Bf.307/2012/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(6)bekezdés a) pont) értékelt cselekményét bűnsegédként elkövetettnek minősíti. Az I.r. vádlott közbizalom elleni bűncselekményeit egységesen folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének (Btk.

1. §) minősíti. Egyebekben az elsőfokú ítéletet az I.r. és a II.r. vádlottak tekintetében helybenhagyja. A másodfokú eljárás során felmerült 7.620 (hétezer-hatszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék a
2. május hó
3. napján kihirdetett 21.B.1274/2010/
4. számú ítéletével az I.r. és a II.r. vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett csalás bűntettének kísérletében (Btk.
5. §

(1)bek.,

(6)bek. a/ pont) és magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276.§), ezen túlmenően az I.r. vádlott bűnösségét közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 274.§

(1)bek. b/ pont) is megállapította. Ezért - halmazati büntetésül - az I.r. vádlottat két évi, öt évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre, a II.r. vádlottat pedig egy év négy hónapi, három évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett a bűnjelként lefoglalt tárgyakról és megosztva kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség teljes összegének viselésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész mindkét vádlott terhére, büntetésük súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést, míg az I.r. valamint a II.r. vádlottak és védőik felmentésért éltek perorvoslattal. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 892/2012/

1. számú átiratában a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezést mindkét vádlottat érintően változtatás nélkül fenntartotta. Fellebbezése indokolásában rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával lefolytatott eljárás során az ügy eldöntése szempontjából szükséges és lehetséges bizonyítékokat beszerezte, tárgyalás anyagává tette és iratszerűen rögzítette. A bizonyítékok logikus és okszerű mérlegelésével megalapozatlansági okoktól mentes, helyes tényállást állapított meg, amely alkalmas a felülbírálatra és a másodfokú eljárásban is irányadó. E tényállás alapján okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére és cselekményük minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. Az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét támadó védelmi fellebbezések - a felülmérlegelés tilalma folytán - a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetnek. A büntetés kiszabásakor azonban a büntető eljárás hatálya alatt álló II.r. vádlottnál tévesen értékelte súlyosítóként a büntetett előéletet, ugyanakkor mindkét vádlottnál figyelmen kívül hagyta, hogy az I.r. vádlottat korábban kétszer ítélték el ugyancsak csalásért és a II.r. vádlott ellen is ugyanilyen bűncselekmény miatt folyt eljárás. Mindkettőjükkel szemben hosszabb tartalmú börtönbüntetés kiszabására, az I.r. vádlottnál - a felfüggesztés mellőzésével - közügyektől eltiltás alkalmazására, míg a II.r. vádlottnál a próbaidő törvényi maximumban történő meghatározására tett indítványt. A büntetések súlyosítását érintő megváltoztatást meghaladóan az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Az I.r. vádlott védője az ügyészi perorvoslatot alaptalannak ítélve a bejelentett fellebbezését fenntartotta. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság lényegében a váddal egyező történeti tényállást állapított meg, amelynél elvetette az I.r. vádlott védekezését. A törvényszék megállapítása szerint az I.r. vádlott terveinek nem volt realitása és az építkezés kivitelezésére sem teljesítőkészsége, sem -képessége nem volt. Eközben figyelmen kívül hagyta, hogy a tervnek volt realitása, arra nem kellett rávennie a Bt-t, mivel a vállalkozás is jó befektetésnek tartotta az elképzelést és a kivitelezésre fizetőképes erők álltak a vádlott mögött. A védő álláspontja szerint a törvényszék