A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.I.560/2007/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten,
- évi december hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: A lopás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kecskeméti Városi Bíróság 4.Fk.904/2006/
- számú ítéletét a fiatalkorú I. rendű terhelt és a II. rendű terhelt tekintetében egyaránt hatályában fenntartja. A felülvizsgálat során felmerült 5.700 (Ötezer-hétszáz) Ft bűnügyi költséget az állam viseli. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s: A Kecskeméti Városi Bíróság, mint a fiatalkorúak bírósága a
- április 12-én kihirdetett, és perorvoslatok hiányában ugyanekkor jogerőre emelkedett 4.Fk.904/2006/
- számú ítéletével fiatalkorú I. r. terheltet 8 rb. lopás bűntette, 5 rb. lopás vétsége, 28 rb. közokirattal visszaélés vétsége és 4 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége miatt, halmazati büntetésül, 8 hónap - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett fiatalkorúak fogházára, míg A II. r. terheltet folytatólagosan elkövetett orgazdaság vétsége, 6 rb. bűnsegédként elkövetett lopás bűntette, 16 rb. bűnsegédként megvalósított közokirattal visszaélés vétsége és 4 rb. bűnsegédként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége miatt, halmazati büntetésül, 1 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Ugyanakkor az I. r. terhelt ellen további 1 rb. lopás vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Ezen terhelt vonatkozásában megállapította, hogy a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll. A II. r. terhelttel szemben elrendelte két jogerősen kiszabott, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. Az I. r. terheltet két magánfél részére külön, a további magánfelek vonatkozásában pedig a II. r. terhelttel egyetemlegesen kötelezte kártérítés megfizetésére. A felmerült bűnügyi költségből a terhelteket külön-külön kötelezte 43.770-43.770 Ft megfizetésére. Részletesen rögzítette a fiatalkorú I. r. terhelt személyi körülményeit, életviteli adatait, valamint azt, hogy büntetlen előéletű. A II. r. terhelt tekintetében rögzítette a személyi körülményeit és korábbi elítéléseit. A megállapított tényállás lényege az élettársi viszonyban élő terheltek
- év végén és
- év elején munkahellyel nem rendelkeztek, csavarogtak, rendszeres anyagi haszonszerzés végett bűncselekményeket követtek el, és az elkövetési időszakban azokból tartották fenn magukat. A tényállás I-X. pontjaiban rögzített cselekmények összefoglalása szerint az I. r. terhelt
- decembere és
- február 28-a között Baján és Szekszárdon - a helyi sportcsarnokok, iskolai tornatermek öltözőjéből, egy esetben egy kollégiumi ebédlőből jogtalan haszonszerzés végett összesen 13 sértettől különböző vagyontárgyakat tulajdonított el, 5 esetben 10.000 forintot meg nem haladó, míg 8 esetben e fölötti, de 200.000 forintot meg nem haladó értékben. Emellett 10 sértettől összesen 28 különböző közokiratot is megszerzett, és a vád tárgyává tett cselekményi körben 3 sértettől megszerzett 4 db bankkártyát is. 6 rb. lopás bűntettének elkövetése során a II. r. terhelt a helyszínen figyeléssel biztosította az I. r. terhelt tevékenységét. Az ezek során megszerzett, valamint - 2 cselekmény kivételével - a további vagyon elleni bűncselekményből származó és általa ilyenként megszerzett tárgyakat a II. r. terhelt értékesítette, és az azokért kapott pénzt közösen élték fel. A sértetteknek okozott kár csupán 3 esetben - 3.000 Ft, 5.000 Ft és 75.000 Ft összegben - térült meg (tényállás I., VIII. és X. pontja). A felülvizsgálati indítvánnyal érintett tényállások lényege a következő: az I. r. és a II. r. terheltek
- február
- napján Szekszárdon - előzetes megállapodásuk szerint lopási szándékkal bementek az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola épületébe. Amíg a II. r. terhelt a folyosón állt és figyeléssel biztosította társa tevékenységét, az I. r. terhelt a tornatermi öltözőből eltulajdonította az egyik sértett pénztárcáját, készpénzét, és ezüst nyakláncát, összesen 15.000 Ft értékben, valamint lakcímkártyáját, adókártyáját, diákigazolványát és 2 db bankkártyáját (IX/a. pont); elvette továbbá a másik sértett pénztárcáját, készpénzét, mobiltelefonját összesen 21.800 Ft értékben, valamint diákigazolványát, TB-kártyáját, adókártyáját, személyi igazolványát és 1 db bankkártyáját (IX/c. pont); végül a harmadik sértett mobiltelefonját, pénztárcáját és készpénzét is eltulajdonította, összesen 32 000 Ft értékben, valamint elvette személyi igazolványát, diákigazolványát, adókártyáját, TB-kártyáját és 1 db bankkártyáját (IX/e. pont). A sértetteknek okozott kár nem térült meg. A jogerős határozat ellen a Be.416.§-a
(1)bekezdésének a) pontjában írt okból az I. r. és a II. r. terheltek javára a BácsKiskun Megyei Főügyészség élt B.2651/2007/I.-
- számon felülvizsgálati indítvánnyal, a terheltek bűnösségének 4 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében II. r. terhelt vonatkozásában bűnsegédként - megállapítása miatt, a terhelteknek e vádpontok alóli felmentése, egyebekben a támadott határozat hatályban tartása érdekében. Az indítvány indokolása szerint a
- szeptember
- napján hatályba lépett
- évi XCI. tv. akként módosította a Btk.313/C. §
(7)bekezdését, hogy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz pl. bankkártya - megszerzése ezen időponttól kezdve önálló bűncselekmény. Ezt megelőzően a bankkártya megszerzése csak akkor minősült bűncselekménynek, ha más bűncselekmény nem valósult meg. Az ügyben rögzített tényállás alapján megállapítható, hogy a terheltek a
- február
- napján elkövetett cselekményeik során a sértettektől vagyoni értékeket, közokiratokat és összesen 4 db bankkártyát szereztek meg. Ezen bankkártyákat röviddel a cselekmény elkövetését követően a jogtalanul megszerzett egyéb iratokkal együtt eldobták. A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a Btk-nak az elkövetés idején hatályban lévő rendelkezései szerint a terheltek azzal, hogy a bankkártyákat felhasználás nélkül megszerezték, nem követték el a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét, mivel emellett más bűncselekmény is megvalósult, amiben a Kecskeméti Városi Bíróság ki is mondta a bűnösségüket. Figyelemmel arra, hogy a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvényt csak akkor kell alkalmazni, ha eszerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy az enyhébben bírálandó el, az új büntető törvénynek egyébként visszaható hatálya nincs (Btk.2.§-a), a terheltek ezen vád alóli felmentése indokolt. A Legfőbb Ügyészség Fk.Bf.1519/2007/
- számú átiratában a Megyei Főügyészség felmentés iránti indítványát eltérő jogi indokolással tartotta fenn. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint is anyagi jogszabálysértéssel került sor a fenti bűncselekményekben a terheltek bűnösségének megállapítására. Ez az anyagi jogszabálysértés azonban nem a Btk.2.§-ának téves értelmezésén, és alkalmazásán alapul. A Btk. az elkövetéskor irányadó, - a
- évi II. törvény 26.§ával módosított,
- március
- napjától hatályos - 313/C.§-a
(7)bekezdésének a) pontja úgy rendelkezett, hogy a készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét az követi el, aki olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, amely nem vagy nem kizárólag a sajátja, mástól, ennek beleegyezése nélkül, jogtalanul megszerez, feltéve, hogy más bűncselekmény nem valósult meg. Eltérően ugyanis a megyei főügyészség jogi érvelésétől, lopási cselekmény elkövetési tárgyát képező dolognak (Btk.333.§ 1. pontja) önmagában a bankkártya nem tekinthető. Ez ugyanis értékkel nem bír, a magánokiratok jogi sorsát osztja. Az ún. PIN kódszám ismerete nélkül sem készpénz felvételére, sem vásárlásra nem használható fel. A bankkártyák eltulajdonítása sem a lopás törvényi tényállását nem merítette ki, sem a közokirattal visszaélés vétségének törvényi tényállása alá nem vonható. Ekként nem állapítható meg, hogy tekintetükben más bűncselekmény megvalósulhatott volna, mivel az alternatívitás törvényi megfogalmazása nyilvánvalóan nem a valóságos halmazatban álló lopásra, vagy közokirattal visszaélésre utal. Azon indokok sem foghatnak helyt, miszerint az elbíráláskori rendelkezések téves, a Btk.2.§-át sértő alkalmazása vezetett volna a terheltek bűnösségének megállapításához. Ehelyett az állapítható meg, hogy az irányadó tényállásban rögzített elkövetési magatartás tényállásszerűség - a megszerzés hiányában sem az elkövetés, sem az elbírálás - idején hatályos törvényi rendelkezések alapján nem értékelhető a Btk.313/C.§-a
(7)bekezdésének a) pontjába ütköző bűncselekményként. Az elkövetéskori és az elbíráláskori törvényi tényállás ugyanis elkövetési magatartásként egyaránt a megszerzést jelöli meg. A megszerzés birtokba vételt jelent, melynek feltétele a készpénzhelyettesítő fizetési eszköz relatíve hosszabb idejű, a dolog feletti valóságos uralmat és rendelkezési jogot biztosító birtoklása. Ezért önmagában a rövid időre történő elvétel nem minősül megszerzésnek. Az irányadó ítéleti tényállás nem tartalmaz olyan adatot, hogy az előzetesen készpénz és értékesíthető értéktárgyak jogtalan eltulajdonításának reményében a tornatermi öltözőbe behatoló I. r. terheltnek és a II. r. terheltnek a szándéka ezen túlmenően bankkártyák megszerzésére, vagy azok hosszabb időtartamú birtokbavételére irányult volna. Ugyancsak nem lelhető fel olyan ténymegállapítás, hogy a terheltek a lopási cselekmény során hozzájuk került - e tekintetben kétségtelenül mástól, annak beleegyezése nélkül jogtalanul elvett bankkártyákat haszonszerzési célzattal megkísérelték volna felhasználni. A Be.423.§-a
(1)bekezdéséből következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ha a tényállásszerűség elemét alkotó, avagy a bűnösség formáját megalapozó tény rögzítése az ítéletben elmarad, ebben az esetben is kizárólag a pozitíve megállapított tények irányadók a jogi következtetés helyességének a felülvizsgálata során. Ennek szem előtt tartásával a Kecskeméti Városi Bíróság ítéletében rögzített tényállásból nem vonható arra következtetés, hogy a terheltek kívánták volna a bankkártyák megszerzését. A nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője a módosított felülvizsgálati indítványnak megfelelően a terhelteknek a 4 rb készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége miatt emelt vád alóli felmentését, míg egyebekben a támadott határozatok hatályukban fenntartását indítványozta. A védő és a terheltek a módosított indítványhoz csatlakoztak, azonban részbeni felmentésen túlmenően a büntetések törvénysértően súlyos voltának megállapítását és azok enyhítését is kérték. A Legfelsőbb Bíróság a Kecskeméti Városi Bíróság támadott ítéletét az I. r. és a II. r. terheltek vonatkozásában az indítványban megjelölt, a Be.416.§
(1)bekezdés a) pontja szerinti okból bírálta felül. Ennek során a Be.423.§-ának
(1)bekezdéséből következően az alapügyben megállapított tényállás a Legfelsőbb Bíróságra, mint felülvizsgálati bíróságra is irányadó volt. Érdemi vizsgálatának eredményeként a Legfelsőbb Bíróság indítványt mindkét terhelt tekintetében alaptalannak találta. az Nem sértette meg ugyanis a Kecskeméti Városi Bíróság az anyagi jogszabályokat, amikor más bűncselekmények mellett - rövidített indokolással szerkesztett ítéletéből is kitűnően az elkövetéskor hatályos büntetőjogi szabályokat alkalmazva a terheltek bűnösségét, 4 rb., I. r. terhelt tekintetében tettesként, II. r. terhelt vonatkozásában bűnsegédként elkövetett készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében is megállapította. A Btk. elkövetéskor hatályos 313/C.§-a
(7)bekezdésének jelen ügyet érintő a) pontja, illetve záró tétele akként rendelkezett, hogy a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét az követi el, aki olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, amely nem, vagy nem kizárólag a sajátja, mástól, ennek beleegyezése nélkül jogtalanul megszerez, amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg. E szabályozásból következően - amint arra a felülvizsgálati indítvány indokolásának módosítása kapcsán a Legfőbb Ügyészség részletes és meggyőző indokolással rámutatott - az alternativítás értelmezésével kapcsolatban kialakult bírói gyakorlat szerint a „más bűncselekménynek" a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel elkövetett, vagy arra nézve elkövetett más bűncselekménynek kellett lennie. Azt, hogy a terheltek az adott esetben - és egyébként a gyakorlatban tipikus módon - a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélést vagyon elleni bűncselekménnyel halmazatban valósították meg, e vétség megállapítását nem zárhatta és nem is zárta ki. A bankkártyával visszaélés a Btk.313./C.§
(7)bekezdése szerinti törvényi tényállásának megalkotására pedig korábban éppen azért került sor, mert e vétségnek tekintett magatartás sem vagyon elleni, sem közbizalom elleni bűncselekménynek - lopásnak, avagy közokirattal visszaélésnek - nem értékelhető. Téves azonban a Legfőbb Ügyészség azon jogi álláspontja, amely szerint az irányadó tényállásban rögzítettek mellett a terheltek bűnössége ezen cselekményben tényállásszerűség hiányában nem állapítható meg, mivel a városi bíróság tényállásában nem rögzített olyan adatot, hogy a vagyon elleni bűncselekményeket elkövető terheltek szándéka bankkártyák megszerzésére, vagy azok hosszabb időtartamú birtokba vételére is irányult volna; illetőleg, hogy a terheltek a lopási cselekmény során hozzájuk került bankkártyákat haszonszerzési célzattal megkísérelték volna felhasználni. Így a tényállás nem ad elegendő alapot olyan következtetés levonására, hogy a terheltek kívánták volna bankkártyák megszerzését. Amellett, hogy az indítvány helytállóan utal arra, önmagában a készpénz-helyettesítő fizetési eszközök - vagy éppen a közokiratok - megszerzésének a dolog feletti valóságos uralmat, és rendelkezési jogot biztosító relatíve hosszabb ideig tartó birtoklás felel meg, téves az az álláspont, hogy az adott bűncselekmények megállapításához, a tényállás nem tartalmazna kellő adatot. Már a megyei főügyészség indítványa is a tényállástól eltérően utalt arra, hogy a terheltek a kérdéses bankkártyákat a jogtalanul megszerzett egyéb iratokkal együtt a cselekmény elkövetését követően röviddel eldobták /Ilyen megállapítást ugyanis a városi bíróság nem tett, és az ügyben is csak olyan nyomozati adat terhelti vallomás - merült fel, hogy nem a helyszínen dobták el, hanem hazafelé utazva a vonatból dobták ki a közokiratokat és a bankkártyákat/. Ehelyett a tényállás kifejezetten azt rögzíti, hogy a lopásokkal együtt a terheltek az adott sértettektől a 4 db készpénzhelyettesítő fizetési eszközt is megszerezték. Ezt követően viszont a tényállás szerint semmilyen arra utaló magatartást - a készpénzhelyettesítő eszközök, vagy éppen a közokiratok helyszínen eldobása, azok a sértettek, vagy a helyszínelő hatóság általi feltalálásának lehetővé tétele - nem tanúsítottak. A tényállás tehát nem rögzít olyan terhelti magatartást, amely arra mutatna, hogy a kérdéses bankkártyákat tartósan nem kívánták birtokba venni. A töretlen bírói gyakorlat szerint a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés és a közokirattal visszaélés bűncselekménye eshetőleges szándékkal is megvalósítható. Nem vonható viszont a terheltek eshetőleges szándékára megalapozott következtetés, ha a más cselekménnyel együtt megszerzett készpénzhelyettesítő fizetési eszközöket, közokiratokat nyomban eldobják, a helyszínen vagy a helyszín közvetlen közelében a feltalálást biztosító módon otthagyják. Erről viszont az elbírált ügyben nincs szó. Az ítéleti tényállásokban a helyszínen történő eldobás, helyszín közelében való feltalálás tényét kellett volna rögzíteni ahhoz, hogy az elkövetési tárgy megszerzésére vonatkozó (eshetőleges) szándék kizárható legyen. Arra vonatkozóan azonban, hogy az elkövetők nem a helyszínen hagyott, ekként ténylegesen megszerzett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, avagy közokirattal később mit tettek - amennyiben azzal más vád tárgyává tett bűncselekményt nem valósítottak meg - a tényállásnak nem kell megállapításokat tartalmaznia. Egyébként a kifejtett ügyészi álláspont nem is következetes, ugyanis indokai ellenére nem látta kérdésesnek a bűnösség megállapítását az egyidejűleg a közokiratok jogtalan megszerzésével megvalósított közokirattal visszaélések (Btk.277.§-ának
(1)bekezdése) vonatkozásában. A kifejtettekre figyelemmel - miután az I. és II. r. terhelt a 4 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének tényállási elemeit maradéktalanul megvalósította - a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. Ezért - miután a Be.416.§
(1)bekezdés c) pontja szerinti abszolút eljárásjogi felülvizsgálati okot sem észlelt - a támadott határozatokat mind az I. r., mind a II. r. terhelt tekintetében a Be.426.§-ának alkalmazásával hatályában fenntartotta. A felülvizsgálat során kirendelt védői díjként felmerült bűnügyi költséget a Be.429.§-ának
(1)bekezdése szerint az állam viseli. A Legfelsőbb Bíróság végzése /Be.3.§-ának
(4)bekezdése/. ellen fellebbezésnek nincs helye Az ismételt indítvány tilalmáról a Be.418.§-ának
(3)és Be.421.§ának
(3)bekezdése rendelkezik. A Legfelsőbb Bíróság végzése a Be.420.§-ának
(1)bekezdésén alapul. Budapest,
- december
- Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter s.k. előadó bíró, Dr. Mészár Róza s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő MGy