Bf.7/2012/8 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés) mondta ki bűnösnek, ezért 8 hónap börtönre és 90.000.- Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén 9.000.- forintonként rendelte 1-1 napi szabadságvesztésre átváltoztatni. Kötelezte a vádlottat 29.801.- Ft bűnügyi költség megfizetésére. 5.723.- Ft bűnügyi költségről megállapította, hogy az állam viseli. Az ítéltet a kihirdetésekor az ügyész tudomásul vette, a jogorvoslati nyilatkozat megtételére nyitva álló 3 napban ellene a vezető védő jelentett be fellebbezést a vádlott felmentése érdekében. Az ítélőtábla nyilvános ülésén a vezető védő perbeszédében az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontjukra hivatkozott. A Be. 351. §

(2)bekezdés a.), c.), d.) pontjai alapján megalapozatlannak tartotta az elsőfokú ítéletet, az ügy felderítetlenségét abban látta, hogy 2007.-2008. között keletkezett önkormányzati határozatokat és jegyzőkönyveket az elsőfokú bíróság nem vizsgálta meg, az indítványozott tanúmeghallgatásokat mellőzte, holott tisztázni kellett volna a befolyásolás okszerűségét, tényleges kihatását. Erre figyelemmel a fenntartotta a bizonyítási indítványát. Álláspontja szerint mivel egy ember átállítása nem jelentett volna változást az önkormányzati erőviszonyokban, így nincs értelme P.J. befolyásolásának. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a tanú ittasságát sem, holott erre adat merült fel, az indokolás és a tényállás olyan elemeket tartalmaz, amelyek nem következnek a bizonyítás anyagából. A közvetett tanúk vallomásai a vádlottra nézve nem terhelőek, ebből adódóan téves az elsőfokú bíróság ténybeli következtetése. A fellebbezést elsődlegesen felmentésért, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és új eljárás lefolytatása érdekében, harmadlagosan a kiszabott büntetés enyhítéséért tartotta. Az enyhítés érdekében hivatkozott védence büntetlen előéletére az elkövetéskor, illetve a jelentős időmúlásra. A Fellebbviteli Főügyészség BF. 325/2011/1-I. számú átiratában és képviselője az ítélőtábla nyilvános ülésén, a jogorvoslati kérelmet alaptalannak tartotta és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, okszerűen következetett a vádlott bűnösségére, a cselekményt helytállóan minősítette. A kiszabott büntetés arányban áll a büntetés kiszabási tényezőkkel és a cselekmény tárgyi súlyával. A vádlott tagadásával szemben M.T., K.J., P.J. tanúk terhelő tartalmú vallomásaiból származó bizonyítékok meggyőzőek, I.rendű vádlott tanúvallomását megerősítik. A vádlott felszólalásában csatlakozott védőjéhez. Személyi körülményeiről elmondta, hogy pszichiátriai kezelés alatt állt, jelenleg alkalmazottként dolgozik, havi 80.000.Ft-ot keres, körülbelül 40.000.000.- Ft az adóssága, a családi házát elárverezték, gyermektartásdíjat fizet és az adósságát törleszti. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a megelőző eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdés szerint teljes körűen felülbírálta. Ennek eredményeként a védelmi fellebbezést nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság eljárásában eljárási szabálysértést nem állapított meg, a bíróság törvényesen folytatta le a bizonyítási eljárást, a nyomozás során beszerzett bizonyítási eszközöket a tárgyalás részévé tette, ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette. Ítéletében a bizonyítékokat értékelő tevékenységéről számot adott. Elemezte a személyi bizonyítékokat, a vádlott és a tanúk vallomásainak értékelését elvégezte, ebben logikai hibát nem vétett. Az ítélőtábla egyoldalú, vagy iratellenes végkövetkeztetést e vizsgálatában nem tárt fel. N.J. egy pont kivételével megerősítette P.J. terhelő tanúvallomását. A tanúvallomás hitelességét nem érinti, hogy az elkövetéstől eltelt idő távlatából nem pontosan emlékezett, mikor értesült arról, hogy I.rendű vádlott volt az, aki P.J.t meg akarta vesztegetni. P.J. tanúvallomásának bizonyító erejét nem gyengíti, hogy nem közvetlenül a cselekmény elkövetésekor indult a jelen büntetőeljárás a vádlott ellen. A polgármesterrel és az alpolgármesterekkel ekkor csak annyit közölt, hogy tettek neki egy ajánlatot, a vádlott személyét akkor fedte fel, amikor I.rendű vádlottat M.T. házának és gépkocsijának felgyújtása miatt indult ügyben meggyanúsították. A tanú, akit maga a vádlott is becsületes embernek tart, nem szolgáltatott okot arra, hogy I.rendű vádlottról valótlanul állítsa, hogy a képviselőtestület feloszlatására leadott szavazat érdekében pénz ajánlott neki. Mindezen körülményeknek vizsgálatát az elsőfokú bíróság a bizonyíték értékelésekor a tanúvallomás hitelességének vonatkozásában is elvégezte. A tanú vallomását megerősítő további terhelő vallomások, így M.T., K.J. vallomásai alapján helytállóan állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott tagadásával szemben P.J. tanúvallomása fogadható el hitelesnek. A terhelő bizonyítékok alapján a történeti tényállás a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapításához szükséges releváns tényeket tartalmazza, az elfogadott bizonyítékokon nyugszik, megfelel azok tartalmának, logikai hibát, iratellenes következtetést nem tartalmaz. A védőnek az érvelése, amely szerint P.J. tanúvallomása azért nem elfogadható, mert esetleg ittas volt, minden alapot nélkülöző érvelés. P.J. tanúvallomásában megindokolta, hogy miért vonattal utazott be a I.rendű vádlottal való találkozását követően X. településre. Vallomása úgy a büntetőeljárásban, mint az iratokhoz csatolt és bizonyítási anyag részévé tett polgári peres eljárásban (Komárom- Esztergom Megyei Bíróság 4.P.20891/2008/3. számú jegyzőkönyv 6-7 oldal) történt meghallgatásakor mindvégig következetes és tartalmilag azonos volt. A bizonyítási anyag semmilyen adatot nem szolgáltatott arra, hogy a tanú ittasan beszélgetett az önkormányzat vezetőivel. Az ítélet megalapozottságát vitató védői érvelésnek az ítélőtábla abban a kérdésben sem adott helyt és további bizonyítás elrendelését szükségtelennek tartotta, hogy az önkormányzati iratok beszerzése érdemi információval szolgálhat. Abból a tényből, hogy P.J. esetleges átszavazásával az önkormányzati testület leváltása valójában nem következhetett volna be, nem következik az, hogy P.J. a vádlotti a cselekménnyel kapcsolatban nem az igazat mondta el. Az elsőfokú bíróság megindokolta azt is, hogy azért utasította el Ny.A., K.T., J.L., V.Gy. tanúkénti meghallgatását, mert ezek a személyek a cselekmény elkövetésével kapcsolatos információval nem rendelkeznek. Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok törvényes értékelésével állapította meg, ebből következően az ítélőtábla olyan megalapozatlansági okot nem észlelt, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhette volna és nem adott helyt a védőnek a hatályon kívül helyezésre, vagy a vádlott felmentésére irányuló fellebbezésének. Minderre csak a bizonyítékok felülmérlegelése útján kerülhetett volna sor, amely a másodfokú eljárásban tilalmazott. Az ítélőtábla a Be. 351. §

(1)bekezdésében írt rendelkezésnek megfelelően határozatát a felülvizsgálat során az elsőfokú ítéleti tényállásra alapította. A Be. 361. §

(2)bekezdés b.) pont szerint a nyilvános ülésen meghallgatott vádlott nyilatkozata alapján az ítéletnek a vádlott személyi körülményei vonatkozó részét azzal egészítette ki, hogy alkalmazottként dolgozik, havi 80.000.- Ft-ot keres, ebből gyermektartásdíjat fizet, az adósságait vagyonából törleszti. A másodfokú eljárásban beszerzett adatok szerint vádlott a Tatabányai Városi Bíróság 4.B.998/2008/

1. számú illetve a Győr- Moson- Sopron Megyei Bíróság
2. február
3. napján jogerős 3.Bf.276/2010/
4. számú ítéletével kiszabott 3 év börtönbüntetésből
5. június
6. napján feltételes szabadsággal szabadult. Az irányadó tényállásból a vádlott bűnösségére az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést, a cselekmény minősítése az ide vonatkozó jogi indokolással együtt megfelel az anyagi jog szabályainak. Azok a körülmények, amelyekre a védő hivatkozott, vagyis a vádlotti cél vagy a cselekmény motívuma különböző oldalról megközelíthető ugyan, azonban a hivatali bűncselekményt megvalósítása szempontjából nem bír jelentőséggel. A vádlott a tényállás szerint egy önkormányzati képviselő testület tagjának - akit a Btk.
7. § g.) pontja hivatalos személyként jelöl meg - jogtalan előnyt ígért annak érdekében, hogy a szavazatát befolyásolja a képviselő testület közgyűlésében. A vesztegetés P.J. hivatali működésével állt kapcsolatban, mely az önkormányzati képviselőtestületben betöltött szerepénél fogva a közgyűlésen való szavazást is jelenti. Nincs jelentősége annak, hogy ez a szavazás milyen eredménnyel zárulhatott volna, hisz a vádlott tudatában volt annak, miszerint hivatalos személyt kíván a hivatali működésével kapcsolatban befolyásolni, ezért jogtalan előnyt ajánlott fel, több millió forintos összeget ígérve. Mindezzel megvalósította az elkövetéskor hatályos Btk.
8. §

(1)bekezdésébe ütköző hivatali vesztegetés bűntettének tényállási elemeit. Az ígért előny jogtalan volt, hisz az önkormányzati képviselő testület tagjának belső meggyőződése alapján kell szavaznia, ezért magánszemélytől juttatást nem fogadhat el. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket hiánytalanul feltárta és azokat a súlyuknak megfelelően értékelte. Az adott bűncselekmény a 3 éves büntetési tételkeretet tekintve a törvényalkotó szerint sem a legsúlyosabb társadalomra veszélyességű megítélendő bűntett. A törvényi büntetési keretek között kiszabott szabadságvesztés és annak tartama nem eltúlzott joghátrány, enyhítésére az ítélőtábla törvényes indok hiányában lehetőséget nem látott. Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette, a törvényi minimumban meghatározott próbaidő tartama is törvényes a vádlott személyi körülményeire, a cselekmény elkövetése óta eltelt több mint 5 évre, valamint vádlottnak a bűncselekmény elkövetésekor még büntetlen előéletére tekintettel. Az ítélőtábla elfogadta a vádlott által elmondottakat arra nézve, hogy jelenleg anyagi viszonyai elnehezültek, adósságai vannak, a keresetéből él, amelyet tartásdíj levonása terhel. A vádlott megváltozott jövedelmi, vagyoni viszonyai alapján arra kell következtetni, hogy a pénzmellékbüntetés kiszabásának törvényi lehetőse már nem áll fenn vele szemben, ezért az ítélőtábla a mellékbüntetés kiszabását mellőzte. E vonatkozásban az elsőfokú ítéletet a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta. Az ítélet egyéb rendelkezéseit, amelyek törvényesek és megalapozottak az ítélőtábla a Be. 371. §

(1)bekezdés alapján helybenhagyta. Győr,

1. szeptember
2. napján Dr. Kovács Tamás sk. Dr. Miklós Mária sk. Dr.Takácsné dr. Helyes Klára sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet és a Komárom- Esztergom Megyei Bíróság
3. november
4. napján kelt 6.B.199/2011/
5. számú ítéletének megváltoztatással nem érintett része a mai napon jogerőre emelkedett és a felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Győr,
6. szeptember
7. napján . Kovács Tamás sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül kiadó