által megállapított tényállás megalapozatlan, mivel lényeges tények tekintetében hiányos. Az elsőfokú bíróság ezen túlmenően az általa megállapított tényekből is tévesen következtetett további tényekre, amikor kellő vizsgálat nélkül elfogadta a Zrt sértetti pozícióját. Az I.r. vádlott nem tévesztette meg a Zrt-t, mivel az értékbecslés téves tartalma már kezdettől felismerésre került és emiatt a csalás még kísérleti szakba sem jutott, illetve az alkalmas kísérlet megvalósulása is vitatható. Elsődlegesen bűncselekmény hiányában a vádlott felmentését, másodlagosan az elsőfokú ítélet helybenhagyását, harmadsorban pedig hatályon kívül helyezést és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését indítványozta. A II.r. vádlott védője ugyancsak fenntartotta a felmentést célzó perorvoslatát. Fellebbezése részletes indokolásában kifejtette, hogy a törvényszék elmulasztott valamennyi bizonyítékot mérlegelési körébe vonni, ebből adódóan az általa megállapított tényállás hiányos és téves következtetésen alapul. Hibásan minősítette a vagyon elleni bűncselekményként vád tárgyává tett magatartást csalásnak, mivel a benyújtott valótlan tartalmú értékbecslés alkalmatlan volt jogi hatás kiváltására és ezt a Zrt nyomban felismerte, így már a kölcsön igénylésekor eldöntött tény volt, hogy nem hiteleznek az I.r. vádlottnak. A 3/
2. jogegységi határozat iránymutatása szerint a csalásnál vizsgálni kell, hogy a kölcsön felvételekor az elkövetőnek szándékában állt-e a kölcsön visszafizetése, illetve adott volt-e annak reális lehetősége. Ezt a vádlottak közül csak az I.r. vádlott esetében lehet vizsgálni, mivel a II.r. vádlott nem volt hitelfelvevő és visszafizetési kötelezettség sem terhelte. Az I.r. vádlott a projekt megvalósításakor reális haszonra számított és annak ellenére, hogy az indulásnál egyáltalán nem rendelkezett önerővel, a továbbiakban szándékában állt a törlesztés, amely megvalósítható lett volna. Rámutatott a védő, hogy az ítélet tényállásából legfeljebb az elkövetéskori Btk. 297/A §-a szerinti hitelezési csalás lenne megállapítható, amely azonban jelenleg már nem bűncselekmény, ezért a hatályos
3. évi C. törvény 2.§-ára figyelemmel - a vádlottakat az ellenük emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - fel kell menteni. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság tanú1 tanúvallomását elfogadva arra a téves következtetésre jutott, hogy a II.r. vádlott úgy adta át a második értékbecslést, hogy annak tartalmát ismerte. Ekörben a törvényszék a magánokirat-hamisításnál csak a terhelt gondatlanságát vizsgálta, holott nem kellett elvégeznie a feladatkörébe sem tartozó értékbecslés ellenőrzését. Az sem róható fel a II.r. vádlottnak, hogy a szakvéleményt nem a Kft-től szerezte be. Mivel az okirat hamis voltáról nem tudott, a II.r. vádlott a terhére rótt közbizalom elleni bűncselekményt sem követhette el. A kifejtettek alapján mindkét bűncselekmény alól a II.r. vádlott felmentését kezdeményezte. Az I.r. és a II.r. vádlottak felszólalásukban és az utolsó szó jogán ártatlanságukat hangoztatták. A védelmi fellebbezések - más okból - részben alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla a bejelentett ellentétes irányú perorvoslatok alapján felülbírálta a Fővárosi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárást. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárását az eljárási szabályok maradéktalan betartásával folytatta le, eljárási szabálysértést a másodfokú bíróság nem észlelt és ilyenre az eljárás részvevői sem hivatkoztak. Az elsőfokú bíróság a kimerítően lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként hiánytalanul és iratszerűen rögzítette a releváns tényeket. A bizonyítékok részletekbe menő, rendkívül alapos és a logika szabályainak megfelelő mérlegelésével, indokolási kötelezettségét messzemenően teljesítve megalapozott történeti tényállást állapított meg, amely a Be. 351.§

