(2)bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes javára perköltség megfizetésére, továbbá az állam által előlegezett költség megtérítésére. Mellőzte az alperes által felajánlott tanúbizonyítás teljesítését, mert a kihallgatni kért személyek vallomásától sem a releváns tényállási körben, sem az ahhoz kapcsolódó szakmai következtetési körben olyan új adat vagy tény feltárása nem volt várható, amely az érdemi döntést befolyásolta volna. Ugyancsak nem teljesítette az alperesnek a szakértői bizonyítás továbbfejlesztésére irányuló kérelmét a szükséges feltételek hiányában. Az ítélet ellen a felperes és az alperes is fellebbezést terjesztett elő. A felperes fellebbezésében az első fokú ítélet részbeni megváltoztatásával az alperes marasztalásának összegét 9 000 000 Ft-ra kérte felemelni. Kiemelte, hogy a betegség időben történő felismerése és adekvát kezelése esetén a perbeli rendkívül súlyos állapot nem alakult volna ki. A felperes mindezekkel tisztában van, ezért otthonülővé vált, normális élete beszűkült, állandó pszichiátriai kezelésre szorul, antidepresszánsokat szed, szuicid gondolatok foglalkoztatják. Az alperes felróható magatartásának idején mindössze 53 éves volt, az alapbetegség kezelése, utógondozása lehetővé tette volna, hogy mintegy 20-25 évet az emberi méltóságának megfelelően éljen le, amit az alperes mulasztása kizárttá tett. Az alperes fellebbezésében az első fokú ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte. Állította, hogy a vizsgálatot végzők alappal következtethettek arra, hogy a tünetek a reflux következtében jelentkező gyulladásos megbetegedéssel függnek össze. Már
- augusztus hó
- napját megelőzően is felmerült a daganatos megbetegedés lehetősége, ám az elvégzett vizsgálatok erre utaló elváltozást nem mutattak ki. A szakértői vélemény az utólagos okosság alapján vonta le következtetéseit. Ezzel szemben kijelenthető, hogy
- augusztus hó
- napját megelőzően semmiféle daganatos elváltozás nem volt a garat környezetében. Éppen azért akarták megismételni a gasztro vizsgálatot, hogy a CT/MRI vizsgálat elvégzéséről dönthessenek, és ez a legfeljebb 7-10 napot igénybe vevő ellenőrző vizsgálat nem alapozhatja meg az alperes kártérítési felelősségét. Az elsőfokú bíróság nem foglalkozott azzal a lényegi kérdéssel, hogy az utólagosan ismertté vált tumornak mennyi a lappangási ideje, s egyáltalán az a CT/MRI vizsgálattal ki lehetett volna-e mutatni. A felek fellebbezési ellenkérelmükben az első fokú ítélet helybenhagyását kérték az ellenfél fellebbezésével érintett részében. A beavatkozó a fellebbezési ellenkérelmében az alperes fellebbezéséhez csatlakozott. Az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalannak találta a következők szerint: Az elsőfokú bíróság lefolytatta a megismételt eljárásra adott utasítást, amelynek keretén belül kiegészített szakértői vélemény nem hozott változást a megállapított tényállásban. Az alperes a fellebbezésében lényegében az elsőfokú eljárásban előadottakat ismételte meg, s annak alapján vitatta a kereset jogalapjának a fennálltát. Az alperes az ismételt gasztroenterológiai vizsgálatot jelölte meg olyanként, mint amit a felperes utolsó jelentkezését, azaz
- augusztus hó
- napját követően el kellett volna végezni. A szakértő ezzel szemben egzakt módon foglalt állást, mely szerint ez a -
- áprilisában egyszer már elvégzett, és
- évben negatív eredménnyel megismételt vizsgálat ekkor már szükségtelen és indokolatlan volt, s ehelyett az MRI/CT, laringomikroszkópia vagy merevcsöves vizsgálat jelentette volna az előrehaladást a helyes diagnózis felállításában. A szakértő egyébként túlterjeszkedett hatáskörén annak kimondásával, hogy az alperes részéről a kellő gondosság elve nem érvényesült, ennek megítélése ugyanis a bíróság feladatát képezi, ám ez az ügy megítélését nem befolyásolta. Az alperes anyagi helyzete a perbeli jogvita elbírálása szempontjából nem volt értékelhető. Tény, hogy olyan - költségkímélőbb - vizsgálatok elvégzésére került sor, amelyek az ugyanazon panaszaival már egy éve rendszeresen orvoshoz forduló felperes valós megbetegedésének a megállapítását nem segítették, hanem a meglévő reflux megbetegedése kapcsán vizsgálódtak. Mindezek alapján helytállóan jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy az alperes kártérítési felelőssége fennáll. Azt viszont pontosítani szükséges, hogy az alperes nem a felperes
- március havi jelentkezésekor mulasztott, mivel akkor még a szakértő által hiányolt vizsgálatok azonnali elvégzése nem volt elvárható tőle, hanem
- augusztus hó
- napja az az időpont, amikor ezekre a vizsgálatokra sort kellett volna keríteni. A felperes részére megítélt kártérítés alapja azon esély elvesztése volt, hogy betegségéből kevésbé súlyos egészségkárosodás visszamaradásával gyógyuljon fel. Arra vonatkozóan csupán feltételezést lehet felállítani, hogy milyen következményekkel járt volna egy gégemegtartó műtét elvégzése, mivel ez tudományos módszerrel nem igazolható. Az elsőfokú bíróság által megítélt 4 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés annak
- április hó
- napjától járó kamataival együtt arányban állt a felperes gyógyulási esélyének csökkenése miatt őt ért immateriális hátrányokkal, s arra is figyelemmel, hogy az alperes a felperes sorsszerű megbetegedéséért felelősséggel nem tartozik. A saját fellebbezése tekintetében a felek egyaránt pervesztesek lettek, s mivel azok között számottevő eltérés nem volt - arra is figyelemmel, hogy az alperes az összegszerűség mellett a jogalapot is vitatta -, ezért a Pp.
- §-a