Kfv.I.35.507/2006/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Chertes Attila ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bánfy András jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 11.K.31.329/
- számon indított és ugyanezen bíróság
- szeptember 22-én kelt 11.K.31.329/2006/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11.K.31.329/2006/
- számú ítéletét és az alperes 8429566275 sorszámú határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 200.000 (kétszázezer) forint első fokú és 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A 900.000 (kilencszázezer) forint kereseti és az 1.800.000 (egymillió-nyolcszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az első fokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalás előtti általános forgalmi adó ellenőrzést végzett a felperesnél
- január-március hónapokra. Ennek eredményeként határozatával 30.000.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely jogosulatlan visszaigénylésnek minősült. Megállapította, hogy a felperes két ingatlan tárgyában vételi jog érvényesítését végezte, azonban az általános forgalmi adóról szóló
- évi LXXIV. törvény (továbbiakban Áfa tv.)
- §
(7)bekezdésére figyelemmel a vételár összege teljes egészében nem került kiegyenlítésre, így az adóhatóság elutasította a 30 millió Ft összegű áfa kiutalását. Az alperes 8429566275 számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának első fokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy az alperes tévesen értelmezte az Áfa tv. 48. §
(7)bekezdésében foglaltakat, mert a felperes az ingatlanok vételárát teljes egészében, beszámítással teljesítette. Az első fokú elutasította. bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét Az első fokú bíróság kifejtette, hogy amennyiben a bevallás benyújtásának esedékességéig a számla szerinti összeg adóval növelt értéke nem kerül megfizetésre, úgy az általános forgalmi adó összege nem helyezhető levonásba. A jogügyletet vizsgálva az első fokú bíróság megállapította, hogy a felperes az áfa-levonásra azért nem volt jogosult, mert a bevallás benyújtásának esedékességéig nem került kiegyenlítésre teljes mértékben a vitatott számla, adóval növelt ellenértéke. A kamatkövetelés ugyanis nem képezte a vételi jog folytán beszámítással érvényesített ellenérték összegét. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és keresetének történő helyt adást azzal, hogy az tévesen értelmezte az Áfa tv. 48. §
(7)bekezdését. A felperes beszámítással az ingatlanok teljes vételárát teljesítette, a jogerős ítélet összemosta a felperes és az Rt., illetve a felperes és a Kft. közötti jogügyletet. A kamatkövetelést a Ptk. 296. §
(1)bekezdés alapján lehetett és kellett beszámítani. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem alapos. Az első fokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, de a gazdasági eseményeket nem megfelelően értékelte. Tévesen jutott arra a megállapításra, hogy a felperes vételi joga érvényesítésekor a két ingatlan adásvételére kiállított számla vételárát nem teljesítette teljes egészében, így az Áfa tv. 48. §
(7)bekezdésére figyelemmel nem volt jogszerű áfa-visszaigénylése. A Legfelsőbb Bíróság az Áfa tv. 48. §
(7)bekezdésével kapcsolatban rámutat arra, hogy ennek alapján az adó összegét nemcsak fizetéssel lehet teljesíteni, hanem követelés mérséklése útján is, a perbeli esetben ez történt. Az első fokú bíróság a felperes és az Rt. közötti kölcsönszerződést és az ehhez kapcsolódó, de attól önállósult (a felperes és a Kft. közötti) jogviszonyt együtt értékelte, noha annak elkülönítése kihatással van az Áfa tv. 48. §
(7)bekezdés megfelelő értelmezésére. A közigazgatási iratok alapján megállapítható volt, hogy a felperes és az Rt. közötti kölcsönügylet alapján az Rt., mint kölcsönbe vevő a határidő leteltéig nem teljesítette fizetési kötelezettségét. Ezzel megnyílt a felperes számára a kölcsön összegének visszakövetelése. Mivel a Kft. készfizető kezességet vállalt, a felperes jogosult volt tőle követelni a kölcsön összegét. A Kft. vételi jogot alapított a felperes részére két soproni ingatlan vonatkozásában, összesen 120 millió Ft + 30 millió Ft áfa meghatározásával. A felperes a készfizető kezestől nem pénzösszeg megfizetését követelte, hanem vételi jogával élt. Ebben a jogügyletben egyrészt a Kft-nek lett volna fizetési kötelezettsége, mint készfizető kezesnek, másrészt a felperesnek, mint vevőnek a vételár megfizetésére. A Ptk. 296. §
(1)bekezdése alapján a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A felperes is ezt alkalmazta, vagyis az ingatlanok vételárának megfizetését beszámítással kívánta teljesíteni. A Kft., mint készfizető kezes tartozása a 150 millió Ft tőke és ennek kamataiból tevődött össze. A Ptk.
- § alapján, ha a kötelezett kamattal és költséggel is tartozik, és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költség, azután a kamatra és végül a főtartozásra kell elszámolni. A kötelezett eltérő rendelkezése hatálytalan. A felperes ezen kogens Ptk. jogszabály alapján állapította meg, hogy a vételár beszámításánál milyen módon csökkent az Rt. kölcsöntartozása, így a készfizető kezes kölcsöntartozása is. Tévesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy a felperes a vételár beszámítását csak a kölcsöntartozás tőkeösszegére számíthatta volna be, hiszen ez ellentétes a Ptk.
- § kogens rendelkezésével. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes a vételi jog gyakorlásakor az ingatlanok vételárát beszámítással teljes egészében teljesítette, figyelemmel a Ptk.
- §-ára és a
- §
(1)bekezdésére. A felperesnek a vételárral kapcsolatban nem maradt fizetési kötelezettsége. A vétel kiegyenlítésétől elkülönülő kérdés, hogy az Rt-nek, illetve a Kft-nek miként alakult a felperessel szemben fennálló, a kölcsönügyletből származó fizetési kötelezettsége. Nem a felperesnek áll fenn további fizetési kötelezettsége a két gazdálkodó szervezettel szemben, hanem a két gazdálkodó szervezetnek maradt fenn fizetési kötelezettsége a felperes felé. A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes - a Ptk. 293. §, 296. §
(1)bekezdés figyelembevételével a perben vitatott számlán szereplő vételárat beszámítással teljesítette, így jogszerűen élt áfa-visszaigénylési jogával. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát a Pp. 339. §
(1)bekezdésére figyelemmel - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Ennek alapján a felperest bevallása alapján megilleti az áfa-visszaigénylési jogosultság. A pervesztes alperest a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes első fokú és felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- november
- Dr. Madarász Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Hajnal Péter sk. előadó bíró, Dr. Danziger Éva sk. bíró