Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.22.233/2012/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Kurucz György ügyvéd által képviselt felperesnek, a felszámoló által képviselt „f.a." I. rendű, a Bárd, Cseri és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lencs Petra ügyvéd; által képviselt II. rendű, valamint a személyesen eljárt III. rendű alperesek ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 17.P.24.345/2009/
- sorszámú ítélete ellen, a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek 15 napon belül 75.000 (hetvenötezer) forint + ÁFA mértékű másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak külön felhívásra 800.000 (nyolcszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a
- november 5-én kelt készfizető kezességi megállapodás, valamint a
- november 7-én kelt közjegyzői iratok érvénytelenek a megkötésük időpontjával kezdődő hatállyal, figyelemmel arra, hogy őt az I. rendű alperesi gazdasági társaság képviseletében eljáró és nevében nyilatkozó ZZ - aki LLnek adta ki magát - megtévesztette, cége nevében hamis személyi iratokkal, hamisított cégadatok felhasználásával nagy értékű személygépkocsit vásárolt, illetve kölcsönszerződést kötött. Előadása szerint a valós körülmények ismeretében az I. rendű alperes tartozásáért kezességet nem vállalt volna, a II. rendű alperes jogelődjével a támadott kezesi szerződést nem kötötte volna meg. Az I. rendű alperes az eljárás során felszámolás hatálya alá került. A felszámoló képviselője a keresetre érdemi nyilatkozatot nem tett. A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a gépkocsivásárlással kapcsolatos szerződések, így a kezesi szerződések érvényességét nem érinti, hogy az I. rendű alperes nevében ZZ milyen nyilatkozatot tett, illetve követett-e el bűncselekményt, ugyanis a perbeli szerződéseknél az I. rendű alperes nevében nem ZZ, hanem XY, önálló aláírási joggal rendelkező ügyvezető járt el. A III. rendű alperes a kereset teljesítését nem ellenezte. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította és döntött a perköltség viselése tárgyában is. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy az I. és a II. rendű alperesek között létrejött kölcsönszerződést az I. rendű alperes képviseletében eljárva XY ügyvezető szabályszerűen írta alá, ugyanis az ő ügyvezetői tisztsége megszűnése tekintetében a változásbejegyzési kérelem átvezetésére az okirat aláírását követően került sor. Az ítélet kiemelte, hogy ZZ a perbeli szerződésekben nem volt szerződő fél, így a felperesi tévedés csak az ő személyében rejlő megtévesztés lehetett volna. Mivel a szerződéskötés időpontjában az ügyvezetői tisztséget XY töltötte be, így a felperes által hivatkozott megtévesztést a felek közötti jogviszonyban a bíróság nem tudta vizsgálni. Az elsőfokú bíróság megkísérelte XY tanúkénti meghallgatását, azonban a felperes a tanú kanadai tartózkodási helyét és címét nem jelentette be, majd meghallgatására tett bizonyítási indítványától elállt. Ennél fogva az elsőfokú bíróság nem vizsgálhatta, hogy XY mint az I. rendű alperesi cég ügyvezetőjének milyen tudomása volt ZZ személyéről, illetőleg a felperes esetleges tévedéséről tudomással kellett-e bírnia a szerződések megkötésekor. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezéssel élt, melyben annak megváltoztatásával kereseti kérelmével egyező döntés meghozatalát kérte. Fenntartotta továbbra is az elsőfokú bíróság előtt tett előadását, miszerint a megtámadott szerződések megkötését megelőzően az általa LLként ismert személlyel tárgyalt, vele állapodott meg az adásvételi szerződés lényeges feltételeiben. Tudomása szerint LL ügyvezetője volt az I. rendű alperesi társaságnak, a cégnyilvántartás is ezt bizonyította. LL őt tévedésbe ejtette, elhitette vele hamis személyazonosságát, továbbá azt, hogy részletekben gépkocsit kíván vásárolni. Megítélése szerint tévedett az elsőfokú bíróság abban, hogy LL semmilyen tekintetben nem volt szerződő fél, ezért a személyében rejlő megtévesztést nem vizsgálta. Jelen szerződéses viszonyban LL mint az I. rendű alperesi társaság képviselője félnek volt tekintendő, még abban az esetben is, ha az adásvételi és a kölcsönszerződést egy másik képviselő írta alá. Az I. rendű alperes felszámolója bejelentette, hogy az I. rendű alperes korábbi működésének körülményei, vagyoni helyzete a teljes irathiányra tekintettel nem volt feltárható, nem áll rendelkezésükre semmilyen olyan irat, amely a jelen eljárásban felhasználható lenne. Közölte azt is, hogy a felperes a felszámolási eljárásban hitelezői igénybejelentéssel nem élt. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint a felperes által ismert személy nem volt szerződő fél, még abban az esetben sem, ha a cégnyilvántartás szerint az I. rendű alperes ügyvezetője volt. Kiemelte, hogy a fizetési kötelezettség nem az adott cég ügyvezetőjét, hanem magát a társaságot terheli. Alaptalanul hivatkozott a felperes arra is, hogy LL személyazonosságát tekintve - megtévesztő magatartása a felperesi kezességvállalásra kihatással lenne. Hangsúlyozta, hogy a felperes a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a kezességet LLjel való személyes kapcsolatára, és az I. rendű alperes hitelképességére tekintettel vállalta el. A jelen ügy elbírálása szempontjából közömbös, hogy a felperes által ismert személynek mi volt a valódi neve. Kiemelte: nem tekinthető tévedésnek, megtévesztésnek az, hogy a felperes abban a hiszemben volt, hogy az adós fizetési kötelezettségének eleget fog tenni. A fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével, annak indokait az alábbiak szerint egészíti ki. A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy őt az I. rendű alperes egyik ügyvezetője személyazonosságában megtévesztette, amennyiben ezt felismeri, nem vállat volna az I. rendű alperes fizetési kötelezettségéért kezességet. A Ptk.
- §
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha a tévedését a másik fél okozta, vagy felismerhette. A Ptk. 210. §
(4)bekezdése értelmében akit a másik fél megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatot megtámadhatja. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a megtévesztés vagy fenyegetés harmadik személy részéről történt, és erről a másik fél tudott vagy tudnia kellett. A Ptk. 210. §
(1)bekezdése alkalmazásának vizsgálatakor elsősorban abban kellett állást foglalni, hogy a felperes a kezesi szerződés megkötésekor lényeges körülmény tekintetében tévedett-e. A Ptk. 272. §
(1)bekezdése alapján kezesi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. Mindebből az következik, hogy lényeges körülménynek számít annak a kötelezettség mértékének az ismerete, amelyért a kezes kezességet vállal, továbbá az adós személye. A perbeli esetben a felperes abban volt tévedésben, hogy az I. rendű alperes mint adós egyik ügyvezetőjét valójában nem LLnek, hanem ZZnak hívják. Ez a körülmény nem tekinthető a kezesi szerződés megkötése szempontjából lényeges körülménynek, ugyanis az I. rendű alperest a gépjármű adásvételi, illetve a kölcsönszerződés megkötésekor nem a nevezett ügyvezető képviselte. A kezesi szerződést pedig a felperes nem az I. rendű alperessel, hanem a II. rendű alperes jogelődjével kötötte meg. A felperesi előadás szerint nem volt tudomása a szerződés megkötésekor arról, hogy az I. rendű alperesi ügyvezető nem kívánja a fizetési kötelezettségét teljesíteni. Amennyiben ezt tudta volna, a kezesi szerződést nem kötötte volna meg. A Ptk. idézett rendelkezése szerint a tévedésnek a szerződés megkötésekor kell fennállnia. Az, hogy az I. rendű alperes a kölcsönszerződésben foglalt kötelezettségének a későbbiekben nem tesz eleget, nem tekinthető a szerződés megkötésekor fennálló körülménynek, ugyanis az a későbbiek során következett be. Nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a felperest harmadik személy (ZZ) megtévesztéssel vette volna rá a kezesi szerződés megkötésére oly módon, hogy arról a II. rendű alperes tudomással bírt volna. Az sem nyert bizonyítást, hogy akár az I. rendű alperesnek a kölcsönszerződést aláíró ügyvezetője is tudomással bírt volna LL valódi személyazonosságáról. A fenti indokolásbeli kiegészítéssel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a II. rendű alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségét, melyet a Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése alapján állapított meg, és a
(6)bekezdés alapján mérsékelt a II. rendű alperesi képviselő által kifejtett tényleges tevékenységre figyelemmel. A felperes illetékfeljegyzési jogban részesült, ezért a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján köteles a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket - külön felhívásra - megfizetni az állam javára. Budapest,
- július
- Dr. Németh László s.k. a tanács elnöke . Molnár Ágnes s.k.. Merőtey Anikó s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: ódi Zsuzsanna írnok