Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.112/2013/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapesten, a
- év szeptember hó
- napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő V É G Z É S T: A vesztegetés bűntette miatt I.r. vádlott és társa ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 5.B.1030/2012/
- számú ítéletét aII. r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A Fővárosi Törvényszék az I. r. vádlott bűnösségét vesztegetés bűntettében (Btk.
- §
(1)és
(2)bekezdés) és bűnsegédként elkövetett lopás vétségében (Btk. 316. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés I. fordulata) állapította meg, és ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Egybe 3 év időtartamra eltiltotta a vagyonőri foglalkozás gyakorlásától. A II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki vesztegetés bűntettében (Btk. 251. §
(1)és
(2)bekezdés) és lopás vétségében (Btk. 316. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés I. fordulata). Ezért a bíróság a II. r. vádlottat halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A II. r. vádlottal szemben a bíróság 89.900 forint vagyonelkobzást is elrendelt, továbbá kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet az I. r. vádlottal szemben
- év november hó
- napján jogerőre emelkedett. Az elsőfokú ítélettel szemben az ismeretlen helyen tartózkodó a II. r. vádlott védője jelentett be fellebbezést a törvényes határidőn belül elsődlegesen felmentésért, másodlagosan pedig a kiszabott büntetés enyhítéséért. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.189/2013/
- számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta a II. r. vádlott vonatkozásában. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság részletes és alapos bizonyítási eljárás lefolytatása után megalapozott tényállást állapított meg. Kellő mértékben indokolta meg, hogy mely bizonyítékokat fogadott el a II. r. vádlott tagadásával szemben, és azt is megindokolta logikus érveléssel, hogy miért. Az ügyészség álláspontja szerint a megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a II. r. vádlott bűnösségére és a kiszabott büntetés is arányban áll a cselekmény tárgyi súlyával. Ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét a II. r. vádlott vonatkozásában a Be.
- §
(2)bekezdése szerinti eljárás keretében hagyja helyben. A bejelentett védői fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a védői fellebbezéssel megtámadott elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében bírálta felül a Be. 348. §
(1)bekezdése alapján. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. A Be. 528. §
(1)és a Be. 529. §
(2)bekezdésében írtaknak megfelelően járt el az ismeretlen helyen tartózkodó aII. r. vádlottal szemben. Az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálása szempontjából valamennyi releváns bizonyítékot feltárt, azokat teljes körben értékelési körébe vonta, és indokolási kötelezettségének is eleget tett a szükséges mértékben. Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság ténybeli következtetései is helyesek voltak. Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás a másodfokú bíróság álláspontja szerint megalapozott, mentes a Be. 351. §
(2)bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól, maradéktalanul megfelel az iratok tartalmának, kiegészítésre, helyesbítésre nem szorul, így irányadó volt a másodfokú eljárásban is. A bizonyítékok értékelését vizsgálva megállapította a másodfokú bíróság, hogy a feltárt bizonyítékokkal összhangban és helytállóan rögzítette a tényállásában az elsőfokú bíróság, hogy a II. r. vádlott volt az, aki a két számítógépet az áruházból ellopta, és ehhez a cselekményhez az egyik számítógép felajánlásával bírta rá az I. r. vádlottat a segítségnyújtásra. A II. r. vádlott a nyomozati eljárás során történt meghallgatása alkalmával a cselekmény elkövetését tagadta. Ugyanakkor elismerte, hogy az I.r. vádlottat hosszabb ideje ismerte már, vele többször beszélt korábban is telefonon, arra azonban nem emlékezett, hogy a cselekmény időpontjában folytattak-e telefonbeszélgetést egymással, és ha igen, akkor miről volt szó. Az elsőfokú bíróság logikus érveléssel vetette el a II. r. vádlott fenti védekezését, részben az I. r. vádlott önmagát is terhelő vallomása, részben a tanú1 vallomása, a biztonsági kamera felvételei, valamint a híváslista adatai alapján. Az I. r. vádlott az eljárás során a terhére rótt cselekmények elkövetését elismerte, ugyanakkor tagadta, hogy a II. r. vádlott lett volna az, aki őt megkérte arra, hogy a két számítógép eltulajdonításához - az egyik számítógép fejében - segítséget nyújtson. Előadása szerint a cselekményre őt egy számára teljesen ismeretlen Józsi keresztnevű személy beszélte rá. Ezekkel a vádlotti előadásokkal szemben helyesen alapította az elsőfokú bíróság a tényállását döntően a tanú1 vallomására, aki mind a nyomozati eljárás során, mind pedig a tárgyaláson a biztonsági kamera felvételeinek megtekintése után a sapkát viselő személyben, annak mozgása, testalkata és fejformája alapján határozottan felismerte a több évig alkalmazásában álló a II. r. vádlottat. E tanú a nyomozati meghallgatása alkalmával külön kiemelte a II. r. vádlott jellegzetes arccsontját is, amely a kamera felvételen is körvonalazódik, jól látható, így az elkövetőnek a személye a tanú számára pontosan azonosíthatóvá vált. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a tanú1 szavahihetőségét megkérdőjelező tény vagy bizonyíték az eljárás során nem merült fel, így vallomása aggálytalanul volt elfogadható. Továbbmenően az a tény, hogy a cselekmény időpontjában a két vádlott többször beszélt egymással a híváslisták tanúsága szerint, továbbá, hogy a biztonsági bejáratnál az I. r. vádlott egyedül volt akkor, amikor a II. r. vádlottat ellenőrzés nélkül, akadálytalanul kiengedte, egyértelmű következtetést enged arra, hogy a számítógépeket a II.r. vádlott tulajdonította el az I.r. vádlott közreműködésével, különben nem állt volna érdekében az I. r. vádlottnak, hogy a kijáratnál addig szolgálatot ellátó társát onnan elküldje. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet 6. oldal 1. bekezdésében írt mérlegeléssel, okfejtéssel maradéktalanul egyetértett és mindezek alapján megnyugtatóan bizonyítottnak látta a II. r. vádlott terhére rótt cselekmények elkövetését. Ebből következően a védelem felmentésre irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a II. r. vádlott bűnösségére, és a cselekmény jogi minősítése is törvényes az elkövetéskori Btk. rendelkezéseit figyelembe véve. A másodfokú bíróságnak azonban a 2013. július 1. napjától hatályba lépett 2012. évi C. törvény új rendelkezéseire tekintettel ismételten vizsgálnia kellett, hogy az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazása nem eredményez-e a II. r. vádlottra nézve kedvezőbb elbírálást. E vizsgálódás során megállapította, hogy a vagyon elleni bűncselekmény büntetési tétele mindkét Btk. szerint azonos, azonban a korrupciós bűncselekmény vonatkozásában a jelenleg hatályos Btk. 290. §
(1)és
(2)bekezdése szerint minősülő cselekmény büntetési tétele egytől öt évig terjedő szabadságvesztés, szemben az elkövetéskor hatályos törvényi rendelkezéssel, amely szerint a büntetési tétel öt évig terjedő szabadságvesztés volt. Ennek figyelembe vételével a másodfokú bíróság megállapította, hogy a II. r. vádlott számára kedvezőbb elbírálást biztosít az elkövetéskor hatályos törvény rendelkezéseinek az alkalmazása. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság a II. r. vádlott javára és terhére róható bűnösségi körülményeket túlnyomó részt helyesen sorolta fel, a másodfokú bíróság azonban a súlyosító körülmények közül mellőzi a cselekmények jelentős elszaporodottságát és a halmazat megjelölését is, mivel ez utóbbi kétszeres értékelést jelentene a halmazati szabályok miatt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a II. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés megfelel a belső arányosítás követelményének, hiszen a bűncselekmények kezdeményezője és a vagyon elleni cselekmény vonatkozásában annak végrehajtója is a II. r. vádlott volt. Ezért esetében a súlyosabb büntetés kiszabása a másodfokú bíróság szerint is indokolt. A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a járulékos kérdések vonatkozásában is helyesen döntött. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Törvényszék ítéletét a II. r. vádlott vonatkozásában a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,
- év szeptember hó
- napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke Dr. Halász Irén sk. Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék 5.B.1030/2012/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.B.112/2013/
- számú végzése folytán a II. r. vádlott vonatkozásában
- év szeptember hó
- napján jogerőre emelkedett és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
- év szeptember hó
- napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Czibere Éva tisztviselő