DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.611/2007/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Debrecenben
- január
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A hivatalos személy által kötelességszegéssel és üzletszerűen elkövetett vesztegetés büntette és más bűncselekmények miatt vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
- évi október hó
- napján kihirdetett 4.B.299/2005/
- számú ítéletét fellebbezéssel érintett II.r. vádlott vonatkozásában megváltoztatja a következők szerint: A büntetést akként enyhíti, hogy II.r. vádlottal szemben kiszabott 500 000,- (Ötszázezer) forint pénzmellékbüntetést mellőzi. A II.r. vádlottal szemben 970 000,- (Kilencszázhetvenezer) forint vagyonelkobzást rendel el. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült 6 600,- (Hatezerhatszáz) forint bűnügyi költség az állam terhén marad. Indokolás: A hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés büntetés és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társai ellen a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság előtt 4.B.299/
- szám alatt folyamatban volt büntetőügyben a megyei bíróság
- október
- napján kihirdetett
- sorszámú ítélete ellen a jogorvoslati nyilatkozat megtételére fenntartott 3 napon belül az ügyész I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r., VIII.r., X.r., Figeczki László XI.r. XII.r., XIII.r., XIV.r. vádlottak terhére a felmentésük miatt fellebbezést jelentett be. Valamennyi vádlott és védője az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vette. IX. r. vádlott tekintetében az elsőfokú ítélet első fokon jogerőre emelkedett. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.421/2006/2-II. számú átiratában az ügyészi fellebbezést II.r. vádlott kivételével valamennyi vádlott tekintetében visszavonta, így a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.B.299/2005/
- számú ítélete I.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r., VIII.r., X.r., XI.r. XII.r., XIII.r. és XIV.r. vádlottakra is jogerőssé vált
- december
- napján. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.421/2006/2-II. számú indítványában II. rendű vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést módosítással tartotta fenn, és azt indítványozta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét úgy változtassa meg az ítélőtábla, hogy a II. r. vádlottal szemben vagyonelkobzást alkalmazzon 970.000,- forint összegben. A Debreceni Ítélőtábla
- február
- napján Bf. II. 650/2006/
- számú ítéletében másodfokon eljárva határozatot hozott, amit a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Bhar.II.383/2007/
- számú végzésével hatályon kívül helyezett és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította. A megismételt másodfokú eljárásban megtartott nyilvános ülésen a vádlott nem jelent meg, előzetesen egészségi állapotára hivatkozással kérte a távolmaradásának az engedélyezését. Tekintettel arra, hogy a vádlott meghallgatása nem volt szükséges, a fellebbezés a távollétében is elbírálható volt a Be.
- §
(3)bekezdése alapján. Az ítélőtábla a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. §
(1)bekezdése alapján felülbírálta. A Be. 349. §
(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett vádlottra vonatkozó részét bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le az eljárást, az általa megállapított tényállás alapvetően megalapozott. Szükséges a Be. 352. §
(1)bekezdése a/ pontja alkalmazásával az iratok alapján pontosítani a tényállást azzal, hogy II.r. vádlott saját jogú nyugellátásának összege
- január hónaptól kezdődően havonta 77.711,- forint, amihez 30 960 forint hadigondozott ellátás és 3.548,- forint kárpótlás címén történő kiegészítés járul. A vádlott 54 m2-es társasházi lakás 1/2-ed tulajdoni illetősége a fia
- május 14-től kezdődő holtigtartó haszonélvezeti jogával terhelt. A megyei bíróság ítéletének rendelkező részét és indokolását egybevetve megállapítható, hogy a megyei bíróság bizonyítottnak találta II. r. vádlottnál az 1., 6.,
- és
- tényállási pontoknál azt, hogy arra hivatkozással miszerint hivatalos személyt befolyásol, a maga részére III.r., IX.r., XI.r. és XIV.r. vádlottaktól jogtalan anyagi előnyt kért és fogadott is el. Az 1., 8.,
- vádpontokban ezt rendszeres haszonszerzésre törekedve, azaz üzletszerűen, míg a
- vádpontban azt a látszatot keltve, hogy hivatalos személyt megveszteget, amit rendszeres haszonszerzésre törekedve, azaz üzletszerűen valósított meg. A további 6 rb. üzletszerűen elkövetett hivatali befolyással üzérkedés bűntettének vádja alól a 2., 4., 5., 7., 9.,
- vádpontokat érintően a II. r. vádlottat felmentette. A megyei bíróság ítéletének
- és
- oldalán rögzített második tényállási pontból azonban megállapítható, hogy a tényállás tartalmazza azt, hogy II.r. vádlott a IV.r. vádlottal való személyes találkozás alkalmával a lakásán közölte azt, miszerint valóban eltudja intézni, hogy megállapítsák számára a rokkantsági nyugdíj megadásához szükséges III. csoportú rokkantságot, azaz a 67 %-os munkaképesség-csökkenést, ami azonban pénzbe kerül. Az ígért közreműködés fejében 230.000,- forintot át is vett a IV. r. vádlottól. Az ítélet indokolása a bizonyítékok értékelését összegző részében külön is megállapította, hogy „nem bizonyítható, hogy a II. r. vádlott az arra való hivatkozással, miszerint hivatalos személyt befolyásol a maga részére jogtalan anyagi előnyt kért vagy fogadott volna el." (ítélet
- oldal) A Debreceni Ítélőtábla megvizsgálta, és megállapította, hogy a Be.
- §
(1)bekezdés III/b. pontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nem valósult meg, s ezért a másodfokú eljárásban érdemi döntés hozható. A Be. 373. § III. pont b/ pontja alapján hatályon kívül kell helyezni az elsőfokú bíróság ítéletét, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. A Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróság ítéletének rendelkező része és egy részcselekmény tekintetében valóban kimutatható ellentét a tényállás nem pontos megfogalmazása miatt, azonban az ítélet a bizonyítékok számbavétele és értékelése körében - ami ugyancsak az indokolás része (Be. 258.§
(3)bekezdés d pontja) -, a rendelkező résszel teljesen összhangban foglalta össze a ténymegállapításokat, amit a tényállás pontosítása is egyértelművé tett. A Debreceni Ítélőtábla az első fokon eljárt bíróság mérlegelési tevékenységét nem bírálta felül, és elfogadta az indokolásában rögzített azon álláspontját, mely szerint a
- tényállási pont kapcsán sem bizonyítható, hogy a II. r. vádlott arra való hivatkozással, miszerint hivatalos személyt befolyásol, a maga részére jogtalan anyagi előnyt kért vagy fogadott volna el. Éppen ezért az ítélet
- és
- oldalán rögzített tényállásrészt kiegészíti azzal, hogy „nem bizonyítható", hogy II. r. vádlott a IV.r. vádlottal való személyes találkozása alkalmával közölte volna miszerint valóban el tudja intézni, hogy megállapítsák számára a rokkantsági nyugdíj megadásához szükséges III. csoportú rokkantságot, azaz a 67 %-os munkaképesség-csökkenést, ami pénzbe kerülne. „Nem bizonyítható", hogy II. r. vádlott az X. nevű kapuban található un. Xszálló előtt átadott volna ígért közreműködés fejében II.r. vádlottnak 230.000,- forintot. Ezen pontosítással a tényállás teljes mértékben megalapozottá vált és a Be.
