Pf.20675/2007/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.675/2007/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Radnai Miklós ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Duchon Gábor Balázs ügyvéd által képviselt Budapest ... Társasház alperes ellen - akinek pernyertessége érdekében a Havasi és Karczub Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Havasi Karolin ügyvéd) által képviselt Alperesi beavatkozó (fél címe 1) beavatkozott - kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
2. március
3. napján kelt, 12.KP.632.359/2005/
4. szám alatti ítélete ellen a felperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak fejenként és külön-külön 100.000-100.000 (Százezer-százezer) Ft fellebbezési eljárási költséget. Kötelezi továbbá a felperest arra is, hogy az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 373.000 (Háromszázhetvenháromezer) Ft fellebbezési illetéket a Magyar Államnak, az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságának külön felhívására fizessen meg. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperes kártérítés megfizetése iránti keresetében az alperest mindösszesen 4.692.500 Ft vagyoni és nem vagyoni kára megtérítésére, valamint 127.000 Ft járadék megfizetésére kérte kötelezni az alábbiak miatt: A felperes amiatt indította a pert az alperesi társasházzal szemben, mert kereseti előadása szerint az alperesi társasház előtti járda jeges, csúszós, jégbordás volt, emiatt elesett és ezért bokatörést szenvedett. E balesetével összefüggésben részletezte keresetében, hogy milyen összegű kára keletkezett. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján nem látta megalapozottnak a felperes kereseti kérelmét. Mindenekelőtt az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a Pp.
6. §-ában foglaltak értelmében a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy őt kár érte és hogy kára az alperes jogellenes felróható magatartásával okozati összefüggésben keletkezett. Az a perben nem volt vitás, hogy a felperest
7. február 15-én baleset érte, a bokája eltörött, azt aznap a ... Kórházban megműtötték. A jogalap körében a perben a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a baleset az alperesi társasház előtti járdaszakaszon következett be amiatt, mert alperes elmulasztotta az 1/1986.(II. 21.) ÉVM-EÜM együttes rendelet
8. § h) pontjában előírt kötelezettségét és nem gondoskodott az ingatlan előtti járdaszakasz tisztántartásáról. Az elsőfokú bíróság a beszerzett okiratok, a kihallgatott tanúk vallomásai alapján a felperes kereseti, valamint a személyes meghallgatása során tett előadását az elsőfokú bíróság nem fogadta el. Az időjárási viszonyokkal kapcsolatban az Országos Meteorológiai Szolgálat, valamint a Fővárosi Közterületfenntartó Zrt. megkeresésre adott válasza alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli időben és a perbeli helyen a léghőmérséklet alig változott, valószínűsíthetően mindvégig -1 és +2 Celsius fok között alakult. Reggel 7 órakor a szabad talaj felszínén 4-5 cm vastag hóréteget észleltek. A térségben feltehetően 9 óra körüli időtől kezdődően hosszabb-rövidebb megszakításokkal tarkítva gyengén havazott. Gyenge vagy mérsékelt volt a légmozgás, melyet élénk széllökések kísértek. Ezen időjárási adatokkal szemben a felperes, illetőleg a felperes által meghallgatni kért és a bíróság által tanúként kihallgatott személyek nyilatkozatai az Országos Meteorológiai Szolgálat adataival ellentétben állottak akkor, amikor olyan nyilatkozatot tettek, hogy összefüggő jégpáncél borította az alperesi társasház előtti járdát, illetve ott napok óta jeges, csúszós volt a járda és azon közlekedni sem lehetett. Ugyanakkor az alperesi társasház közös képviselője, illetőleg az általa indítványozott tanúk egybehangzóan nyilatkozták, hogy a baleset napján minimális hóesés volt, sózni sem kellett, a járdaszakasz pedig a hóesés előtt járda volt, azon jégbordák nem voltak. Az elsőfokú bíróság számos tanút hallgatott ki azzal kapcsolatban is, hogy a felperesi baleset hol történt. A felperesi előadással szemben ugyanis a mentőszolgálat által felvett adatlapon az szerepel „hogy a felperes ma délelőtt házuk előtt elcsúszott, jobb bokája megsérült". A felperesi lakás pedig nem az alperesi társasházban van. A kórházi zárójelentésben pedig az szerepel, hogy a felperes személyes elmondása szerint munkahelyén munkavégzés közben esett el. Ezen zárójelentésben írt adat ugyancsak ellentétben áll a felperes azon előadásával, hogy a baleset helyszíne az alperesi társasház volt, a felperes munkahelye ugyanis az a társasház, amelyben ő maga is lakik. Ezen túlmenően a felperes arra hivatkozott, hogy az alperesi társasház előtt akkor érte a baleset, amikor az egyik vevőjének kenyeret vitt lakására és a társasházból már kifelé jövet elesett a társasház előtti jeges járdaszakaszon. E tanú kihallgatásakor tett nyilatkozata ezen felperesi előadást megerősítette. Ugyanakkor a bíróság beszerezte a tanú munkahelyének igazolását, amelyből az volt megállapítható, hogy a tanú aznap a perbeli időben a munkahelyén dolgozott, így cáfolta ezen okirat adata mind a tanú felperesi előadást alátámasztó nyilatkozatát, mind pedig a felperes keresetbeli és perbeli előadását a baleset helyével kapcsolatban. A további tanúk pedig döntő részben a felperestől szereztek tudomást a balesetről, így közvetlen tudomásuk a baleset helyéről nem volt. Ezen túlmenően a kihallgatott tanúk egymással ellentétesen is nyilatkoztak, hogy a balesetkor ki ment a felperes segítségére, illetőleg ki volt az, aki a baleset idején a helyszínen tartózkodott. Ezen tanúk vallomását az elsőfokú bíróság részletesen értékelte és mérlegelte, részletesen kitért az egyes tanúk nyilatkozatai között, valamint a tanúk és az okirati bizonyítékok adatai között mutatkozó ellentmondásokra. Ennek alapján az volt az elsőfokú bíróság álláspontja, hogy az alperes kártérítési felelősségének megállapításához szükséges bizonyossággal a felperes nem tudta a perben bizonyítani azt, hogy kára és az alperes magatartása között okozati összefüggés van, mert nem tudta bizonyítani azt, hogy az alperesi társasház előtt következett be a baleset és mindez az alperes mulasztására visszavezethető okból. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a keresetet a jogalap körében elbírálva megalapozatlannak találta és az összegszerűség további vizsgálatát mellőzte, ezért a felperes keresetét elutasította. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel. Fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és az alperes kártérítési felelősségének a megállapítását kérte. Fellebbezésében kifejtett álláspontja az, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a tényállást és abból téves jogi következtetésre jutott és ennek eredményeként utasította el kellő alap nélkül a felperes keresetét. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy az időjárási viszonyokkal kapcsolatban is téves volt az elsőfokú bíróság megállapítása, mert az Országos Meteorológiai Szolgálat és a Fővárosi Közterületfenntartó Zrt. igazolása az elsőfokú bíróság megállapítását nem támasztja alá, az a felperesi előadást erősíti. A baleset helyszínével kapcsolatban álláspontja az, hogy az elsőfokú bíróság a felperes által bejelentett tanúk vallomását kellő alap nélkül kérdőjelezte meg, holott ..., ... és ... tanúk is észlelték elesését és azt tanúsították, hogy az az alperesi társasház előtt történt. Ezzel szemben állítása szerint ... vallomása, amely tanú vallomását az elsőfokú bíróság ítéletének megállapítása alapjául elfogadta, nem tekinthető tárgyilagosnak és elfogulatlannak, mivel nevezett nemcsak haragos viszonyban áll velük, de a tanú nem is láthatta a buszmegállótól hazafelé azt, hogy a felperes a tanú nyilatkozata szerinti társasház előtt áll. A közös képviselő által felvett jegyzőkönyv pedig bizonyító erővel nem bír, mert a bejáráson képviseletének lehetőségét nem biztosították, másrészt nem is lehet tudni, hogy valójában mit észleltek és miért nem lehetett látni az elesése nyomát. Vitatta még azt is fellebbezésében, hogy az alperesi társasház közös képviselője aznap bejárhatta volna a vitatott járdaszakaszt, mert álláspontja az, hogy csak két nappal később szerzett a balesetről tudomást. Majd részletezte, hogy az alperesi tanúk vallomásaiban is milyen ellentmondások találhatók, s ezen ellentmondások ellenére az elsőfokú bíróság e tanúk vallomását aggályosnak nem találta. Továbbra is fenntartotta azon perbeli előadását, hogy az alperesi társasház előtti járdaszakasz takarítása nem volt megoldott, márpedig a vitatott járda csúszásmentesítéséről a jogszabály szerint az alperesnek gondoskodnia kellett volna. Mindezekre tekintettel kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, jogi okfejtése és döntése is teljes egészében megalapozott volt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében helyes indokaira utalással a Pp.
9. §