Pf.20389/2012/3 – Győri Ítélőtábla

A Győri Ítélőtábla Pf.V.20.389/2012/3.szám A Győri Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Vesztergom Imre ügyvéd által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértéséből eredő igény iránt indított perében a Győri Törvényszék

1. szeptember
2. napján kelt P.20.781/2011/
3. számú ítéletével szemben a felperes részéről
4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyalás alapján - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a szövegezésbeli pontosítással hagyja helyben, hogy a felperest képviselő pártfogó ügyvéd elsőfokú eljárással kapcsolatos díja a 100 %-os mértékben pervesztes felperes terhére esik. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000 (tizenötezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak az illetékügyben eljáró hatóság felhívására 48.000 (negyvennyolcezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket. A másodfokú eljárással kapcsolatos pártfogó ügyvédi díj a 100 %-os mértékben pervesztes felperes terhére esik. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Felperes módosított kereseti kérelmében a jó hírnévhez való személyiségi joga megsértésének megállapítását és az alperes 150.000,-Ft nem vagyoni kártérítésben marasztalását kérte arra alapítottan, hogy a felek között a Komáromi Városi Bíróság előtt P.20.349/2011.számon folyamatban lévő perben az alperes által előterjesztett beadványok azon kitételei valótlanok, mely szerint „a felperes 26,42 tonna murvát rendelt az alperestől"; „az a felperes részére
5. május
6. napján kiszállításra került", továbbá, hogy „a felperes a fizetési meghagyás kézhezvételéig nem vitatta a számla összegét, nem kifogásolta a tartozás jogosságát, sőt telefonon kérte a számla ismételt megküldését". Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a Komáromi Városi Bíróság előtt párhuzamosan folyó fenti perben csupán jogos követelését érvényesíti. A felperes volt házastársa, jelenlegi élettársa ingatlanára a megrendelt anyagot leszállította, de az általa nyújtott szolgáltatás ellenértéke nem került kiegyenlítésre. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 36.000 forint feljegyzett eljárási illetéket a Magyar Államnak az illetékes adóhatóság felhívására, továbbá 50.000 forint + 13.500 forint ÁFA ügyvédi munkadíjban álló perköltséget az alperesnek. Megállapította, hogy a felperesi pártfogó ügyvéd díját a felperes köteles viselni, továbbá akként rendelkezett, hogy ezt meghaladóan a peres felek maguk viselik az eljárás során felmerült költségeiket. Ítéletében tényállásként állapította meg, hogy az alperes a felperes ellen fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő, majd az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban 71.500 forint tőkében és járulékaiban kérte marasztalni a felperest. A Komáromi Városi Bíróságon P.20.611/
7. számon folyamatban lévő eljárásban az alperes beadványaiban azt állította, hogy a felperes 26,42 tonna murvát rendelt tőle, melyet leszállítottak "A" községbe. A számlát kiállították a felperes címére, a felperes telefonon kérte a számla ismételt kiállítását. A felperes nem vitatta a számla összegét, de a megrendelt anyag ellenértékét nem fizette meg. Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a Komáromi Városi Bíróság 10.P.20.349/2011/7.számú
8. szeptember
9. napján kelt ítéletével a felperessel szemben az alperes keresetét elutasította. Ítélete jogi indokolásában utalt arra, hogy a Pp. 3.§. /3/ bekezdése szerinti - a bizonyításra szoruló tényekre és a bizonyítási teherre vonatkozó - tájékoztatást követően, a
10. november 3 napján átvett bírói felhívás ellenére sem terjesztett elő a felperes bizonyítási indítványt. A jó hírnév megsértését olyan objektíve valótlan tény állítása esetén valósítja meg, mely alkalmas a sérelmet szenvedő társadalmi értékelésének hátrányos befolyásolására. Rámutatott, hogy, abban a peres eljárásban mely a tartozás megfizetésére irányul, olyan tény állítása, mely szerint valaki megrendelt valakitől valamilyen munkát s ezért tartozása áll fenn, önmagában nem valósítja meg a jó hírnév megsértését. Az alperes által a tartozás megfizetése iránt indított peres eljárás feladata a jogviszony és a tartozás fennálltának tisztázása. A kereset elutasítása ellenére sem tekinthető személyi jogokat sértőnek egy valótlannak bizonyuló, de nem indokolatlanul sértő, bántó megállapítás. Álláspontja szerint ugyanezen okból nem valósítanak meg személyiségi jogsértést a felperes által kifogásolt további állítások, mely szerint „"B" a felperes házastársa"; „számlát állítottak ki", „nem vitatta a tartozás jogosságát", „telefonon kérte a számla ismételt megküldését". A pertárgy értékét a Pp. 24.§-a és az Itv. 39.§. /3/ bekezdés b/pontja alapján 600.000 forintban állapította meg és ennek megfelelően határozott a kereseti illeték és az alperest képviselő ügyvéd munkadíja tekintetében. Az ítélet ellen annak teljes terjedelmében történő megváltoztatása és az alperes kereset szerinti marasztalása, továbbá a felperest illetékben, valamint alperes perköltségében marasztaló rendelkezések mellőzése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezése indokolásában arra hivatkozott, hogy - bár ez nem ismert tény előtte amennyiben az elsőfokú eljárásban a Komáromi Városi Bíróság 20.349/
11. számú ügyének összes irata nem került beszerzésre, úgy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiányos és döntése is megalapozatlan, emiatt indítványozta az irat beszerzését. Álláspontja szerint nem tartalmaz az elsőfokú bíróság ítélete pontos tényállást arra vonatkozóan, hogy milyen, a felperes személyiségi jogait sértő magatartást követett el az alperes, ennek hiányában pedig a magatartás személyiségi jogokat sértő jellege sem minősíthető. Álláspontja szerint az alperes által a Komáromi Városi Bíróság előtt indult perben tanúsított magatartás összességében alkalmas a felperes jó hírnevének megsértésére és megalapozza a nem vagyoni kártérítési igényét. A per tárgyának értékét is tévesen határozta meg az elsőfokú bíróság, nem az Itv.39.§. /3/ bekezdés b/pontja, hanem a Pp. 24.§./1/ bekezdése és az Itv.39.§./1/ bekezdése alkalmazandó, a per tárgyának értéke nem 600.000 forint, hanem mindössze 150.000 forint. Sérelmezte az alperes javára megítélt perköltség mértékét is, figyelemmel az alperesi oldal által a per során kifejtett tevékenységre A felperes fellebbezése alaptalan. Az elsőfokú bíróság - a felek indítványait teljesítve - a szükséges mértékben a bizonyítási eljárást lefolytatta és a módosított kereset elbírálása szempontjából releváns tényállást helyesen állapította meg, abból érdemben helytálló jogi következtetésre jutott. Ítélete jogi indokolásával az ítélőtábla is maradéktalanul egyetért és kizárólag a felperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel tartja szükségesnek az alábbiak kifejtését. A felperes által a fellebbezésében kifogásolt eljárási hiányosság nem áll fenn. Az elsőfokú bíróság a Pp. 3.§./3/ bekezdésében és az 1/
12. (VI.24.) PK véleményben foglaltaknak mindenben megfelelő, a felek előadásához és kérelmeihez igazodó tájékoztatást nyújtott a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről. A Pp. szabad bizonyítási rendszerére tekintettel a kioktatásnak a perbeli esetben a bizonyítás módjára nem kellett kiterjednie. A kioktatás megismétlését nem tette szükségessé az, hogy a kioktatást követően a felperes részére pártfogó ügyvédet rendeltek ki. A Pp.164.§./1/ és /2/ bekezdésében foglaltak alapján jelen perben az elsőfokú bíróság bizonyítást hivatalból nem rendelhetett el és a Pp.192.§. /1/ bekezdése alapján a bíróságnál, más hatóságnál, közjegyzőnél vagy valamely szervezetnél lévő irat beszerzése iránt a fél kérelmére is csak akkor járhatott volna el, ha az irat kiadását a fél közvetlenül nem kérhette. Amennyiben a felperes a párhuzamosan folyó polgári peres eljárás iratanyaga vonatkozásában valamely körülményt jelentősnek ítélt, úgy nem volt abban akadályoztatva, hogy a kérdéses iratot csatolja, vagy amennyiben az irat - jellegéből következően - a perben érintett feleknek nem állt rendelkezésére, indítványozhatta volna a kérdéses irat beszerzését. A felperes csak általánosságban hivatkozott az irat beszerzésére, fellebbezéséből az sem állapítható meg egyértelműen, hogy a párhuzamosan folyó per mely irata, milyen tartalmi elem ismeretét tartotta volna szükségesnek a tényállás megállapításához, és azt miért tartja hiányosnak. A Pp. 3.§./6/ bekezdése értelmében ezen irattal a felperesnek szükségszerűen rendelkeznie kellett, vagy legalábbis annak tartalmát megismerhette, így nem volt akadályozott abban, hogy az elsőfokú eljárás során arra hivatkozzon, vagy azt csatolja. Értékelendő, hogy
13. március
14. napjától a perben a felperest jogai gyakorlásában kötelezettségei teljesítésében már pártfogó ügyvéd is segítette, a bizonyíték, illetve bizonyítási indítvány előterjesztésére ennek ellenére sem került sor. A párhuzamos per iratanyagának beszerzésére vonatkozó, a fellebbezésben előterjesztett felperesi indítvány teljesítése egyrészt szükségtelen, másrészt a Pp. 235.§