Pécsi Ítélőtábla Gf.V.30.260/2013/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Horváth Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Terjék Péter ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a ... Törvényszék
- június
- napján kelt, ...... számú ítélete ellen a felperes által
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperes, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000,(ötvenezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékes adóhatóság felhívására - 2.500.000,- (kettőmillió-ötszázezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes önkormányzat közbeszerzési eljárás keretében a H. Zrt.-vel
- június 14-n kötött vállalkozási szerződést az alperes tulajdonát képező M., R.u.... szám alatti ingatlanon kialakítandó M. Szolgáltatóközpont létesítésére. A H.Zrt. a munka elvégzésére
- június 14-én kötött alvállalkozói szerződést a Hl Kft.-vel, a H Kft. a J.. Kft.-vel kötött alvállalkozási szerződés, a J. Kft., mint megrendelő pedig 2011.március 9-én kötötte meg jelen per felperesével az (al)vállalkozási szerződést, amelyben a felperes vállalta az egészségügyi szolgáltatóközpont szerkezetépítési, szakipari, épületgépészeti és villamossági munkálatainak - kivéve a villamos-, gáz-, víz- és csatornacsatlakozások tervezésének és kivitelezésének - elvégzését 125.000.000,forint + ÁFA fix összegű vállalkozói díj ellenében. A kivitelezés során a felperes által kiállított első és második részszámlát a J. Kft. késedelemmel kifizette, a
- november 8-án lejárt harmadik, 28.906.250,- forint részszámlából a J. Kft. 18.906.250,- forintot fizetett meg. A felperes
- január 4-én kelt ..... számú végszámláját 35.741.825,- forintról állította ki, amelyet a J. Kft.-nek megküldött. A J. Kft. a
- január 31-én kelt válasziratában a számlát arra hivatkozással küldte vissza, hogy felperes nem teljesítette maradéktalanul a felek közötti vállalkozási szerződésben foglaltakat, ezért az általa 2011.november 11-én kiállított 6.968.750,- forintos teljesítés igazolásban foglaltaknak megfelelően kérte a végszámla kiállítását. A felperes vállalkozói díját a J. Kft. maradéktalanul nem egyenlítette ki. A felperes keresetében kérte, hogy állapítsa meg a bíróság, hogy egyesítés címén megszerezte a mecseknádasdi 197/2 hrsz. alatt felvett, M............. szám alatti 1 hektár 132 m² térmértékű ingatlan 384/1000-ed tulajdoni hányadát, kérte a földhivatal megkeresését a tulajdonjog változás bejegyzése érdekében, amelyhez vállalta a szükséges változási vázrajz becsatolását, és kérte az alperes perköltségben marasztalását. Arra hivatkozott, hogy a felperesi társaság az elvégzett munkák ellenértének teljes kiegyenlítéséig a beruházás megvalósítása során felhasznált ingók vonatkozásában a tulajdonjogát fenntartotta, így álláspontja szerint a mecseknádasdi 197/2 hrsz. alatt felvett, M.......... szám alatti ingatlanon a beruházás folytán a felépített felülépítmény vonatkozásában a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján - utalással a Ptk.
- §-ára - az alperes és a felperes között egyesítés jogcímén közös tulajdon jött létre. Álláspontja szerint a jogszabályhely alapján a földrészlet és az épület tulajdonjoga elvált egymástól, a földrészlet tulajdonjoga az alperest illeti meg, míg a felépítmény vonatkozásában a tulajdoni hányadok akként alakulnak, hogy a felperest illeti meg annak 384/1000-ed, míg az alperest 616/1000-ed tulajdoni hányada. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest az alperes javára 100.000,- forint elsőfokú eljárásban felmerült perköltség, és 1.500.000,- forint le nem rótt elsőfokú eljárási illeték állam javára történő megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetben kifejtett jogi álláspontját nem osztotta, megállapította, hogy a J. Kft. megrendelő és a felperes között a Ptk.
- § szerinti építési szerződés jött létre, amelynek tárgyát a felperes által biztosított anyagok beépítésével egy épület létrehozása képezte az alperes tulajdonában álló ingatlanon. Megállapította, hogy a vállalkozási szerződés teljesítéséhez felhasznált anyagok beépítésével az anyagok az önállóságukat elvesztették, és a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján a földterület alkotó részeivé váltak, azzal fizikailag és jogilag is egységet alkottak. A Ptk. 97. §
(1)bekezdése fő szabályként rögzíti, hogy az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg, kivéve a Ptk. 97. §
(2)bekezdése szerinti két esetben, ha a földtulajdonossal írásban ettől eltérően állapodott meg, illetőleg ha a törvény rendelkezése alapján illeti meg az építkezőt a felépítmény tulajdonjoga. Megállapította, hogy a peres felek között írásbeli megállapodás az épület tulajdonjogára nézve nem jött létre, a felperes által felhívott jogszabályhely, a Ptk. 134. §
(1)bekezdése pedig ingó dolgokra vonatkozó tulajdonszerzési módot rögzít, az ingatlan vonatkozásában nem alkalmazható. Az elsőfokú bíróság a pert a rendelkezésre álló peradatok alapján eldönthetőnek tartotta, a felperes tanúk meghallgatására és szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványait elutasította. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása, és a kereset teljesítése érdekében a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérte az alperes első- és másodfokú perköltségeben való marasztalását, másodlagosan felvetette az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése lehetőségét is, megalapozatlanság címén. Arra hivatkozott, hogy a felperesi társaság az elvégzett munkák ellenértékének teljes kiegyenlítéséig a beruházás megvalósítása során felhasznált ingók vonatkozásában a tulajdonjogát fenntartotta. Figyelemmel arra, hogy az elvégzett munkák ellenértéke teljes mértékben nem került kiegyenlítésre, így az ingók tulajdonosa jelen idő szerint is a felperesi társaság. Kifejtette, hogy soha nem vitatta, hogy a földrészlet az alperes tulajdonát képezi, azonban álláspontja szerint a m.-i ....hrsz. alatt felvett ingatlanon a beruházás folytán felépített felépítmény vonatkozásában a Ptk. 134. §
(1)bekezdése alapján - figyelemmel a Ptk.
- §-ára - az alperes és a felperes között egyesítés jogcímen közös tulajdon jött létre. Az egyesítés nem csak ingó dolgok között jöhet létre, hanem megvalósulhat oly módon is, „melynek során az ingók úgy egyesülnek egymással, hogy e folyamat folytán ingatlan jön létre". Kifejtette, hogy a Ptk.
- §
(1)bekezdése vonatkozásában a Ptk. kommentár nem tartalmaz olyan szűkítő értelmezést, amelyet az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtett. A felperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság elutasította bizonyítási indítványait, ezzel álláspontja szerint nem folytatta le a szükséges teljes körű bizonyítást, és elzárta a felperesi társaságot a kereseti kérelemben előadottak hiteltérdemlő igazolásának lehetőségétől. Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, utalt arra, hogy az egyesüléssel való tulajdonszerzés ingók vonatkozásában valósulhat meg, illetve, hogy a felperes és megbízója között vállalkozási (építési) szerződés jött létre, e szerződés alapján kell a jogvitájukat rendezni. A jogalapon túlmenően vitatta a keresettel érintett tulajdoni hányad kiszámításának helyességét is. A fellebbezés nem megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen megállapított tényállást annyival egészíti ki, hogy a felperes a J. Kft. megrendelő felé 2012. január 4-én kiállított ........ számú végszámláján feltüntette, hogy „a számla kiegyenlítéséig az áru (anyagok) a P. Kft. tulajdonát képezi". Az így kiegészített tényálláshoz képest is helyes az elsőfokú bíróság érdemi döntése, és annak jogi indokolásával is egyetértett a másodfokú bíróság, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)és 254. §
(3)bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. A fellebbezéssel összefüggésben a másodfokú bíróság az alábbiakra utal: A Ptk. 134. §
(1)bekezdése szerint, ha a több személy dolgai úgy egyesülnek vagy vegyülnek, hogy azokat csak aránytalan károsodás, vagy aránytalan költekezés árán, vagy egyáltalán nem lehet szétválasztani, közös tulajdon keletkezik. Osztja a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a Ptk. 134. §
(1)bekezdése csak ingó dolgok egyesítésére vonatkozik. Ez következik abból, hogy ingó és ingatlan egyesítésére vonatkozó szabályt a Ptk. 136. §
(1)bekezdése (beépítés) és
- §-a (ráépítés) tartalmaz. E jogértelmezést nemcsak a Ptk. kommentárja támasztja alá, amelyre az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában hivatkozott, hanem ezt az álláspontot képviseli a jogtudomány is, amely az egyesítést az ingó dolgok tulajdonjoga megszerzésének származékos szerzésmódjaként tartja nyilván (S.I.: Polgári Jog III. Tulajdonjog,
- oldal Tankönyvkiadó Budapest 1984.). E jogértelmezés mellett foglalt állást a bírói gyakorlat is, pl. a Legfelsőbb Bíróság a Pf.I/a.26.275/2000/
- számú ítéletében kifejtette azt, hogy a Ptk.
