Gfv.30031/2013/16 – Kúria

(1),

1. III. Tv.
2. §

(4), A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.031/2013/

1. szám A Kúria a dr. Nagy Imre ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Bródy Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Bródy János ügyvéd által képviselt I. rendű, a Fekete Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Fekete Csaba ügyvéd által képviselt II. rendű, III. rendű, a Kecskeméti
2. sz. Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Fazekas Péter ügyvéd és a Fekete Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Fekete Csaba ügyvéd által képviselt IV. rendű, és dr. Kocsis Mária ügyvéd által képviselt V. rendű alperesek ellen tűrésre kötelezés iránt a Kecskeméti Törvényszéken 10aG.40.028/
3. számon folyamatban volt és a Szegedi Ítélőtábla
4. szeptember 20-án kelt Gf.I.30.220/2012/
5. számú ítéletével jogerősen befejezett perben a jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I-IV. rendű alpereseknek személyenként 200.000 (kettőszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 2.654.680 (kettőmillió-hatszázötvennégyezerhatszáznyolcvan) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A perben nem álló Takarékszövetkezet
6. június 4-én 56.000.000 Ft kölcsönt nyújtott évi 15 %-os ügyleti kamat mellett a szintén perben nem álló É.É.K. és Sz. Felelősségű Társaságnak (a továbbiakban: adós kft.) a Cs.
7. helyrajzi számon nyilvántartott, ingatlan megvásárlására, 12 havi futamidőre. A kölcsön biztosítékául készfizető kezességvállalásra és jelzálogjog alapításra került sor, így többek között, az érintett ingatlanra a kölcsön és járulékai erejéig egyetemleges jelzálogjogot jegyeztek be az ingatlan-nyilvántartásba,
8. július 9-én. A kölcsön felhasználásával az adós megvásárolta az ingatlant, majd azon apartmanok építését kezdte meg.
9. március 2-án újabb 75.000.000 Ft összegű kölcsönt vett fel a takarékszövetkezettől 8 havi futamidőre, évi 16 %-os ügyleti kamat mellett. Ezt a kölcsönt is készfizető kezességvállalás, valamint több ingatlanra alapított jelzálogjog biztosította. A perbeli ingatlanra a jelzálogjog - e kölcsönszerződéssel összefüggésben -
10. március 4-én került az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre. A társasházzá alakulást követően a jelzálogjogot az egyes albetétekre - a külön apartmanokra - is rájegyezte a földhivatal a kölcsönök teljes összege erejéig. Az I. rendű alperes a 470/A/26 hrsz.-ú ingatlanra
11. augusztus 3-án, a II. rendű alperes a 470/A/40 hrsz.-úra
12. július 22-én, a III. rendű alperes a 470/A/55 hrsz.-úra
13. december 29-én, a IV. rendű alperes a 470/A/58 hrsz.-úra
14. december 29-én és az V. rendű alperes a 470/A/61 hrsz.-úra
15. április 6-án kötött adásvételi szerződést, majd - a későbbiekben - a befejező munkálatokra vállalkozási szerződést az építkezést végző adós kft.-vel. Az adásvételi szerződések tartalmazták, hogy az utolsó törlesztőrészlet megfizetése előtt az ingatlanokra bejegyzett jelzálogjogok törlésre kerülnek. Az alperesek a vételárat, illetőleg a vállalkozói díjat az adós kft. részére megfizették, tulajdonjogukat az ingatlannyilvántartásba bejegyezték. A jelzálogjogok törlésére azonban nem került sor. A takarékszövetkezet
16. április 17-én az 56.000.000 Ft-os kölcsönből még fennálló 27.718.678 Ft, valamint a 75.000.000 Ft-os kölcsönből még nem teljesített 16.116.954 Ft összegű követelését a perben nem álló Sz.B.ra engedményezte, 37.262.082 Ft ellenérték fejében. Az engedményezési okirat tartalmazta, hogy az engedményes az adós tartozásáért készfizető kezességet vállalt. Az okiratot az érintett feleken kívül az adós cég két ügyvezetője - F.G., illetve K.I. is - aláírta. Az engedményes az engedményezési vételárat a szerződés aláírásával egyidejűleg megfizette. Az összegből 22.262.082 Ft-ot K.I. és akkori házastársa, a II. r. alperes bocsátott a rendelkezésére az engedményezési szerződés megkötésével egy időben létrejött, takarékszövetkezettel kötött kölcsönszerződésből eredő 35.000.000 Ft-ból. A további 15.000.000 Ft engedményezési vételár részletet az engedményes is a takarékszövetkezet által ugyanazon a napon számára nyújtott kölcsönből biztosította. Ennek szerződésben rögzített célja az adós korlátolt felelősségű társaság kölcsön tartozásainak kezesként történő megfizetése volt. Sz.B.
17. május 20-án engedményezési szerződést kötött a felperessel. Annak alapján a takarékszövetkezet és az adós korlátolt felelősségű társaság között létrejött, a megelőzően ismertetett hitelszerződésekből még fennálló összesen 43.835.632 Ft-ra és ennek
18. április 17-étől a kifizetésig járó évi 18 %-os késedelmi kamatára vonatkozó követelését kívánta a felperesre engedményezni. E szerződésben a felek utaltak a takarékszövetkezet és az engedményező között létrejött korábbi engedményezésre. Rögzítették, hogy a követelések biztosítékául több jelzálogjog szolgál. Az engedményezést követően az alperesek tulajdonában álló ingatlanokra a korábban bejegyzett jelzálogjogok jogosultjaként a felperes került átvezetésre. A jelzálogjoggal érintett ingatlanok közül a cs.i 470/A/52 hrsz.-ú ingatlan tulajdonosa - a K. Kft. - ellen, annak ügyvezetője, Sz.B.,
19. február 8-án végrehajtási eljárást kezdeményezett. Az ingatlan árverése folytán a végrehajtást kérő követeléséből amelyet 37.262.082 - Ft-ban határozott meg, s aminek alapját egy közjegyző által kiállított ugyanilyen összegre vonatkozó tartozáselismerés képezte - 17.288.821 Ft térült meg
20. június 22-én. Ekkor az ingatlan tulajdoni lapján első ranghelyen az 56.000.000 Ft kölcsön és járulékai, második ranghelyen a 75.000.000 Ft és járulékai erejéig a Sz.B. javára feljegyzett jelzálogjog szerepelt. Sz.B.
21. június 7-e és
22. április 12-e között több ízben, változó összegű - 1.200.000 Ft és 21.390.000 Ft közötti összegben kölcsönöket nyújtott K.I.nak, aki vállalta azok határidőben történő visszafizetését. Az adós kft.-vel szemben
23. június 20-ával felszámolási eljárás indult. A felszámolási zárómérleg elkészítésének napja
24. szeptember 25-e volt. A cég ezt követően a cégjegyzékből törlésre került. A felperes bejelentett hitelezői igénye nem térült meg. A felperes keresetében annak egyetemleges tűrésére kérte kötelezni az alpereseket, hogy a tulajdonukat képező cs.i 470/A/26, 40, 55, 58 és 61 hrsz.-ú ingatlanokból az őt megillető 43.835.632 Ft és járulékai erejéig fennálló követelését végrehajtás útján kielégítse. Előadta, hogy az adós kft. a takarékszövetkezet felé fennálló 43.835.632 Ft összegű tartozását nem fizette vissza. Annak jogosultja a követelés engedményezése folytán a felperes lett. Az alperesek, mint dologi kötelezettek a Ptk.
25. §

(1)bekezdése és 255. §

(1)bekezdése alapján kötelesek tűrni, hogy jelzálogjoggal terhelt ingatlanaik végrehajtása útján a felperes az igényét kielégítse. Utalt arra, hogy az adós kft. felszámolás folytán megszűnt, a felszámolási eljárásban bejelentett perbeli hitelezői igény nem térült meg. Az elsőfokú bíróság

1. május 25-én kelt 10aG.40.321/2010/
2. számú - kiegészített - ítéletével az alpereseket a kereseti kérelem szerint marasztalta. Ítéletét a peres felek fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla hatályon kívül helyezte, és az eljárt bíróságot újabb eljárásra, újabb határozat hozatalára utasította. További bizonyítást tartott ugyanis szükségesnek arra nézve, hogy Sz.B. részére az engedményezett követelés kiegyenlítése végett milyen összegben történt teljesítés, illetőleg az általa kezdeményezett végrehajtási eljárás során követelésének legalább egy része megtérült-e. A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Sz.B. tanúkénti ismételt meghallgatása, a K. Kft.-nek, mint jelzálogjog kötelezettnek 37.262.082 Ft-ra vonatkozó, közjegyzői okiratba foglalt tartozást elismerő, egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatának beszerzése, a felperes által Sz.B. és K.I. között
3. júniusa és
4. augusztusa között létrejött kölcsönszerződések becsatolása után hozott ítéletében a keresetet alaptalannak tartotta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen, annak részbeni megváltoztatása, és az alperesek 26.546.811 Ft és járulékai erejéig a tulajdonukban álló jelzálogjoggal terhelt ingatlanokra vezetett végrehajtás tűrésére kötelezése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében nem vitatta, hogy Sz.B. engedményező részére, végrehajtási eljárásban, az engedményezett követelésből 17.288.821 Ft megtérült. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Határozatának indokolásában rögzítette, a takarékszövetkezetnek a
5. április 17-i engedményezés időpontjában az adós céggel szemben fennálló követelése két kölcsönszerződésből eredően, 27.718.678 Ft, illetőleg 16.116.954 Ft - azaz, összesen 43.835.632 Ft - volt, amelyet személyi és dologi biztosítékok biztosítottak. Személyi biztosítékként többek között K.I., az adós kft. ügyvezetője, a II. rendű alperes és az eredeti engedményes, Sz.B. vállalt készfizető kezességet. Sz.B. kezességvállalásának tényét tartalmazta az engedményezési szerződés is, és azt tanúkénti meghallgatásakor is elismerte a 10aG.40.321/2010/
6. számú jegyzőkönyv
7. oldalán rögzített nyilatkozatával. A másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy dologi biztosítékot - egyebek mellett - az alperesi ingatlanokat, valamint a cs.i 470/A/52 hrsz.ú ingatlant terhelő jelzálogjog jelentett. A pénzintézet Sz.B.tól a vele kötött engedményezési szerződés szerint teljes követelésének 85 %-ára, 37.262.082 Ft-ra tartott igényt. Ennek megfizetésével a két kölcsönszerződésből eredő követelése megszűnt. Ezt az összeget Sz.B., mint az egyik egyetemleges készfizető kezes egyenlítette ki. Az ő személyi kötelezettségvállalására, a teljes jogviszony ismeretében és K.I., valamint a II. rendű alperes készfizető kezességvállalására tekintettel került sor. Az engedményezési vételárat egyrészt az ekkor az engedményezőtől e célra felvett 15.000.000 Ft kölcsönből, másrészt az adós kft. ügyvezetője K.I., valamint a II. rendű alperes, mint egyetemleges készfizető kezesek által neki adott 22.262.082 Ft-ból teljesítette. K.I. és a II. rendű alperes az általuk átadott pénzösszeget ugyanezen a napon az engedményező pénzintézettől kapott 35.000.000 Ft kölcsönből bocsátották a rendelkezésére. A fennmaradó 12.737.918 Ft-ot ugyanakkor, a kölcsönszerződésük tartalmából megállapíthatóan, az adós kft.-nek a takarékszövetkezet felé fennálló egyéb tartozásainak törlesztésére fordították. Mivel Sz.B. a pénzintézeti - az engedményezés folytán mérsékelt összegű - követelést kielégítette, a teljes követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá szállt. Ez tartalmában azt jelentette, hogy Sz.B., K.I.nal és a II. rendű alperessel, mint egyetemleges kezestársaival szemben a későbbiekben az összeg rájuk eső arányos részét érvényesíthette, a Ptk.
8. §

(1)bekezdésének megfelelően. A másodfokú bíróság úgy ítélte, azért született engedményezési megállapodás a pénzintézet és az egyik készfizető kezes, Sz.B. között, hogy így a helytállásra köteles kezeseket 15 %-kal alacsonyabb összegű tartozás terhelje csak. Ez Sz.B. és kezestársai érdekeit is szolgálta. A kezestársak ezért bocsátották rendelkezésre az összeg túlnyomó részét, amint azt a 10aG.40.321/2010/

1. számú jegyzőkönyv
2. oldalán rögzített, T.T. által tett tanúvallomás is bizonyítja. A másodfokú bíróság szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság emiatt az ítéletében a Szegedi Ítélőtábla korábban hozott hatályon kívül helyező végzésében kifejtettekkel azonosan - hogy K.I. és a II. rendű alperes a 22.262.082 Ft-ot kezesként, a Sz.B.ra engedményezett követelés törlesztésére szánták, annak csökkentése céljából fizették ki, a Ptk.
3. §

(1)bekezdése szerint. Az ítélőtábla ezt mind az alap, mind a megismételt eljárás peradatai által nyomatékosan alátámasztottnak találta. Rámutatott, a II. rendű alperes és volt házastársa e szándékukat a per során mindvégig hangsúlyozták, de ez volt a jogi pozíciójukból fakadó, nyilvánvaló érdekeltségük is, hiszen kezesi helytállási kötelezettségük esedékessé vált. Az ítélőtábla nem tartotta figyelmen kívül hagyhatónak a teljesítésük összegében és időpontjában tapasztalható egybeesést sem, továbbá a 10aG.40.321/2010/21. számú jegyzőkönyvben rögzített T.T., F.G., Sz.Z. erre vonatkozó szándékot igazoló tanúvallomását sem. A másodfokú bíróság szerint a felperes a Pp. 164. §

(1)bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére sem igazolta, hogy a Sz.B. által K.I.nak nyújtott magánkölcsönökből milyen összegű követelés maradt fenn az eredeti engedményezés időpontjára,

1. április 17-ére. E nélkül pedig még csak nem is látta valószínűsíthetőnek, hogy ezek törlesztése lett volna K.I. és a II. rendű alperes célja. Az ítélőtábla hangsúlyozta, a felperes ezzel kapcsolatos okiratot, tényszerű, nem feltételezéseken alapuló tanúvallomást szolgáltatni nem tudott. A másodfokú bíróság egyebekben életszerűtlennek tartotta, hogy ez a tartozás megegyezett volna a hitelösszeg 85 %-ának megfelelő, 15.000.000 Fttal csökkentett összegével. Az általa részletezett bizonyítékokat a Pp.
2. §

(1)bekezdése szerint mérlegelve azt a következtetést vonta le, hogy az engedményezési vételár részbeni megfizetésével, a cél az adós kft.-nek a 75.000.000 Ft-os, illetve 56.000.000 Ft-os kölcsöneiből még meglevő tartozásainak, valamint a kezesek helytállási kötelezettségének csökkentése volt. K.I. és a II. rendű alperes teljesítését e kölcsönök teljesítéseként tartotta elszámolandónak a Ptk. 290. §

(1)bekezdésének megfelelően, függetlenül attól, hogy Sz.B.nak azzal esetlegesen más elképzelése volt. Az említett jogszabály szerint ugyanis, ha a kötelezettnek a jogosulttal szemben több tartozása áll fenn, és teljesítése nem fedezi valamennyi tartozását, azt a kötelezett rendelkezése szerint kell a tartozásra elszámolni. A

1. április 17-i engedményezés folytán Sz.B.ra átszállt követelés dologi biztosítékaival, a több ingatlant terhelő jelzálogjoggal kapcsolatosan a másodfokú bíróság kifejtette, az engedményezéssel Sz.B. zálogjogosulti pozícióba került, és 37.262.082 Ft-ra végrehajtási eljárást is indított. A perbelivel egyező követelésből a felperes által sem vitatottan 17.288.821 Ft megtérült. A kezestársak teljesítésével, 22.262.082 Ft-tal együtt, 39.550.903 Ft folyt be. A
2. április 17-i engedményezési szerződés létrejöttének körülményei és a közvetett bizonyítékok együttes értékelése alapján ezért arra a következtetésre kellett jutni, hogy Sz.B., K.I. és a II. rendű alperes megállapodásának része volt, miszerint a 15 %-os kedvezmény őket, mint egyetemleges készfizető kezeseket, továbbá az adóst - akinek képviseletében az akkori ügyvezetők is aláírták az engedményezési okiratot, egyaránt megillesse. Az ítélőtábla az erre irányuló megállapodást látta igazoltnak azzal, hogy Sz.B. maga is csupán 37.282.082 Ft erejéig indított végrehajtási eljárást a követelésének behajtására arra hivatkozással, hogy ilyen összeg erejéig állt fenn jelzálogjoga. Ezt tartotta alátámasztottnak nevezettnek a 10aG.40.028/2012/
3. számú jegyzőkönyv
4. oldalán rögzített vallomásával. Ezt a következtetést látta megerősítve azzal, hogy az engedményezéssel kapcsolatos szerződési folyamatban nemcsak a közvetlenül érintett felek, hanem a főkötelezett adós kft. képviselői is, illetőleg a készfizető kezesek is részt vettek. Mivel a követelés összegét az engedményezési vételárral megegyező összegre módosították, ami részben a kezestársak teljesítésével, részben a végrehajtás során megtérült, a másodfokú bíróság szerint nem volt olyan fennálló követelés, amelynek alapján a felperes a perbeli igénnyel jogszerűen élhetett volna. Az ítélőtábla megjegyezte azt is, a készfizető kezeseket a tartozás egymás között egyenlő arányban terhelte a Ptk.
5. §-a, illetve a
6. §

(1)bekezdése értelmében. Sz.B. az engedményezéskor 1/3 részben ezért a saját kezesi kötelezettségének tett eleget, így az engedményezéssel szerzett jogosulti pozíciója ilyen mértékben saját kötelezettségét érintette. Az ítélőtábla rámutatott arra is, a Sz.B. érdekeltségébe tartozó K. Kft., ha valóban átvállalta K.I. Kft.-jének, az adós kft.-nek a tartozását, amire Sz.B. a 10aG.40.028/2012/15. számú jegyzőkönyv 4. oldalán rögzített tanúvallomásában utalt, a kötelezett személyében változás következett be a Ptk. 332. §

(1)bekezdése szerint, és a tartozás átvállalásával a követelést biztosító jelzálogjogok a jelzálog kötelezettek hozzájáruló nyilatkozatának hiányában megszűntek, a Ptk. 332. §

(3)bekezdése alapján. Ezért a kereset megalapozatlanságát eredményezné e tartozás átvállalásának ténye is, annak valósága esetén. A felperes a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a keresetének való helytadást. Másodlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását indítványozta. Előadta, hogy az általa támadott határozat a Ptk. 272. §

(1)bekezdését, a Pp. 3. §

(4)bekezdését,

1. §-át, valamint a
2. §

(1)bekezdését sérti. Állította, hogy a megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által előírt bizonyítási eljárást nem folytatta le teljes körűen. Indokolatlanul nem adott helyt a felperes tanú meghallgatásokra, a takarékszövetkezet, illetve K.I. és a II. rendű alperes kölcsönigénylési céljának bizonyítás végett a kölcsönigénylő lap iránti megkeresésre vonatkozó indítványának. Hivatkozott arra is, hogy G.I., illetve Sz.B. tanúknak a 10aG.40.321/2010/

1. számú jegyzőkönyvben rögzített vallomásából általa idézett mondatok alapján az eljárt bíróságoknak okszerűen arra kellett volna következtetniük, hogy K.I. és a II. rendű alperes nem készfizető kezességükre tekintettel, a takarékszövetkezet által engedményezett követelés csökkentése érdekében fizettek Sz.B.nak, hanem K.I.nak Szabó Balázzsal szembeni korábbi tartozásainak elszámolására. Vitatta, hogy arra vonatkozó felhívás hiányában, K.I. és a II. rendű alperes kezesi kötelezettsége esedékessé vált. Hivatkozott arra is, hogy az említett személyek teljesítése korábban történt, mint a takarékszövetkezet követelésének Sz.B. általi megszerzése. Ez okból is kizártnak tartotta a járulékos kezesi szolgáltatáskénti Sz.B. kezeihez történő teljesítést. Vitatta, hogy bizonyítást nyert volna, miszerint a 43.835.632 Ft értékű követelésnek 37.262.082 Ft fejében történt megvásárlásakor, a két összeg közötti különbözetről Sz.B. annak ellenére lemondott, hogy a vételár kiegyenlítéséhez, kamat mellett 15.000.000 Ft hitelt vett fel. Vitatta azt is, hogy bármilyen adat alátámasztaná, miszerint K.I., a II. rendű alperes és Sz.B. abban állapodtak volna meg, hogy az engedményezett követelés megszűnik azzal, hogy az említettek 22.262.082 Ft-ot megfizetnek. A felperes vitatta azt is, hogy az ítélőtábla okszerűen következtetett arra, a 15 %-os kedvezmény a készfizető kezeseket is megillette, mivel a takarékszövetkezet és a Sz.B. között létrejött engedményezési szerződést a kezesek, valamint az adós kft. törvényes képviselői is aláírták. Hangsúlyozta, K.I. és a II. rendű alperes a takarékszövetkezetnek közvetlenül is fizetve csökkenthették volna a kezesi kötelezettségük mértékét. Az eljárt bíróságok ezért nem adtak választ arra, mi indította volna őket egy kölcsönös garanciák nélküli írásba nem foglalt olyan megállapodás megkötésére, amely szerint e kötelezettségüknek bizonytalan módon, Sz.B. közreműködésével fognak eleget tenni. Az I-IV. rendű alperesek a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérték. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp.
2. §

(2)bekezdése alapján. Megállapította, hogy a támadott határozat a felperes által hivatkozott okokból nem jogszabálysértő. A Kúria - a másodfokú bírósággal egyezően - úgy ítélte, az elsőfokú bíróság az eljárás megismétlését elrendelő Gf.I.30.480/2011/

1. számú ítélőtáblai végzésben foglaltaknak eleget tett. E végzés ugyanis azt tartalmazta: az újabb eljárás során azt kell vizsgálni, Sz.B. részére az engedményezett követelés kiegyenlítése céljából milyen összegben történt teljesítés, illetőleg a végrehajtás során volt-e megtérülés, mivel csak ezt követően lehet állást foglalni a tekintetben, hogy a felperesre történt engedményezés időpontjában állt-e fenn követelése az adott jogviszonyból eredően Sz.B. engedményezőnek, amelynek nem teljesítése miatt a felperes a dologi adósokkal szemben felléphetett. Az elsőfokú bíróság számára tehát a másodfokú bíróság nem írta elő, hogy milyen bizonyítási eszközöket vegyen igénybe a végzésben megjelölt kérdések eldöntéséhez. Amint arra a felperes is utalt, a Pp.
2. §

(4)bekezdése alapján a bíróság a bizonyítási indítványhoz nincs kötve, így figyelemmel a Pp. 3. §

(5)bekezdésében megfogalmazott szabad bizonyítási rendszer elvére is, jogosult volt a megismételt eljárás során meghallgatott tanúvallomás, illetve a beszerzett, a K. Kft.-től származó közjegyzői okiratba foglalt tartozás elismerő nyilatkozat és a már korábban rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok egybevetése alapján, a felperes további, szükségtelennek bizonyult bizonyítási indítványainak mellőzéséről dönteni. Az elsőfokú bíróság ítéletében részletesen és meggyőzően kifejtette, hogy miért zárkózott el a felperes által kért - a tanúk ismételt meghallgatására, illetve a kölcsönigénylőlap nyomtatvány beszerzésére irányuló - bizonyítási indítvány teljesítésétől. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Kúria megítélése szerint is megalapozott döntés volt hozható. A Kúria, a felperes állításával ellentétben, a bizonyítékok felülmérlegelésére okot adó körülményt sem észlelt. Amint azt a BH2003.119 számon közzétett eseti döntés is tartalmazza, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna, az sem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére. A jelen jogerős ítéletben hivatkozott tanúvallomások, a másodfokú bíróság által az elsőfokú bíróságéval lényegében egyezően - értékelt körülmények: az engedményezési szerződés megkötéséhez fűződő, az adós kft. kölcsönének visszafizetéséért kezességet vállaló személyek érdeke, az engedményezési szerződéssel egy időben kölcsönszerződések megkötése és azokból az engedményezett követelés vételárának előteremtése, a Sz.B. által kezdeményezett végrehajtási eljárás adatai alapján nem lehet okszerűtlennek tartani azt a következtetést, hogy a takarékszövetkezetnek az adós kft.-vel kötött kölcsönszerződésből eredő követelésének összegét az engedményezési vételárral megegyező összegre módosították egymás közötti jogviszonyukban a kezestársak, és az részben az egyik, a követelést biztosító jelzálogjoggal terhelt ingatlanra vezetett végrehajtás útján, részben a II. rendű alperes és volt házastársa kezesi teljesítésével kielégítést nyert. A felperes ezért követelés hiányában - a perbeli igénnyel az alperesekkel szemben jogszerűen nem élhetett. A Kúria mindezekre tekintettel sem a hivatkozott eljárási jogszabálysértések, sem a Ptk. 272. §

(1)bekezdésének megsértését nem tudta megállapítani. A jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp.

1. §-a alapján hatályában fenntartotta. A felperes köteles a felülvizsgálati eljárás során érdemi ellenkérelmet előterjesztő alperesek részére a jogi képviseleti munkadíjukból álló felülvizsgálati perköltséget megtéríteni a Pp.
2. §

(1)bekezdése, illetve 78. §

(1)bekezdése szerint. A jogi képviselők munkadíjának összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM r. 3. §

(2),

(5)és

(6)bekezdése alapján a kifejtett tevékenységre is figyelemmel állapította meg, a 4/A. §

(1)bekezdése szerint általános forgalmi adóval növelt összegben. A felperes az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket felhívásra köteles megtéríteni az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 59. §

(1)bekezdése, illetve a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI.26.) IM r. 15. §

(1)bekezdése, 16./A §

(1)bekezdése alapján. Budapest,

1. október
2. dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. előadó bíró, dr. Osztovits András s.k. bíró