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság számára is irányadó volt. Ekörben a tényállást és az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét támadó védelmi perorvoslatok - a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma folytán - a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethettek. A terhükre rótt bűncselekmények tekintetében okszerűen következtetett a tagadásban lévő vádlottak bűnösségére, s helytállóan alkalmazta az elkövetéskor hatályos törvényt. A cselekmények - váddal egyező - minősítésével azonban a másodfokú bíróság nem értett maradéktalanul egyet. A vagyon elleni bűncselekményt illetően a határozat jogi indokolásából (ítélet

1. oldal második bekezdésének első mondata) mellőzni kellett, hogy az I.r. vádlottnak szándékában állt a kölcsönt visszafizetni, mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok éppen ennek ellenkezőjére nyújtanak következtetési alapot. A hitel igénylésekor a terhelt a telekre is adóssággal rendelkezett és biztosítékul még az ingatlan sem állt rendelkezésére, mivel annak nem ő volt a tulajdonosa. Ebből adódóan semmiféle reális lehetőséggel nem bírt az igényelt kölcsön visszafizetésére, így az eset körülményeiből azt a következtetést lehet levonni, hogy a kölcsönformát csupán megtévesztésül használta és valójában kárt kívánt okozni. (Ezzel egyező megállapítást tartalmaz egyébként az indokolás
2. oldal nyolcadik bekezdése.) Az elsőfokú bíróság vizsgálta a Btk. 297/A §-a szerinti hitelezési csalás elkövetésének lehetőségét és helyes érveléssel zárta ki, hogy gazdálkodás rendjét veszélyeztető bűncselekmény elkövetése felmerülhetne. A csalás és a hozzá képest speciális (egyébként
3. január
4. napjáig hatályban volt) hitelezési csalás elhatárolása szempontjából iránytmutató 3/
5. jogegységi határozat szerint a piaci alapú hitelezés körében akkor nem állapítható meg csalás, ha az elkövető szándéka kizárólag hitel kieszközlésére irányul, vagyis a kölcsönt akarja és képes visszafizetni, mivel ebben az esetben hiányzik a jogtalan haszonszerzési célzat. Erre tekintettel a jelen ügyben az elbíráláskori kedvezőbb törvény alkalmazásának lehetősége nem merült fel. A bírói gyakorlat a csaláshoz megkívánt megtévesztésnél nem követeli meg, hogy a tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás fondorlatos, átláthatatlan vagy elháríthatatlan legyen, - az elkövetési magatartásnak arra kell alkalmasnak lennie, hogy a sértett személyéhez kapcsolódóan előidézze a károkozást. A megtévesztésnek nem kell kiterjednie a jogügylet egészére, csak az szükséges, hogy annak olyan elemeit fogja át, amelyek a károkozással okozati összefüggésben állnak. A kölcsönnyújtás feltételeit vizsgálva, egyfelől a hitelnyújtás feltételeinek biztosítása, másfelől a nyújtandó kölcsön biztosítékainak meghatározása olyan feltétel, amely megállapítására irányuló megtévesztő magatartás tényállásszerű lehet. A csalás tényállása akkor teljes, ha eredményként a kár bekövetkezik. A hitelfolyósítási eljárásban - amely jogviszony a hitelintézet és kizárólag az I.r. között állt fenn - a hitelfolyósítás folyamatának része volt, amikor a vádlott - a II.r. vádlott közreműködésével - olyan értékbecslést nyújtott be, amely alakisága kifogástalan volt és hamis tartalma nem volt szembetűnő. A benyújtott értékbecslés meghamisítását tanú1 ügyintéző egyáltalán nem, főnöke (tanú2) is csupán későbbi tüzetes vizsgálat eredményeként ismerte fel. Ekként a benyújtott okirat alkalmas volt a hitelfolyósító megtévesztésére, amelyet a II.r. vádlott - az értékbecslés valótlan tartalmát ismerve - korábban kifogásolt részek kijavítása után adott át a Zrt képviselőjének. A vádlottak a csalás elkövetése során cselekményükkel valamennyi tényállási elemet megvalósították. A bűncselekmény stádiumai tekintetében ezért a cselekményt a befejezett kísérlet szakába juttatták. A másodfokú bíróság ezért az előkészületre történő hivatkozást nem találta megalapozottnak. A fenti vagyon elleni bűncselekményt a törvényszék az anyagi jogi szabályoknak mindenben megfelelően minősítette az elkövetéskori törvény 318.§

(1)bekezdésébe ütköző, de - a Btk. 138/A § d/ pontjára figyelemmel - a

(6)bekezdés szerint minősülő jelentős kárt okozó csalás bűntettének, amely a Btk. 16.§-a szerint kísérleti szakban rekedt. Tévedett azonban, amikor társtettesi elkövetést rótt a vádlottak terhére. E bűncselekmény tényállási elemeit egyedül a kölcsönügylet tekintetében a sértettel jogviszonyban álló az I.r. vádlott valósította meg, aki 100.000.000 forinthoz jutott volna, ha a cselekményt nem leplezik le. E pénzösszeg társának történő megszerzése érdekében fejtette ki a II.r. vádlott az elkövetési magatartását, az ügyintézésben való részvétele során, mellyel szándékosan segítséget nyújtott az I.r.vádlottnak. Ekként elkövetői minőségüket a másodfokú bíróság megváltoztatta: Az I.r. vádlott a bűncselekmény Btk. 20.§

(1)bekezdése szerinti önálló tettese, míg a II.r. vádlott annak a Btk. 21.§

(2)bekezdésében írt bűnsegédje. A közbizalom elleni bűncselekmény vonatkozásában a törvényszék az anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette a II.r. vádlott valótlan tartalmú magánokirat felhasználásával megvalósított cselekvőségét a Btk. 276.§-a szerint magánokirathamisítás vétségének, tévedett azonban az I.r. vádlott cselekményeinek minősítésénél. Az elsőfokú bíróság - a váddal egyezően - további vizsgálódás nélkül közokiratnak fogadta el a telek-adatlapot. A közokirat fogalmát a Pp.195.§

(1)bekezdése definiálja. Eszerint közokirat az olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanú sított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. A jelen esetben a kölcsönigényléshez mellékelt, meghamisított tartalmú telekadatlap olyan az építési hatóságnál rendszeresített, az építési engedély megadása feltételeinek megismertetését elősegíteni hivatott irat, amely annak hangsúlyozásával szolgáltat információt egy adott ingatlannal (annak beépíthetőségével, a megengedett zajszinttel stb.) kapcsolatban, hogy az adatlapban foglaltakért felelősséget nem vállal. Ezen túl a több lapból álló irat minden oldalát ügyintéző nem írja alá és az iratot bélyegzőlenyomattal egyáltalán nem látják el. Emiatt a telekadat-lap sem tartalmában, sem alakiságában nem felel meg a közokirattal szemben támasztott magasabb követelményeknek, következésképpen magánokiratnak tekintendő. A kifejtettekből adódóan a másodfokú bíróság (a 36/2007.BK véleményben foglaltakra figyelemmel) az I.r. vádlott azon közbizalmat sértő magatartását, hogy ugyanazon jogviszonyból származó jog vagy kötelezettség létezésének, megváltoztatásának vagy megszűnésének bizonyítására több valótlan tartalmú magánokiratot, többször felhasznált, - mivel a folytatólagosság Btk. 12.§

(2)bekezdésében írt törvényi feltételei hiánytalanul fennállnak, - egységesen a Btk. 276.§-a szerinti folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette. A büntetés kiszabása körében a törvényszék a bűnösnek kimondott vádlottaknál helyesen tárta fel a releváns bűnösségi tényezőket. A másodfokú határozat mindkét vádlottra kedvezőbb minősítést eredményezett, a minősítésváltoztatás következtében a bűnösségi tényezők köréből mindkettőjüknél mellőzendő volt a súlyosítóként értékelt társtettesi elkövetés, ezen túlmenően a II.r. vádlottnál enyhítőként kellett értékelni a bűnsegédi bűnrészességet, az I.r. vádlott közbizalom elleni bűncselekményei pedig enyhébben minősülnek. A törvényszék a bűnösségi körülmények kellő súlyozásával - kiemelt nyomatékot adva a kísérlet távoli voltának és az elkövetés óta bekövetkezett jelentősebb időmúlásnak, - helyesen alkalmazott mindkét vádlottal szemben felfüggesztett börtönbüntetést, amely mértékében és a próbaidő tartamában a belső arányosság követelményét kielégítve kellően differenciált. A törvényszék által halmazati büntetésül alkalmazott joghátrány - a másodfokú ítéletben foglalt változtatás tükrében - mindkét vádlottnál megfelelő tartamú, egyikük esetében sem tekinthető eltúlzottan enyhének, így súlyosításra nincs elegendő indok. A büntetések tartama arányban áll az elkövetett bűncselekményekkel, ezért a másodfokú bíróság mérséklésükre sem látott lehetőséget. A járulékos kérdések közül a törvényszék helyesen döntött, amikor a bűnjeltárgyak lefoglalásának megszüntetésével azokat a büntetőügy iratainál rendelte elhelyezni. Az elsőfokú bíróság a törvénynek megfelelően határozott, amikor a bűnösnek kimondott vádlottakat külön-külön kötelezte az eljárásban keletkezett bűnügyi költségből büntetőjogi felelősségükkel összefüggésben, indokoltan felmerült költség viselésére. A Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét az előbbi indokok alapján a Be. 372. §

(1)bekezdése szerint megváltoztatta, míg a változtatást meghaladóan - a Be. 371.§

(1)bekezdés alapján - helybenhagyta. Figyelemmel arra, hogy a másodfokú eljárásban az ügyész fellebbezése eredménytelennek, a védelmi perorvoslat viszont sikeresnek bizonyult, az ítélőtábla - a Be. 338.§

(2)bekezdése alapján - mentesítette az I.r. vádlottat a másodfokú eljárásban keletkezett bűnügyi költség megfizetése alól. Budapest,

1. augusztus
2. napján Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. Dr. Sebe Mária s.k. Dr. Sárecz Szabina Martina s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék 21.B.1274/2010/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.307/2012/
4. számú ítéletében írt változtatással mindkét vádlottat érintően
5. augusztus hó
6. napján jogerőre emelkedett és - a felfüggesztett szabadságvesztés kivételével - végrehajthatóvá vált. Budapest,
7. augusztus hó
8. napján Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: dr. Badits Edit bírósági ügyintéző