K.20164/2010/17 – Balassagyarmati Törvényszék

...Megyei Bíróság 10.K.20.164/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A ...Megyei Bíróság ... (....) felperesnek - ...jogtanácsos által képviselt ... Főigazgatósága (...) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perébe meghozta a következő ítéletet: A bíróság az alperesi jogelőd, az APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály Észak-magyarországi Kihelyezett Hatósági Osztály ... iktatószámú határozatát az APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatóság ...iktatószámú határozatára kiterjedően h a t á l y o n kívül helyezi, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi. A perben feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincsen helye. Indokolás: A felperes egyéni vállalkozóként biztosítási ügynöki tevékenységet folytatott. Adóbevallásainak utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés azt állapította meg, hogy a felperesnél
2. és
3. évben az egyéni vállalkozói költségek elszámolásához vezetett útnyilvántartás nem felel meg a személyi jövedelemadóról szóló
4. évi CXVII. törvény (Szja.tv.)
5. számú mellékletének III/
6. pontjában előírt feltételeknek, mert az utazáshoz használt gépjármű évi kezdő és záró kilométeróra állását külön lap tartalmazta. Ezért a
7. szeptember
8. napján meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére
9. és
10. évekre személyi jövedelemadó, magánszemélyek külön adója és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben adókülönbözetet állapított meg és kötelezte az összesen 1.873.007.- forint adókülönbözet, 936.503.forint adóbírság, és 310.399.- forint késedelmi pótlék megfizetésére. Ezt a határozatot az alperes jogelődje a
11. január
12. napján kelt határozatával helybenhagyta. Döntésének indokolása szerint a felperes útnyilvántartása formailag nem megfelelő, mert az év eleji és az év végi záró kilométeróra állásokat nem az útnyilvántartás, hanem külön lap tartalmazza, tartalmilag pedig hiteltelen, mert egyes tételeinél kimutatható, hogy a felperes abban nem a ténylegesen megtett utat szerepeltette. A keresetlevelével a felperes ezeknek a határozatoknak a bírósági felülvizsgálatát és ennek keretében azok hatályon kívül helyezését kérelmezte. Ebben jogszabálysértésként a tényállás nem megfelelő feltárását és a javára szolgáló körülmények figyelmen kívül hagyását jelölte meg, valamint hivatkozott arra is, hogy ha az adóhatóságok következtetése megalapozott, akkor is becsléssel a költségei megállapításának helye volna. Az alperes a kereset elutasítását kérelmezte. A bíróság a felperes kereseti kérelmét az alábbiak miatt találta meglapozottnak. Az Szja.tv.
13. számú melléklete III/
14. pontja az útnyilvántartás tekintetében visszautal az Szja.tv.
15. számú melléklet II/
16. pontjában foglaltakra. Eszerint az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá a fogyasztási normát, az év első és utolsó napján a kilométeróra állásokat. Ezen túlmenően az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell az utazás időpontját, az utazás célját, a felkeresett üzleti partnerek megnevezését, a közforgalmi útvonalon megtett kilométerek számát. Arra vonatkozóan azonban ebben a törvényi rendelkezésben nincsen olyan előírás, hogy a fent felsorolt adatokat, valamennyit egy lapon kellene útnyilvántartásként az adózónak szerepeltetnie. Azt ugyanis, hogy az útnyilvántartásnak mi a formája, a jogszabály nem határozza meg, útnyilvántartás címszó alatt szerepelteti a gépjárműre vonatkozó adtok feltüntetését és az utazásra vonatkozó adatok feltüntetését is. Amelyik egyéni vállalkozó pedig az év során több(száz) utat bonyolít, annak az útnyilvántartása értelemszerűen több lapból kell, hogy álljon. Így tehát az útnyilvántartás azoknak az iratoknak az összessége, amely az adózónál tartalmazza a gépjárműre és az megtett utakra vonatkozó adatokat. Az, hogy a gépjárműre vonatkozó adatok és ennek keretében a kezdő és záró kilométeróra állás és ténylegesen megtett utakra vonatkozó nyilvántartás nem egy lapon szerepel, a fent megjelölt törvényi rendelkezések értelmében nem jogszabálysértő. Törvényi előírás az útnyilvántartás összefűzésére sincs. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes mikor szolgáltattatta az adóellenőrzéshez az útnyilvántartás részét képező, gépjárműre vonatkozó adatokat, az útnyilvántartás hiteltelenségének megállapítására nem elegendő. Ilyen következtetés levonásához ugyanis annak körültekintő megvizsgálása szükséges, hogy a késői adatszolgáltatás okaként megjelölt tény valóságos és okszerű magyarázatát adja-e ennek. Az ügyben eljárt adóhatóságok ilyen tényfeltárást nem végeztek. Az Szja.tv. III/
17. pontjában szereplő előírásból következően természetesen ha az útnyilvántartásnak az utak bejegyzésére vonatkozó adatai, valamely bejegyzett út tényleges megtételét nem igazolják, akkor az alapján utazási költség elszámolásának nincsen helye. Az egyes tételek nem valós volta azonban nem járhat együtt azzal a következménnyel, hogy az adóhatóság a teljes útnyilvántartási adatokat figyelmen kívül hagyja. Figyelmen kívül ugyanis az Szja.tv.
18. számú melléklet III/
19. pontjában foglaltakból következően csak az a futásteljesítmény hagyható, amelynek megtételét az útnyilvántartás nem igazolja. A felkeresett üzleti partnerek megjelölése kötelezettsége az adózónak. Amikor tehát a felperes az útnyilvántartásában az tünteti fel, hogy S-ban, P-n vagy B-n az ...-t, a saját alkalmazójának, megbízójának az irodáját kereste fel, akkor ezzel törvényi kötelezettségének eleget tett. Az így megjelölt utazások valóságtartalmának a kétségbevonásához azonban annak igazolása volna szükséges, hogy a felperesnek ezeknek a helyeknek a felkeresése nem az üzleti tevékenységében valósult meg, Az erre vonatkozó tényállás felderítés nem történt meg az adóellenőrzés keretében, így tehát a felperes által az útnyilvántartásban szerepeltetett utazásokkal felmerülő költségeknek a költségelszámolás szempontjából történő figyelmen kívül hagyása kellően feltárt és bizonyított tényállás hiányában ugyancsak jogszabálysértő. Ezekre a jogszabálysértésekre tekintettel a bíróság az ügyben meghozott adóhatósági határozatokat az adózás rendjéről szóló
20. évi XCII. törvény (Art.)
21. §