Mfv.10002/2013/4 – Kúria

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjába ütközött. Az emiatt kiszabott rendkívüli felmondás jogszerű. 1992. XXII. Tv. 103. §

(1)a),

1. XXII. Tv.
2. §

(1)b),

1. XXII. Tv.
2. §

(1)Mfv.I.10.002/2013/

1. A Kúria a dr. Horváth János Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lemle Judit jogtanácsos által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Kaposvári Munkaügyi Bíróságnál 2.M.523/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Kaposvári Törvényszék 3.Mf.20.553/2012/4.számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Kúria a Kaposvári Törvényszék 3.Mf.20.553/2012/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. Indokolás A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes
4. április 30-ától kezdődően állt az alperes alkalmazásában kézbesítő II. munkakörben. A felperes e munkakörben csomagok kézbesítését végezte. A felek
5. szeptember 30-ától közös megegyezéssel a felperes munkakörét gépjárművezető II. munkakörre módosították. E munkakörében a felperes részben ún. „járati", illetve kézbesítési feladatokat látott el.
6. decemberétől „járatos" gépkocsivezetőként teljesített munkavégzést, amely tevékenység a postahelyek ellátását, illetve a napi anyag postahivatalokból történő összegyűjtését foglalta magában.
7. januárjától a munkáltató utasítása alapján csomagkézbesítési feladatokat látott el.A felperes 2010-ben keresetet nyújtott be a Kaposvári Munkaügyi Bíróságra, amelyben annak megállapítását kérte, hogy a csomagkézbesítőként való foglalkoztatása jogellenes munkáltatói intézkedés, kérte az alperes arra történő kötelezését, hogy a jövőben ún. járati feladatokkal lássa el. A Kaposvári Munkaügyi Bíróság a felperes keresetének a 6.M.118/2010/
8. számú ítéletével helyt adott, majd a munkaügyi bíróság ítéletét a Somogy Megyei Bíróság a 3.Mf.20.652/2011/
9. számú ítéletével megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet meghozatalát követően az alperes a felperest ismét kizárólag kézbesítőként foglalkoztatta. A Kúria a jogerős ítéletet az Mfv.I.10.838/2011/
10. számú ítéletével hatályában fenntartotta. A felperes
11. augusztus 25-én reggel 7 óra 50 perckor jelentkezett a kézbesítendő csomagok átvételére, a csomagokat a gépjárműben elhelyezte, azonban ezt követően a kézbesítési tevékenységet nem kezdte meg. A garázsvezetőnek ennek kapcsán azt jelezte, hogy a 23-ai munkalapján rakodási pótlék nem szerepel, csomagkézbesítés esetén a gépjárművezetőnek nem fizetnek rakodási pótlékot, ezért nem hajlandó rakodni. A csomagoknak a gépkocsiba pakolása, illetve az ügyfelekhez való eljuttatása rakodási tevékenységnek minősül. A
12. augusztus 26-án kelt feljegyzés szerint a felperes a munkavégzési helyén időben megjelent, azonban a rakodási feladatot a rakodási pótlék hiányára tekintettel ismét megtagadta, így a foglalkoztatására e napon sem került sor. Az alperes a
13. augusztus 30-án kelt és
14. szeptember 1-jén közölt rendkívüli felmondásával a felperes munkaviszonyát
15. szeptember
16. napjával megszüntette. A rendkívüli felmondás indokolása szerint erre azért került sor, mert a felperes
17. augusztus 25én és 26-án az Mt.
18. §

(1)bekezdés

1. a)-
2. b)pontjában foglaltakat megszegve a munkáltató munkavégzésre vonatkozó jogszerű utasítását megtagadta arra történő hivatkozással, hogy a csomagok gépjárműbe való berakása, valamint azoknak az ügyfelekhez történő eljuttatása rakodási tevékenységnek minősül, amely nem képezi a munkaköri kötelezettségét. Emellett rakodási pótlékot sem kap, ezért nem hajlandó ellátni a csomagkézbesítési feladatokat. A felperes a keresetében kérte a rendkívüli felmondás jogellenességének a megállapítását, az eredeti munkakörébe történő visszahelyezését és az elmaradt munkabére megfizetését. Ezen túlmenően kérte 7.200 forint rakodási pótlék megfizetését is. A kereseti kérelmének jogalapjaként hivatkozott arra, hogy a munkaköre a FEOR szerinti tehergépkocsi-vezető munkakörnek felel meg, az erre a munkakörre előírt feladatok pedig nem tartalmazzák a rakodási tevékenységet, így azt jogszerűen megtagadhatta. Az alperes a kollektív szerződés előírása ellenére rakodási pótlékot nem fizetett a részére arra történő hivatkozással, hogy a csomagkézbesítés esetén a pótlék nem illeti meg a gépjárművezetőt. A Kaposvári Munkaügyi Bíróság a 2.M.523/2011/6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és a felperest perköltség fizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a feljegyzett eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet indokolása szerint a BH.2001.196. számú döntésben foglaltakra tekintettel a munkáltató a munkaköri feladatokat bővítheti, illetve elvonhatja, feltéve hogy azzal nem változik meg az adott munkakör jellege. A felperesi munkakör tartalmának a meghatározásánál a FEOR feladatleírás alapul szolgálhat, az alperes azonban ezen túlmenően is jogosult a munkaköri feladatokat meghatározni. A felperesnek már a 2004. október 1-jén átadott munkaköri leírása is tartalmazta a rakodási feladatot, amely része volt az ezt követően kiadott valamennyi munkaköri leírásnak, munkaköri vázlatnak, illetve munkahelyi utasításnak. A felperes az ezekben foglaltakat megismerte és tudomásul vette. A perbeli napon a rakodási részfeladat megtagadásával a munkaköri leírásban foglalt olyan tevékenység elvégzését tagadta meg, amely a munkaköri feladatainak teljesítését teljes egészében meghiúsította. Mindezekre tekintettel az alperes jogszerűen alkalmazta a felperessel szemben a rendkívüli felmondást. Az alperesnél hatályos kollektív szerződés szerint a járatosnélkül közlekedő járatokon a gépjárművezető a ténylegesen rakodással töltött időre óránként 300 forint rakodási pótlék illeti meg. Az e tárgyban meghallgatott tanúk egyezően adták elő, hogy csomagkézbesítés során soha nem volt járatkísérő a postai gépkocsikon. A rakodási pótlék intézménye pedig azért lett bevezetve, mert az alperes ezzel kívánta elismerni azoknak a gépjárművezetőknek a többletteljesítményét, akik korábban járatkísérővel közlekedtek. A felperest a csomagkézbesítési tevékenységének időtartamára csomagkézbesítési ösztönző illette meg, erre az időszakra a rakodási pótlékra nem jogosult. A felperes fellebbezése folytán eljárt Kaposvári Törvényszék 3.Mf.20.553/2012/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felperest a másodfokú perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelésével jól állapította meg a tényállást és abból helytálló jogkövetkeztetésre jutott, amikor a felperes kereseti kérelmeit elutasította, erre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján hagyta helyben. A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte „az ítéletek megváltoztatását, annak megállapítását, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát az eredeti munkakörébe való visszahelyezését, az elmaradt munkabére megtérítését, valamint 7.200 forint rakodási pótlék megfizetését". Álláspontja szerint az alperes az Mt. 97. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző módon szüntette meg a munkaviszonyát. A gépjárművezető munkakör a

1. január
2. napjától hatályos FEOR tehergépkocsi-vezető munkakörnek felel meg. E munkakörre előírt feladatok nem tartalmaznak rakodási tevékenységet. A szakképzésről szóló
3. évi LXXVI. törvény szerint az OKJ jegyzék előírásait kell figyelembe venni annak meghatározása során, hogy egy-egy adott munkakörben milyen kötelezően elvégzendő feladatot kell ellátnia a munkavállalónak. Az OKJ jegyzék OM rendelet, így jogszabály, a munkaköri leírás pedig jogszabállyal ellentétes nem lehet, ezért a rakodási feladat munkaköri leírásba foglalása jogszabályellenes, így semmis. Az alperes a munkakör meghatározásával arra vállalt kötelezettséget, hogy a munkakör által megjelölt keretek között foglalkoztat, így e keretek között jogosult a munkakörbe tartozó feladatokat meghatározni. A munkaszerződésben meghatározott munkakör jellegének a munkaköri vázlatban feladatbővítéssel történt megváltoztatása, - tekintettel a BH.1997.
4. számú döntésben foglaltakra a munkáltató lényeges kötelezettségszegésének minősíthető. A felmondási ok nem valós, mivel a csomagkézbesítést, mint megtagadott tevékenységet jelöli meg felmondási okként annak ellenére, hogy csupán a rakodási feladat megtagadására került sor, ami nem is tartozott a munkaköri kötelezettségei közé. Mindezek alapján megállapítható, hogy az Mt.
5. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában foglaltak megszegésére nem került sor. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályban tartását. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Mt. 103. §

(1)bekezdés

1. a)-
2. b)pontja szerint a munkavállaló köteles az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni; munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni. Helytállóan hivatkoztak az eljárt bíróságok arra, hogy a felperes részére a 2007. október 1. napján átadott munkaköri leírás a munkahelyi utasítás, valamint a 2011. júniusától hatályos munkaköri vázlat is tartalmazza azt, hogy a gépjárművezető munkaköri feladatai közé tartozik a rakodás, áruátvétel, anyag kezelése, továbbá átadása (kézbesítés). A felperes ezek tartalmát ismerte, a munkáját korábban is ezeknek megfelelően végezte. A Kúria az Mfv.I.10.838/2011/5. számú ítéletével hatályában fenntartotta a Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.20.652/2011/4. számú ítéletét, amely megállapította, hogy a felperes munkakörének (gépjárművezető II.) részét képezte a kézbesítés is. Helyesen utaltak az eljárt bíróságok arra is, hogy a kézbesítési tevékenységtől a rakodás nem választható el, annak részét képezi, így a felperes azáltal, hogy a rakodási tevékenységet megtagadta, tulajdonképpen a kézbesítési feladatok ellátását tagadta meg. Tévesen hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a gépjárművezető munkakörbe tartozó munkaköri feladatok meghatározása során kizárólag a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréről szóló 7/2010. (IV.23.) KSH közlemény szerinti tehergépkocsivezető (FEOR 8417) által ellátandó feladatokat, valamint a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény előírása szerint az Országos Képzési Jegyzékben foglaltakat kell figyelembe venni. A Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréről szóló, a perbeli időszakban hatályos 7/2010. (IV.23.) KSH közlemény kiadására a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 6. §

(1)bekezdés f) pontja alapján kizárólag statisztikai célból került sor. Az ott felsorolt „foglalkozások" semmilyen szempontból nem irányadók egy munkaköri elnevezés meghatározása során. Ennek megfelelően az alperes sem tehergépkocsivezető munkakörben foglalkoztatta a felperest, hanem gépjárművezető munkakörben és a foglalkoztatás kezdetétől következetesen szerepeltette a munkaköri leírásaiban a rakodási feladatokat is. A felperesnek a gépjárművezető munkakörben olyan csomagkézbesítési tevékenységet is kellett végeznie, amelynek nyilvánvalóan része a csomagok gépjárműbe történő behelyezése és onnan való kivétele, a címzetthez történő eljuttatása. A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a szakképzésről szóló

1. évi LXXVI. törvény „azon előírására", amely szerint az OKJ jegyzék előírásait kell figyelembe venni annak meghatározása során, hogy egy-egy adott munkakörben milyen kötelezően elvégzendő feladatokat kell ellátnia a munkavállalónak. A perbeli időszakban az Országos Képzési Jegyzékről szóló 1/
2. (II.17.) OM rendelet volt hatályban, amely a felperes által hivatkozott rendelkezést nem tartalmazott, az Országos Képzési Jegyzékről szóló
3. számú mellékletét egyébként
4. július 21-étől hatályon kívül helyezték. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott BH.1997.
5. számú döntés a munkaköri leírás megváltoztatásáról szól, így a jelen esetben nem alkalmazható, mivel a felperes munkaköri leírásának megváltoztatására a fent kifejtettek szerint nem került sor. A perbeli időszakban hatályos Mt.
6. §

(2)bekezdése szerint a munkáltatói utasítás megtagadására abban az esetben volt lehetőség, ha annak végrehajtása jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközött. Tekintettel arra, hogy a felperes ennek hiányában tagadta meg a munkáltató utasításának végrehajtását, a munkaviszonyból származó lényeges, az Mt. 103. §

(1)bekezdés

1. a)-
2. b)pontjában meghatározott kötelezettségét megszegte, így az alperes az Mt. 96. §

(1)bekezdés a) pontja alapján jogszerűen élt a rendkívüli felmondás lehetőségével. A felperes kérte 7.200 forint rakodási pótlék megfizetésére is kötelezni az alperest, azonban a felülvizsgálati kérelme nem tartalmazta azt, hogy a jogerős ítéletnek e kereseti kérelmet elutasító rendelkezését miért tartja jogszabálysértőnek, így a Kúria a Pp. 272. §

(2)bekezdésére figyelemmel ennek vizsgálatát mellőzte. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a Pp. 358/B. §-a alapján az állam viseli. Budapest,

1. június
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Hajdu Edit dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné