. április 8-tól az ítélet jogerőre emelkedéséig minden munkanapra és munkabérrel fizetett munkaszüneti napra további napi 2.159,- Ft megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozata, valamint az alperes által csatolt iratok, különösen a
15. július 22-én megtartott egyeztetésről készített jegyzőkönyv alapján arra következtetett, hogy a munkáltató intézkedésének valódi indoka a közös megegyezéssel való munkaviszony-megszüntetéstől való elzárkózás és a gondnoki feladatok egyéni vállalkozói jogviszonyban való ellátására irányuló alperesi javaslat visszautasítása volt. Mivel a közölt rendes felmondásban rögzített indok nem egyezett meg az alperes jegyzőkönyvbe vett és a tárgyaláson is elismert nyilatkozatával, azt állapította meg, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Az alperes fellebbezése alapján eljárt Budapest Törvényszék a 8.Mf.24.690/2011/
16. számú ítéletével az Környéki elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél
17. március 21-én szűnik meg. Az alperest terhelő 1.401.355,- Ft marasztalási összeget 1.683.585,- Ft-ra felemelte. Az ítélete indokolásában a perben becsatolt
18. július 22-ei keltű jegyzőkönyv tartalma, továbbá Takács Edit közös képviselő elsőfokú eljárás során tett személyes nyilatkozata alapján megállapította, hogy a jegyzőkönyvben rögzített és a munkáltatói jogkör gyakorlója által előadott okok nem feleltek meg a rendes felmondásban közölt indokoknak. A közös képviselő maga sem hivatkozott a felmondásban egyik indokként szereplő olyan esetre, amikor a felperes felhívás ellenére sem látta el a munkaköri feladatait, a további munkaviszony fennállásáról említést sem tett, ezért az elsőfokú bíróság jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a rendes felmondásnak a közölttől eltérő indoka volt, ami a munkáltatói intézkedés jogellenességét eredményezte. A törvényszék alaptalannak találta az alperesi fellebbezésnek a bizonyítási indítványa elutasítását sérelmező megállapítását is. Rögzítette, hogy a
19. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv szerint az alperes tanúvallomásokkal és igazolások bekérésével azt kívánta bizonyítani, hogy a felperes a munkáját nem teljes mértékben személyesen látta el. Ezt az állítást azonban a felperes nem vitatta, egyéb konkrét bizonyítási indítványa az alperesnek pedig nem volt, ezért azt az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül utasította el. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp.
20. §

(1)bekezdésében, továbbá a Pp. 163. §

(1)bekezdésében foglaltakat. Az alperesnek ugyanis nem volt lehetősége a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §

(2)bekezdésében, valamint a Pp. 164. §

(2)bekezdésében foglalt kötelezettségének teljesítésére annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság előtt bizonyítási indítványt terjesztett elő. Mindkét fokú bíróság megsértette az Mt. 89. §

(2)bekezdésében foglaltakat, mert az elsőfokú bíróság alaptalanul állapította meg a munkaviszony jogellenes megszüntetését, amit a másodfokú bíróság törvénysértően hagyott helyben. Az alperes hivatkozott arra, hogy a

1. július 22-én megtartott egyeztetésről felvett jegyzőkönyvben a munkáltató azt kifogásolta, hogy a felperes munkaszerződése nem felel meg jogszabályi feltételeknek a kötelező tartalmi elemek hiánya miatt, továbbá összeférhetetlenség áll fenn, mert a gondnok édesanyja, aki a társasház számvizsgáló bizottságának a tagja, a gondnoki teendőket a felperes helyett rendszeresen ellátta. Ebből következően a jegyzőkönyv tanúsága szerint a munkáltató a felperes személyes munkavégzési kötelezettségének hiányát kifogásolta, vagyis azt, hogy a felperes megsértette az Mt.
2. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. d)pontjában foglalt rendelkezéseket. A rendes felmondás is ezen indokok alapján szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában összemosta a felmondás indokát - a személyes munkavégzés hiányát és a felmondáshoz vezető okokat, amely szerint a felperes nem volt hajlandó munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetésére. A jegyzőkönyvben az alperes felmondásának indokai kerültek elsődlegesen rögzítésre és az is megállapítható, hogy méltányosan, a felperes érdekeit is szem előtt tartva járt el. Észlelte ugyanis, hogy a felperes megszegte az Mt. 103. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. d)pontját továbbá a munkaszerződés 4. pontját, amely magatartása miatt a munkaviszonya további fenntartása lehetetlenné vált, hiszen a felperes részére személyes munkavégzési kötelezettség hiányában került sor munkabér kifizetésére. Vállalkozási szerződés keretében lett volna lehetőség arra, hogy a felperes által vállalt feladatokat más lássa el, ezért került felajánlásra a felperes részére a polgári jogi jogviszony létrehozása. A jegyzőkönyvben ez az alperesi ajánlat került rögzítésre, amelyet a felperes elutasított. Ebből következően látható, hogy az a tény, hogy a felperesi elutasítást követően a munkaviszony felmondásra került, nem a felmondás indoka volt. Érvelése szerint a felperes maga is elismerte, hogy személyes munkavégzésre nem került sor. Csupán a munkaszerződés felülvizsgálata során jutott az alperes törvényes képviselőjének tudomására, hogy a felperes feltehetően két helyen is 8 órás munkaviszonyban került foglalkoztatásra úgy, hogy az általa vállalt feladatokat napközben és nem éjszakai műszak keretében kellett ellátnia. A felperes a felülvizsgálati ellenkérmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az alperes a rendes felmondás indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes személyes munkavégzési kötelezettségének felszólítás ellenére nem tett eleget, munkaköri feladatait ténylegesen hozzátartozói látták el, továbbá az alperes tudomására jutott, hogy a felperes másik munkáltatónál is munkaviszonyban áll. A felek a munkaviszony megszüntetését megelőzően egymással egyeztetést tartottak, amelyről jegyzőkönyv felvételére került sor. A felperes keresetleveléhez csatolta a 2010. július 22-én készült jegyzőkönyv két egymástól eltérő példányát. Az első példányban az alperes a felperes részére elsődlegesen munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését, másodsorban pedig munkakörének a jövőben vállalkozói jogviszonyban történő ellátását ajánlotta fel és ennek visszautasítása után közölte, hogy a munkaszerződés felbontására a szükséges lépéseket elindítja. A jegyzőkönyvben a munkaszerződés kötelező tartalmi kellékének hiányát, továbbá azt rótta a felperes terhére, hogy összeférhetetlenség áll fenn arra tekintettel, hogy a felperes édesanyja a társasház számvizsgáló bizottságának a tagja. A felperes által ugyancsak csatolt második jegyzőkönyvben a fentieken túl az alperes azt is kifogás tárgyává tette, hogy a felperes helyett rendszeresen édesanyja látja el a gondnoki teendőket. A jegyzőkönyvek eltérő tartalma vonatkozásában az alperes képviselője a 10. sorszámú jegyzőkönyv 6. oldalán úgy nyilatkozott, hogy az első jegyzőkönyvet készítették el a megbeszélés alapján, annak tartalma megegyezett az egyeztetés tárgyával, míg a második jegyzőkönyv - amelyben a személyes munkavégzési kötelezettség hiányát is felrótták a felperes részére - már Halmay úr készítette július 30-án. A felperes egyik jegyzőkönyvet sem írta alá, azonban a megbeszélés tartalma vonatkozásában az első, e-mailen érkezett jegyzőkönyvben foglaltakat ismerte el a megbeszélés valós tárgya vonatkozásában. A másodfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy Hegedűsné Takács Edit munkáltatói jogkör gyakorló a tárgyaláson tett nyilatkozatában azt állította, hogy „azért szüntettük meg a felperes munkaviszonyát, mert nem találtuk jónak a korábbi feltételekkel kötött munkaszerződést, eltúlzottnak találtuk, ami benne van". Nyilatkozata szerint továbbá: „megkérdeztük-e, hogy vállalják-e vállalkozói jogviszonyban, ők azt mondták, hogy nem, ekkor egyértelművé vált, hogy a munkaviszonyt meg kell szüntetni". (10. sorszámú jegyzőkönyv 5. és 6. oldal) A becsatolt 2010. július 22-én készített jegyzőkönyvből, továbbá a közös képviselő személyes nyilatkozatából tehát megállapítható volt, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésére elsődlegesen azért került sor, mert a 2010. februárjában megválasztott közös képviselő a munkaszerződésben foglalt 5 havi felmondási időt eltúlzottnak találta és annak módosításához való hozzájárulás hiányában azt meg kívánta szüntetni. A felmondás indokolása azonban a személyes munkavégzési kötelezettség hiányára, valamint a felperes máshol fennálló munkaviszonyára hivatkozott. A fentiekből következően a rendes felmondás indokolása ugyan részben tényszerű volt, a perbeli bizonyítékok szerint azonban nem ezen alapult a felperes munkaviszonyának megszüntetése. Annak okaként ugyanis a 2010. július 22-ei jegyzőkönyvben rögzített, továbbá a munkáltatói jogkör gyakorlójának nyilatkozatában előadottak szolgáltak. A munkáltató munkaviszonyt megszüntető intézkedése jogszerűségének elbírálásakor a közölt indokok valóságára és okszerűségére nézve megalapozottan akkor vonható le következtetés, ha a bíróság a munkaviszony megszüntetéséhez vezető folyamatot is feltárja és a Pp. 206. §

(1)bekezdésének megfelelően értékeli, mint ahogy a perbeli esetben. Ezért a rendes felmondás jogellenességéről az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül döntöttek. Az alperes az összegszerűséget a felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, e körben jogszabálysértést nem jelölt meg, ezért a hatvannapos határidőn túl, a felülvizsgálati tárgyaláson előadott érvelése nem volt vizsgálható. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes alperest kötelezte a Pp. 78. §

(1)bekezdésének alkalmazásával a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére. Az alperes a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. Budapest,

1. június
2. dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő