DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf. I. 20.331/2013/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a Hodosi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Hodosi Miklós ügyvéd, címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Dr. Zajdó Zsolt ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű alperes és II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperes ellen szerzői jogdíj megfizetése iránt indított perében meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a II. rendű alperes részére 75 000 (Hetvenötezer) forint összegű másodfokú eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás:
- december
- napjától a II. rendű alperes - amelynek a perbeli időszakban tagja és ügyvezetője volt az I. rendű alperes - tulajdonában állt az "S1" gyári számú zenegép, amelyet bérleti szerződés alapján a II. rendű alperes a....... szám alatti „"F" Söröző" elnevezésű vendéglátó üzletben helyezett el; valamint az "S2" gyári számú zenegép, amelyet bérleti szerződés alapján a II. rendű alperes a ..... szám alatti „"L" Kocsma" elnevezésű vendéglátó üzletben helyezett el.
- február
- napján az I. rendű alperes a II. rendű alperes képviseletében, e-mail útján, a gyári számok megjelölésével a zenegépeket „regisztrálásra" bejelentette a felperes felé, egyben úgy nyilatkozott, hogy az átalánydíjas jogdíjfizetést választja. A bejelentést követően a felperes a
- február -
- október időszakra esedékes jogdíjról
- október
- napján, a
- november hónapra esedékes jogdíjról
- október
- napján, míg a
- december hónapra esedékes jogdíjról
- november
- napján állított ki számlát. A számlákban meghatározott fizetési kötelezettségének a II. rendű alperes valamennyi esetben teljes körűen eleget tett. A
- és a
- évekre a II. rendű alperes nem tett nyilatkozatot a jogdíjfizetés választott módjáról, a felperes ezekre az évekre vonatkozóan számlákat a részére nem küldött, ezért a II. rendű alperes jogdíj fizetési kötelezettségét
- január
- napjától nem teljesítette. A Vám- és Pénzügyőri Hivatal
- augusztus
- napján a „"F" Söröző" vendéglátó üzletben,
- november
- napján pedig a „"L" Kocsma" vendéglátó üzletben jövedéki ellenőrzéseket végzett, amelyek során megállapította, hogy mind az "S2" gyári számú zenegépen, mind az "S1" gyári számú zenegépen a
- és
- években esedékes, a többszörözésért fizetendő jogdíjak megfizetése nélkül a merevlemezek tárolójára zeneműveket másoltak fel; a hatóság a merevlemezeket mindkét esetben lefoglalta. A szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok haszonszerzés végett megsértése vétségének gyanúja miatt az I. rendű alperessel szemben a Vám- és Pénzügyőrség Északalföldi Regionális Nyomozó Hivatala .... Megyei Osztálya előtt 63015/1365/2010/bü számon nyomozás volt folyamatban. A nyomozati eljárásban kirendelt igazságügyi informatikai szakértő szakvéleményeiben megállapította, hogy az "S2" zenegép merevlemezére összesen 5955 db, míg az "S1" zenegép merevlemezére összesen 5092 db szerzői jogi védelem alatt álló zeneművet másoltak fel. A ... Városi Ügyészség B.7808/2010/
- számú határozatával az I. rendű alperessel szemben a vádemelést elhalasztotta. A határozat indokolása szerint a
- és
- évre esedékes, a többszörözés után járó átalány jogdíj megfizetésének elmaradása következtében az I. rendű alperes a jogtulajdonosoknak az "S2" gyári számú zenegéphez kapcsolódóan bruttó 1 191 000 Ft, az "S1" gyári számú zenegéphez kapcsolódóan bruttó 1 018 400 Ft vagyoni hátrányt okozott. A felperes módosított keresetében kérte kötelezni vagylagosan az I. rendű vagy a II. rendű alperest 4 489 500 Ft tőke, ebből 2 420 112 Ft tőke után
- augusztus
- napjától, 2 069 388 Ft tőke után
- november
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére. Előadta, hogy az I. rendű alperes
- február
- napján a zenegépeket bejelentette, és nyilatkozott a jogdíjfizetés módjáról, azonban a hatályos jogdíjközlemények szerint minden évben írásban kell közölni a közös jogkezelő szervezettel, hogy a felhasználó az egyes zenegépekbe történő többszörözés alapján milyen jogdíjfizetési formát választ, azonban sem a 2009., sem a
- évre a II. rendű alperes nevében bejelentés nem érkezett, a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt nem került sor a számlák megküldésére. A fizetési kötelezettség elmulasztása miatt hangfelvételenként az alpereseknek vagylagosan 320 Ft + ÁFA összegű utólagos díjat kell fizetniük. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását, a felperes perköltségében marasztalását kérte, többek között azzal az indokkal, hogy a zenegépek a II. rendű alperesi gazdasági társaság tulajdonában álltak. A II. rendű alperes a kereset elutasítását, a felperes perköltségében marasztalását kérte, többek között azzal az indokkal, hogy a zenegépek tulajdonjogát bejelentette, nyilatkozott a jogdíj megfizetésének módjáról, a részére megküldött számlák szerinti fizetési kötelezettségének eleget tett, arról pedig nem kapott tájékoztatást a felperestől, hogy ismételten bejelentést kellene tennie. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 171 450 Ft tőkét, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest 15 napon belül az I. rendű alperesnek 285 083 Ft összegű, a II. rendű alperesnek 267 978 Ft összegű perköltség megfizetésére, továbbá kötelezte a II. rendű alperest az államnak külön felhívásra 7 500 Ft összegű le nem rótt eljárási illeték megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint az I. rendű alperes mint természetes személy sem a zenegépek tulajdonosa, sem a zenegépek elhelyezési helyéül szolgáló üzletek működtetője nem volt, így felhasználónak nem minősül, a szerzői jogdíj fizetési kötelezettségnek nem alanya, vele szemben ezért a kereset teljes egészében alaptalan. A II. rendű alperes vonatkozásában a keresetet kisebb részben alaposnak találta. A zenegépek tulajdonosa mind a 2009., mind a
- évben a II. rendű alperes volt, amely tulajdonosi minősége a többszörözéssel megvalósított felhasználás tekintetében egyben a felhasználói minőséget is megalapozza, ezért a jogdíj fizetési kötelezettség alanya a II. rendű alperes. Azzal, hogy a II. rendű alperes a zenegépek tekintetében a felhasználás tényét a felperesnek bejelentette, egyben nyilatkozott a díjfizetés módjáról, a felperes és a II. rendű alperes között a felhasználás engedélyezésére és díjazására vonatkozó szerződés határozatlan időtartamra létrejött. A felperes által kibocsátott hatályos jogdíjközlemények a 2008., a
- és a
- évekre vonatkozóan ugyan rögzítik azt, hogy az éves átalánydíj megfizetése a tárgyév utolsó napjáig jogosítja a felhasználót, azonban ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a tárgyév utolsó napjával a felhasználás engedélyezésére vonatkozó szerződés megszűnne, legfeljebb az a következtetés adódik, hogy a tárgyévi jogdíj megfizetése a tárgyév utolsó napját követő időszakra vonatkozóan jogosítást már nem eredményez, a további felhasználásra jogosultságot újabb díjfizetéssel lehet szerezni. Figyelemmel arra, hogy a felperes a
- évre is mintegy 10 hónapos késedelemmel küldte meg a jogdíj fizetésére vonatkozó első számlát, az elsőfokú bíróság elfogadta a II. rendű alperes azon előadását, hogy a
- évben a II. rendű alperest képviselő I. rendű alperes több alkalommal eredménytelenül kísérelte meg a számla megküldése ügyében felvenni a kapcsolatot a felperessel, a felperes együttműködő magatartást ebben a részben nem tanúsított. A felperesi jogkezelő szervezet és a II. rendű alperesi felhasználó jogviszonya mellérendeltségen alapuló szerződéses jogviszony, amelyre a szerződő felekre általános jelleggel irányadó kötelmi jogi szabályok is vonatkoznak. A felperes, mint professzionálisan jogkezeléssel és jogérvényesítéssel foglalkozó szervezet, továbbá a jogdíjközleményekben egyoldalúan megfogalmazott általános szerződési feltételek megalkotója és alkalmazója, akkor járt volna el a törvényi rendelkezések szerint a jóhiszeműség és tisztesség, valamint a kölcsönös együttműködés követelményeinek megfelelően, ha vagy a felek közötti szerződés létrejöttekor, vagy
- év végén -
- év elején tájékoztatást nyújt a II. rendű alperesi felhasználónak arról, hogy a díjfizetési módok közötti választást érintően évente ismétlődően újabb nyilatkozatot kell tennie. Mindezzel nem egyeztethető össze az a felperesi eljárás, hogy a II. rendű alperes bejelentését követően bármely tartalmi, érdemi tájékoztatás nélkül, mintegy 10 hónapos késedelemmel három ízben számlát bocsátott ki, majd a továbbiakban bármely tájékoztatás nélkül a számlázással felhagyott. Az együttműködési kötelezettség megszegése miatt a felperes csak a
- január
- napja és a jövedéki ellenőrzések napja közötti átalány jogdíjak megfizetésére tarthat igényt, amely az "S2" gyári számú zenegép után
- január
- napjától
- augusztus
- napjáig 63 000 Ft + 17 010 Ft Áfa, az "S1" gyári számú zenegép után
- január 1-től
- november 25-ig 72 000 + 19 440 Ft Áfa összegű jogdíj. Mindezekre tekintettel kötelezte az elsőfokú bíróság a II. rendű alperest összesen 171 450 Ft tőkeösszegnek a felperes részére történő megfizetésére, míg ezt meghaladóan a felperesi keresetet a II. rendű alperessel szemben elutasította. Mellőzte a késedelmi kamat fizetésre kötelezést, mivel a II. rendű alperes irányában a felperes számlát nem bocsátott ki. A perköltség viseléséről az I. rendű alperes tekintetében a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése szerint teljes pernyertessége, a II. rendű alperes tekintetében a Pp. 81. §-ának
(1)bekezdése szerint nagyobb részbeni pernyertessége alapján rendelkezett, az ügyvédi munkadíj mint perköltség összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének a) pontja és 4/A. §-ának
(1)bekezdése alapján állapította meg. A 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ának
(2)bekezdése és a Pp. 81. §ának
(1)bekezdése értelmében kötelezte a II. rendű alperest a perben le nem rótt eljárási illeték pervesztességéhez igazodó arányos részének a megfizetésére, továbbá úgy rendelkezett, hogy ezt meghaladóan a le nem rótt eljárási illetéket a felperes illetékmentessége folytán az állam viseli. A felperes az első fokú ítélettel szemben véglegesen fenntartott fellebbezésében kérte az ítélet megváltoztatását és a II. rendű alperesnek a keresete szerinti, valamint a másodfokú perköltségben marasztalását. A fellebbezésben előadta, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatokból helytelen következtetésekre jutott, a jogszabályi rendelkezéseket tévesen értelmezte. A felperest nem terheli az első fokú ítéletben felhívott mértékű együttműködési kötelezettség, a jogdíjközlemények közzétételével információs és együttműködési kötelezettségének eleget tett. A II. rendű alperes a
- évi jogdíjközleményt ismerte és elfogadta, hiszen annak megfelelően bejelentést tett, és a jogdíjat is megfizette. Ezért tudnia kellett, hogy a bejelentéssel csak
- december
- napjáig jogosult a felhasználásra, a további jogosultsághoz ismételt bejelentési kötelezettsége van. Nem a közös jogkezelő feladata az egyes potenciális felhasználókat előzetesen külön-külön értesíteni, a Magyar Közlönyben közzétett jogdíjközlemények rendelkezéseinek nem ismerésére a felhasználók alappal nem hivatkozhatnak. A felperes ugyan kétségtelenül rendszertelenül számlázott, ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a II. rendű alperesnek ne kellett volna bejelentést tennie, a számlázás elmaradása nem értékelhető olyan kötelezettségszegésnek, amely mentesíthetné a felhasználókat a bejelentési kötelezettség alól. Téves az elsőfokú bíróságnak a jogviszony
- december
- napját követő időszakra való fennmaradásával kapcsolatos álláspontja, a
- évre irányadó Jogdíjközlemény rendelkezéseiből ugyanis egyértelműen következik, hogy a jogdíj megfizetése alapján csak a tárgyév december
- napjáig tekinthető jogosítottnak a felhasználó. Hivatkozott továbbá arra, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megsértette annyiban, hogy a II. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő, és ennek ellenére határozta meg a bizonyításra szoruló tényeket és a bizonyítási terheket. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását, a felperesnek másodfokú perköltségében marasztalását kérte azzal, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályokat megfelelően értelmezte, az érdemi döntése helyes. Az ítélőtábla fellebbezés hiányában a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése alapján nem érintette az első fokú ítéletnek a II. rendű alperest részben marasztaló, valamint a keresetet az I. rendű alperessel szemben elutasító rendelkezéseit, míg a fellebbezést a következők szerint nem találta alaposnak: Az elsőfokú bíróság a per eldöntése szempontjából releváns tényállást a Pp. 206. §-ának
(1)bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetései is helytállóak, álláspontjának jogi indokolását az ítélőtábla kisebb részben pontosította. Az elsőfokú bíróság a fellebbezésben állított eljárási szabálysértést nem valósította meg. A keresetnek a II. rendű alperesre történő kiterjesztését követően a II. rendű alperesi képviselő úgy nyilatkozott: „a II. rendű alperes képviseletében érdemi ellenkérelmünk szintén a kereset elutasítására irányul" (
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldal). Figyelemmel arra, hogy az I. rendű alperes - aki a II. rendű alperes szervezeti képviselője - a korábban előadott érdemi védekezésében nem csupán saját felhasználói minőségét vitatta, hanem a felperes együttműködési kötelezettségének az elmulasztása miatt a jogdíj fizetési kötelezettség alaptalanságára is hivatkozott, az így előadott ellenkérelem a Pp. 139.§-ában foglalt feltételeknek megfelelt, és ennek alapján az elsőfokú bíróság a Pp. 3.§-ának
(3)bekezdése alapján az anyagi és eljárási szabályokkal összhangban tájékoztatta a feleket a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás elmulasztásának a következményeiről. A tényleges felhasználó II. rendű és a közös jogkezelést végző felperesi szervezet jogviszonyát az elsőfokú bíróság a Ptk. és az Szjt. megfelelő rendelkezéseinek felhívásával, a jogszabályok helyes rendszertani értelmezése alapján helytállóan minősítette polgári jogi, mellérendeltségen alapuló jogviszonyként, az ítélőtábla annyiban pontosítja az első fokú ítélet jogi indokolását, hogy a felhasználási szerződések ténylegesen nem a felperes és a II. rendű alperes között, hanem a hangfelvétel előállítói és a II. rendű alperes között jöttek létre. Az Szjt. 16. §-ának
(1)bekezdéséből következően a szerzői és a szomszédos jogok főszabálya, hogy a védelem alatt álló művek bármilyen felhasználását a szerző (jogosult) a közte és a felhasználó között megkötött felhasználási szerződéssel engedélyezheti. Az Szjt. 76. §-a
(1)bekezdése a) pontjának speciális szabálya szerint törvény eltérő rendelkezése hiányában a hangfelvétel előállítójának hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a hangfelvételt többszörözzék. Ugyanezen jogszabályhely
(2)bekezdése szerint a hangfelvétel előállítóját a felhasználásokért díjazás illeti meg. A felhasználási szerződés polgári jogi szerződés, amelyre a Ptk. rendelkezései irányadóak, a jogviszony a szerző és a felhasználó között jön létre, a szerződés az általános szabályok szerint módosítható, megszüntethető, illetve egyoldalúan felmondható. A szerződés tartalmát a szerző és a felhasználó - jogszabályi kivételek hiányában - szabadon állapíthatják meg. A felhasználásra vonatkozó jogosultság a szerzőtől (jogosulttól) felhasználási szerződéssel megszerzése főszabálya alól azonban az Szjt. számos kivételt megalapít. Így az Szjt.
- §a alapján a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt egyedileg nem gyakorolható szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó ilyen jogok érvényesítése közös jogkezelés útján történik. A közös jogkezelés keretében jogosítható úgynevezett kisjogos felhasználások esetében a jogviszony - a nagyjogos felhasználásokkal ellentétben - nem a szerző (jogosult) és a felhasználó közötti, egyedileg megtárgyalt szerződés megkötésével, hanem a tényleges felhasználással jön létre. Amikor a felhasználó a hangfelvételt a zenegép tárolójára tölti, tehát többszörözi, ráutaló magatartással elfogadja az Szjt. és az irányadó jogdíjközlemények a mű felhasználására vonatkozó előírásait, így jogdíj fizetési kötelezettségét. A kisjogos felhasználás sajátosságaiból eredően minden egyes hangfelvétel többszörözése után a felhasználással az adott hangfelvétel előállítója és a felhasználó között jön létre a felhasználási szerződés, amelyekben azonban - tekintettel arra, hogy a szerzői és szomszédos jogok ilyenkor jellegüknél fogva egyedileg nem gyakorolhatók - a jogosultak képviseletében a felhasználóval szemben a szerződésből eredő jogosultságokat és kötelezettségeket a közös jogkezelő szervezet gyakorolja. A felhasználási szerződések tehát a perbeli esetekben nem a felperesek és a II. rendű alperes, hanem a hangfelvétel előállítói - akiket a felperes képvisel - és a II. rendű alperes között jöttek létre. A szerződéseket nem a II. rendű alperes által tett, a zenegépek bejelentésére és az átalánydíjas fizetési mód választására vonatkozó nyilatkozat keletkeztette, hanem a szerződések magával a felhasználással, azaz a hangfelvételek zenegépre másolásával jöttek létre. Az ellenkező értelmezés kizárná a jogosulatlan felhasználás után járó fizetési kötelezettség felperes általi érvényesíthetőségét. Nem értelmezhető a felperesnek a szerződés megszűnésére vonatkozó álláspontja, mert a jogosulatlan felhasználás következménye nem a jogviszony megszűnése, hanem a jogkövetkezmény alkalmazása. A felperes által kibocsátott jogdíjközlemények a felhasználóknak az átalánydíjas és a többszörözésenkénti fizetési mód közötti választásra vonatkozó írásbeli bejelentési kötelezettségét írják elő. A tárgyévre vonatkozó bejelentési kötelezettség elmulasztása azonban nem vezet a felperes által érvényesített jogkövetkezmény alkalmazására a következők szerint: A szerzői jogi törvényi rendelkezések célja az engedély nélküli felhasználások kizárása. Bejelentés hiányában a közös jogkezelő szervezet csak ellenőrzés útján szerezhet tudomást az egyébként kontrollálhatatlan terjedelmű tényleges felhasználásról. A bejelentése alapján kerül a közös jogkezelő szervezet abba a helyzetbe, hogy a felhasználás módjához képest a jogdíjat érvényesíthesse, ezáltal az általa képviselt jogosultak a felhasználás ellenértékéhez juthassanak. A felhasználó kötelezettsége a perbeli többszörözés esetében ezért kettős: egyrészt a közös jogkezelő szervezet tudomására kell hoznia, hogy a zenegépben többszörözésre kerül sor, másrészt ezt követően a közös jogkezelő szervezet által megküldött számlák ellenértékeit meg kell fizetnie. A szerzői jogi törvényi rendelkezések céljával ellentétes lenne az az értelmezés, hogy miután a felhasználó a közös jogkezelő szervezet tudomására hozta a többszörözés általa választott módját, a következő tárgyévre vonatkozó nyilatkozat elmulasztása, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, a jogosulatlan felhasználás jogkövetkezményeinek alkalmazásához vezetne. A Ptk.
- §-ának
(1)bekezdéséből következően a jogosultakat képviselő közös jogkezelő szervezet nyilatkozatait, a felhasználási szerződéseket érintően, a jogosultak nyilatkozatainak kell tekinteni. Helytállóan mutatott rá arra az elsőfokú bíróság, hogy a Ptk. 4. §-ának
(1)és
(4)bekezdéséből, valamint 277. §-ának
(4)bekezdéséből következően a feleket a szerződés teljesítésében együttműködési kötelezettség terheli, amely kötelezettség megsértése a szerződésszerű teljesítés elmaradása esetén érvényesíthető jogkövetkezmény alkalmazását kizárja. A jogdíjközleményeket kibocsátó, a közös jogkezeléssel szervezetileg foglalkozó felperestől a polgári jog alapvető elvei alapján minimálisan elvárható lett volna az újabb, a tárgyévre vonatkozó bejelentési kötelezettségre, a bejelentés elmulasztásának a következményeire irányuló teljes körű tájékoztatás. A felperes a
- évi bejelentést követően a számlákat jelentős késedelemmel küldte meg, majd a
- évtől kezdődően a II. rendű alperest nem hívta fel újabb bejelentés előterjesztésére, a számlák megküldésével felhagyott, ezért a II. rendű alperes jogdíj fizetést teljesíteni nem tudott, mindezek alapján a felperes a felhasználási szerződések teljesítésében elvárható együttműködési kötelezettségét megszegte, a jogosulatlan felhasználás jogkövetkezményeit eredményesen nem érvényesítheti. Ezért az elsőfokú bíróságnak a keresetet a tényleges felhasználás után fizetendő jogdíjak tőkeösszegén felül elutasító rendelkezése érdemben helyes. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság azon rendelkezésével is, hogy számlák megküldésének a hiányában a Ptk.
- §-ának b) pontja szerinti jogosulti késedelem következtében a felperes a tőke után késedelmi kamatokat nem érvényesíthet. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján, a jogi indokolás szükséges pontosítása mellett, helybenhagyta. A felperes fellebbezése eredménytelen volt, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján az ítélőtábla kötelezte a felperest a fellebbezett érték alapján a II. rendű alperes javára a másodfokú eljárásban felmerült, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(1)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése szerint megállapított, a
(6)bekezdés alapján a szükséges és indokolt képviseleti tevékenységhez igazodóan mérsékelt összegű jogi képviselői munkadíj mint perköltség megfizetésére. Az I. rendű alperes a vele szemben előterjesztett fellebbezés visszavonása után kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a másodfokú eljárásban felmerült költségei megtérítését nem kéri, ezért arról rendelkezni nem kellett. A le nem rótt fellebbezési illetéket a felperes személyes illetékmentessége folytán a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)és
(2)bekezdései alapján az állam viseli. A perköltség vonatkozásában a teljesítési határidő a Pp. 217. §-ának
(1)bekezdésén alapul. D e b r e c e n,
- szeptember hó
- napján Dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta s.k. a tanács elnöke, Dr. Pribula László s.k. előadó bíró, Dr. Bakó Pál s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő