Gfv.30018/2013/9 – Kúria

(3), 1959. IV. Tv. 338/B. §

(4), 1959. IV. Tv. 338/C. §

(1)b) A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.018/2013/9.szám A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Brezniczky Andrea Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Brezniczky Andrea ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Halmos Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen részvény kiadása iránt a Pécsi Törvényszék előtt 14.P.20.256/

1. szám alatt indult és a Pécsi Ítélőtábla Gf.V.30.317/2012/
2. számú ítéletével befejezett perben a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 225.000 (kettőszázhuszonötezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. i n d o k o l á s Az alperes és a perben nem álló N B, valamint M L között
3. augusztus 30-án részvénycsere szerződés jött létre, melyben többek között N B a tulajdonát képező T H Rt. (továbbiakban: részvénytársaság) 38 db törzs- és 38 db elsőbbségi, nyomdai úton előállított, 100.000 Ft névértékű részvényeit elcserélte az alperes tulajdonát képező részvényekkel. A Pécsi Ítélőtábla
4. február 7-én kelt Gf.IV.30.292/2006/
5. számú ítéletével helybenhagyta a Baranya Megyei Bíróság ítéletét, melyben a megyei bíróság kötelezte Nagy Balázst a részvénytársaság fenti részvényeinek az alperes részére történő kiadására, a részvények forgatmányozását ítéletével pótolta. A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.244/2007/
6. számú ítéletével az ítélőtábla határozatát hatályában fenntartotta. A felperes és N B
7. december 16-án a részvénytársaság által kibocsátott fenti részvényekre ismét részvénycsere-szerződést kötött. A részvényeket - felperes állítása szerint -
8. december 16-ai keltezéssel N B reá forgatmányozta. A részvénytársaság
9. május 9-én kelt 1/2007./05.29./ számú alapítói határozatával döntött a nyomdai úton előállított részvények dematerializált részvényekké történő átalakításáról. A fenti részvények benyújtására a határozatban megállapított időtartam alatt, vagyis
10. június 1-től augusztus 6-áig nem került sor, azokat a részvénytársaság érvénytelenítette és az átalakított részvényeket az alperes értékpapír számláján írta jóvá. A felperes keresetében 1 db 100.000 Ft névértékű dematerializált törzsrészvény kiadására kérte kötelezni az alperest, hivatkozva a Ptk.
11. § /3/ bekezdésében, illetve
12. § /1/ bekezdésében foglaltakra. Az alperes a kereset elutasítását kérte, állítva, forgatmányozásra
13. december 16-án nem került sor. hogy a A Pécsi Törvényszék a
14. június 12-én kelt ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, a felperes a perbeli részvények feletti tulajdonjogát a
15. december 16-i keltezéssel ellátott részvénycsere szerződés, valamint közjegyző előtti előzetes bizonyítási eljárásban egy
16. március 4-én felvett jegyzőkönyvvel kívánta igazolni. Ez utóbbi szerint a felperes jogi képviselője útján bemutatta a közjegyzőnek, a birtokában levő sérülésmentes, eredeti aláírásokat tartalmazó 1 db részvényt. Ennek hátoldalán a tulajdonos neveként a felperes neve került feltüntetésre, a forgatmány kelte
17. december 16-a. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli részvények forgatmányozására a felperes által csatolt bizonyítékok ellenére nem kerülhetett sor
18. december 16-án. Hivatkozott arra, hogy N B a Pécsi Ítélőtábla előtt Gf.IV.30.292/
19. szám alatt folyamatban levő fellebbezési eljárásban nem hivatkozott az említett időpontban történt részvényátruházásra, sőt a Pécsi Megyei Bíróság előtti 8.G.20.302/
20. számú perben a részvények tulajdonosaként lépett fel még
21. februárjában és márciusában is. A felperes először
22. június 29-én a N B által a Baranya Megyei Bíróság előtt 8.P.21.413/
23. számú, változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben állította a tulajdonjogát abból a célból, hogy N B oldalán a perbe beléphessen. A felperes a részvények megszerzésének tényét a részvénytársaságnak
24. július 25-én jelentette csak be anélkül, hogy a részvényeit a benyújtotta volna, figyelemmel az időközben elhatározott dematerializációra.
25. július 27-én ugyanakkor keresetet nyújtott be a részvények dematerializálását elrendelő 1/2007.(V.29.) számú alapítói határozattal szemben. E per a Baranya Megyei Bíróság előtt 8.G.20.941/
26. szám alatt indult. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes által csatolt két dokumentumon kívül nincsen olyan adat, vagy körülmény, mely igazolná, hogy a perbeli részvények forgatására
27. december 16-án sor került, vagy legkésőbb
28. február 7-éig a forgatás megtörtént volna. A peres iratok szerint ugyanis
29. június 29-én kívánt a felperes először részvényesi jogokat gyakorolni, de eddig az időpontig a részvénykönyvbe történt bejegyzése érdekében nem járt el. Az elsőfokú bíróság végül rámutatott arra, hogy a Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.068/2008/3., illetve a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.351/2008/
30. számú határozatában foglaltak nem alkalmasak a felperes tulajdonjogának igazolására, mert a hivatkozott per tárgya alapítói határozat felülvizsgálata volt. A Pécsi Ítélőtábla
31. október 17-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú eljárás során beszerezte a Baranya Megyei Bíróság mint Cégbíróság Cgt.02-07000108 számú, valamint a Baranya Megyei Bíróság G.20.302/
32. számú iratait. Rámutatott, a cégbíróság előtti törvényességi felügyeleti eljárásban még
33. április 20-án is N B a részvénytársaság részvényeseként lépett fel, iratbetekintési jogát kívánta gyakorolni. Rögzítette továbbá, hogy az alperes
34. február 18-án, illetve március 10-én kelt kérése ellenére a felperes a tulajdonosváltozást igazoló dokumentumokat nem bocsátotta az alperes rendelkezésére. A másodfokú bíróság kifejette, a felperes tulajdonjoga megállapítása iránt pert indíthatott, figyelemmel a Ptk.
35. § /1/,
36. § /1/, illetve a
37. § /2/ bekezdésében írtakra. A gazdasági társaságokról szóló
38. évi IV. törvény (Gt.)
39. § /3/ bekezdése értelmében a felperesre hárult annak bizonyítása, hogy a dematerializált részvény tulajdonosa nem az alperes. Álláspontja szerint, mivel a felperes a nyomdai úton előállított részvény birtokában van, a forgatmány őt jogosultként megjelöli, ezért a nyomdai úton előállított részvényből eredő jogok gyakorlására jogosultnak kell tekinteni. A felperes azonban a nyomdai úton előállított részvényeket nem nyújtotta be, nem kötött értékpapírszámla szerződést, emiatt nem tulajdonosa a dematerializált részvénynek. Rögzítette továbbá, hogy a perben dematerializált részvény tulajdonjogáról kellett dönteni, a per kereteit meghaladja annak vizsgálata, hogy a részvények előállítási módjának megváltoztatása jogszerűen történt-e. A másodfokú bíróság kiemelte, a Pp.
40. §-a szerinti okszerű mérlegeléssel jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a perbeli részvény forgatmányozására
41. február 7-ét követően kerülhetett sor. Helytállónak találta az elsőfokú bíróság által hivatkozottakat, melyet kiegészített a N B által kezdeményezett törvényességi felügyeleti eljárás egyes adataival. Rámutatott, a Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.068/2008/
42. számú, illetve a Legfelsőbb Bíróság Gf.X.30.351/
43. számú határozatában a bíróságok nem a részvények feletti tulajdonjog fennállásáról döntöttek. Szükségtelennek találta a felperes által indítványozott tanuk meghallgatását, mert a mérlegelt okirati bizonyítékokra, valamint N B és a felperes korábban tett nyilatkozataira tekintettel azt kell megállapítani, hogy a forgatmányozásra
44. február 7-e után kerülhetett sor. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és keresetének megfelelő határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk.
45. § /2/ bekezdését, 338/B. § /3/ és /4/ bekezdését, a 338/C. § /1/ bekezdés b/
46. pontját, /2/ bekezdését, a Gt.
47. § /2/ és /3/ bekezdését, a tőkepiacról szóló
48. évi CXX. törvény (Tpt.)
49. § /2/ és /3/ bekezdését, a
50. §át, valamint a Pp.
51. § /1/ bekezdését és
52. §-át. Kifejtette, az ügyben eljárt bíróságok a tényállást teljes körűen nem derítették fel, az ellentmondásokat nem tisztázták. Bár a jogerős ítélet egyértelműen megállapítja, hogy a felperes a nyomdai úton előállított részvény birtokában van, a forgatmány őt jogosultként tünteti fel, e körülmény azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem igazolja, hogy a felperes egyben a dematerializált részvény tulajdonosa is lenne, vagyis - szemben a Tpt.
53. és
54. §-ában foglaltakkal - úgy ítélte, hogy a részvény előállítási módjának megváltoztatása a tulajdonos személyében is változást eredményez. Tévesnek tartotta a másodfokú ítéletben arra vonatkozóan írottakat, hogy mivel dematerializált részvény tulajdonjogáról kellett a perben dönteni, nincs jelentősége annak, hogy az előállítási mód megváltoztatására a jogszabályi előírásoknak megfelelően került-e sor. Állította, a részvénytársaságnak a tulajdonszerzését
55. július 25-én bejelentette, így az rt. jogszabálysértően járt el, amikor az alperes értékpapírszámláján írta jóvá a dematerializált részvényeket. A perbeli, nyomdai úton előállított értékpapírok ugyanis az előállítási mód megváltoztatásakor nem voltak az alperes birtokában, önmagában a jogerős ítélet bemutatása az alperes tulajdonjogát nem igazolja. Felperes hangsúlyozta, jelen perben elsődleges kérdés az, hogy a felperes megszerezte-e a kiadni kért, nyomdai úton előállított törzsrészvény tulajdonjogát, ha igen, ebben az esetben a dematerializált részvény tulajdonosának is őt kell tekinteni. Ellentmondásosnak tartotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy bár a nyomdai úton előállított részvényekből eredő jogok gyakorlására a felperes jogosult, a dematerializált részvények tulajdonjoga ennek ellenére az alperest illeti meg, mert a felperes elmulasztotta a részvények dematerializálásakor a nyomdai úton előállított értékpapírok, köztük a „kiadni kért" részvényt az átalakításra benyújtani. Állította, amennyiben a másodfokú bíróság szerint a dematerializálás tulajdonjogot keletkeztető aktus, nem kellett volna vizsgálnia, hogy a forgatmányozásra mikor került sor. Amennyiben a felperes a perbeli nyomdai úton előállított részvény tulajdonosa, úgy a keresete alapos. A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp.
56. § /1/ bekezdését is azzal, hogy a tényállást teljes körűen nem tárta fel. A korábbi peres iratok anyagára hivatkozva az indítványozott tanuk meghallgatásától elzárkózott. A bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelve jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli részvény felperesre történt forgatmányozása
57. február
58. napja előtt nem történhetett meg. A felperes állította, túlzott jelentőséget tulajdonítottak a perben eljárt bíróságok N B-nek a megelőző bírósági eljárásokban tett nyilatkozatainak. Azokban az eljárásokban a felperes félként nem vett részt, illetve, azok tárgya nem a részvények tulajdonjogának megállapítása volt. Ugyanakkor nem vették figyelembe a Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.068/2008/
59. számú határozatában foglaltakat, mely szerint a felperes a részvény tulajdonjogát megszerezte. Utalt rá, ezt a megállapítást a Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.351/2008/
60. számú felülvizsgálati határozatában sem bírálta felül. A felperes nyomatékkal hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.413/2007/
61. számú ítéletében foglaltakra, melynek értelmében
62. december
63. napját megelőzően a perbeli részvény tulajdonosa N B volt. Utalt továbbá a Legfőbb Ügyészség NF 1209/2008/1-I. számú határozatában írtakra, mely szerint nem lehet megállapítani, hogy a forgatmányozás során okirat hamisításra került sor. Rámutatott, a Szigetvári Városi Bíróság 0205-4Vh.758/2007/
64. számú határozatában rögzítette, hogy N B a részvényeket
65. december 16-án a felperesre ruházta át, így a részvények önként történő kiadásának elmulasztása rendbírság kiszabására nem ad alapot. Mindezek alapján a felperes szerint megállapítható, hogy a perben eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyoldalúan értékelték. A felülvizsgálati eljárásban a felperes csatolta a PSZÁF
66. június 28-án kelt állásfoglalását a részvények dematerializációjával összefüggésben. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában történő fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a felhozott okokból nem találta az ügy érdemét érintően jogszabálysértőnek. A dematerializált „részvény kiadására" irányuló keresetre tekintettel a felperest terhelte a Pp.
67. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint annak bizonyítása, hogy szemben a Tpt. 138. §

(2)bekezdésében, illetve a Gt. 180. §

(3)bekezdésében foglalt törvényi vélelemmel megszerezte a dematerializált és az alperes értékpapírszámláján nyilvántartott részvény tulajdonjogát a Ptk. 117. §

(2)bekezdése, illetve a Ptk. 338/B. §

(3)és

(4)bekezdése szerint. A Kúria osztotta a felperes azon álláspontját, hogy a perben eldöntendő elsődleges jogkérdés az volt, miszerint a felperes a később dematerializált részvénnyé átalakított nyomdai úton előállított részvény tulajdonjogát megszerezte-e

1. december 16án, mint állította. Az eljárt bíróságok ezért nem hagyhatták figyelmen kívül az alábbiakat. N B, - akitől a felperes tulajdonjogát származtatja - figyelemmel a Pécsi Ítélőtábla
2. február 7-én kelt Gf.IV.30.292/2006/6 számú jogerős ítéletében foglaltakra, a részvény átruházására már ezen időpontot követően nem volt jogosult. Az említett ítélet ugyanis N B-t, többek között, a per tárgyát képező, akkor még nyomdai úton előállított részvények jelen per alperese részére történő kiadásra kötelezte, azok forgatmányozását ítéletével pótolta. A perben a felperes bizonyította, hogy a nyomdai úton előállított részvény birtokában van, illetve azt N B reá forgatta. A Ptk. 338/C.§

(1)bekezdés b) 1 alpontja szerint a részvényből eredő jogok gyakorlására főszabály szerint - figyelemmel a részvény alaki legitimációs hatására, a felperest jogosultnak kell tekinteni. Ugyanakkor a hivatkozott §

(4)bekezdése értelmében, ha törvény eltérően nem rendelkezik az

(1)bekezdés szerint jogosultnak tekintendő jóhiszemű személyeknek az értékpapírból eredő jogosultságát nem befolyásolja az, ha valamely korábbi átruházásnak nem volt jogcíme, vagy ha a jogcím érvénytelen vagy hatálytalan volt. Ebből következően a részvény alaki legitimációs hatása jóhiszemű személy esetén érvényesül. A felperest pedig jóhiszemű személynek azért nem lehet tekinteni, mert a később kifejtendők alapján a forgatásra nem a forgatmányban feltüntetett időpontban került sor. A perben eljárt bíróságok a Kúria megítélése szerint helyesen, a bizonyítékok okszerű és az iratoknak megfelelő mérlegelésével jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes

1. december 16i tulajdonszerzését az általa csatolt okiratok nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani. Az N B-vel
2. december 16-án kötött részvénycsere szerződés, illetve a
3. március 4-én közjegyző előtt bemutatott,
4. december 16-i keltezésű, forgatmánnyal ellátott nyomdai úton előállított, névre szóló részvény a per egyéb adatai alapján a forgatás időpontját nem bizonyítják. A forgatmányon szereplő keltezéssel szemben, Nagy Balázsnak és a felperesnek egyéb peres és nemperes eljárásokban, illetve peren kívüli levelezésben tett nyilatkozataira tekintettel - melyeket a perben eljárt bíróságok ítéletei a szükséges mértékben ismertettek - okszerűen arra kell következtetni, hogy a forgatásra a forgatmányban szereplő időpontban nem kerülhetett sor, sőt a forgatás
5. február 7-ig nem is történt meg. A Kúria a perben eljárt bíróságok egyező mérlegelését nem találta „egyoldalúnak". A felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott iratok alapján sem lehet a bíróságokétól eltérő következtetésre jutni. Az azokkal érintett eljárásokban tett nyilatkozatokra a perben eljárt bíróságok többségében hivatkoztak is. Helyesen mutattak rá, a Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.068/2008/3, illetve a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.351/2008/
6. számú határozatában írtakhoz a jelen perben nem voltak kötve. A megelőzően hivatkozott eljárás más peres felek között folyt, annak tárgya társasági határozat felülvizsgálata volt. Abban a perben jelen per felperesének perlési jogosultságával összefüggésben nem is volt szükséges érdemben vizsgálni, hogy a forgatásra mikor került sor, mivel a felperes részvénykönyvi bejegyzését nem kezdeményezte, így kereset indítási jog már emiatt sem illette meg. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Gfv.X.30.413/2007/5 sz. ítéletében a Legfelsőbb Bíróság ugyancsak olyan jogkérdésről döntött, melyben nem volt jogi jelentősége, hogy a felperes a részvények tulajdonjogát mikor szerezte meg. A Legfőbb Ügyész említett határozatában írtak ugyancsak nem zárják ki, hogy a perben eljárt bíróságok a rendelkezésükre álló dokumentumok, bizonyítékok alapján eldöntsék, hogy a forgatásra mikor került sor. Mást kell bizonyítani más bizonyítottsági szint mellett egy büntetőjogi felelősség, nevezetesen okirat hamisítás megállapítására irányuló büntető eljárásban, mint jelen eljárásban. A végrehajtási rendbírságról döntő határozatban írtak sem tekinthetők olyan megállapításoknak, melyek a jelen perben rendelkezésre álló bizonyítékok mellett a perben eljárt bíróságok mérlegelése okszerűtlensége megállapítására alkalmasak lennének. A felperes sérelmezte, hogy az általa kért tanúk kihallgatása elmaradt. Tényként állapítandó meg ugyanakkor, hogy mind a tanúként kihallgatni kért N B, mind T J írásban nyilatkozott. A felperes sem a peres eljárás során, sem felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg pontosan, hogy a szóbeli kihallgatásukkal mit kíván igazolni. T J írásbeli nyilatkozatában kijelentette, hogy a részvénycsere szerződésre
7. december 16-án került sor, ő a szerződés egyik aláírója, e szerződéssel kapcsolatban tud szükség esetén nyilatkozni. A perben azonban nem annak van ügydöntő jelentősége, hogy a részvénycsere szerződés megkötésére mikor került sor, hanem annak, hogy a nyomdai úton előállított részvény forgatása mikor történt meg. Az 1/2000 PJE határozat szerint ugyanis különbséget kell tenni a jogcímet keletkeztető és a tulajdon átruházását eredményező rendelkező jogügylet között. Az elsőként említett a részvénycsere szerződés, míg a második a forgatmány. Ez utóbbival kapcsolatban a tanú nem jelezte, hogy lenne konkrét ismerete. N B pedig többszöri megidézése ellenére személyesen nem jelent meg, de írásban nyilatkozott. Ezen nyilatkozata azonban elsődlegesen a perben nem releváns időszakra vonatkozott. A Kúria megítélése szerint is önmagában e két személy tanúvallomása nem lehetett volna alkalmas arra, hogy a forgatás időpontját a felperesre kedvező időpontban lehessen meghatározni. A Kúria a fentebb kifejtettekre tekintettel nem ért egyet a másodfokú bíróság azon megállapításával, hogy a felperes a nyomdai úton előállított részvény felett a tulajdonjogot jogszerűen megszerezte. Mivel a felperes a nyomdai úton előállított részvény felett a tulajdonjogot nem szerezte meg, nem válhatott a részvény előállítási módjának megváltoztatásával létrejött dematerializált részvény tulajdonosává sem. A másodfokú bíróság arra helyesen mutatott rá, hogy a dematerializálás folyamatának jogszerűsége jelen eljárás tárgyát nem képezheti. A részvénytársaság ugyanis nem áll perben, továbbá a nyomdai úton előállított részvény jogszerű megszerzésének hiányában, ebből adódó jogérdek nélkül a felperes nem is hivatkozhat a dematerializálás során elkövetett, általa állított, de jelen eljárásban nem vizsgálandó jogsértésekre. A Kúria rámutat arra is, hogy a felülvizsgálati eljárásban csatolt PSZÁF véleménynek, - ha annak figyelembe vételét a Pp.
8. §

(1)bekezdése nem zárná ki - a fent kifejtettekre tekintettel a per eldöntése szempontjából jelentősége nincs. Ezen hivatkozott vélemény egyébként a Kúriát nem köti és azt a PSZÁF nem jelen tényállás teljeskörű ismeretében adta. Ezért a Tpt.

1. és
2. §-ában foglaltak megsértése érdemben nem volt vizsgálható, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Ptk., Gt. és Pp. szabályok pedig nem kerültek megsértésre. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
3. §

(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, így a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét megtéríteni. A jogi képviselő munkadíját a Kúria a 32/2003 (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)és

(5)bekezdése alkalmazásával, a 4/A. §

(1)bekezdése szerint ÁFA-val növelten 200.000 Ft-ban állapította meg, míg az úti költséget az alperes által megjelölt és a felperes által nem vitatott összegben, vagyis 25.000 Ft-ban. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Vezekényi Ursula sk. előadó-bíró, Dr. Csőke Andrea sk. bíró