Mfv.10167/2007/3 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.167/2007/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Csűri Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bagdi László ügyvéd által képviselt alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt a Gyulai Munkaügyi Bíróságnál 2.M.281/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.630/2006/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő v é g z é s t : A Legfelsőbb Bíróság a Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.630/2006/
3. számú ítéletét - a Gyulai Munkaügyi Bíróság 2.M.281/2006/
4. számú ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A felek felülvizsgálati eljárási /tízezer/ forintban állapítja meg. költségét egyenként 10.000 I n d o k o l á s : A felperes módosított keresetében az alperes fegyelmi határozatának hatályon kívül helyezését, eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását, és a munkáltató perköltség fizetésre kötelezését kérte. A Gyulai Munkaügyi Bíróság 2.M.281/2006/
5. számú ítéletével az alperes fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte, elrendelte a felperes eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását, és az alperest perköltség viselésére kötelezte. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás lényege szerint az Egészségügyi Minisztérium
6. nyarán babamentő inkubátort bocsátott az alperesi kórház rendelkezésére, amelyhez jelzőrendszer kiépítése vált szükségessé. Mivel az elsődlegesen alkalmazott riasztó több alkalommal tévesen lépett működésbe, másodlagos védelmi rendszer kiépítéséről döntött a kórház vezetése. Az orvosi műszerész munkakört ellátó felperest L. E.
7. október 11-én utasította az elsődleges rendszer hibájának kivizsgálására, majd a komplett rendszer bemutatására E. I., mint a felperes közvetlen vezetője
8. október 17-éig kapott haladékot. L. E.
9. október 26-án adta ki azt az utasítást, hogy a jelzőrendszereknek egymástól függetlenül, párhuzamosan kell működniük. Ezt követően
10. december 8-áig a műszerész csoportvezető és a műszaki manager szóban többször egyeztettek a feladat megvalósíthatóságáról. Mivel
11. december 16-áig a munka nem készült el, L. E. „utasítás be nem tartása" tárgyában feljegyzést készített, az alperesi intézmény vezetője pedig „nemmegfelelőségi" eljárást kezdeményezett. Ennek során rögzítésre került, hogy
12. január 19-én az inkubátor riasztója még nem működött. A
13. január 30-án tartott vezetői értekezleten szerzett tudomást az intézmény vezetője arról, hogy a riasztórendszer megvalósítása nem történt meg, ezért a főigazgató
14. február 28-án fegyelmi eljárás megindításáról döntött. A fegyelmi tanács határozatában a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta arra hivatkozással, hogy a feletteseitől kapott szóbeli és írásbeli utasításoknak nem tett eleget, a vezetéssel és munkatársaival nem működött együtt. Súlyosító körülményként értékelte, hogy a felperes több ízben tagadta meg az utasítás végrehajtását, illetve kötelezettségszegését részben a munkáltatóra próbálta hárítani. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a másodlagos jelzőrendszer kiépítésének hiányáról, azaz az utasítások végrehajtásának elmulasztásáról az intézményvezető már
15. novemberében és decemberében is tudomást szerzett, ehhez képest a
16. február 28ai fegyelmi eljárás kezdeményezése elkésett. A bíróság nem fogadta el azt az alperesi okfejtést, hogy a hiány pótlására adott
17. január 19-ei határidő elmulasztásáról történt tudomásszerzés (
18. január 30-a) tekinthető a jogvesztő határidő számítása szempontjából kezdő napnak. A hiánypótlás teljesítésére nem a felperes, hanem felettese, E. I. csoportvezető kapott utasítást, így a határidő elmulasztása a felperes vonatkozásában fegyelmi vétség elkövetését nem eredményezhette. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.630/2006/
19. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és az alperest perköltség fizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság ítéletében osztotta ítéletében kifejtetteket, miszerint
20. az elsőfokú novemberében, bíróság illetve decemberében már tudomást szerzett a fegyelmi jogkör gyakorlója az utasítás végrehajtásának elmaradásáról, így a fegyelmi eljárás megindítására alapul szolgáló kötelezettségszegésről. A
21. november 17-ét követő időszakban az utasításokat a műszaki menedzsertől, majd később a minőségbiztosítási vezetőtől már nem a felperes, hanem E. I. csoportvezető kapta, az általa továbbadott utasításoknak pedig a felperes a
22. január 4-ét követő időszakban eleget tett. Ebből következően pedig a fegyelmi eljárás megindítására elkésetten került sor. Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte, a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett. Érvelése szerint a felperes maga nyilatkozta, hogy
23. januárjában már rendelkezésre állt az összes szerelvény és berendezés, E. I.-től az utasítást megkapta, így nyilvánvaló, hogy közalkalmazotti jogviszonyából eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegte a késedelmes munkavégzéssel. A főigazgató
24. január 30-án szerzett tudomást arról, hogy név szerint T. J. volt az, aki az utasításban foglaltakat nem tartotta be. Hivatkozott az MK
25. számú állásfoglalására azzal, hogy a felperes kötelezettségszegése folyamatos volt, a munkavállaló maga sem vitatta, hogy a feladatot csak
26. február 7-én teljesítette. Ebből következően pedig a munkáltatói intézkedés elkésettnek nem tekinthető. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet „helybenhagyását", és az alperes perköltség fizetésre kötelezését kérte. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül hivatkoztak a fegyelmi eljárás elkésettségére, és a fegyelmi határozat érdemben sem megalapozott. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
27. §