Pf.20426/2012/5 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.426/2012/

1. szám A Győri Ítélőtábla a dr. Hermann Edit ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Cserjési Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen jóhírnév megsértése iránti ügyében a Szombathelyi Törvényszék
2. szeptember
3. napján meghozott 17.P.20.365/2011/
4. számú ítélete ellen az alperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, a
6. október
7. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles az alperes megfizetni a felperesnek 15 napon belül 120.000 (Egyszázhúszezer) Ft másodfokú perköltséget. Köteles az alperes megfizeti az állam javára az illetékügyben eljáró hatóság felhívására 48.000 (Negyvennyolcezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: Felperes módosított kereseti kérelmében jóhírnévhez fűződő személyiségi joga megsértésének megállapítását, és az alperes perköltségben marasztalását kérte. Keresetét arra alapította, hogy az alperes a ...hu elnevezésű honlapon,- mely honlap főszerkesztőjeként is magát tüntette fel - a jó hírnevét sértő valótlan tényt állított azzal, hogy a felperes által szervezett rovásírás versenyeken az alperes által a felperes részére, de a versenyen jó eredményt elérő fiatalok jutalmazására átadott kb. 150.000 Ft-os könyvajándékot a felperes nem jutatta el a gyermekeknek, hanem - saját állítása szerint is- egy könyvesboltnak adta át, s az érte kapott pénzt a sajátjaként használta fel, mely tényt később a könyvesbolt vezetője is megerősített. A felperes előadása szerint ebből csak annyi igaz, hogy az alperes a sérelmezett írás megjelenését megelőzően évekkel néhány könyvet valóban átadott a jelzett célból részére, de nem a sérelmezett írásban megjelölt nagy értékű könyvmennyiségről volt szó, s azt nem is értékesítette. E valótlan állítás a "A" Rovásíró Kör vezetőjeként és a "H" rovásírás versenyek szervezőjeként hátrányosan érinti. Alperes a kereset marasztalását kérte. elutasítását és felperes perköltségben történő Vitatta, hogy a felperes által sérelmezett írás megjelent volna a ...hu honlapon, ugyanis a kifogásolt szöveg sem a tudos... honlapon, sem máshol nem volt elérhető, csak a felperes honlapján. A ...hu honlap nem tartozik hozzá, szervere Országban van, szerkesztői nincsenek. A kifogásolt cikket nem ő írta, a honlapnak nincs is valódi szerkesztősége, a szoftver jellege és más körülmények következtében bárki szabadon fejtheti ki ezen az oldalon a véleményét az újság virtuális „főszerkesztője" nevében, akár a már megjelent cikkekbe történő belejavítás is lehetséges. A cikket nem I.rendű alperes , hanem „"B"" jegyzi, tehát a cikk alatt nem szerepel a neve. Ha a cikk alatt a neve szerepelne, az sem bizonyítaná azt, hogy ő írta a cikket. "B" néven az IKBK Körének névtelenséget megőrizni kívánó tagjai teszik közzé az álláspontjukat az internetes fórumokon, továbbá a „"B"" nevet a szoftver automatikusan teszi a cikk mellé. Akár egy internetes kávéházból vagy wifi alkalmazásával, ismeretlen számú idegennek volt módja a honlapra feljuttatni a cikket. Az írás tartalma annyiban megfelel a valóságnak, hogy 50 db könyvet és füzetet adott át a felperes házastársának mintegy 10 évvel korábban, a versenyeken jó eredményeket elérő gyermekek jutalmazása céljából. Évekkel később a felperes azt újságolta neki, hogy a könyveket nem a gyermekek kapták meg, hanem azt egy könyvesboltosnak adta oda, aki azt eladta. E tényt később egy könyvesboltos meg is erősítette. Az alperes módosított viszontkeresetében annak megállapítását kérte, hogy a felperes az interneten megjelentetett több, a jelen per tárgyát képező cikkel és a perrel összefüggő kijelenésével („válasz I.rendű alperes becsületsértő hazugságaira", „kimerítve a beteges ego fogalmát", „I.rendű alperes szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg", „egy gazember hamisítással vádolta meg") megsértette a jó hírnevét. Felperes az alperesi viszontkereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az alperes viszontkeresete kizárólag a per elhúzására irányul, érdemben nem vitatta, hogy az alperes által kifogásolt nyilatkozatok tőle származnak. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát akkor, amikor a www....hu <http://www....hu> oldalon valótlanul állította a felperesről, hogy a neki ajándékozott kb. 150.000 Ft értékű könyvajándékot egy könyvesboltnak átadta és az ellenértékét sajátként használta fel. Az elsőfokú bíróság az alperes viszontkeresetét elutasította és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 200.000 Ft perköltséget. Ítéleti tényállásként állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a peres felek a magyar rovásírás kutatásával foglalkoznak, az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztés területén fejtenek ki tevékenységet, előadásokat tartanak, könyveket jelentetnek meg a témában. A felperes és felesége által a rovásírással kapcsolatban szervezett versenyeken jutalomként könyvajándékot szoktak átadni. Tényként fogadta el, hogy a sérelmezett írásban az alperes valótlanul állította a felperesről, hogy az a neki ajándékozott 150.000 Ft értékű könyvajándékot egy könyvesboltnak átadta, és az ellenértékét sajátjaként használta fel. Megállapította, hogy amikor a nyilatkozat megjelenését követően a felperes házastársa felhívta az alperest és számon kérte, hogy miféle könyvesboltnak adta át a könyveket a felperes, e kérdésre az alperes azt válaszolta, hogy „kérdezze meg a férjét". Rámutatott, hogy
8. szeptember
9. napján a felperes a ...@gmail.com <...:...@gmail.com> e-mail címre küldött elektronikus levélben kérte a sérelmezett írás eltávolítását a honlapról, melyre az ugyanezen címről érkezett nemleges válasz feladóként az alperest nevesítette. "C"" tanúvallomása alapján tényként állapította meg, hogy a ...@gmail.com <...:...@gmail.com> e-mail címet az alperes használta. A nemleges válasz ellenére a per tárgyát képező a honlapra korábban feltett nyilatkozat módosításra került a következő szöveggel: „Nem használt a nagyrabecsülésemnek, hogy felperes neve - az itt szereplő igaz állításokat felperes neve kérésére kihagytam-…" A viszontkeresettel összefüggésben tényállásként állapította meg, hogy a kérdéses (rovásírás forrai.hu) domain használója felperes, s a fenti honlapon a felperes olyan nyilatkozatott tett közzé, mely szerint az alperes szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg a Fővárosi Bíróságon megtartott tárgyaláson, és ki sem mentette magát. Cikket jelentetett meg „Válasz I.rendű alperes neve becsületsértő hazugságaira" címmel, s azt írta az alperesről, hogy „kimeríti ezt a beteges ego fogalmát", valamint hogy „egy gazember hazugsággal vádolta meg". Ítélete jogi indokolásában kifejtette, hogy a perbeli közlésekre az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló
10. évi CVIII. törvény hatálya nem terjed ki, mert azok magánjellegű közlések, a jogvita elbírálása szempontjából a Ptk. rendelkezései az irányadók. A bizonyítékok mérlegelése során akként foglalt állást, hogy a felperes sikerrel bizonyította a jogsértés megtörténtét. Ennek kapcsán értékelte, hogy az alperes az eljárás korábbi szakában nem, csak a tárgyalás berekesztését megelőzően vitatta, hogy a sérelmezett cikk egyáltalán valahol a világhálón megjelent volna, és az tőle származna. A keresetben jogsértőként megjelölt kijelentés alperesi eredetét az alperes és a felperes házastársa közötti telefonbeszélgetés és az ismertetett email-ek tartalmára és "C" tanúvallomására tekintettel állapította meg. A tanú vallomása kapcsán értékelte, hogy az alperes - egyebek mellett - a tanúval, mint a MN Múzeum főigazgató helyettesével folytatott kommunikációja során minden alkalommal a kérdéses e-mail címet használta. Az alperes tagadásával szemben e tanú vallomását fogadta el, mert a tanú előadása szerint a tanú és az alperes között folytatott személyes megbeszélések tartalmához oly mértékben kapcsolódtak a jelzett e-mail címről küldött levelek, hogy kizártnak tartotta a tanú, hogy az alperes nevében harmadik személy levelezne vele. A kérdéses email cím alperes általi használatát támasztotta alá az is, hogy a CD melléklet formájában csatolt fenti levelezés
11. számú e-mailjében egyes szám első személyben szerepel utalás „A székely rovásírás eredete" című alperes által írt műre, emellett a kérdéses email címről küldött e-mailben az elismerten az alpereshez tartozó ... számú telefonszámra is utal az e-mail írója. Rámutatott, hogy a kérdéses e-mail használatára utal az is, hogy miután a felperes házastársa sérelmezte a nyilatkozat megjelenését ezután annak módosítására került sor. Értékelte a honlapon megjelent nyilatkozat tartalmával összefüggésben azt, hogy az alperes maga adta elő, hogy évekkel a per tárgyát képező nyilatkozat megjelenése előtt a felperes - ittassága, vagy cukorbetegségéből fakadó szellemi leépülés miatti zavarodottsága folytán - azt mondta neki, hogy a könyveket nem a gyermekek kapták meg, hanem könyvesboltosnak adta oda, aki azt eladta, s a kapott pénzt sajátjaként használta fel. Miután az alperes előadása szerint a fenti beszélgetés közte és a felperes között négyszemközt zajlott, ezt is annak közvetett bizonyítékaként értékelte, hogy a per tárgyát képező nyilatkozat csak az alperestől származhat. Miután nyilatkozat valóságtartalmának bizonyítására az alperes bizonyítást nem ajánlott fel és a nyilatkozat tartalma alkalmas a jó hírnév megsértésre, arra utal, hogy a rábízott könyveket a felperes nem a célnak megfelelően használta fel, burkoltan bűncselekmény elkövetésével vádolva a felperest - az alperest a módosított kereset szerint marasztalta. Utalt arra, hogy az alperes előadását - közvetve - csupán "D" tanúvallomása támasztotta alá, mely szerint a "D" által átadott díjazás céljából átadott könyvek egy részét a felperes más alkalommal sem osztotta ki, hanem berakta egy szatyorba, e vallomás alapján azonban tényként az nem állapítható meg, hogy a sérelmezett alperesi nyilatkozatban foglaltak valóak. A viszontkereset vonatkozásában igazoltnak tekintette a sérelmezett nyilatkozatok felperesi eredetét. Azok közül azonban csak azon kitétel minősül tényállításnak, mely szerint „I.rendű alperes szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és ki sem mentette magát", ez pedig a peradatokból kitűnően a valóságnak megfelel, nem sért személyiségi jogokat. A további sérelmezett kitételeket a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozó alperesi véleménynek, kritikának minősítette, ezért az alperes viszontkeresetét elutasította. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, és a felperes alperesi viszontkereset szerinti marasztalását, másodsorban az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte. Az ítélet hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett fellebbezési kérelemmel összefüggésben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem hallgatta meg tanúként - "E"- t, aki a MD -ben „"B"" néven megjelent közleménnyel kapcsolatosan, a tényleges szerző személyéről tudott volna nyilatkozni; -"F"-et (a ....hu tulajdonosát); -"G"- t, aki tudja igazolni, hogy a ....hu cikkeibe bárki bele tudott javítani. Az ügy érdemében arra hivatkozott, hogy a felperes nem bizonyította a kereset ténybeli alapját, az ítéletben megállapítottakat sem közvetlen bizonyíték, sem közvetett bizonyítékok zárt rendszere nem támasztja alá, mindezek bizonyítatlanságát az elsőfokú bíróságnak a felperes terhére kellett volna értékelni. Nem igazolt hogy a kifogásolt nyilatkozat megjelent a ...hu honlapon, egyáltalán annak léte is kérdéses. Nem bizonyított, ha a megjelent nyilatkozat, azt ki jelentette meg. Utalt arra, ha a nyilatkozat valóban sértette a felperes jó hírnevét akkor törekednie kellett volna annak védelmére azzal, hogy nem teszi 3 éven át közszemlére a kifogásolt szöveget a saját honlapján. Nincs bizonyítva, hogy a kifogásolt szöveg felperes jó hírnevének sérelmét okozta, a meghallgatott tanúk nem ismerték, vagy csak a felperes honlapjáról ismerték az esetet. Az írásban foglaltak tartalma valós. A felperes elkövette a könyvek kapcsán az ott leírtakat. Álláspontja szerint a sérelmezett állítás egyébként sem alkalmas a jó hírnév megsértésére, a megajándékozottnak ugyanis joga van az ajándékkönyveket egy ajándékboltnak átadni, és az ellenértékükkel sajátként rendelkezni. A jogszerű magatartásra vonatkozó híresztelés nem sérthette a felperes jó hírnévhez fűződő jogát. Valóban lezajlott a felperes házastársa és közte a felperes által állított telefonbeszélgetés, azonban ekkor csak az évekkel korábban a felperes és közte négyszemközt zajlott beszélgetés tartalmára gondolva tett nyilatkozatot. A telefonbeszélgetésnek a nyilatkozat eredete szempontjából bizonyító ereje nincs. A felperes csak állította, hogy a ...@gmail.com <...:...@gmail.com> e-mail címre levelet küldött, s onnan választ kapott, de ezt nem igazolta semmivel. Az ítélet minden bizonyíték nélkül vette át a felperes állítását, az állítólagos honlap módosításáról, a honlapon e szöveg létét, vagy annak módosítását semmi nem támasztotta alá. Ha a sérelmezett cikk ténylegesen módosításra került volna, a felperesnek ehhez azt is bizonyítania kellett volna, hogy azt az alperes és nem más módosította. "C" tanúvallomását az elsőfokú bíróság nem fogadhatta volna el bizonyítékként. Semmi nem támasztja alá, hogy a tanúnak a ...@gmail.com <...:...@gmail.com> e-mail címéről küldött leveleket valóban az alperes küldte el, az alperes más e-mail címet tartalmazó névjegykártyát jutatott el a tanúhoz. A tanúval folytatott megbeszélések alkalmával mindig csoportosan jelent meg a múzeumban, így írhatta a levelet valamelyik másik csoporttag is, a csoportot vezető alperes nevében. Lakóhelyén nincs internet, így az e-mail címet ő nem alapíthatta, tarthatta fenn. Hivatkozott arra is, hogy egy e-mail címet nemcsak egy ember használhat, így az, hogy az enter gombot ő nyomta meg, nincs bizonyítva az email cím által sem. Az e-mailek tartalma alapján legfeljebb a szerző azonosítható, de azok elküldője, az e-mail cím használója nem. A tanú elfogult volt vele szemben, mert az alperes előzőleg kétszer minisztériumi vizsgálatot kezdeményezett ellene. A tanú által előadott levelezés ráadásul évekkel a per tárgyát képező események után történt. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a honlap hozzáférési eljárását és biztonsági rendszerének működését. A törvényszéknek azt kellett volna vizsgálnia, hogy kizárható-e mások szerepe a kérdéses levelek elküldésében, s van-e olyan egyéb bizonyíték, amely az alperes személyét kétségtelenül azonosítja. Önmagában az, hogy az e-mailekben szerepel az alperes telefonszáma, még nem elegendő a levél küldőjének azonosítására. Iratellenes az elsőfokú ítélet azon megállapítása, hogy csak a tárgyalás berekesztését megelőzően kifogásolta, hogy a kereset tárgyát képező cikk egyátalán megjelent volna a világhálón, és ez tőle származó. A könyvek értékesítésével összefüggésben a felperessel folytatott beszélgetés megtörténtét viszont helyesen fogadta el tényként az elsőfokú bíróság az abból levont következtetései azonban iratellenesek. A beszélgetés kapcsán elhangzott tartalom nem maradt négyszemközti téma, ő maga is elmondta még frissiben a történteket több ismerősének, s ezt megtehette a felperes is. Emiatt a négyszemközti beszélgetés tényéből és kérdéses e-mail cím feltételezett kizárólagos alperesi használatáról nem következik az, hogy a kifogásolt cikket is az alperes jelentette meg a neten mintegy 10 évvel később. A viszontkereset kapcsán kifejtette, hogy annak állítása, hogy „szabályszerű idézés ellenére nem jelent mg, és ki sem mentette magát" a történteket hamis színben tünteti fel, már a megjelenésekor sem felelt meg az objektív valóságnak, s ezt a per bírósága is megállapította. Ennek ellenére a cikket a felperes három éven keresztül tartotta a fenn a világhálón, és csak a viszontkereset benyújtásakor vette le a honlapról, eközben az idézés szabálytalanságával kapcsolatban megállapított tényekkel nem egészítette ki. A jogsértő jelleg abban áll, hogy a honlap olvasói alappal hihették, hogy az idézése szabályos volt, csak nem tiszteli az alperes a bíróságot. A viszontkeresetben sérelmezett egyéb kitételek tekintetében arra hivatkozott, hogy azok nem felelnek meg a szabad véleménynyilvánítás által megengedett alkotmányos határnak, becsületsértőek, ami az alkotmánnyal és a jó hírnévvel is összeegyeztethetetlen. A város 2-i perszakasszal kapcsolatos perköltségeket a felperesnek kell viselnie a Pp.
12. § /2/ bekezdés alapján, mert helytelen alperesi címet adott meg a bíróságnak. Ezzel összefüggésben előadta, hogy Város 1 - Város 2 Város 1 viszonylatában 3 autóút költsége, 5.000 Ft kommunikációs költség és 5.000 Ft ügyvédi költség merült fel az oldalán, melyet igazolni nem tud. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, és az alperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. Fellebbezésében az alperes a ...@gmail.com <...:...@gmail.com> e-mail címhez fűződő kapcsolatát a bizonyítást követően is tagadta, holott a felhasználónévvel és jelszóval védett e-mail cím használata során olyan információkra utalt, melyek "C"" tanúval, illetve a felperessel folytatott személyes megbeszéléseken kellett, hogy alapuljon. Az alperes valótlan állításai nemcsak a kereset szerinti helyen, hanem több internetes honlapon is megjelentek, mindez egyértelművé teszi, hogy a felperes személye elleni rágalomhadjáratot az alperes folytatta. Az alperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges mértékben a bizonyítási eljárást lefolytatta, a rendelkezésére álló adatok helytálló és okszerű, a Pp.
13. § /1/ bekezdésében foglaltaknak megfelelő értékelésével helyes tényállást állapított meg, érdemi döntése és jogi indokolása is helytálló, ezért az ítélőtábla kizárólag az alperesi fellebbezésben foglaltakra tekintettel jegyzi meg a következőket: Mindenekelőtt arra mutat rá az ítélőtábla, hogy az elsőfokú eljárás kapcsán a másodlagos fellebbezési kérelemmel összefüggő, az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére alapot adó eljárási szabálysértés nem volt feltárható. Az alperes három, általa meghallgatni kért tanú tekintetében sérelmezte a bizonyítás elmaradását. "F" vonatkozásában kifogása iratellenes, a peradatok szerint ugyanis utóbb eltekintett e tanú meghallgatásától (Szombathelyi Törvényszék P.20.365/2011/
14. sz. alatti irat és
15. sz. alatti jegyzőkönyv
16. oldala), ezt a Pp.
17. §.