Kfv.37838/2012/2 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Erdőnek minősítés körültekintő eljárást igényel, a jogszabályi rendelkezések betartása az adott körülményekkel összevetve történhet. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.838/2012/4.szám A Kúria a Neigerné dr.Vejkey Klára ügyvéd ... által képviselt ...felperesnek a ... Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (1024 Budapest, Keleti Károly u. 24.) alperes ellen erdőnek minősítés tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Tatabányai Törvényszék

1. szeptember
2. napján kelt 11.K.21.884/2010/
3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Tatabányai Törvényszék ítéletét hatályában fenntartja. 11.K.21.884/2010/
5. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül felperesnek 30.000 (harmincezer) forint perköltséget. A számú fizessen meg a felülvizsgálati feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes kizárólagos tulajdonát képezi a tatai ... helyrajzi számú 1 ha 1796 m2 területű, gyep (rét) művelési ágú, külterületi ingatlan, amely az Országos Erdőállomány Adattárban az ... erdőrészlet megjelölésben fekszik. A felperes tulajdona ezen ingatlan mellett a tatai külterületi ... helyrajzi számú rétközségi munkatér megnevezésű ingatlan, valamint a ... helyrajzi számú erdő művelési ágú, a ... helyrajzi számú szántó művelési ágú ingatlan is. Az elsőfokú erdészeti hatóság helyszíni szemlét tartott a területen, majd a
6. január
7. napján kelt 22.3/500/1/
8. számú határozattal megállapította, hogy a korábban ... helyrajzi számú, jelenleg a közigazgatási határ változása miatt ... helyrajzi számú jelenleg gyep (rét) művelési ágú 1 ha 1796 m2 nagyságú ingatlan mellékelt vázrajzon ábrázolt 0,52 ha-os részterülete erdőterületnek minősül, így arra az erdőről és az erdő védelméről szóló
9. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Evt.) hatálya kiterjed. Az Országos Erdőállomány Adattárban az ... erdőrészlet területét 0,52 ha-ra módosította, kiterjedését a mellékelt térképvázak alapján rögzítette. Tájékoztatta az ingatlan tulajdonosát, hogy a változás ingatlan-nyilvántartási átvezetéséről gondoskodnia kell. A határozat ellen a felperes fellebbezett, amelynek elbírálása során az alperes a
10. április
11. napján kelt 04.4/417/1/
12. számú határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az ügyben új eljárás lefolytatását rendelte el. A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, arra hivatkozott, hogy a területet 2003-ban vásárolta meg. Rendkívül elhanyagolt állapotban volt, amelyet a szeméttől megtisztított, azonban a jellege, hogy bokros, nádas és rétjellegű terület, az 2001-óta nem változott. A vásárlás óta a területet teljes egészében megtisztította az oda nem illő szeméttől, a faállományt azonban nem vágta ki. Álláspontja szerint a faegyedek száma nem indokolja és nem alapozza meg, hogy a terület erdőnek minősüljön. Hivatkozott az Evt.
13. § /3/ bekezdésére. Kifejtette, hogy az adattári állapot bejegyzése előtt helyszíni felülvizsgálatot követel meg a jogszabály. A GPS nem elegendő a felméréshez, véleménye szerint erre földmérőt kellett volna igénybe venni. Sem a
14. évi lefedettség, sem a jelenlegi állapot nincs egyértelműen meghatározva, így teljesen megalapozatlan mindkét határozat. Indítványozta, hogy a bíróság helyszíni szemlét tartson a területen, és kérte tanúk meghallgatását is. A törvényszék a felperes keresetének helyt adott, az alperes jogelődjének határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az eljárásra a régi erdőtörvény szabályai az irányadók, azaz az Evt., tekintettel arra, hogy az eljárás
15. július 4-én indult. A törvényszék részletes bizonyítási eljárást folytatott le. Ennek során áttanulmányozta a becsatolt közigazgatási iratokat, személyesen meghallgatta a felperes tulajdonost, továbbá indítványára tanúkat is. Helyszíni szemlét is tartott a bíróság az ingatlanon, amelyről jegyzőkönyv készült. Megkereste a Tatai Körzeti Földhivatalt, hogy érkezett-e megkeresés az Erdőfelügyelőségtől. Ezen túlmenően igazságügyi földmérő szakértőt rendelt ki ... szakértő személyében. Az ítélet indokolásában idézte a törvényszék a Pp.
16. § /3/ bekezdésében és
17. § /1/ bekezdésében foglaltakat. Ismertette ... és ... tanuk vallomását, a helyszíni szemlén tapasztaltakat, valamint az igazságügyi szakértő szakvéleményében foglaltakat. Az Evt.
18. §-ára és
19. § /1/ bekezdés a/ pontjára hivatkozással kifejtette, hogy a perbeli esetben a felperes vitatta a tényállás valóságtartalmát, azonban az alperes által megállapított tények ellenkezőjét a Pp.
20. § /3/ bekezdés és
21. § /1/ bekezdése alapján a bírósági eljárás során a felperes bizonyította. Megállapította, hogy a földhivatali nyilvántartás adataival a természetben is megegyezik a perbeli terület tehát mind a természetben, mind az ingatlan-nyilvántartásban rétnek, illetőleg legelőnek minősül. Az a facsoport, „amely a kipusztulóban lévő állományból áll” mindösszesen nem teszi ki azt a területet, amely a régi erdőtörvény alapján ahhoz elegendő lenne. Az Evt.
22. § /3/ bekezdésére hivatkozással megállapította a törvényszék, hogy a hatóság a
23. évi helyszíni szemléje alkalmával nem helytállóan használta fel a
24. évi légi felvételt, hiszen a
25. állapot nem felel meg a
26. állapotnak. A meghallgatott tanuk vallomása, valamint a felperesi előadás alapján az is megállapítható volt, hogy az ingatlan jellege
27. óta nem változott, ezt a 2003-as felperesi ingatlanvásárlás sem befolyásolta, továbbá a 2001-es földhivatali alperesi megkeresésnek nyoma sem volt a földhivatalnál. Ebből a törvényszék azon következtetést vonta le, hogy a hatóság úgy hozta meg határozatát, hogy a Ket.
28. § /1/ bekezdésében foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, mind anyagi, mind eljárási jogszabályt sértett. Kifejtette, a felperes terhére súlyos következményekkel járna, hogy a mindvégig a földhivatali nyilvántartásban legelőként, rétként nyilvántartott ingatlan, amely a természeti állapotánál fogva is rét és legelő, erdőként minősítése esetén az erdőtulajdonos számára erdőgazdálkodási tevékenység folytatását tenné kötelezővé. E tevékenység rendkívül sok korlátozással és kötelezettséggel járna. Megállapítható volt a törvényszék szerint, hogy nem volt körültekintő a hatóság eljárása. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az Evt.
29. §át,
30. § /1/ bekezdés a/ pontját és az Evt. 65., 66.,
31. és
32. §ában foglaltakat. Kifejtette, hogy az erdő fogalmának meghatározásából egyértelműen kitűnik, hogy amennyiben a földterület megfelel az erdő jogszabályban meghatározott kritériumainak, akkor az erdőnek minősül, függetlenül attól, hogy azt az ingatlan-nyilvántartásban milyen művelési ág szerint tartják nyilván. E körben legfelsőbb bírósági döntésre is hivatkozott. Kifejtette, az erdészeti hatóság a
33. évi körzeti erdőtervezés során megállapította, hogy a perbeli terület a jogszabályi rendelkezések alapján erdőterületnek minősül, ennek dokumentálása történt meg azzal, hogy erdőterületként került be a Süttői Körzeti Erdőtervbe, valamint az Országos Erdőállomány Adattárba. Attól az időponttól kezdődően, hogy az erdészeti hatóság valamely földrészletet erdőterületnek minősít, jogi státuszát tekintve mindaddig erdőterület marad, amíg annak igénybevételét a hatóság nem engedélyezte. A faállomány kitermelése vagy az erdőterület engedély nélküli igénybevétele esetén a faállomány csak átmenetileg hiányzik, hiszen a fakitermelés után az erdőt újra kell telepíteni, engedély nélküli igénybevétel esetén az eredeti állapotot kell helyreállítani. Az alperes álláspontja szerint a perben lefolytatott bizonyítási eljárás során a bíróságnak azt kellett volna szem előtt tartania, hogy annak eldöntésekor, hogy a perbeli terület erdőterületnek minősül-e, nem a
34. évi, hanem a
35. évi állapotnak van relevanciája, hiszen a terület erdővé minősítése ebben az évben történt meg. Felesleges volt tehát helyszíni szemlét tartani, valamint a szakértőt kiegészítő szakvélemény elkészítésére felhívni annak megállapítására, hogy jelenleg mekkora terület a faállomány. Annak, hogy a 2001-es földhivatali megkeresésnek nem volt nyoma a földhivatalnál, semmilyen jelentősége nincs, hiszen ez egyáltalán nincs kapcsoltban azzal, hogy körzeti erdőtervezés időpontjában volt-e a területen jogszabályban meghatározott mértékű faállomány, továbbá az erdészeti hatóságnak az a jogosultsága, hogy adott esetben kezdeményezze a művelési ág megváltoztatását, nincs határidőhöz kötve. A jelen ügyben döntő jelentőségű bizonyítéknak kellett volna tekinteni a bíróságnak a
36. évi légi felvételt, hiszen azon laikus számára is egyértelműen látszik az erdő. Idézte az alperes a felülvizsgálati kérelemben a szakértő válaszát, mely szerint ténylegesen 2000-ben készült felvételen található 0,52 ha, egybefüggő erdőrészlet. A helyszíni bejárás alkalmával, tehát a jelen terepi állapotnak megfelelően és a
37. felvételeken már jóval kisebb az erdőfolt. A szakértő válaszaiból következően az alperes álláspontja szerint a felperes, valamint a tanuk valótlanul állították, hogy a területen soha nem volt erdőnek minősülő faállomány, továbbá megalapozatlan azon ítéleti megállapítás, mely szerint az ingatlan jellege
38. óta nem változott. A törvényszék a rendelkezésre állt bizonyítékokat a Pp.
39. § /1/ bekezdését megsértve kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
40. § /1/ bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati nem alapos. A Kúria álláspontja szerint a törvényszék megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást és abból az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helytálló jogi következtetést vont le. Kiemeli a Kúria, hogy a Pp.
41. § /2/ bekezdése és
42. § /2/ bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás során kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp.
43. § /2/ bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben. A Kúria teljes mértékben egyetértett a törvényszéknek a bizonyítási teher alakulásával, a felperesi bizonyítás eredményességével kapcsolatos jogi álláspontjával. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán hangsúlyozza a Kúria, hogy az általánosan kialakult és következetes legfelsőbb bírósági-kúriai gyakorlat szerint, ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagyis azt sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp.
44. §-ának megsértésével állapította meg, a jogerős ítélet érintésének csakis akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Pp.
45. §-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás - ha az nem iratellenes vagy logikátlan - felülvizsgálata nem lehet eredményes. A felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye a Pp.
46. § /1/ bekezdése értelmében. Nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Mindezen szempontok szem előtt tartásával a Kúria megállapítása szerint a törvényszék eljárása kimerítően részletes és körültekintő volt. A rendelkezésére állt bizonyítékokat - okirati bizonyítékok, tanú vallomások, szakértői vélemény és annak kiegészítése - a törvényszék egybevetette, értékelte és mérlegelte és mindezek alapján alakította ki jogi álláspontját. A Kúria okszerűtlen mérlegelést - amelyre az alperes hivatkozott - nem észlelt, a jogerős ítélet indokolása következetes és logikus, a Pp.221 §.