Bf.276/2012/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(6)bekezdés I. fordulat). Ezért őt 2 év 10 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztés fele részének - 1 év 5 hónapnak - a végrehajtását 2 év időtartamra felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtandó részéből a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható és a próbaidő az 1 év 5 hónap végrehajtandó rész kitöltése után kezdődik. Rendelkezett a járulékos kérdések, így az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő szabadságvesztésbe beszámítása, a bűnjelek és a bűnügyi költség viselése tekintetében is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a jogorvoslati nyilatkozatra fenntartott 3 napon belül az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb időtartamú börtönbüntetés és a szabadságvesztés felfüggesztett része tekintetében a próbaidő tartamának felemelése végett, a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.797/2012/1. számú átiratában az ügy elbírálására nyilvános ülés kitűzését indítványozta azzal, hogy azon nem kíván részt venni. Fenntartotta az ügyészi fellebbezést és annak indokolását azzal a kiegészítéssel, hogy további súlyosító körülmény a konfliktusok erőszakos rendezési módjának elszaporodottsága. Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, a büntetés súlyosítására, egyebekben helybenhagyásra tett indítványt. A nyilvános ülésen a vádlott védője a bejelentett fellebbezést fenntartotta. Elsődlegesen a büntetés enyhítését kérte arra hivatkozással, hogy a vádlott már első kihallgatásakor beismerő vallomást tett, lényegében büntetlen előéletű, mert egy más jellegű, közlekedési bűncselekmény elkövetése miatt állt bíróság előtt és igen jelentős a sértetti közrehatás. A vádlott csendes, nyugodt ember, hiányzott nála az előre megfontolt szándék. A különösen ittas állapotban agresszív sértett magatartása váltotta ki a vádlott hirtelen haragját. Mivel jelentős az időmúlás és hosszú idő telt el a kényszerintézkedés megszüntetése óta, olyan büntetés kiszabását kérte, hogy a vádlottnak már ne kelljen végrehajtandó büntetést töltenie. Másodlagosan az ügyészi fellebbezés elutasítását indítványozta. A vádlott felszólalásában előadta, hogy nagyon megbánta a cselekmény elkövetését, nem fog soha bűncselekményt elkövetni. Lovászként dolgozik minimálbérért, élettársa lovasoktató, minimálbér a jövedelme. Édesanyját és balesetet szenvedett, munkahellyel nem rendelkező öccsét is támogatja anyagilag. Csatlakozott a védője által előadottakhoz. Az ítélőtábla a bejelentett kétoldalú fellebbezések folytán az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§-ának

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. A Be. 260.§

(1)és 258.§

(3)bekezdés f) pontja alapján törvényesen mellőzte tanú1 tanúkénti meghallgatását, felhívott indokaival az ítélőtábla is egyetértett. Az elsőfokú bíróság a megfelelő körben, kellő részletességgel lefolytatott bizonyítási eljárás során a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességében értékelte, mérlegelte, tényből tényre is helyesen következtetett. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapított tényállás megalapozott, mentes a Be. 351.§-ának

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól. A tényállás csak személyi részében, a vádlott előadása alapján szorul kiegészítésre. Az ítélőtábla a tényállás személyi részét a Be. 352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint egészíti ki: A vádlott lovászként dolgozik 96.000 Ft minimálbérért. Élettársa lovasoktató, akinek ugyancsak minimálbér a havi jövedelme. A vádlott anyagilag támogatja édesanyját és balesetet szenvedett testvérét, akinek nincs munkahelye. A fentiek szerint kiegészített tényállás a Be. 352.§

(2)bekezdése értelében irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett. A vádlott védekezését, a tanúvallomásokat és az egyéb bizonyítékokat igen részletesen és iratszerűen ismertetve számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat, mely körben is miért fogadott el, illetve mely bizonyítékokat, mely körben és miért nem tartott valónak. Helytállóan alapította a tényállást elsődlegesen a sértett lényegében egyező nyomozati és tárgyalási vallomására, mivel a kétszeri szúrás tényét maga a vádlott sem vitatta. A vádlott nyilatkozataiban tettenérhető ellentmondások a védekezés körébe tartozó, tettének indokait megmagyarázni igyekvő előadások voltak, amelyeket a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok nem támasztottak alá. A sértett is elismerte, hogy kettőjük között anyagi természetű vita volt, ugyanakkor a szúrások gyors egymásutánisága kizárja azt a vádlotti védekezést, hogy a második sérülés okozására az első szúrást követően, a vélelmezett sértetti támadás miatt került sor. A sértett vallomását az igazságügyi orvosszakértői vélemény is megerősítette. Mindezekre tekintettel a megállapított tényállást az ítélőtábla is irányadónak fogadta el. A irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményét is az anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette. A elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság

1. számú irányelvében foglalt, jelenleg a Kúria 3/
2. BJE határozata szerinti alanyi és tárgyi tényezők gondos elemzése alapján helytállóan következtetett arra, a vádlottat a testi sértés okozásában egyenes szándék, míg az eredmény, az életveszély tekintetében eshetőleges szándék terheli. E körben mindösszesen annyi helyesbítés volt indokolt, hogy az ítélet
3. oldal
4. bekezdésében a kijelentésekre utalás mellőzendő, mivel annak sem tényállásbeli, sem az elfogadott sértetti vallomás szerinti alapja nincs. Az elsőfokú bíróság az ítélet
5. oldal
6. bekezdésében részletesen foglalkozott a jogos védelemre vonatkozó vádlotti védekezéssel, amelyet a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helytálló érveléssel vetett el. A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság részben sorolta fel és értékelte helyesen, azok kiegészítése és helyesbítése volt indokolt az alábbiak szerint: A részbeni, ténybeli beismerés helyett enyhítő a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás, mivel a vádlott a tárgyaláson ilyen nyilatkozatot tett. Az ítélőtábla további enyhítőként értékelte az életveszély közvetett jellegét, a sértetti közrehatást, azt, hogy a vádlott közel 2 és fél éve áll a büntetőeljárás hatálya alatt, valamint a munkahellyel nem rendelkező édesanyjának és testvérének anyagi támogatását. A főügyészi indítványban szorgalmazott további súlyosító körülmény értékelését az ítélőtábla nem találta megalapozottnak, mivel az elszaporodottság és a konfliktusok erőszakos úton történő megoldása ugyanazon körülmény kétszeres értékelését jelentené. Az elsőfokú bíróság törvényesen alkalmazta az elkövetéskori Btk.-t, mivel a jelenleg hatályos Btk. nem eredményezne enyhébb elbírálást, így a Btk. 2.§-ának első mondata szerinti főszabály az irányadó. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az ítélet
7. oldal
8. bekezdésében kifejtett indokok alapján a középmértéknél enyhébb büntetést szabott ki. Ez a büntetés azonban eltúlzottan súlyos, figyelemmel a bűnösségi körülmények jelentős mértékben eltérő értékelésére, a vádlott javára enyhítőként értékelt további körülményekre. Az ítélőtábla megítélése szerint a 2 évi tartamban meghatározott szabadságvesztés áll arányban a cselekmény tárgyi súlyával, a vádlott alanyi bűnössége fokával, a bűnösségi körülményekkel és megfelel a büntetés céljainak is. A vádlott állt már ugyan bíróság előtt, elítélésére azonban kis tárgyi súlyú, más jellegű, közlekedési bűncselekmény miatt került sor. A bűnösségét beismerő, megbánó és a családját támogató vádlott esetében az ítélőtábla lehetőséget látott a Btk. 89.§

(1)bekezdésének alkalmazására, mert alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. A próbaidő tartamát a Btk. 89.§-ának

(2)bekezdése alapján 4 évben határozta meg. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése miatt a közügyektől eltiltás kiszabását mellőzte. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek azzal, hogy a vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt a szabadságvesztés tartamába végrehajtás esetén kell beszámítani. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint változtatta meg, míg az ítélet egyéb - törvényes - rendelkezéseit a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. év augusztus hó
2. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. előadó bíró dr. Németh Nándor sk. bíró A Fővárosi Törvényszék 9.B.173/2012/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.276/2012/
4. számú ítéletében írt változtatással
5. év augusztus hó
6. napján jogerőre emelkedett és a kiszabott szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
7. év augusztus hó
8. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő