Gf.IV.30.716/2012/
- A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Kövér Mietta ügyvéd (CÍM) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME) felperesnek -, a Czakó-Háger-Kálmán-Kozslik-Turnyánszky Ügyvédi Iroda (CÍM, ügyintéző: Dr. Kálmán Árpád ügyvéd) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME, Cg...., adószám: ...) alperes ellen nemzetközi szállítmányozási díj és járulékai megfizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék
- október
- napján meghozott 23.G.40.138/2012/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 25 400 (Huszonötezer-négyszáz) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A Debreceni Ítélőtábla .../
- sorszámú hatályon kívül helyező végzése alapján megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a
- sorszámon meghozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 825 euró
- március
- napján érvényes forintárfolyamának megfelelő összegét, valamint ezen összeg után
- március
- napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt összegű kamatát, továbbá 150 000 Ft perköltséget, az alperes beszámítási kifogását pedig elutasította. Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a ALPERES NEVE (helyesen: KFT NEVE)
- január
- napján az alperes részére CS - A fuvarútvonalon ajánlatott tett azzal, hogy 2750 euró ellenében fuvarozást teljesít, ha a fuvardíj 70%-át előre kell és a teljesítés igazolást követő 30 nappal pedig a fennmaradó összeget kiegyenlíteni. Az alperes az KFT NEVE ajánlatát a
- január
- napján keltezett levelében elfogadta, és tájékoztatta a szállítás -
- január
- és
- napja közötti - várható időpontjáról. Az KFT NEVE által benyújtott ajánlatot követően az alperes a felperes fuvarszervezőjével, TANÚ NEVE történt szóbeli megállapodás alapján az árajánlatban foglaltak (így a szállítmányozási szerződés) teljesítését a felperes vállalta magára. Ennek megfelelően történt az előleg-számla kiállítása is tekintettel arra, hogy a felperes által kiállított számla áfát nem foglalt magába, az nettó összegre vonatkozott. A felperes megrendelésére a CÉG NEVE
- február
- és
- napja között a fuvarozást teljesítette, a fuvarozó felé a fuvardíjat a felperes egyenlítette ki, míg a fuvarozás teljesítését megelőzően a fuvardíj 70%-át az alperes a felperes által kiállított számla alapján számára fizette meg. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a fuvarozást végző vállalkozás (CÉG NEVE alkalmazottja) a kiszolgáltatási helyen új CMR-t állított ki, mivel az eredetit a lerakodási helyen nem kapta vissza, ezen okmánnyal igazolta a fuvarozás teljesítését. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a megismételt eljárásban a felperes bizonyította, hogy az KFT NEVE árajánlatában szereplő szállítmányozást az alperes megrendelésére a CÉG NEVE elvégezte, ezért a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján a szállítmányozási díj kifizetésére az alperes köteles. „Életszerűtlennek" találta az alperes azon hivatkozását, miszerint nem tudott arról, hogy a szerződéses jogviszonyban a megrendelői oldalon alanycsere következett be, hiszen már a fuvarozás teljesítését megelőzően kiállított számlát is a felperes állította ki. A felperes előadását alátámasztotta a perben kihallgatott TANÚ NEVE tanúvallomása is, ezért a 2010. március 1. napi forint-euró árfolyam értékben marasztalta az alperest a Ptk. 301/A. §-ának
(2)bekezdése szerinti kamatfizetési kötelezettség mellett. Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak az alperes beszámítási kifogását, mivel sem a jogalap, sem az összegszerűség tekintetében nem tett eleget az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének, a saját előadásán túlmenően azt sem igazolta, hogy akár a felperessel, akár az KFT NEVE -vel egy hosszabb távú, több fuvarra kiterjedő szerződést kötött volna, amelynek a megszegéséből többlet utazási költségei és egyéb kára keletkeztek. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és perköltségében történő marasztalását kérte. Megismételte az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatát, amely szerint a peres felek között semmilyen jogviszony nem jött létre, az előleg-számla kiegyenlítésekor a névazonosság tévesztette meg, az emiatt tévedésből került kiegyenlítésre. Állítása szerint ebből azonban olyan tartalmú következtetést nem lehet levonni, hogy az ajánlat tételével és annak elfogadásával írásban kötött szerződést a későbbiek során szóban akként módosították volna, hogy abban a jelen per felperese szerepelt volna jogutódként. Álláspontja szerint a kereseti követelés - amennyiben bizonyításra is került volna a szerződésben az alanycsere - időelőtti lenne, mivel a teljesítés igazolása a CMR megküldése hiányában nem történt meg, amely időponttól kezdődően számít a 30 napos fizetési határidő. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében - tartalma szerint - az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes perköltségében való marasztalását kérte, amelynek mértékét a keresetlevélhez csatolt megbízási szerződés alapján 20 000 Ft + áfa összegben kért megállapítani. Álláspontja szerint bizonyította a szerződés teljesítését, azt, hogy utóbb a szerződés a peres felek között jött létre, amely módosításra az alperes kérésére amiatt került sor, hogy áfa tartalom nélküli megbízási számla kerüljön kiállításra, erre pedig csak akkor volt lehetőség, ha főkötelezettként a felperes teljesít. Állította, hogy az alperes időelőttiségre történő hivatkozása is megalapozatlan, hiszen maga az alperes nyilatkozott ellenkérelmében akként, hogy a CMR rendelkezésére áll, annak beszerzéséről maga gondoskodott. Mindemellett hivatkozott arra is, hogy az eredeti árajánlatban a teljesítés igazolásának módját, okiratát egyik fél sem adta meg, erre vonatkozóan a felek között megállapodás nem jött létre, ehhez képest viszont a teljesítés, azaz a megrendelt áru címzett részére történő kiszolgáltatása alperes által sem vitatottan megtörtént. Az ítélőtáblának a Pp. 256/A.§
(3)bekezdése szerinti felhívására a felek egyike sem kérte az ügyben tárgyalás tartását, ezért az ítélőtábla a Pp. 256/A.§
(4)bekezdése alapján utalva a Pp. 256/A.§
(1)bekezdés f) pontjára - a fellebbezést tárgyalás tartása nélkül bírálta el. A fellebbezés nem alapos. A Debreceni Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében foglalt iránymutatás alapján az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen - a felperes által előterjesztett bizonyítási indítvány teljesítésével lefolytatott eljárás alapján - abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes tudta-e bizonyítani a peres felek közötti jogviszony létrejöttét, ugyanis a beszámítási kifogás kérdésében csak megalapozott kereseti kérelem esetén kell határoznia, a beszámítási kifogás ugyanis - a viszontkeresettel szemben - a keresettől nem független. Az ítélőtábla megállapítása szerint helyesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a szállítmányozási szerződés, amely az alperes és az KFT NEVE között
- január
- napján jött létre, a szállítmányozó személyében módosításra került. Az alperes azon hivatkozását, hogy a .../
- alatt csatolt számla alapján tévedésből került kifizetésre a felperes részére a fuvardíj 70%-a, saját előadásán túl semmivel sem bizonyította, önmagában a tévedésre hivatkozását pedig a névazonosságra utalás nem igazolja. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a számla nem magyar nyelven, hanem németül került kiállításra, általános forgalmi adót nem tartalmazott, mely tények is a felperes által megjelölt, a szerződés alanyában történő módosítás indokait támasztották alá. Az 1/F/
- alatt csatolt, a felperes jogi képviselője által
- május
- napján elküldött és az alperes részéről május 13-án átvett fizetési felszólításra sem válaszolt az alperes, írásban a peres eljárást megelőzően nem vitatta, hogy a fennmaradó szállítmányozási díj fizetési kötelezettsége nem a felperes felé áll fenn. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a megismételt eljárásban a tanúként kihallgatott TANÚ NEVE (.../
- jegyzőkönyv
- old.) - aki az KFT NEVE nevében eljárt, hiszen az árajánlatot ő készítette illetve az alperes is az ő részére küldte meg az ajánlatot elfogadó nyilatkozatát (6/A/1., 6/A/
- alatti okirat) - tanúvallomásával alátámasztotta a felperes azon nyilatkozatát, hogy az alperes képviselőjének a kérésére a felperes által megjelölt ok miatt került módosításra a szállítmányozó személye, azaz kizárólag amiatt, hogy áfa-mentes számla kiállítására kerülhessen sor. Azt a tényt pedig, hogy a szállítmányozási szerződés teljesítése érdekében a felperes bízta meg a CÉG NEVE a fuvarozási szerződés teljesítésével, illetve ő fizette ki az ezért járó fuvardíjat, az alperes sem vitatta. A fentiekre tekintettel a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében foglaltakat is figyelembe véve érdemben helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a Pp. 164. §-ának
(1)bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének eleget tett, ezért a Ptk. 514. §-ának
(1)bekezdése szerinti szállítmányozási díj megfizetésére az alperes a felperes számára köteles. Nem találta alaposnak az ítélőtábla az alperesnek a felperesi követelés időelőttiségére történt hivatkozását sem. A teljesítés megtörténtének tényét ugyanis az alperes maga sem vitatta és a CMR okmány is a rendelkezésére áll, amint arra helyesen utalt a felperes a fellebbezési ellenkérelmében. [Megjegyzi az ítélőtábla, hogy - az alperes kérelmével szemben - a követelés időelőttiségének jogkövetkezménye a per megszüntetése lenne, nem pedig a kereset elutasítása (Pp. 130. §
(1)bek.
- f)pont, Pp. 157. §
- a)pont).] Arra irányuló fellebbezés hiányában az ítélőtábla nem érintette az alperes beszámítási kifogását elutasító rendelkezést [Pp. 253. §
(3)bek.]. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az ítélőtábla az eredménytelenül fellebbező alperest a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes számára „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §-a,
(1)bekezdésének a) pontja és 4/A. §-a szerint a keresetleveléhez 1/F/
- alatt csatolt megbízási szerződés alapján megállapított ügyvédi munkadíjból eredő másodfokú perköltség megfizetésére, míg a saját másodfokú eljárásbeli költségeit (lerótt illeték, ügyvédi munkadíj) a pervesztes alperes maga köteles viselni. Debrecen,
- szeptember
- Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit sk. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna sk. előadó bíró, Dr. Szűcs Lajos sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -