Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.452/2012/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- év szeptember hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi végzést: Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indult büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék
- év november hó
- napján kelt 11.B.1499/2010/
- számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott
- augusztus
- napjától van előzetes letartóztatásban, továbbá a BRFK. XXI. Kerületi Rendőrkapitányságon 01210-3100/2007.bü. számon lefoglalt bűnjeleket a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala Bj.994/
- szám alatt kezeli. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésének napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárás során felmerült 10.320,- (tízezer-háromszázhúsz) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék a
- szeptember
- napján kelt 11.B.1499/2010/
- számú ítéletével a vádlott bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében (Btk.166.§
(1)bekezdés) és testi sértés bűntettében (Btk.170.§
(1)és
(2)bekezdés) állapította meg. A törvényszék ezért - a testi sértés bűntette tekintetében mint különös visszaesőt - halmazati büntetésül 7 év börtönbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, az utolsó fegyházbüntetése kapcsán engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette. Rendelkezett az előzetes fogvatartás beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyész súlyosabb büntetés kiszabása érdekében, a vádlott és védője enyhítés céljából jelentettek be fellebbezést. A vádlott perorvoslatát
- és
- sorszám alatti beadványában indokolta, amelyekben lényegében a korábbi védekezését ismételte meg, azok tartalmukban a felmentését célozták. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.748/2012/
- számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Észrevételezte, hogy az ítélet bevezető részében elírás folytán
- helyett
- augusztus
- napja szerepel az előzetes letartóztatás kezdő időpontjaként, melyet a másodfokú eljárásban szükséges kijavítani. Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek, a kiszabott büntetés nem felel meg a büntetési céloknak. Indítványozta az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a jelzett kijavítás mellett súlyosabb börtönbüntetés és ahhoz igazodó közügyektől eltiltás kiszabását. A nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az átiratában foglaltak szerint szólalt fel, s azzal azonos indítványt tett. Utalt arra, hogy a
- július
- napjától hatályos büntető anyagi jogi szabályok és az elkövetéskor hatályos
- évi IV. törvény jogkövetkezményeiben nincs olyan változás az adott esetre vonatkozóan, mint amely a főszabálytól, az elkövetéskori rendelkezésektől történő eltérést indokolná. Erre figyelemmel továbbra is az utóbbi alkalmazását kérte. A védő perbeszédében a büntetés enyhítését célzó fellebbezését fenntartotta. A büntetés kiszabása körében hangsúlyozta, hogy a súlyosító körülmények nincsenek túlsúlyban, ezzel szemben számos enyhítő tényező szól a vádlott javára. A további időmúlás, valamint a vádlott megromlott egészségi állapota ugyancsak a javára szólnak. Indítványozta, hogy az ítélőtábla mérsékelje a vádlott börtönbüntetésének tartamát. A vádlott az utolsó szó jogán a tényállás
- pontja tekintetében hangsúlyozta, hogy cselekményével a társait védte. A
- pont körében élettársa életvitelére hivatkozott, egyben tagadta a bántalmazását. A fellebbezések nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla kétirányú perorvoslatok alapján bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek során megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék az eljárási szabályok megtartásával ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Részletes bizonyítást folytatott le a vádban foglalt mindkét cselekmény tekintetében. Ennek keretében alaposan vizsgálta a vádlott védekezését, minden tanút kihallgatott, aki bármilyen releváns ismerettel rendelkezett, illetve a nyomozás során véleményt adó igazságügyi orvosszakértőt a tárgyaláson is meghallgatta. Az elsőfokú bíróság az így rendelkezésére álló bizonyítékokat átfogó, logikus mérlegeléssel értékelte, s e tevékenységről igen részletesen számot is adott. A tényállás
- pontja tekintetében érdektelen tanúk támasztották alá a sértett előadását, amely történések alapján a vádlott védekezése, jogos védelmi helyzete fel sem merülhetett. A tényállás
- pontja körében ugyancsak a sértetti előadás hiteltérdemlősége nyert bizonyítást. A sérülések keletkezési módját illetően az igazságügyi orvosszakértő kizárta a vádlott védekezését, egyben megerősítette a sértett vallomását. A sértett segélykiáltásaira felfigyelő tanúk, köztük a segítségére siető 2 fiatal ugyancsak alátámasztották a sértett kiszolgáltatott, bántalmazott helyzetét. Ugyanakkor a sértett tekintetében az elsőfokú ítélet tényállásában, az indokolás egyes részleteiben és a jogi indokolásban is olyan kettősség, téves álláspont található, amelyre a felülbírálat során külön is indokolt utalni. A tényállásban az ítélet
- oldal első bekezdésében a „Miután a vádlott észlelte, hogy a sértett feje az ütéstől erősen vérzik” kezdetű mondat folytatásában „a további bántalmazással felhagyott” mondatrész alapvetően téves következtetés eredménye. Ilyen megállapítás arra utalna, mintha a vádlott önként elállt volna a cselekménye befejezésétől. Ebben az esetben a Btk.17.§
(3)bekezdésének alkalmazása merülhetett volna fel, ennek jogkövetkezményét azonban az elsőfokú bíróság helyesen nem vonta le. Ítélete indokolásában -
- oldal utolsó és
- oldal első bekezdésében - kifejezetten utal arra, hogy a két fiatal megjelenésekor a sértett hozzájuk folyamodott segítségért. Ehhez képest a jogi indokolásban is tévesen hivatkozott arra az első fokú bíróság -
- oldal utolsó előtti bekezdés utolsó mondatában - , hogy a vádlott lehiggadt, indulata megszűnt, a tettét megbánta. A sértett elfogadott előadása, a tanúk vallomása, de a vádlott magatartása is ennek ellentmond. A vádlott ugyanis a vérző sértett bántalmazásával, földön vonszolásával a két helyszínre érkező fiatal felszólítására hagyott fel, nem próbált segíteni, a helyszínt azonnal elhagyta. Fentiek alapján az ítélőtábla a Be.352.§
(1)bekezdés a./ pontja alapján - a bizonyítékok mérlegelésének megfelelően - helyesbítette a tényállást, az 5. oldal első bekezdéséből a „további bántalmazással felhagyott és” szövegrészt kirekesztette. A tényállás helyesbítésével az mindkét cselekmény tekintetében megalapozott, így a másodfokú eljárásban irányadó volt. Az irányadó tényállásból a Fővárosi Törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a terhére rótt bűncselekmények minősítése törvényes. A tényállás 1./ pontja tekintetében a törvényszék a Btk.170.§
(1)bekezdésében meghatározott, de a
(2)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettét állapította meg, ennek ténybeli alapját kimerítően megjelölte. A tényállás 2./ pontjánál a törvényszék részletesen elemezte a vádlott szándékára vonatkozó következtetése elemeit. A sértett zsinórral történt fojtogatása, majd fejére mérten, illetve testszerte vascsővel való további kitartó bántalmazása, eközben a „meghalsz” kijelentés elhangzása egyértelműen a vádlott egyenes ölési szándékát igazolja. Az ítélet
- oldal utolsó előtti bekezdés utolsó mondatát - a vádlott megbánására vonatkozóan, ahogyan azt az ítélőtábla a tényállás helyesbítésénél már érintette, - kirekesztette. A büntetés kiszabásánál az elsőfokú bíróság nagyrészt helyesen vette számba a súlyosító és enyhítő körülményeket, azok azonban pontosítást igényeltek. A súlyosító körülmények közül az ítélőtábla mellőzte a hasonló cselekmények elszaporodottságát, mert azt az elsőfokú bíróság kellően nem támasztotta alá. Kirekesztette a testi épség elleni cselekménynél az élet kioltására alkalmas eszköz használatát, miután a tényállásból kitűnően a bicska „pengehosszúsága, pengeszélessége és alakja az eljárás során nem volt megállapítható”. Nem súlyosít az sem, hogy a sértett korábban a vádlott élettársa volt. Az enyhítő körülmények sorából az ítélőtábla kirekesztette a vádlott részbeni ténybeli beismerő vallomását, éppen azért amit a törvényszék is megjegyzett, mert az egyik esetben sem párosult a bűnösség elismerésével. Nincs enyhítő hatása annak sem, hogy a vádlott érzelmileg kötődik gyermekéhez, mert tartásához semmilyen módon nem járult hozzá. Az elsőfokú ítélet meghozatalától eltelt további csaknem egy év időmúlás enyhítő hatása a testi sértés tekintetében merülhet fel, de annak súlya az élet elleni cselekmény kísérlete mellett elenyésző. Figyelemmel a vádlott terhére rótt bűncselekmények tárgyi súlyára és valamennyi, a fentiek szerint pontosított súlyosító és enyhítő körülmény nyomatékára, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kiszabott börtönbüntetés lényeges súlyosítására nem látott kellő indokot, annak csekély mérvű megváltoztatását pedig a törvény nem teszi lehetővé. A halmazati büntetés enyhítése iránti fellebbezések teljességgel alaptalanok. A vádlott előéletéből és a jelenleg elbírált cselekményekből kitűnően a vádlott más emberek életét, testi épségét nem értékeli semmire, részéről azok tisztelete alapvetően hiányzik. Az
- / pont alatti bűncselekményt feltételes szabadság hatálya alatt követte el, amely a korábbi élet elleni bűncselekmény miatti hosszabb tartamú büntetés hatástalanságát bizonyítja. Az elsőfokú bíróság által kiszabott halmazati büntetés a büntetési tételkeret alsó határához közeli, annak további enyhítésére elfogadható indok nem merült fel. A börtönbüntetés 7 évben meghatározott tartama arányos, megfelel a büntetés céljának. Törvényesek a közügyektől eltiltás mellékbüntetés, a feltételes szabadság megszüntetése, jelen büntetésből a feltételes szabadság kizárása és az ítélet további járulékos rendelkezései is. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be.371.§
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Kijavítást igényelt az ítélet bevezető részében az előzetes letartóztatás kezdő időpontjában az év megjelölése, továbbá az egyik bűnjel nyilvántartási helye is pontosításra szorult. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől előzetes letartóztatásban töltött idő további beszámítása a Btk.99.§
(1)bekezdésén, a másodfokú eljárásban a kirendelt védő közreműködése folytán felmerült bűnügyi költség viselése a Be.381.§
(1)bekezdésén alapszik. Budapest,
- év szeptember hó
- napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Révész Tamásné sk. előadó bíró Dr. Ujvári Ákos sk. bíró A Fővárosi Törvényszék 11.B.1499/2010/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.452./2012/
- számú végzése folytán - az abban írt pontosítással -
- év szeptember hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
- év szeptember hó
- napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő