← Magyarország

Gf.30174/2013/2 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.IV.30.174/2013/2.szám A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Sándor Csaba ügyvéd által képviselt (felperes neve "f.a.", címe) alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Faludi Csaba ügyvéd által képviselt (I.rendű alperes neve, címe) alatti székhelyű I. rendű, a (II.rendű alperes neve, címe) alatti székhelyű II. rendű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Szegedi Törvényszék

  1. február
  2. napján kelt 7.G.40.231/2010/
  3. számú ítéletével szemben a felperes
  4. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi a II. rendű alperest, 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 12.965.000,-(Tizenkettőmillió-kilencszázhatvanötezer) Ftot. A felperest terhelő elsőfokú eljárási költség összegét 1.800.000,-(Egymillió-nyolcszázezer) Ft-ra leszállítja. A felperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 855.000,(Nyolcszázötvenötezer) Ft-ra leszállítja, a további 45.000,-(Negyvenötezer) Ft le nem rótt elsőfokú eljárási illeték az állam terhén marad. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 200.000,(Kettőszázezer) Ft, a II. rendű alperesnek 600.000,-(Hatszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 2.375.000,- (Kettőmillióháromszázhetvenötezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket, míg 125.000,(Egyszázhuszonötezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A felperes építőanyag kereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság, amely -2- értékesítési tevékenységét székhelyén és a (település neve, utca, házszám) alatti telephelyén folytatta. A II. rendű alperes a (település neve) Megyei Jogú Város közgyűlésének határozata alapján
  5. július 8-án vállalkozási szerződést kötött az A... Konzorciummal a település neve, Y...-es villamospálya és felsővezetéke, valamint a kapcsolódó egyéb létesítmények építési munkálatainak generálkivitelezésére és kiegészítő tervezésére. A felek a kivitelezést három szakaszra bontották, rögzítették, hogy ezek közül a (végállomás elnevezése) végállomás és az (villamosmegálló elnevezése) közötti szakasz esetében a vágányzár
  6. augusztus
  7. napjától december
  8. napjáig tart. Utóbb a teljesítési határidőt e szakasz tekintetében
  9. május
  10. napjára módosították. (Település neve)-en a (sgt. neve) sgt-on
  11. augusztusától
  12. nyaráig volt forgalomelterelés, ebben az időszakban félpályás útlezárás volt. A felperes (település neve, utca, házszám) alatti telephelye, az S...-telephelye, valamint a (vasútállomás megnevezése) vasútállomás között helyezkedik el. A villamosvonal felújításában az S...telephelyre vezető közút és villamossín is érintett volt, amely közvetlenül a felperesi telephely bejárati ajtaja mellett található, azaz mindkét telephely bejárata azonos úttestről közelíthető meg. A felújítási munkálatok során az érintett szakaszon a kétirányú forgalmat megszüntették és egy körforgalmú rendszert alakítottak ki a (sgt. neve) sgt.-(krt. neve) krt. csomópontjának tehermentesítésére. A csomópontban a felújítási munkálatok megkezdése előtt a továbbhaladási irányok korlátozva nem voltak, azonban a változtatás úgy történt, hogy ott csak az (híd neve) hídról érkező és a (krt. neve) körútra balra nagy ívben kanyarodó forgalmat engedték, illetve ennek ellenkező irányát. Az egyéb forgalmat a körforgalomba vezették, melyben a (utca neve)., (utca 2.neve), (utca 3.neve), (utca
  13. neve) volt érintett a leírt sorrendben és haladási irányban. Az előbbiekben írt utcák azonban a tehermentesítés ellenére nem voltak alkalmasak a teherforgalom átvezetésére, így azokat a város más útjait érintően terelték el. A felperes telephelye esetében további nehezítő tényező volt, a (vasútállomás megnevezése) pályaudvar előtti közúton a (utca neve) (utca 5.neve)-ig tartó szakasza mellett futott az Y...-es számú villamosvonal, amelynek pályája a felújításban érintett volt akként, hogy a villamosvonal a (vasútállomás megnevezése) pályaudvar előtt az út bal oldalán, míg a (utca neve)-ban az út jobb oldalán futott és a váltás, illetve keresztezés a felperes telephelyi bejárati ajtaja előtt volt. A telephely közvetlen megközelíthetősége egyéb utcák normál, csak egyirányúsított forgalmával szemben nehezített volt, mert ezt a részt felvonulási területként is használták, azaz ahol a forgalom levezetése történt, még munkagépek is közlekedtek. A felperes üzletéhez a bejutás az érintett szakasz felvonulási területként történő használata miatt korlátozottan, szakaszosan volt biztosított, a körforgalom e szakaszán torlódások kialakultak, amelyek nehézséget, időveszteséget eredményeztek. Önmagában a terelő útvonal használata tényleges időveszteséget nem jelentett volna, mert a keresztező utakat a terelő útnak mindenütt alárendelték, azonban a felperesi telephely előtt zajló munkálatok forgalomkorlátozása eltérő a terelő útvonal egyéb szakaszán kialakult forgalmi rendtől. A (krt. neve) krt. és a (sgt. neve) sgt. kereszteződésének átalakításához szükséges lezárásokból eredő forgalomkorlátozás miatt megfelelő terelő útvonal, körforgalmú elterelés lett kialakítva, amely annyiban érintette a felperesi ingatlan bejáratát, hogy ott a villamospálya rekonstrukciós munkálatok is zajlottak, így az -3- Gf.IV.30.174/2013/
  14. szám szükségszerű rövidebb-hosszabb ideig korlátozást valószínűsített a körforgalmi rendben közlekedők részére. A felújítási munkálatok hosszabb-rövidebb idejű korlátozást valósítottak meg. A felperes
  15. novemberében a (utca neve)-i telephelyet, mint üzletet bezárta, azt raktárként üzemeltette, értékesítési tevékenységet a székhelyén folytatott, és amennyiben a megrendelt áruk a (utca neve)-i telephelyen voltak, úgy onnan történt azok kiadása. A (utca neve) utcai telephely árbevétele 2006-ban 828.297.000,- Ft, 2007-ben 685.958.000,- Ft, míg 2008-ban 607.043.000,- Ft volt. Az építési munkák megkezdése előtti forgalomcsökkenés mértéke
  16. évről
  17. évre 17 %,
  18. évről
  19. évre 11,5 % volt. Az építési munkálatoktól függetlenül jelentkező, ilyen irányú bevételcsökkenés
  20. évben a piaci, gazdasági viszonyok, a gazdasági válság hatására az előző évihez képest 14,25 % csökkenést jelent. Így
  21. augusztus 26-tól
  22. december 31-i időszakra vonatkozóan, figyelembe véve az előző évi (
  23. évi) értékesítési árbevételt, a piaci viszonyok, gazdasági válság miatti bevételcsökkenés mértéke 14.370.000,- Ft-ra tehető. A tényleges (
  24. évhez viszonyított) árbevétel-csökkenésből (89.147.000,- Ft) az építési munkák megkezdése miatt várható árbevétel-csökkenés 74.777.000,- Ft, ehhez kapcsolódóan a tényleges elmaradt haszon 10.850.142,- Ft-ot tesz ki.
  25. január 1-től
  26. május 31-i időszak vonatkozásában a piaci viszonyok, gazdasági válság hatása miatt a bevétel-csökkenés mértéke 23.301.000,- Ft-ra tehető, így az építési munkálatok miatti bevételkiesés 120.137.000,- Ft, melyhez kapcsolódóan az elmaradt haszon 17.432.000,- Ft. A felperes szállítókkal szemben fennálló tartozása
  27. augusztus 26-án 127.966.454,Ft, míg
  28. május
  29. napján 120.764.561,- Ft volt. Hitel- és egyéb kötelezettségeinek összege ugyanezen időpontra vetítetten 328.883.962,- Ft és 322.051.477,- Ft volt.
  30. évben a felperes 41.146.065,- Ft értékben csökkentette készletértékét selejtezés címén, melyből 9.815.854,- Ft káresemények, míg 31.330.211,- Ft elévülés miatt került leírásra. Analitikus készletnyilvántartás hiányában nem állapítható meg, mikor kerültek a selejtezett áruk a (utca neve)-i telephelyre, illetve az sem, hogy valóban a (utca neve)-i telephelyen tárolt készletek kerültek leselejtezésre. Minden évben az őszi hónapoktól kezdve - az építési munkálatok szezonalitása miatt - csökkent a felperes (utca neve) utcai telephelyének árbevétele. A felperes pénzügyi helyzete már az építési munkálatok megkezdését megelőzően is rossz volt,
  31. elejétől megkezdődött egy tartós, a fizetésképtelenség felé vezető folyamat, amely
  32. év végére bekövetkezett. Az építési munkálatok és az abból eredő forgalomkiesés nem okozója, csak felgyorsítója volt a folyamatoknak. A felperes árbevétele 2006-tól folyamatosan csökkent, a
  33. évi árbevétele 21 %-kal volt kevesebb, mint a
  34. évi árbevétel, ugyanakkor működési költsége nem csökkent. A felperes pénzügyi helyzete csekély nyereséget produkáló „fedezeti ponton" történő működést mutatott, amíg a készletek és a vevőkkel kapcsolatos -4selejtezés és értékvesztés elszámolásának mellőzése biztosított. A felperes likviditása
  35. évtől kezdődően folyamatosan romlott,
  36. évtől komoly fizetési nehézségei, míg
  37. év elejétől teljes likviditási gondjai voltak, a szállítók már csak készpénzes fizetés mellett biztosították az áruszállítást. A II. rendű alperes 8546-29/
  38. (II.5.) PB határozata alapján a fejlesztési projektjének megvalósítása során érintett területeken tevékenykedő vállalkozások árbevétel kiesésének kompenzálására
  39. március
  40. napján támogatási szerződést kötött a felperessel, melynek értelmében a
  41. szeptember
  42. napjától
  43. december
  44. napjáig terjedő időszakra 6.000.000,- Ft egyszeri, vissza nem térítendő támogatást biztosított a „Vállalkozói foglalkoztatás bővítése" keret előirányzat terhére. A felperes kijelentette, a pályázattal érintett területen a II. rendű alperes beruházásaival kapcsolatosan keletkező kártérítési igényét nem érvényesíti. A II. rendű alperes közgyűlésének pénzügyi bizottsága a 8546-172/
  45. (V.14.) PB határozatával a felpereseknek 5.049.900,- Ft támogatási összeget ítélt meg a
  46. január
  47. és március
  48. közötti időszakra, azonban a felperes a szerződést nem írta alá, így a támogatási döntés visszavonásra került. A felperes ellen egy beszállítója
  49. június
  50. napján nyújtott be felszámolás elrendelése iránti kérelmet arra hivatkozva, hogy a felperes, mint adós
  51. augusztus 18-i esedékességtől kezdődően nem egyenlítette ki számláit, azaz vételártartozását. A Csongrád Megyei Bíróság 2.Fpk.06-10-
  52. számú ügyben megállapította a felperes fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolási eljárás lefolytatását. A felszámolás kezdő időpontja
  53. szeptember
  54. napja. A felperes felemelt keresetében kérte a bíróságot, kötelezze az alpereseket egyetemlegesen 262.994.819,- Ft kártérítés megfizetésére, Keresetét azzal indokolta, hogy az alperesek megrendelésére végzett villamosvonal felújítása ellehetetlenítette kereskedelmi tevékenységét a (utca neve) utcai telephelyen. Kárszámítása a következő volt: a (utca neve) utcai telephelyen a korábbi évek forgalmi adatait alapul véve
  55. augusztus 26-tól december
  56. közötti időszakban a vesztesége (árbevétel-csökkenés, kiesés) 123.951.000,- Ft, míg
  57. január
  58. és május
  59. közötti időszakban 12.965.000,- Ft volt. Miután árbevétele csökkent, ezért működési költségeinek fedezésére magánszemélyektől ezen időszakban összesen 40.000.000,- Ft hitelt vett fel, beszállítóit időben nem tudta kifizetni, ezért 11.315.819,- Ft összegű kamattartozása keletkezett, a készleteket a szavatossági idő lejárta miatt selejtezni kellett, az ebből eredő kára 41.146.000,- Ft. Emellett ügyviteli többletköltsége merült fel, melynek összege 3.145.000,Ft, és vagyonában beálló értékcsökkenésként (saját tőkevesztésből származó kárigényként) 71.618.000,- Ft-ot érvényesített. Az alperesek felelősségét a Ptk.
  60. § és
  61. §-ára alapította. Az I. és II. rendű alperesek kérték a kereset elutasítását. Az I. rendű alperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a villamosvonal felújítására vonatkozó vállalkozási szerződésnek nem megrendelője, csak szakigazgatási feladatokat látott el, ezért a kereset vele szemben alaptalan. A II. rendű alperes ellenkérelmében kifejtette, a villamospálya szakasz felújítása alatti -5- Gf.IV.30.174/2013/
  62. szám időszakban a felperes (utca neve) utcai telephelye előtti útszakaszon a forgalom folyamatos, a telephely megközelítése mindvégig biztosított volt.
  63. április
  64. napjától állt vissza az eredeti forgalmi rend, miután a (sgt. neve) sgt. és a (krt. neve) krt. kereszteződésében megnyílt a körforgalom. A beruházást közérdekből végezte, az az előírások betartásával történt és a zavarás szükséges és elkerülhetetlen mértékét nem lépte túl, ezért kárfelelőssége nem áll fenn. A felperes árbevétel-csökkenése nem hozható okozati összefüggésbe az építési tevékenységgel. A könyvszakértő véleménye szerint a likviditási problémák már jóval azt megelőzően keletkeztek, a folyamatok elkezdődtek és az építőipar általánosan romló gazdasági helyzete eredményezte egyrészt a bevétel kiesését, másrészt a fizetésképtelenné válását. Utalt arra is, a vonatkozó időszakra támogatásban részesítette a felperest 2009-ben, illetve
  65. évre is biztosított a felperes részére támogatást, azonban azt nem vette igénybe. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, fizessen meg 15 nap alatt az I-II. rendű alpereseknek, mint együttes jogosultaknak 1.905.000,- Ft perköltséget, valamint az államnak - külön felhívásra - 900.000,- Ft le nem rótt eljárási illetéket. Az ítélet indokolása szerint a felperes igényérvényesítésének jogalapja tekintetében a Ptk. szomszédjogi szabályai irányadóak. Megállapította, hogy a közérdekből végzett II. rendű alperesi tevékenység járhat olyan hátrányokkal, amelyek a közcélú villamospálya szomszédságában lévő ingatlanok tekintetében mutatkoznak. A közérdekből végzett tevékenység - a villamospálya felújítása - nem jelenti azt, hogy ha a környező ingatlanok tulajdonosát hátrány éri, annak ellentételezését ne kérhesse. A Ptk.
  66. §-a a szomszédjog általános szabályát fogalmazza meg, melynek értelmében a szomszédot a szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint kártérítés illeti meg, ha a szomszéd ingatlanon történő építkezéssel a szükséges mértéket meghaladóan zavarják, illetve jogai gyakorlását veszélyeztetik. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a Ptk.
  67. §

(1)bekezdése jelen esetben nem kerülhet alkalmazásra, mert a felperes ingatlanán a II. rendű alperes nem építkezett, annak időleges használatára használati joga megszerzésére sem került sor. A Ptk.
  1. §-ában foglaltak alapján közérdekű építmények létesítéséből származó hátrányokat a szomszédok tűrni kötelesek, hiszen a tulajdonjog társadalmi rendeltetésének megfelelő gyakorlásával közérdekből végzett és bizonyos fokú zavarással együtt járó tevékenységek önmagukban nem eredményeznek kártérítési felelősséget, kártérítésre csak a szükségtelen zavarás teremt alapot. A zavarás mértékének elbírálása körében a felperesnek az ingatlan zavartalan, a még meglévő környezeti adottságok védelmét is biztosító használathoz fűződő érdekét és a villamospálya felújítása tekintetében fennálló közérdeket kell egybevetni. A kártérítési igény abból származhat, ha az érdekek összeméréséből adódóan a zavarás szükségtelensége megállapítható (BDT 2009/
  2. számú döntés). Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a perben tanúként meghallgatott (tanú személyneve) és (tanú
  3. személyneve), mint a felperes tagjainak vallomását, -6(tanú
  4. személyneve) és (tanú
  5. személyneve) tanúk vallomását figyelmen kívül hagyta, utóbbiak korábban szerződéses kapcsolatban álltak a felperessel, ezért tőlük nem volt elvárható elfogulatlan tanúvallomás, igaz ez (tanú
  6. személyneve) és (tanú
  7. személyneve) tanúvallomására is, akik az érintett terület közelében vállalkozóként folytattak értékesítési tevékenységet, ezért érintettségük miatt vallomásaik nem szolgálhattak a tényállás megállapításának alapjául. A perben meghallgatott további tanúk vallomásai alapján megállapította, hogy a felperesi telephely megközelítése teher- és személygépjárművel a felújítási időszakban részben korlátozottan, azonban megoldható volt. A tanúvallomások, valamint (közlekedési szakértő személyneve) közlekedési szakértő és egyéb peradatok egybevetése alapján megállapította, hogy a közérdekből végzett villamospálya felújítás, építés az azzal együtt járó szükséges mértékben zavarta a felperesi telephely használatát, a zavarás szükségtelensége nem volt megállapítható, ezért a II. rendű alperest kártérítési felelősség nem terheli. Nyomatékosan utalt arra, hogy a támogatási szerződésben a felperes lemondott a támogatási összeget meghaladó kártérítési igényéről, annak érvényesítéséről. A lemondás kifejezett, egyértelmű volt, az egyoldalú nyilatkozatra a szerződésre vonatkozó szabályokat megfelelően kell alkalmazni, mivel a szerződés megkötésekor a felperes tudott, illetve tudnia kellett az esetleges károkról. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, ha a zavarás szükségtelen lett volna és ezt a II. rendű alperes a támogatási szerződés megkötésével elismerte volna, a felperes kártérítési igénye akkor is alaptalan lenne, mert a Ptk.
  8. §
(1)bekezdése alapján a károsultnak minden kétséget kizáróan bizonyítania kell a károkozó felróható magatartásának meglétét, a kár bekövetkeztét, valamint a kettő közötti okozati összefüggést. Az okozatosság általánosságban sem csupán a tények puszta egymásutániságát, hanem minden esetben a tények olyan zárt láncú egymásutániságát, egymásból következőségét jelenti, amikor az egyik elem hiányában az azt követő további tények bizonyosan nem következnek be. Ehhez képest a jogi okozatosság - a tényállás függvényében - az adekvát és jogilag releváns kauzális kapcsolat meglétét és annak bizonyítását jelenti. Az árbevételcsökkenés a kauzális láncban fennálló hiányt semmiképpen nem pótolhatja, pusztán a károsodás bekövetkeztéből az oki összefüggés nem következik. A könyvszakértői vélemény adataiból megállapítható, hogy a felperes árbevétel-csökkenése 2006-tól folyamatos volt, a szakértő több okot is felsorolt, ami erre vezethetett. Kifejtette azt is, nem csak a villamospálya építése miatt következhetett be árbevétel kiesés, az több ok együttes következménye. A szakértő utalt arra is, nagyobb biztonsággal az adekvát, releváns ok akkor állapítható meg, ha a felperes könyvelési adataiból (analitikák, selejtezési jegyzőkönyv, stb.) meghatározhatóak az egyes telepekhez tartozó tendenciák. Ilyen adatok azonban nem álltak rendelkezésre. A szakértő véleménye szerint nyereséget a felperes csak azáltal tudott kimutatni, hogy selejtezést, értékvesztést a korábbi években nem számolt el, így is 2008-tól kezdődően fedezeti ponton működött. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes minden kétséget kizáróan nem tudta bizonyítani az adekvát és jogilag releváns kauzális kapcsolatot, a ténylegesen bekövetkezett forgalomcsökkenés és a II. rendű alperes megrendelése alapján végzett villamospálya felújítási munkálatok között. Az I. rendű alperes tekintetében megállapította, hogy nem volt megrendelője a villamospálya felújításának, ezért közte és a felperes között semmilyen jogviszony -7Gf.IV.30.174/2013/
  1. szám nem realizálódott, a felperesnek az I. rendű alperessel szemben nincs kereshetőségi joga jelen tényállás alapján. A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének kereset szerinti megváltoztatását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves tényállást állapított meg, a bizonyítékok alapján azt kellett volna megállapítani, hogy telephelye teherautóval - folyamatos kiszolgálásra alkalmasan - teljesen megközelíthetetlenné vált. A (utca neve) utcai telephely működése teljességgel ellehetetlenült az Y...-es villamosvonal felújítási munkálataival összefüggésben. A környező utcákba terelt forgalommal kapcsolatosan nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy oda teherautóval behajtani tilos volt, másrészt fizikálisan is alkalmatlanok voltak ezek a terelő utak a nagyobb teherautóval való közlekedésre, pl. a teherautók be sem tudtak fordulni a kis utcákba, másrészt, a buszparkolón keresztül el sem fértek az átközlekedésben. A felperes vitatta a könyvszakértői véleményt is. Állította, forgalomcsökkenése és bevétel elmaradása messze túlmutat azokon a számokon, amik az ítéletben szerepelnek és az nem köthető a válság okozta visszaeséshez. A felperes állította, amennyiben bevétele és forgalma - az elterelés okán - nem esik drasztikusan vissza, úgy képes lett volna mind működését, mind hiteleit, mind szállítói kötelezettségeit teljesíteni. A magyar gazdaságban általános és jellemző a rulírozó hitelből való halasztott fizetésből való finanszírozás, mely állandó és stabil forgalmazást, illetve bevételt feltételez. Ha mindez tartósan megszűnik, úgy valóban előáll a fizetésképtelenség. A felperest mulasztás e körben nem terheli. Nem helytálló az az ítéleti megállapítás, hogy a felperes működési költségeit nem csökkentette. A felperes a végletekig elment a költségcsökkentésben, az alkalmazottakat és a megbízottakat elbocsátotta, fizetéseket nem folyósított, a veszteséges telephelyet bezárta és működését korlátozta, reklámokra nem költött. Ennél több tőle nem volt elvárható. Nem állapítható meg, hogy a felperes fizetésképtelensége már korábban bekövetkezett volna, e körben a szakértői vélemény vonatkozásában is indítványai voltak a felperesnek, melyek megfelelő indok nélkül nem kerültek elbírálásra. Az egész kivitelezés közel egy évet csúszott, ebből az alperes köztudottan kötbérigényt is érvényesített a kivitelezővel szemben. Nem lehet kérdéses, hogy jóval hosszabb időn keresztül, tehát szükségtelenül zavarásra került a felperes, túl a fizikális ellehetetlenülésen is. Mindebből adódóan megilleti őt a kártérítés. A fellebbezés részben alapos. A felperes keresetében a Ptk.
  2. §
(1)bekezdésére hivatkozással amiatt érvényesített kártérítési igényt az alperesekkel szemben, mert a kivitelezés miatt telephelyének megközelítése elnehezedett, ellehetetlenült és a kivitelezés indokolatlanul elhúzódott, ezzel okozati összefüggésben keletkezett kárai megtérítését követelte. Önmagában a II. rendű alperes eljárásából, a más vállalkozásoknak fizetett -8kártalanítás tényéből jelen perben a Ptk. 108. §-ának alkalmazása következhetne, mivel az 1990. évi LXV. törvény 8. §-ának
(1)bekezdése szerint a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen - többek között - a településfejlesztés és helyi tömegközlekedés biztosítása, az ezzel kapcsolatos feladatok ellátásáról való gondoskodás, amely a település nagyságától, lakosságszámától és egyéb feltételektől függően eltérő is lehet (8. §
(3)bekezdés). Így a villamospálya felújítása a helyi önkormányzat II. rendű alperes szakfeladatának ellátási köréhez tartozik. Helytállóan foglalt állást azonban az elsőfokú bíróság, amikor a felperes igényérvényesítésének jogalapja tekintetében a Ptk. szomszédjogi szabályait alkalmazta, a kialakult bírói gyakorlat szerint ugyanis a felek jogviszonyában ezt kell irányadónak tekinteni, figyelemmel arra, hogy a felperes ingatlanát ténylegesen a II. rendű alperes nem használta, használatát nem korlátozta. A Ptk.
  1. §-a szerint a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Amennyiben a dologi jogi jellegű szomszédjogi előírások megsértésével összefüggésben kár keletkezik, a károkozás relatív szerkezetű kárkötelmi viszonyt keletkeztet a károkozó és a károsult között, vagyis a Ptk.
  2. §-ában foglalt tilalom megsértése esetén kötelmi - kártérítési - jogviszony keletkezik, amelynek alanya kötelmi kötelezettként a károkozó. A Ptk.
  3. §-a önmagában nem kárfelelősségi szabály, a szomszédjogi sérelemre alapított szükségtelen zavarástól való tartózkodás megsértésével keletkezett kárt a szerződésen kívül okozott károkra vonatkozó szabályok szerint a Ptk.
  4. §
(1)bekezdése alapján kell elbírálni. A szomszédjogi sérelem miatti kártérítési igény a szükségtelen zavarásban megnyilvánuló jogellenes magatartás tényleges tanúsítójával, a károkozóval szemben érvényesíthető (EBH 2006/1/
  1. számú elvi határozat, Legfelsőbb Bíróság (Kúria) Pf.V.20.131/2001., Pf.V.20.525/
  2. számú határozatok, Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.299/
  3. számú határozat). Az I. rendű alperessel szembeni igényérvényesítés tehát megalapozatlan, hiszen károkozó magatartást nem fejtett ki, még csak megrendelője sem volt a villamospálya felújításnak, ezért helyesen utasította el az elsőfokú bíróság a vele szemben előterjesztett keresetet. A felperes és közte kárfelelősségi jogviszony nem keletkezett, az I. rendű alperes a kár bekövetkeztében nem hatott közre. A II. rendű alperesi önkormányzat volt a beruházás megvalósítója, így amennyiben a vele szerződéses jogviszonyban álló vállalkozók a kivitelezési határidőt a szükséges mértéken felül túllépik, az ezzel okozott kárért helytállni tartozik. A Ptk.
  4. §-ának alkalmazásakor a tulajdonos és mások érdekeinek összemérésére és egyeztetésére van szükség, amelynek során a szükségképpen ellentétes érdekek kiegyenlítése mentén húzható meg a tulajdonos használati jogának korlátja. Ennek meghatározása az összes körülmény vizsgálata alapján történhet, és elsősorban a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. Kétségtelen, hogy bizonyos mértékű józan emberi előrelátás mellett számítható zavarást a szomszéd részéről mindenkinek el kell viselnie. A tűrési küszöb esetenként eltérő lehet a zavarás jellegétől, a környezet sajátosságaitól, az ingatlan funkciójától és a technikai -9Gf.IV.30.174/2013/
  5. szám fejlődés adott állásától függően. A „szükséges" - vagyis az ésszerű tűrési határon belüli -, illetőleg a „szükségtelen" - azaz tűrési határon kívüli - zavarás tényét az érintettek jogos érdekeinek összemérése eredményeként lehet megítélni. A szemben álló érdekek mérlegelése nyomán kialakított érdekegyensúly („fair balance") az a támpont, amelyhez képest a zavarás szükségessége vagy szükségtelensége megállapítható és amelynek segítségével meghatározható, hogy mi a zavarásnak azon mértéke, amelyet a sérelmet szenvedett még tűrni tartozik (Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv Tervezetéhez, CompLex Kiadó Kft. Bp.
  7. oldal, Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.493/2011/
  8. számú határozat). A város és infrastruktúra fejlesztése szükségképpen együtt jár bizonyos mértékű zavarás, minden erre irányuló tevékenység, beruházás óhatatlanul érdeksérelmet okoz. Ebben a speciális helyzetben is az ellentétes érdekek összevetése alapján dönthető el az, hogy a zavarás szükségtelen volt-e, s hogy az azzal okozott sérelem alapot ad-e kárigény érvényesítésére. A szükségtelen zavarás lehet magával az építkezéssel együtt járó, az építési tevékenység időtartama alatt fennálló zavaró hatás, ami átmeneti jellegű és a szomszédos ingatlan használatát befolyásolja, korlátozza. Általában a szakszerű építkezéssel együtt járó átmeneti kisebb kényelmetlenségek nem minősülnek szükségtelen zavarásnak, ezért kártérítési felelősséget nem alapoznak meg. Ilyen a közérdekből végzett út- és villamospálya kialakítás, illetve ezek fejlesztése, karbantartása, korszerűsítése, ha az az előírások betartásával és a zavarás szükséges és elkerülhetetlen mértékét nem túllépve történik, különös tekintettel arra, hogy e tevékenységek a városi környezetben élő lakosság és - kiemelten - a szomszédok életminőségét javítják, komfortérzetét növelik, közlekedésüket könnyítik, ezáltal érdekeiket szolgálják (hasonlóan: EBH 2001/1/
  9. számú elvi határozat). A perbeli esetben is mindazon alapvető elvek alapján kellett a felek érdekeit összemérni, melynek során nem volt figyelmen kívül hagyható a felperes üzleti érdeke. A Ptk.
  10. §
(1)bekezdése szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. A károkozásért való felelősség objektív előfeltétele a jogellenes károkozás. Az alperesi jogellenes magatartás, vagyis a szükségtelen zavarás tényének bizonyítása a károsult felperest terhelte. A peradatok alapján tényként állapítható meg, hogy a II. rendű alperes beruházásában megvalósuló villamospálya építési munkák végzése során jelentős mértékben korlátozták a felperes működését. A munkák jellege, volumene ismeretében ugyanakkor a tanúvallomások alapján is bizonyított tény, hogy a II. rendű alperes az elhúzódó kivitelezéssel zavarta a felperest, mely zavarás szükségképpen forgalomcsökkenéssel, árbevétel kieséssel járt. Maga a II. rendű alperes is elismerte, hogy a kivitelezés szükségtelenül elhúzódott, ez az oka annak, hogy a beruházást végző céggel szemben késedelmi kötbérigényt érvényesített. Megállapítható, hogy a perbeli szakaszt érintően három szerződésmódosítás történt, ennek eredményeként az eredeti
  1. december 3-i teljesítési határidő helyett -10hónapokkal később történt meg a kivitelezés befejezése. Másfelől a szükségtelen zavarás elismerését jelenti az is a II. rendű alperes részéről, hogy kártalanítási összegeket fizetett peren kívüli egyezség keretében - az érintett útszakasz mellett működő vállalkozásoknak, ennek érdekében pályázniuk kellett, és a további kárigényükről le kellett mondani. A fentiek alapján - az ítélőtábla álláspontja szerint - a szükségtelen zavarás, a jogellenes magatartás ténye igazolt. A felperes
  2. március
  3. napján kelt támogatási szerződésben árbevétel-kiesésének kompenzálására
  4. szeptember 1-től
  5. december 31-ig terjedő időszakra 6.000.000,- Ft vissza nem térítendő támogatás elfogadása mellett a II. rendű alperessel szembeni kártérítési igény érvényesítéséről lemondott. Mivel a
  6. évre vonatkozóan
  7. februárjában történt a jogról való lemondás, így a felperes 2009-es évre vonatkozóan a villamospálya felújításából származó kárát kellő gondosság mellett ismertette, ezért a további kárigényéről való lemondása kiterjed valamennyi 2009-ben bekövetkezett kárára. A nyilatkozata azonban kiterjedően nem értékelhető, ezért a 2010ben esedékessé váló kárigényére nem vonatkozhat. A felperes a
  8. március
  9. napján kelt támogatási szerződés 4.
  10. pontját a peres eljárás során megtámadta, de kifogása nem alapos. Pusztán azért, mert a támogatási szerződés megkötésének lehetőségéről tájékoztató pályázati kiírásban a további kártérítésről való lemondás - mint vállalandó kötelezettség - nem szerepel, nem jelent téves tájékoztatást a II. rendű alperes részéről, mert a felperes a szerződés aláírását megtagadhatta volna, ahogy azt utóbb a
  11. évre vonatkozóan meg is tette. Így a felperes kártérítési igényt a szükségtelen zavarás miatt kizárólag a 2010-es évre vonatkozóan érvényesíthet. Ezért a 2009-ben keletkezett - a 2009-es mérlegben már szereplő 71.618.000,- Ft saját tőkevesztésből származó, továbbá 123.951.000,- Ft elmaradt haszonból származó kárigény jogalapja nem áll fenn. A perben kirendelt szakértő szakértői véleményében rögzítette, hogy a felperesi társaság
  12. évben összesen 41.146.065,- Ft értékben csökkentette készletértékét selejtezés címén, 9.815.854,- Ft értékben káresemények miatt és 31.330.211,- Ft értékben elévülés miatt. Rögzítette továbbá, hogy a készlet analitikus nyilvántartás hiányában nem állapítható meg, hogy mikor kerültek a leselejtezett áruk a (utca neve) utcai telephelyre, illetve valóban a (utca neve) utcai telephelyen tárolt készletek kerültek-e leselejtezésre. Az ítélőtábla mindebből megállapította, hogy a készletek leselejtezése is 2009-ben történt, mely időszakra a felperes kárigényt nem érvényesíthet, lemondó nyilatkozata alapján. A Ptk.
  13. §
(1)bekezdése szerint a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, amennyiben az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és azt a vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges (Ptk. 355. §
(4)bekezdés). Ahhoz, hogy a felperest
  1. évben ért kár tekintetében a szükséges reparáció meghatározható legyen, könyvszakértői bizonyítással kellett tisztázni a kár mértékét, összegét. Ez a bizonyítás az elsőfokú eljárás során megtörtént. Az elsőfokú bíróság könyvszakértői bizonyítást folytatott annak érdekében, hogy pontosan megállapítható -11Gf.IV.30.174/2013/
  2. szám legyen a felperesi árbevétel-csökkenés, és hogy a különböző okok azt milyen arányban eredményezték a perbeli villamospálya építési munkák miatti zavaró hatás mellett. A szakértő véleményében - melyet személyes meghallgatásakor is fenntartott - a
  3. január 1-től május 31-ig tartó időszakra eső árbevétel csökkenés mértékét úgy határozta meg, hogy a piaci viszonyok és gazdasági válság miatti árbevétel csökkenés 23.301.000,Ft, míg az építési munkálatokkal összefüggésben keletkező árbevétel - csökkenést 120.137.000,- Ft. Ez utóbbi tekintetében a korábbi árrések figyelembevételével a villamospálya építésével összefüggő elmaradt haszon összegét 17.432.000,- Ft-ban állapította meg. A szakvéleményből megállapítható, hogy a szakértő a kivitelezéssel kapcsolatban keletkező árbevétel-kiesésből származó elmaradt hasznot bár becslés módszerével, azonban meghatározta, elkülönítette a piaci forgalmi viszonyok és a gazdasági válság okozta árbevétel-kiesésből származó elmaradt haszontól. Az ítélőtábla a perben kirendelt szakértő szakértői véleményét aggálytalannak találta és azt ítélkezése alapjául elfogadta. A felperes keresetében a
  4. évre eső bevétel- kiesésből származó kárának összegét 12.965.000,- Ft-ban kérte megállapítani. Figyelembe véve azt, hogy a szakértői becsléssel meghatározott elmaradt haszon összege a felperesi keresetben megjelölt ezen kárösszeget meghaladta, így megállapítható, hogy a kivitelezéssel összefüggésben
  5. január
  6. és május
  7. között a felperesnek 12.965.000,- Ft elmaradt haszna, mint kár bizonyosan felmerült. Az ügyviteli költség címén érvényesített 3.145.000,- Ft tekintetében a szakértő szakvéleményében megállapította, hogy a felperesi társaság főkönyvi könyvelése
  8. évre „igénybe vett szolgáltatás" címén 4.219.206,- Ft-ot, „egyéb szolgáltatás" címén 1.016.904,- Ft-ot számolt el. A társaság főkönyvi könyvelése alapján azonban megállapította, hogy ilyen címen, ilyen összegeket a korábbi évek könyvelése is tartalmaz, azaz a korábbi évekhez képest új költség a kivitelezés időszaka alatt nem merült fel. A szakvélemény alapján tehát a felperes nem bizonyította állítását, hogy a 3.145.000,- Ft-os költsége a II. rendű alperes által megrendelt kivitelezéssel okozati összefüggésben merült fel. A felperes hivatkozása szerint a kivitelezésre tekintettel 40.000.000,- Ft hitel felvételére kényszerült. Ebből származóan költsége merült fel. A szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy a felperesi társaság pénzügyi helyzete már az építési munkálatok megkezdését megelőzően is rossz volt,
  9. év elejétől megkezdődött a tartós fizetésképtelenség felé vezető folyamat. Az építési munkálatok és abból adódó forgalomkiesés nem okozója, hanem csak felgyorsítója volt a folyamatoknak. A szakértői vélemény rögzíti, hogy
  10. augusztus 26-án a felperes szállítói kötelezettsége 127.966.454,- Ft,
  11. május 31-én 120.764.561,- Ft volt, és hitelből származó kötelezettsége
  12. augusztus 26-án 328.883.962,- Ft,
  13. május 31-én 322.057.477,- Ft. Mindezekből megállapítható, hogy a felperesnek már
  14. augusztusában, azaz a kivitelezés megkezdését megelőzően nagyösszegű -12tartozásai voltak és nagyösszegű hitelállománnyal rendelkezett. A rendelkezésre álló adatokból az következik, hogy a felperes részint hitelt törlesztett és hitelt vett fel a
  15. május 31-i kivitelezés befejezéséig, azonban nem állapítható meg az, hogy a hitel felvételére
  16. évben került sor és az sem, hogy ez a kivitelezéssel összefüggésben történt. A fentiek alapján az ítélőtábla a szakértői bizonyítás, a szakértő nyilatkozatai alapján megállapította, hogy a felperest a II. rendű alperes károkozó tevékenységével okozati összefüggésben 12.965.000,- Ft kár érte, az ezt meghaladó követelés azonban alaptalan. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  17. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és kötelezte a II. rendű alperest, 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 12.965.000,- Ft-ot. Mivel a részbeni megváltoztatás folytán a felperes részben pernyertes lett, ennek arányához mérten az ítélőtábla leszállította a felperest terhelő elsőfokú eljárási költség összegét - a Pp. 81. §
(1)bekezdése szerint - 1.800.000,- Ft-ra, az elsőfokú eljárási illeték összegét pedig 855.000,- Ft-ra. Egyidejűleg megállapította, hogy 45.000,- Ft le nem rótt elsőfokú eljárási illeték a II. rendű alperes személyes illetékmentessége folytán az állam terhén marad (1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §
(1)bekezdés b) pontja, 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §). Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes fellebbezése csupán kisebb részben vezetett eredményre, ezért az ítélőtábla a Pp.
  3. §
(1)bekezdésének alkalmazásával - másodfokú pervesztességének arányában kötelezte, fizessen meg az I. rendű alperesnek 200.000,- Ft, míg a II. rendű alperesnek 600.000,- Ft másodfokú eljárási költséget. Ennek során figyelemmel volt arra, hogy az I. rendű alperessel szemben a fellebbezés teljes egészében alaptalannak bizonyult, míg mérsékelt összegben a II. rendű alperessel szemben részben megalapozott volt, az ügyvédi munkadíjat az alperesek érdekeltségére és az általuk kifejtett védekezésre is figyelemmel állapította meg (32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés c) pont,
(5)és
(6)bekezdés). Ugyancsak a részleges pernyertesség szabályai alapján kötelezte a felperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 2.375.000,- Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket, míg 125.000,- Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad (6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés, 15. §
(1)és
(3)bekezdés, továbbá
  1. §, valamint Itv.
  2. §
(1)bekezdés b) pont). Szeged,
  1. október hó
  2. napján Dr. Mányoki Zsolt sk. a tanács elnöke Dr. Dobler László sk. előadó bíró Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla sk. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.