- §
(1)bekezdése valamint a Be. 352. §
(2)bekezdése értelmében a másodfokon eljáró bíróság ítélkezésének is alapját képezte. Szükséges még rögzíteni, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének
- oldalán rögzített
- vádpont elnevezésű tényállási pont kapcsán II. r. vádlottat
- év január
- napján hallgatták ki első alkalommal gyanúsítottként. A
- számú tényállási pontban rögzített cselekmény - a felmentő rendelkezésekre is figyelemmel - Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség B.329/2005/1-I. számú vádiratától eltérően nem a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző, de a
(2)bekezdés c/ pontja szerint minősülő büntetendő üzletszerűen elkövetett hivatali befolyással üzérkedés, ugyanis ezen cselekmény elkövetési időpontja
- év végén karácsony és szilveszter közötti időpontra esik, míg az 1., 6.,
- és
- tényállási pontban foglalt cselekmények
- végén és
- év I. felében valósultak meg. A Btk.
- §
- pontjában foglalt üzletszerűség a többi cselekményt évekkel megelőző elkövetési magatartásnál nem állapítható meg a rendszeres haszonszerzésre törekvés hiányában. Figyelemmel a II. r. vádlottnak gyanúsítottként első ízben
- január
- napján történt kihallgatására, a tényállási pontban foglaltak megvalósulása esetén is, a Btk.
- §
(1)bekezdés b/ pontja alapján elévülés mint büntethetőséget megszüntető ok miatt sem lenne felelősségre vonható. A Btk. 256. §
(1)bekezdésében rögzített befolyással üzérkedés ugyanis a cselekmény elkövetéskori időpontjában még maximum 3 év szabadságvesztéssel volt büntethető. A Btk. 33. §
(1)bekezdés b/ pontja alapján az elévülés a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább 3 év, így ezen tényállás résznek jelenleg lényegében már gyakorlati jelentősége nincs. Megemlíti a bíróság, hogy a tényállás
- pontjában foglaltak is alkalmasak lehetnének II. r. vádlottal szemben a hivatali befolyásolással üzérkedés bűntettének a megállapítására, azonban ezen cselekmény elkövetési időpontja
- decembere, így ezen cselekménynél az elévülés miatt a II. rendű vádlott meggyanúsítása sem történt meg és vád tárgyává sem lett téve a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség részéről, így itt sem merülhet fel a bűnösség kimondása. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján a bűnösség kérdésében helyesen foglalt állást, továbbá a büntetés kiszabása során irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket is maradéktalanul és helyesen feltárta. A Debreceni Ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az összesen 112.219,- forint havi jövedelemmel rendelkező rokkantnyugdíjas II. rendű vádlottnál a havi jövedelme nem tekinthető a pénz mellékbüntetés kiszabása szempontjából megfelelő keresetnek figyelemmel arra is, hogy lakástulajdona haszonélvezeti joggal terhelt, ezért a vele szemben alkalmazott 500.000,- forint pénz mellékbüntetést mellőzte. A büntetés enyhítése mellett azonban kötelezően alkalmazni kellett a Btk. 77/B. §
(1)bekezdés a/ pontja alapján vagyonelkobzást arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során, illetőleg azzal összefüggésben szerzett. A II. r. vádlott által kapott összeg figyelmen összesen 970.000,forint összeg, így az ítélőtábla az 1., 6.,
- és
- tényállásokra hivatkozással ilyen összegben vagyonelkobzást rendelt el. A közélet tisztasága elleni bűncselekmények esetén a jogtalan vagyoni előny tárgyát el kell kobozni, illetőleg az elkövetőt az előny értékének megfelelő teljes összeg megfizetésére kell kötelezni. Ilyen esetben a jogtalan előny összegének méltányosságból történő elengedésére vagy annak mérséklésére nincs törvényes lehetőség. Az ítélőtábla a Be.
- §
(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség alól a vádlottat mentesíti. A másodfokú bíróság határozata ellen további jogorvoslati lehetőség a Be. 386. §
(1)bekezdése alapján nincs. Mindezek alapján a Debreceni Ítélőtábla a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítéletét megváltoztatta, míg egyéb túlnyomórész helyes rendelkezéseit a Be. 371. §
(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. Debrecen,
- január
- Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő . Elek Balázs sk. Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács tagja előadó a tanács tagja