- §
(1)bekezdésében foglaltakat kizárólag ingó dolgok egyesítése, vegyülése esetén lehet alkalmazni, joghasonlóság alapján való alkalmazásra ingatlanok esetében nincs jogi lehetőség. A Ptk. 136. §
(1)bekezdése szerint, ha valaki idegen anyaggal saját földjére, vagy a használatában álló földre épít, beépítéssel szerzi meg az anyag tulajdonjogát, de az anyag értékét köteles megtéríteni. Ez a perbeli esetben nem valósult meg tekintettel arra, hogy a felperes építette be a tulajdonában álló építőanyagot az alperes tulajdonában és használatában álló földre. A Ptk. 137. §
(1)bekezdése szerint, ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. A ráépítés szabályai csak akkor alkalmazhatók, ha valaki saját anyagjával anélkül épít más tulajdonában álló földre, hogy arra jogosult lenne. A ráépítés jogkövetkezményeit a jogszabály attól függően állapítja meg, hogy a ráépítő tudta-e, illetőleg a körülményekből tudnia kellett-e, hogy az építkezésre nem jogosult. Abban az esetben, ha az építkező más tulajdonában lévő földre megállapodás alapján jogszerűen épít, a ráépítés szabályai nem alkalmazhatók. Az adott esetben a felperes alvállalkozó és az alperes megrendelő közvetlen szerződéses kapcsolatban nem állt, de az alperes önkormányzatnak a H. Zrt.-vel kötött vállalkozási szerződése és az alvállalkozói szerződéslánc elemeként a felperes alvállalkozónak a J. Kft. kötött szerződése határozta meg a perbeli jogviszonyt, amely alapján a felperesnek nem csak joga, hanem a szerződésből fakadó kötelezettsége volt az alperes földjére építeni. A kötelmi jogviszonyon alapuló építkezés ténye pedig kizárja a ráépítés szabályainak alkalmazását, a felperes tehát az alperessel szemben dologi jogi igényt nem érvényesíthet, kötelmi igénye csak a vele szerződő fővállalkozóval szemben lehet. A kereset jogalap hiányában a rendelkezésre álló adatok alapján érdemben elbírálható volt, ezért az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte a felperes által felajánlott bizonyítás lefolytatását. A sikertelenül fellebbező felperes perköltséget nem igényelhet, és viselni tartozik az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségét, amely az alperest képviselő jogi képviselő munkadíjából áll, és amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22. IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdése alapján a jogi képviselő által ténylegesen kifejtett munkára figyelemmel határozta meg. A sikertelenül fellebbező felperes az illeték-feljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az Itv. 74. §
(3)bekezdése folytán irányadó 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)és a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles viselni. A fellebbezés a másodfokú bíróság a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson bírálta el. P é c s,
- október
- . Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, Dr. Kutasi Tünde s.k. bíró