Kbf.90/2012/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerinti szolgálati feladat alóli kibúvás vétségében, ezért 100 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, valamint az eljárás során felmerült 6000 forint bűnügyi költség viseléséről. A tárgyaláson az ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében fellebbezést jelentett be. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1203/2012/

1. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Álláspontja szerint a bejelentett fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a releváns bizonyítékokat megvizsgálta, és azokat értékelve - a vádlott beismerő vallomása mellett - helyesen állapította meg a tényállást. A megalapozott tényállásból a vádlott bűnösségére okszerűen következtetett. A bűncselekmény jogi minősítése, illetve a kiszabott büntetés is törvényes. Annak enyhítése nem indokolt, hiszen a napi tételek száma - igazodva a katonai vétség tárgyi súlyához - a törvényi minimumhoz közelít, az egynapi tétel összege pedig a törvényi minimummal azonos, amely egy tiszthelyettes illetményű vádlott esetében méltányosnak tekinthető. A büntetés további enyhítése, illetőleg intézkedés alkalmazása a Btk.
2. §-ában meghatározott büntetési célok megvalósulását veszélyeztetné. A vádlott védője a fellebbviteli nyilvános ülést megelőzően benyújtott beadványában a fellebbezés indokaként utalt rá, hogy a kiszabott pénzbüntetés a vádlott a jövedelmi, vagyoni helyzetére tekintettel aránytalan terhet jelentene. Cselekményét beismerte, megbánta. Ez az eset egyedi - a vádlott közel húszéves - pályafutása alatt. Indítványozta intézkedés alkalmazását. A vádlott a fellebbviteli nyilvános ülésen az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában ismét kifejezte megbánását. Kiemelte, hogy ilyen eset vele sem korábban, sem a későbbiekben nem fordult elő. 20 éve áll fenn a szolgálati viszonya, járőrvezetőként azonban családjával nehéz anyagi körülmények közt él, lakását CHF alapú hitel terheli. Feleségével két gyermekük tartásáról kötelesek gondoskodni. Az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés ezért családjára nézve súlyos következményekkel járna, megélhetésük jóformán ellehetetlenülne. A kifejtettekre tekintettel kérte az ítélet megváltoztatását, a kiszabott büntetés helyett intézkedés (próbára bocsátás) alkalmazását, illetőleg másodlagosan a pénzbüntetés enyhítésére - annak a törvényi minimumban történő megállapítására - tett indítványt. A vádlott és a védője által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács a tárgyalás során az eljárási szabályokat betartotta. A szükséges bizonyítást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indoklási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott a bíróság elé állítása alkalmával megtartott tárgyaláson - a nyomozati iratok 14.nsz. alatti gyanúsítotti nyilatkozatával egyezően - beismerő vallomást tett; védekezést nem terjesztett elő. A katonai tanács a vádlottnak a hivatkozott, gyanúsítottként tett vallomását, valamint a releváns okiratokat - az ellenőrzésről készült feljegyzést, az ellenőrzési naplót, priuszt, parancsnoki jellemzést, dics-feny lapot - a Be. 291. §

(1)bekezdése alapján - felolvasással - szabályszerűen tette a tárgyalás anyagává. Az első fokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le a következtetést a vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmény jogi minősítése is. A Btk. 349. §

(1)bekezdése alapján aki fontos szolgálati feladat alól megtévesztéssel vagy távolmaradással kivonja, illetőleg annak teljesítésére képtelenné teszi magát, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A szolgálati feladat teljesítésére képtelenné tétel a szolgálati feladat ellátása alóli kibúvás tipikus elkövetési magatartása, ami leggyakrabban a szolgálatba lépést megelőző időszakban a szeszesital fogyasztásával függ össze. A szolgálat ellátására képtelenség fogalmán nem az abszolút értelemben vett fizikai alkalmatlanságot kell érteni, hanem azt, ha az elkövetőtől a szolgálat megbízható ellátása nem várható el (EBH

1. 1112.) A szolgálati feladat alóli kibúvás vétségének megállapításához nem szükséges, hogy az elkövető feladatának ellátására ittassága folytán ténylegesen képtelen legyen; a bűncselekmény megvalósul akkor is, ha a rendőr csekély mértékben fogyaszt szeszes italt (BH
2. 114.) A vádlott úgy nyilatkozott, hogy szolgálatba lépését megelőzően, este, baráti társaságban 3-4 dl pálinkát fogyasztott. A másnap, szolgálatba lépését követően végrehajtott szúrópróbaszerű ellenőrzés során kimutatott pozitív teszteredményt, illetőleg a mért véralkoholszintet (0.53 mg/l, illetőleg a kontroll-ellenőrzésnél 0,45 és 0,42 mg/l) nem vitatta. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a szolgálatban mért enyhe alkoholos befolyásoltsága miatt a vádlott terhére a Btk.
3. §

(1)bekezdése szerinti szolgálati feladat alóli kibúvás vétségét állapította meg. A vádlottnak és védőjének a kiszabott büntetés enyhítésére irányuló fellebbezése alapos. Az elsőfokú bíróság az ítéletében helytállóan utalt enyhítő körülményként a vádlott kifogástalan szolgálatteljesítésére és családi állapotára. A vádlottnak és családjának elnehezült anyagi körülményei, önhibáján kívül magassá vált törlesztőrészletű kölcsöntartozása, és két, tartásra szoruló gyermeke, a vádlott kedvező parancsnoki jellemzése és példás munkavégzése mellett olyan jelentős súlyú enyhítő körülmények, amelyek az ítélőtábla álláspontja szerint megalapozzák a törvénnyel először összetűzésbe került vádlottra mért szankció enyhítését. A súlyosító és enyhítő körülmények egyenként és összességében történő értékelése alapján megállapítható tehát, hogy a vádlott személyi körülményei kedvezőek és a társadalomra kisebb mértékben veszélyes bűncselekményt követett el. Ezért az ítélőtábla katonai tanácsa, a Btk. 37. §-ában foglalt büntetéskiszabási elveket is figyelembe véve, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést a Btk. 72.§

(1)bekezdése alapján próbára bocsátás intézkedésre enyhítette, melynek mértékét 1 évben: a Btk. 72.§

(5)bekezdése szerinti minimumban állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései - a felmerült bűnügyi költség és annak viselése - törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság azok helyes indokai alapján helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372.§

(1)bekezdésén alapszik Budapest,

1. június
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. bíró A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. június
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Karácsonyi Gabriella tisztviselő