Pfv.20290/2012/5 – Kúria

(2),

1. IV. Tv.
2. §

(3),

1. IV. Tv.
2. §,
3. IV. Tv.
4. §

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.290/2012/5.szám A Kúria a dr. Pap Lajos ügyvéd által képviselt felperesnek a Hámori és Soltész Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Hámori Péter ügyvéd által képviselt I. r., a Budapesti

1. számú Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Nagyházi Zoltán ügyvéd által képviselt II. r., a Hámori és Soltész Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Hámori Péter ügyvéd által képviselt III. r. és a Budapesti
2. számú Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Nagyházi Zoltán ügyvéd által képviselt IV. r. alperesek ellen kölcsöntartozás és szerződések hatálytalanságának megállapítása iránt a Zala Megyei Bíróság előtt 6.P.21.330/
3. szám alatt folyamatban volt és másodfokon a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.073/2011/
4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati rendelkezéseit hatályában fenntartja. kérelemmel támadott Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 200.000 (kettőszázezer) forint, a II. rendű alperesnek 200.000 (kettőszázezer) forint, a III. rendű alperesnek 100.000 (százezer) forint, a IV. rendű alperesnek 80.000 (nyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 3.412.000 (hárommillió-négyszáztizenkétezer) forint le nem rótt felülvizsgálati illetéket. E határozat ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felperes
5. augusztus és
6. júniusa között több részletben összesen 39.978.696 forint kamatmentes kölcsönt adott az I. r. alperesnek.
7. június
8. napján ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott okiratba foglaltan a felek „kölcsönszerződés ingatlanfedezettel, opciós (vételi) joggal" megnevezéssel megállapodást kötöttek arra vonatkozóan, hogy a 39.978.696 forint kölcsönt
9. december 31-éig kell visszafizetni. A határidő eredménytelenül eltelt, ezért
10. április 10-én a felperes és az I. r. alperes „kölcsönszerződés és tartozáselismerő nyilatkozat" megnevezéssel újabb ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott megállapodást kötöttek. Ebben rögzítették, hogy a felperes kamatmentesen 160.000 Eurónak megfelelő tőkeösszeget adott az I. r. alperesnek és a visszafizetés határidejét
11. január 31-ében határozták meg. A kölcsön biztosítékaként az I. r. alperes felajánlotta többek között a cégnyilvántartásban Cg. X szám alatt bejegyzett J. Mezőgazdasági Felvásárló Értékesítő és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaságban (J. Kft.) fennálló üzletrészét amelynek értékét 49.000.000 forintban jelölte meg. A szerződés
12. pontja tartalmazta, hogy az I. r. alperes a tartozás megfizetéséig a felperes előzetes írásbeli hozzájárulásával terhelheti meg, illetve idegenítheti el az üzletrészt.
13. december
14. napján az I. r. alperes a J. Kft-ben fennálló 32.660.000 forint névértékű üzletrészét 20.000.000 forint vételáron eladta egy hozzá közelálló személynek, a II. r. alperesnek. A II. r. alperes így megvásárolt üzletrészét a gazdasági társaság három részre osztotta fel, két darab 9.600.000 forint és egy darab 13.460.000 forint névértékű üzletrészre. A II. r. alperes a 13.460.000 forint névértékű üzletrészt 8.242.500 forint vételáron a III. r. alperes részére értékesítette, a 9.600.000 forint névértékű üzletrészt pedig 5.878.750 forint vételáron a saját édesapja, a IV. r. alperes részére adta el
15. február
16. napján. Az adásvételi szerződések tartalmazták, hogy a vevők a vételárat a szerződés aláírásával egyidejűleg készpénzben megfizették a II. r. alperesnek. A kölcsönszerződés teljesítési határidejének lejártáig a felperes részére az I. r. alperes a kölcsönt nem fizette vissza. A felperes kereseti kérelmében a Ptk.
17. §-ára alapítottan a kölcsönügyletből fakadó követeléseit érvényesítette az I. r. alperessel szemben, illetve az I. és II. r. alperes, továbbá a II. r. alperes és a III., valamint a II. r. alperes és a IV. r. alperesek között létrejött üzletrész adásvételi szerződések semmisségének megállapítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az I. r. alperes csak az ő írásbeli hozzájárulásával értékesíthette volna az üzletrészét, így a jogügylet a Ptk.
18. §

(3)bekezdésébe ütközött. Az ügylet színleltnek is minősül, mert az ügylet célja ténylegesen fedezetelvonás volt. A III. és IV. r. alperesekkel kötött szerződés azért is érvénytelen mert a nemo plus iuris elve szerint a III., IV. r. alperesek tulajdonjogot nem szerezhettek. A felperes az érvénytelenség mellett a szerződések hatálytalanságának megállapítása iránti kereseti kérelmet is előterjesztett. Előadta, hogy az ügyletek fedezetelvonók voltak. Az I. és II. r. alperesek élettársi kapcsolatban álltak egymással a szerződéskötéskor, a IV. r. alperes a II. r. alperes apja így a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet a Ptk.

1. §-a alapján vélelmezni kell. Az I. és II. r. alperesek közötti jogügylettel kapcsolatban a felperesnek más kérelmei is voltak, amelyek a felülvizsgálati eljárásnak már nem képezik a tárgyát. A felperes arra is hivatkozott, hogy az üzletrészt illetően elővásárlási joga állt fenn a szerződés
2. pontja alapján, amelyre tekintettel a szerződések vele szemben hatálytalanok. Az I. r. alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az érvénytelenségi keresettel kapcsolatban előadta, hogy érvényes adásvételi szerződést kötött a II. r. alperessel. A Ptk.
3. §

(2)bekezdése szerint az elidegenítési és terhelési tilalmat jogszerűen nem köthették ki, így a felperes hozzájárulására nem volt szükség az üzletrész értékesítéséhez. Az elővásárlási joggal kapcsolatban az I. r. alperes tagadta, hogy ilyen megállapodást a felperessel kötött volna. A hatálytalanság megállapítása iránti kereset elutasítását is kérte azzal, hogy az adásvételi szerződés nem volt fedezetelvonó, a II. r. alperes nem minősül rosszhiszeműnek, és nem volt az I. r. alperes élettársa, az ügylet ellenérték fejében történt. Emellett az I. r. alperes azt is vitatta, hogy az üzletrésze eladásával a felperes igénye elől a kielégítési alapot elvonta volna. A II.- III. és IV. r. alperesek érdemi ellenkérelmükben szintén a kereset elutasítását kérték. Vitatták az érvénytelenségi okok fennálltát, illetve a szerződések hatálytalanságát. Az elsőfokú bíróság a kölcsöntartozás körében kötelezte az I. r. alperest 39.978.696 forint és annak késedelmi kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A felperes a kölcsönszerződéssel kapcsolatos elsőfokú ítéleti rendelkezések ellen benyújtott fellebbezését a fellebbezési eljárásban visszavonta. A kölcsönnel kapcsolatos kereseti kérelmek így a jogerős ítéletnek, illetve a felülvizsgálati kérelemnek már nem tárgyai. Az elsőfokú bíróság az üzletrész átruházási szerződésekkel kapcsolatban megállapította, hogy sem a jogszabályba ütközés, sem a színleltség mint semmiségi ok nem áll fenn. Elfogadta az I. r. alperes azon védekezését, hogy a Ptk. 114. §

(2)bekezdésébe ütközött a

1. április 10-én kelt okiratban az elidegenítési és terhelési tilalom kikötése, mert ilyen kikötés csak a tulajdonjog átruházása alkalmával történhet. Az I. r. alperes tehát a Ptk.
2. §

(1)bekezdése alapján a rendelkezési jogát gyakorolhatta anélkül, hogy a II. r. alperessel kötött szerződéshez a felperes hozzájárulását beszerezte volna. A bíróság szerint a szerződések jogszabály megkerülésével való megkötése sem bizonyosodott be. A színleltség kapcsán a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a szerződések megkötésekor a felek valós szerződési akarata hiányzott, ezt a rendelkezésre álló peradatok nem támasztják alá. A felperes valójában a színleltség kapcsán is a szerződések fedezetelvonó jellegére hivatkozott, ennek jogkövetkezménye azonban nem az érvénytelenség, hanem a relatív hatálytalanság. A felperes keresete a Ptk.

1. §-ában foglalt feltételek egy részének ténylegesen megfelelt, így nem vitás, hogy a felperesnek volt igénye az I. r. alperessel szemben. Az is kétségtelen, hogy az üzletrész a felperesi követelés fedezetéül szolgálhatott volna. Ugyanakkor a Ptk.
2. §-ában az is egyenrangú feltétel, hogy a felperesnek bizonyítania kell miszerint a követelése kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, vagyis az I. r. alperes a vagyoni helyzete folytán csak az üzletrész értékével tudna helytállni a felperesi követelésért, egyébként a követelés akár részben is behajthatatlan lenne. Az elsőfokú bíróság szerint erre vonatkozóan a felperes bizonyítást nem ajánlott fel és adatok sem merültek fel erre a perben. E feltétel nélkül ugyanakkor a Ptk.
3. § alkalmazására a jelen ügyben nem kerülhet sor. Az elsőfokú bíróság foglalkozott a szerzés ingyenességének és az I. r. alperessel szerződő II. r. alperes rosszhiszeműségének kérdésével is. Utalt arra, hogy ez abban az esetben lenne vizsgálható, ha a Ptk.
4. §-ban foglalt többi feltétel teljesült volna. Az ingyenességet kizárja a vételár fizetési kötelezettség teljesítését igazoló okirati bizonyíték. A II. r. alperes esetében az adásvételi szerződés tartalmazta, hogy az I. r. alperes szerint vele szemben harmadik személynek az üzletrész névértékét meghaladó összegű követelése van, de ez a pénzkövetelés alaptalan. Ennek alapján a II. r. alperes rosszhiszeműségét megállapítani nem lehet. Ugyanígy nem tekinthetők rosszhiszeműnek a későbbi jogszerzők, vagyis a III. és IV. r. alperesek. Az elsőfokú bíróság a felperes elővásárlási jogra való hivatkozását sem tartotta megalapozottnak. A
5. április 10-én kelt okiratnak a felperes által hivatkozott
6. pontja olyan jognyilatkozatot, amely szerint az I. r. alperes az üzletrészre a felperesnek elővásárlási jogot enged nem tartalmazott. Ebből következően a Ptk.
7. §

(2)bekezdése alapján a felperest elővásárlási jog nem illette meg. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, az I. r. alperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt. A másodfokú eljárásban a kifejtettek alapján már csak a felperesnek az üzletrész átruházási szerződésekkel kapcsolatos kérelmeit vizsgálta bíróság. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben, a perköltséget illetően megváltoztatta, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta és a bizonyítékokat helytállóan mérlegelte, az abból levont jogi következtetései is jogszerűek. Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját abban a kérdésben, hogy a felek elidegenítési és terhelési tilalmat érvényesen nem kötöttek ki, az a Ptk. 114. §

(2)bekezdése alapján semmis nyilatkozat volt. A felperes a másodfokú eljárás során hivatkozott ebben a körben a Ptk.

1. §-ára is. Ez a nyilatkozata a másodfokú bíróság szerint nem tekinthető meg nem engedett keresetváltoztatásnak, de érvényesen kikötött elidegenítési és terhelési tilalom hiányában ez a hivatkozása sem megalapozott. A másodfokú bíróság szerint a szerződések fedezetelvonó jellegét illetően az elsőfokú bíróság jogszerűen utalt arra, hogy a III. és IV. r. alperesek vonatkozásában az ingyenességre vagy rosszhiszeműségre vonatkozó peradat nem merült fel. A felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a kölcsönszerződés alapján fennálló követelése fedezetét az I. és II. r. alperesek között létrejött üzletrész adásvételi szerződés elvonta. A felperes által a fellebbezési eljárásban előterjesztett bizonyítási indítványokat a másodfokú bíróság a Pp.
2. §

(1)bekezdésében foglaltakra tekintettel elutasította. A felperes az elővásárlási jogával kapcsolatosan tanúvallomások beszerzését tartotta szükségesnek, mivel azonban elővásárlási jog csak írásban köthető ki érvényesen, így ebben a körben a további bizonyítási eljárás lefolytatása szükségtelen volt, a másodfokú eljárásban pedig már nem is lett volna mód erre. A felperes ugyan hivatkozott a fellebbezési eljárás során arra, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően jutott a tudomására, hogy a nyilatkozóknak milyen információja van, de a tudomásszerzés körülményeire és, hogy miért volt ezektől az információktól korábban elzárva nem tett nyilatkozatot. Ezért a bíróság a felperes által csatolt okiratokat a Pp. 235. §

(1)bekezdése alapján kirekesztette a bizonyítékok köréből. Az I. r. alperes csatlakozó fellebbezése a perköltség vonatkozásában megalapozottnak minősült, ezért került sor az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatására, ez azonban a felülvizsgálati eljárásnak már nem tárgya. A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben jogszabálysértés miatt mindkétfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte és a bíróságok új eljárásra kötelezését. A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsősorban azt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem tett eleget a bizonyítási indítványának. Már az elsőfokú bíróság sem volt arra hajlandó, hogy ismételten meghallgassa az okiratokat szerkesztő ügyvéd tanút az elővásárlási jog kikötésével kapcsolatban, és erre a másodfokú eljárásban sem került sor. Emellett a felperes további, az elsőfokú eljárásban be nem jelentett tanú meghallgatását kérte, de ezen bizonyítási indítványnak a másodfokú bíróság jogszabálysértően nem tett eleget. B. A. közokiratba foglalt nyilatkozatából megállapítható, hogy az adásvételi szerződés színlelt volt, az I. r. alperes ugyanis a tanú előtt azt állította, hogy „a J. Kft-t már papíron eladtam a barátomnak". Ugyancsak indítványozta a felperes K. Zs. nyilatkozata alapján nevezett meghallgatását, aki az alperesek szavahihetőségét megdönthette volna, illetve a perbeli ügyletekre vonatkozó jóhiszeműségüket is cáfolta volna. Ezek az okirati nyilatkozatok csak az elsőfokú eljárás befejezését követően kerültek a felperes birtokába. A másodfokú bíróság a Ptk.

1. §-ban foglaltakra alapított felperesi kérelmet sem találta megalapozottnak, holott a felperes hozzájárulását kikötötték az üzletrész átruházásához. A hozzájárulás hiányában a szerződés érvényes ugyan, de nem lép hatályba és az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. E rendelkezés figyelembevétele esetében az I. és II. r. alperesek közötti üzletrész átruházási szerződés érvényesen nem jött létre. Az I. és III. r. alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. Utaltak arra, hogy a felperes
2. március 3-án kiterjesztette a keresetét az üzletrész adásvételi szerződések érvénytelenségének és fedezetelvonó jellegük miatt hatálytalanságának megállapítására. A felperes tehát már 2010-ben tudomást szerzett arról az információról, amit B. A. tudott vagyis, hogy az I. r. alperesnek „már semmi sincs a nevén". A II. és a IV. r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelme ugyancsak a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében egyrészt kifogásolta, hogy a bíróságok a bizonyítékokat helytelenül értékelték, másodlagosan pedig azt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítási indítványát elutasította. A Kúria álláspontja szerint a felperesi bizonyítási indítványok elutasítása jogszerű volt. B. A. és K.Zs. által tett nyilatkozatokat a felperes csak a másodfokú eljárás során csatolta, a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján ezeket a másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás köréből kirekesztette. Az I. és III. r. alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben helytállóan utaltak arra, hogy a felperes az üzletrész átruházása, az adásvételi szerződések fedezetelvonó jellege miatti hatálytalanságának megállapítására a kereseti kérelmét 2010. március 3-án terjesztette elő. Ebből következően ebben az időpontban már tisztában kellett lennie azzal, hogy az I. r. alperes az üzletrészét értékesítette, tehát az üzletrész „már nincs a nevén". B. A. tanú kihallgatása tehát az ügy érdemére vonatkozó változást a megállapított tényállásban nem hozott volna akkor sem, ha azt a Pp. 235 §-ának

(2)bekezdésében foglaltak ne zárták volna ki. Hasonlóképpen nincs jelentősége K. Zs. tanúvallomásának sem az alperesek rosszhiszeműségének megállapítása, illetve az üzletrészértékesítés körülményei körében. Az eljáró bíróságok helytállóan mutattak rá arra, hogy a Ptk.

1. §-ában foglalt feltételek olyan együttes feltételek, amelyek egyikének meg nem valósulása esetén a rendelkezés nem alkalmazható. A felperes nem bizonyította a perben azt a feltételt miszerint az I. r. alperes által kötött üzletrész átruházási szerződés következtében az I. r. alperesnek már nincs olyan vagyona, amelyből a felperes követelése kielégíthető lenne. A felperes erre a per során nem is hivatkozott. A felperes a felülvizsgálati kérelmében az okiratszerkesztő ügyvéd ismételt meghallgatását is kérte elővásárlási joga fennálltának bizonyítására. Az említett tanú kihallgatása során a 17.sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint a felperesnek nem volt további bizonyítási indítványa, a tárgyaláson személyesen is jelen volt, de további kérdéseket a tanúhoz nem tett fel. Emellett az eljáró bíróságok alappal utaltak arra a körülményre, hogy a Ptk.
2. §

(1)bekezdése szerint az elővásárlási jog írásban köthető ki márpedig a

1. április 10-i szerződés ilyen írásbeli kikötést nem tartalmaz, a
2. pontban foglaltak elővásárlási jog kikötéseként nem értékelhetőek. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Ptk.
3. §-ának a jogerős ítéletben foglalt értékelését is vitatta. Álláspontja szerint a szerződés
4. pontja alapján megállapítható, hogy a felperes hozzájárulására lett volna szükség az üzletrész átruházási szerződés megkötéséhez, és az hozzájárulása hiányában nem jött létre. A Kúria egyetért a jogerős ítéletben foglalt azon jogi állásponttal, hogy a felek elidegenítési és terhelési tilalmat kötöttek ki a szerződés
5. pontjában. Ezzel kapcsolatban a Ptk.
6. §

(2)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ilyen kikötésre csak a tulajdonjog átruházása kapcsán kerülhet sor. A semmis szerződési kikötéshez kapcsolódott az a kitétel, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom figyelmen kívül maradhat, ha a felperes hozzájárulását adja az üzletrész átruházásához. A felek tehát nem a Ptk.

1. §-ában foglalt hozzájárulást írtak elő a felperes javára, hanem az elidegenítési és terhelési tilalom feloldására adtak lehetőséget ily módon. Miután a felperes hozzájárulásának kikötése a semmis elővásárlási és elidegenítési tilalomhoz kapcsolódott, így a Ptk.
2. § alkalmazásának a jelen ügyben nincs helye. A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért a Kúria jogerős ítéletet a Pp.
3. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Kúria a felperest kötelezte a Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint, hogy fizesse meg az alperesek a felülvizsgálati eljárással felmerült perköltségét. Ennek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2),

(5)és

(6)bekezdése alapján - az ügyvédi munkával arányban állóan - határozta meg azzal, hogy az az általános forgalmi adót is tartalmazza. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt illetéket pervesztessége folytán a felperes köteles megfizetni az államnak az illetékekről szóló 1990 évi XCIII. törvény 74. §

(3)bekezdése, valamint a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdése alapján. Budapest,

1. október
2. Dr. Wellmann György s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Abért János s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő