Mfv.10006/2007/5 – Kúria

Mfvk.IV.10.006/2007/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bródy János ügyvéd által képviselt D. G. Kft. felperesnek a Csongrád Megyei Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen társadalombiztosítási ellátás megtérítési ügyben hozott fizetési meghagyás bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a Szegedi Munkaügyi Bíróság 8.Mv.880/2004/

1. számú jogerős ítélete ellen az alperes részéről
2. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálása folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Szegedi Munkaügyi Bíróság 8.Mv.880/2004/
3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja. A Legfelsőbb Bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 30.000 /harmincezer/ forint együttes, elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s G. L. - a felperes munkavállalója -
4. május 4-én üzemi balesetet szenvedett, amelynek következtében keresőképtelen állományba került. Az üzemi baleset ismeretlen okból bekövetkező gáztűz-robbanás volt, amelynek folytán G. L. égési sérülést szenvedett. A baleset napján G. L.-t - mint készenléti gázszerelőt gázszivárgás gyanúja miatt riasztották. Az O., T.
5. szám alatti szolgálati lakás bejárati ajtaja körüli légteret megvizsgálva G. L. észlelte, hogy a gáz a lakásból szivárog. A lakásba belépve áramtalanított, majd megpróbálta felderíteni a gázszivárgás pontos helyét; a gáztűz-robbanás e tevékenysége közben következett be. Az alperes fizetési meghagyásával az üzemi baleset folytán felmerült 2.713.152 Ft társadalombiztosítási ellátás megtérítésére kötelezte a felperest. A fizetési meghagyás indokolása a munkavédelemről szóló
6. évi XCIII. törvény /a továbbiakban: Mvt./
7. § a/ és b/ pontjára,
8. § /1/ és /2/ bekezdésére,
9. § /1/ és /2/ bekezdésére,
10. § /1/ bekezdésére és
11. § /1/ bekezdésére hivatkozással azt állapította meg, hogy a felperesi munkáltató megtérítési kötelezettsége fennáll. A felperes keresetében helyezését kérte. a fizetési meghagyás hatályon kívül A Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletében az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint a fizetési meghagyás jogszerűségét kizárólag az annak indokolásában foglaltak alapozhatják meg. A munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy a fizetési meghagyás indokolása - a megállapított tényálláson, valamint a vonatkozó jogszabályhelyeken túlmenően - mellőzte a határozat konkrét indokolását, csupán utalást tartalmaz három indokra: egyrészt arra, hogy a szerelőnek kétrészes lángmentesített ruházatot kellett volna viselnie, ami mérsékelhette volna sérüléseit; másrészt arra, hogy G. L. nem volt kellő mértékben tájékoztatva és kioktatva arról, hogy milyen eljárással tehet eleget a biztonságos munkavégzés követelményeinek; harmadrészt arra, hogy a balesetet kivizsgáló jegyzőkönyv a hasonló balesetek elkerülése érdekében a dolgozókat kioktató programterv elkészítését, és a védőeszközök rendeltetésszerű használatának fokozottabb ellenőrzését írta elő. Ezen indokok vonatkozásában a munkaügyi bíróság rámutatott arra, hogy a felperesi munkáltató a kétrészes lángmentesített védőruházatot G. L. szerelő részére biztosította; a fizetési meghagyás nem utal arra, hogy e körben a felperest milyen felelősség terheli. A biztonságos munkavégzés körülményeiről való kioktatás vonatkozásában az alperes részletes tényállást nem állapított meg, a mulasztás tényét nem igazolta. A balesetet követően előírt fokozottabb ellenőrzés és kioktató programterv elkészítésének előírása önmagában szintén nem alapozhatja meg a felperes megtérítési kötelezettségét. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy miután G. L. a gázszivárgás tényét észlelte, arról tájékoztatta a felperesi munkáltató diszpécser-szolgálatát. A felperesi munkáltató - az Mvt.
12. § /1/ és /2/ bekezdésében foglaltak ellenére - a veszélyhelyzet elhárításához további megfelelő szakképzettségű munkavállalót nem biztosított, holott egyedül nem szabad munkát végezni ott, ahol veszély fenyeget (Mvt.
13. § /2/ bekezdése). E körben utalt a felperes Munkavédelmi Szabályzata VI. fejezet
14. pontjában foglaltakra is, amely szerint a munka veszélyessége miatt, illetve a segítségnyújtás biztosítása érdekében egyedül nem szabad munkát végezni tűzés robbanásveszélyes tevékenységnél. Az alperes hivatkozott továbbá arra, hogy a sérült szerelőnek a kétrészes védőruházatot tevékenységének ideje alatt viselnie kellett volna, amelynek ellenőrzését a felperes elmulasztotta. Az alperes fenntartotta azt az álláspontját is, hogy a felperes a szükséges oktatásról megfelelően nem gondoskodott. Az alperes hangsúlyozta továbbá, hogy a fizetési meghagyás indokolásának esetleges hiányossága csak abban az esetben vezethet annak hatályon kívül helyezésére, ha az eljárási szabálysértés jelentős, és a döntés érdemére is kihat. Hangsúlyozta azonban, hogy a felperesi felelősség az Ebtv.
15. § /1/ bekezdése alapján vitathatatlanul fennáll. A felülvizsgálati kérelem alapos. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában helyesen mutatott rá arra, hogy az alperesi határozat indokolása hiányos. Az alperes a tényállás megállapítását követően ugyanis csak az Mvt. vonatkozó rendelkezéseit idézte, majd összegző megállapítást tett atekintetben, hogy annak alapján a felperesi munkáltató megtérítési kötelezettsége fennáll. Utalt arra is, hogy a felperes csak abban az esetben mentesülhetne, ha a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt, óvóintézkedést kizárólag a balesetet szenvedő munkavállaló mulasztotta volna el (KK
16. számú állásfoglalás). Az alperes határozatának indokolásában - a felperes megtérítési kötelezettségének alapjaként - hivatkozott az Ebtv.
17. §-ának rendelkezésére is. A Legfelsőbb Bíróság - összevetve az alperesi fizetési meghagyás indokolásában hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket a jogerős ítéletnek a fizetési meghagyás indokolását ismertető részével megállapította, hogy a munkaügyi bíróság által említett megtérítési indokokon túlmenően az alperesi fizetési meghagyás indokolása idézi az Mvt.
18. § /1/ és /2/ bekezdésének rendelkezését is (alperesi fizetési meghagyás
19. oldal
20. bekezdése). Az Mvt.
21. § /1/ bekezdése szerint a munka egészséget nem veszélyeztető, és biztonságos elvégzéséhez megfelelő szakképzettségű és számú munkavállalót kell biztosítani. Az Mvt.
22. § /2/ bekezdése kimondja: ahol veszély fenyeget, egyedül munkát végezni nem szabad, és ilyen helyre csak erre is kiterjedő oktatásban (
23. §) részesült munkavállalók léphetnek be. Az idézett rendelkezésekből egyértelműen kitűnik, hogy az alperes az e jogszabályhelyen szabályozott munkáltatói kötelezettségek megszegését is a felperes terhére rótta, és a felperes megtérítési kötelezettségét az Mvt.
24. § /1/ és /2/ bekezdésének megsértésére is alapozta. A munkaügyi bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint is egyedüli szerelőként kísérelte meg G. L. a gázszivárgás pontos helyének felderítését, és a gáztűz-robbanás e tevékenysége közben következett be. Az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy G. L. - miután a lakás bejárati ajtaja körüli légteret megvizsgálta és észlelte, hogy a gázszivárgás forrása a szolgálati lakáson belül van - értesítette munkáltatójának diszpécserszolgálatát. A felperesi munkáltatónak tehát lehetősége lett volna arra, hogy a veszélyhelyzet megszüntetéséhez az Mvt.
25. § /1/ és /2/ bekezdésében foglaltaknak megfelelő szakképzettségű és számú munkavállalót biztosítson. Az Mvt.
26. § /2/ bekezdése egyértelműen kizárja, hogy ilyen helyzetben a szerelő egyedül munkát végezhessen. A fenti körülményre tekintettel a munkaügyi bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperesi munkáltató megtérítési kötelezettségének alapja az alperesi fizetési meghagyás indokolásából nem állapítható meg, és ezen eljárási jogszabálysértésre alapozva a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
27. § /4/ bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalával a felperes keresetét elutasította. A Legfelsőbb Bíróság a Pp.
28. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
29. § /1/ bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes elsőfokú és felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. Budapest,
30. október
31. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Darák Péter sk. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő