Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.469/2012/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Fister Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fister Mihály ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felperesnek - a személyesen eljáró I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, a dr. Bíró László ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű, III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű és IV.rendű alperes neve (IV. rendű alperes címe) IV. rendű alperes ellen szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- április
- napján meghozott 62.P.21.719/2011/
- számú ítélete ellen a II. rendű alperes
- és a III-IV. rendű alperes
- sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő í t é l e t e t : A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti. Fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja azzal a pontosítással, hogy a II. és III. rendű alperesek kötelesek tűrni, hogy a ... hrsz-ú ingatlan tulajdonukat képező 1/4-1/4 hányadából 1/8-1/8 tulajdoni hányadra az I. rendű felperes az F. A. önálló bírósági végrehajtó előtt .... számon folyamatban lévő végrehajtási eljárás tárgyát képező 3.900.000 (hárommillió-kilencszázezer) forint és járulékai, a II. rendű felperes az F. A. önálló bírósági végrehajtó előtt .... számon folyamatban lévő végrehajtási eljárás tárgyát képező 2.600.000 (kétmillió-hatszázezer) forint és járulékai iránti követelését végrehajtás útján kielégítse. Kötelezi a II., III. és IV. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendű felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint + áfa és a II. rendű felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. A II., III. és IV. rendű alperesek költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s A felperesek annak tűrésére kérték kötelezni az alpereseket, hogy a ... helyrajzi számú, .... szám alatti ingatlan alperesek tulajdonában álló 2/4 tulajdoni hányadából mint végrehajtást kérők által a IV. rendű alperes mint adós ellen indított két végrehajtási eljárásban érvényesített követelésük vonatkozásában magukat a teljes követelésük erejéig kielégítsék. Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azt nem vitatták, hogy az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában a felpereseknek már fennállt a követelése a IV. rendű alperessel szemben. Az I., III. és IV. rendű alperesek állították, hogy az átruházás visszterhesen történt, míg a III. és IV. rendű alperesek arra is hivatkoztak, hogy a szerződés megkötésekor jóhiszeműek voltak. A II. rendű alperes előadta, hogy az ingatlant nagyszülői segítséggel vásárolták meg, annak a IV. rendű alperes sohasem volt tulajdonosa. A II. rendű alperes a szülők válásáig a követelésről nem tudott. Az elsőfokú bíróság ítéletével annak tűrésére kötelezte az alpereseket, hogy a felperesek a ... helyrajzi számú ingatlan alperesek tulajdonából álló részéből összesen 1/4 tulajdoni hányad vonatkozásában a felperesek mint végrehajtást kérők által a IV. rendű alperes mint adós ellen 3.900.000 forint és járulékai, valamint 2.600.000 forint és járulékai iránt indított és F. A. önálló bírósági végrehajtó előtt .... és .... számok alatt folyamatban lévő végrehajtási eljárásokban magukat teljes követelésük erejéig kielégítsék. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, az nem volt vitás, hogy a felperesek igénye a IV. rendű alperessel szemben a szerződések megkötésének időpontjában fennállt. A Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(1)bekezdésében foglaltak szerint a fedezetelvonás akkor valósul meg, ha az érintett szerződés megkötése nélkül a harmadik személy az igényét a szerződés tárgyából ki tudta volna elégíteni. Megállapította, hogy az ingatlan az I. és IV. rendű alperesek házastársi vagyonközösségébe tartozott, de a kölcsönszerződések megkötésekor az I. és IV. rendű alperesek között vagyonközösség már megszűnt, ezért a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 27. §
(1)bekezdése és 30. §
(1)-
(3)bekezdései alapján az I. rendű alperes felelőssége nem áll fenn a kölcsönök visszafizetéséért, bár ezt maguk a felperesek sem állították. A követelések csak a IV. rendű alperest terhelték, így a kölcsönökből eredő tartozásokért a Csjt. 30. §
(4)bekezdése alapján mind a különvagyonával, mind a közös vagyonból reá eső résszel felel. Az ingatlan I. rendű alperesre jutó 1/4 tulajdoni hányada azonban nem szolgált volna fedezetül a felperesi igények kielégítésére, ezért e körben a keresetet az elsőfokú bíróság elutasította. A másik 1/4 tulajdoni hányad tekintetében megállapította, hogy az a Csjt. 30. §
(4)bekezdése alapján fedezetet jelentett volna a követelések kielégítésére, mert a IV. rendű alperes az őt terhelő tartozásért a közös vagyonból reá eső résszel is felel. A felperesek igényének kielégítése a szerződésekkel történt elvonás miatt vált lehetetlenné, mert a IV. rendű alperesre eső 1/4 tulajdoni hányad és annak ellenértéke nem került a IV. rendű alperes vagyonába. A vagyonelvonás ténylegesen nem csak az I. és IV. rendű alperesek által megkötött vagyonközösséget megszüntető szerződéssel, hanem az adásvételi szerződéssel is bekövetkezett. Ez a szerződés eredményezte, hogy nem került a IV. rendű alperes vagyonába az ingatlanrész, és miután a szerződést kötő felek egymás hozzátartozói (Ptk. 685. § b) pont), a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell. Ennek ellenkezőjét az alpereseknek kellett bizonyítani, azonban tájékoztatás ellenére a rájuk háruló bizonyítási kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az adásvételi szerződés a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 196. §
(1)bekezdése alapján csak annak bizonyítékául szolgál, hogy az alperesek az okiratba foglalt nyilatkozatot megtették. Abban az esetben, ha az alperesek a visszterhességet bizonyítják, akkor sem bizonyított eljárásuk jóhiszeműsége, mert az iratok és nyilatkozatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy az I. és IV. rendű alperesek kifejezetten tudtak a felperesek igényeiről. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben benyújtott fellebbezésükben a II., III. és IV. rendű alperesek az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték, másodlagos kérelmük az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére irányult. Állították, hogy a házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés, valamint az ingatlan adásvételi szerződés nem vonta el a felperesek igényének kielégítési alapját, ugyanis a IV. rendű alperes nem volt telekkönyvi tulajdonos, az ő nevén végrehajtással lefoglalható vagyontárgy nem volt. A végrehajtás sikertelensége esetén a felperesek az I. rendű alperessel szemben érvényesíthették volna az igényüket, tehát az ingatlan a szerződések megkötése nélkül sem szolgálhatott volna a felperesek igényeinek kielégítésére. A II. és III. rendű alperesek nem voltak rosszhiszeműek, és nem ingyenesen szerezték az ingatlant. Állították, hogy nem voltak tisztában a felperesek követeléseivel, a visszterhességet az okirattal bizonyították, az okiratok tartalmát az ellenérdekű felek nem vonták kétségbe. Mindettől függetlenül az I. rendű alperes ügyvédjének tanúkénti kihallgatását kérték, és utaltak arra, hogy bankkivonattal igazolható: az I. rendű alperes a szerződés aláírásának az időpontjában helyezte el a pénzintézetnél ezt az összeget. Előadták, hogy a felpereseknek a házastársi vagyonközösségből a IV. rendű alperest illető rész tekintetében továbbra is van lehetőségük kielégítést keresni, de ezt nem a III. és IV. rendű alperesekkel szemben tehetik meg. A II. rendű alperes előadta, hogy az I. rendű alperes az átadást követő napon pénzintézetnél helyezte el a vételárat, így a bank megkeresésével a visszterhesség igazolható, amelyre szükség esetén indítványt tett. Az alperesek hivatkoztak arra, hogy az ítélet rendelkező részének első bekezdése pontatlan, megalapozatlan és végrehajthatatlan, mert nem határozza meg, hogy a II. és III. rendű alperesek eszmei tulajdoni hányadából egyénekre lebontva mely tulajdoni hányad képezheti a végrehajtás tárgyát. A felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A bizonyítási indítványok mellőzését kérték, mert az alperesek a másodfokú eljárásban nem szolgáltathatnak új bizonyítékot. Előadták, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetést vont le. Az alperesek a felperesek kielégítési alapját teljes egészében elvonták, a vagyontárgy a házassági vagyonközösség körébe tartozott, így a IV. rendű alperes ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos volt. Utaltak a Csjt. 30. §
(4)bekezdésére és arra, hogy az adásvételi szerződés eredményeképpen az ingatlan tulajdoni hányada a közös vagyonból nem a IV. rendű alperes, hanem a II. és III. rendű alperesek vagyonába került. A szerződések, valamint a korábban lefolytatott peres eljárás egyértelműen bizonyítják az alperesek rosszhiszeműségét. Az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet elutasító - az 1/4 tulajdoni hányadát érintő - rendelkezése a Pp. 228. §
(4)bekezdése alapján fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének kizárólag a további 1/4 (1/8-1/8) ingatlan tulajdoni hányadra vonatkozó - a szerződés relatív hatálytalanságát e részben megállapító - rendelkezését bírálta felül. Az alperesek fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének eldöntéséhez szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, és a tényállást helyesen állapította meg. Az ítélet indokolásával a másodfokú bíróság lényegében egyetértett, amelyet az alperesek fellebbezésére tekintettel a következők szerint egészít ki. Az alperesek nem vitatták, hogy a IV. rendű alperesnek a felperesekkel szemben keletkezett tartozása az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában már fennállt és esedékessé vált. A végrehajtási eljárásban keletkezett iratok azt is kétségtelenül alátámasztották, hogy a felperesek követelésének kielégítésére az adásvételi szerződés időpontjában nem volt fedezet, amelynek következtében a végrehajtási eljárások szüneteltek. Az I. és IV. rendű alperesek az ingatlant házasságkötésüket követően (1983. június 18.) a házastársi életközösség alatt 1990. július 2-án vásárolták, és a telken a közös vagyonukból felépítményt építtettek, így az sem volt vitás, hogy a per tárgyát képező ingatlanhányad - függetlenül a IV. rendű alperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésétől - az I. és IV. rendű alperes osztatlan közös tulajdonában állt (Csjt. 27. §
(1)bekezdés). Az ingatlanhányad tulajdonjogában való megállapodás az I. és IV. rendű alperes házastársi vagyonközösség megszüntetése tárgyában kötött szerződés egyik kiemelt része volt, amelyből az is következik, hogy a II. és III. rendű alperesek tulajdona - a házastársi vagyonközösség megszüntetésére irányuló szerződésben foglalt megállapodáson alapuló adásvétellel - közvetlenül a IV. rendű alperestől származtatott jogon keletkezett. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 203. §
(2)bekezdésének alkalmazásával a Pp. 164. §
(1)bekezdése, valamint a 3. §
(3)bekezdése alapján az eljárási szabályoknak megfelelően járt el, amikor a törvényi vélelemmel szemben a bizonyítékok hiányosságait a bizonyításra kötelezett II. és III. rendű alperesek terhére értékelte. A per eldöntése szempontjából annak sincs érdemi jelentősége, hogy a másodfokú eljárásban az alperesek okiratokat mutattak be annak alátámasztására, hogy a IV. rendű alperes által indított végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtó lefoglalta a IV. rendű alperesnek a perben nem álló L. I. adóssal szemben fennálló követelését. Az iratokból megállapítható, hogy a követelés lefoglalása folytán az adóstól mindössze havi 21.203 Ft nyugdíj vonható le, amelynek egy évi folyamatos behajtásával a felperesek követelésének 1/10 része sem térül meg. Mindezt meghaladóan az alperesek olyan újabb tényre vagy bizonyítékra nem hivatkoztak, amely az elsőfokú eljárást követően juthatott a tudomásukra, ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének a Pp. 252. §
(3)bekezdésében szabályozott feltételei - figyelemmel a Pp. 235. §
(1)bekezdésében foglaltakra - nem álltak fenn. Az alperesek arra helytállóan hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet végrehajtásához szükséges valamennyi adat feltüntetésének hiányában a rendelkező részt pontatlanul fogalmazta meg, amely azonban az ítélet másodfokú érdemi elbírálását nem érintette, ezért a Pp. 252. §
(2)bekezdése szerint annak hatályon kívül helyezésére sem szolgáltat alapot. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a végrehajtáshoz szükséges adatok pontosítása mellett - a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében - lényegében annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. Az alperesek fellebbezése eredménytelen volt, ezért a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése értelmében kötelesek a felperesek ügyvédi munkadíjban felmerült másodfokú perköltségét megfizetni, melynek összegét a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)-
(6)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban kifejtett tevékenységgel arányosan állapította meg. A II., III. és IV. rendű alperesek teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- május
- . Hőbl Katalin s.k. a tanács elnöke Dr. Bleier Judit s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: . Madarász Anna s.k. bíró