← Magyarország

Pf.20190/2013/7 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.190/2013/

  1. szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Rodek Margit ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek - a dr. Miklós Csaba ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a dr. Simon Zoltán ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. rendű felperest, hogy az illetékes adóhatóság felhívására fizessen meg 152.200 (százötvenkettőezer-kettőszáz) forint, míg a II. rendű felperest, hogy fizessen meg 304.400 (háromszáznégyezer-négyszáz) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Kötelezi az I. rendű felperest, hogy fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek 15 napon belül személyenként 60.000-60.000 (hatvanezer-hatvanezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Kötelezi a II. rendű felperest, hogy fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek 15 napon belül személyenként 120.000-120.000 (százhúszezer-százhúszezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a méhészettel foglalkozó felperesek állandó telephelye K..... szám alatt található.
  2. április 22-én méhészetük konténerei közül három Sz. egy O. és Sz.között a vasútvonal mellett, kettő M., egy pedig K. volt elhelyezve részben a környékbeli repcetáblákon kívül 100-200 méter távolságban, részben a repcetáblákban. A méhek rajzásával érintett területen több tulajdonos, köztük a II. rendű alperes rendelkezett repcekultúrával. A II. rendű alperes megbízása alapján az I. rendű alperes
  3. április 22-én 12-16 óra között Sz. község területén a II. rendű alperes repcetábláján helikopteres permetezést végzett. A permetezés során Alert S gombaölőszert és a Mavrik 24 EW rovarölőszert alkalmaztak. Ugyanezen a napon a délutáni órákban a felperesek a méhészetükben méhpusztulást észleltek. A hatósági mintavételre a II. rendű alperes repcetáblájáról
  4. április
  5. napján került sor. A repcéből és az elhullott méhekből vett mintákból a.Megyei .......Hivatal laboratóriumában a Mavrik 24 EW rovalölőszer hatóanyagát, a tau-fluvalinátot a repcéből 0,27 mg/kg, az elpusztult méhekből pedig 0,067 mg/kg mennyiségben mutatták ki.
  6. április 24-én hatósági mintát vettek a környező, nem a II. rendű alperes tulajdonában álló m. és K. repcetáblákból is, amely minták laboratóriumi vizsgálatát szintén elvégezték. A felperesek keresetükben kártérítés címén kérték az alperesek egyetemleges marasztalását, az I. rendű felperes 1.902.368 forint és járulékai, a II. rendű felperes 3.804.736 forint és járulékai tekintetében. Állították, hogy a méhészetükben a
  7. április
  8. napján bekövetkezett méhpusztulást az I. rendű alperes által kipermezett Mavrik 24 EW növényvédőszer okozta, mert az egyébként méhekre ártalmatlan szert helytelen dózisban alkalmazták és a permetezés időpontját is helytelenül választották meg. Előadták, hogy a permetezés azonnali, taglózó hatású volt és az elpusztult méhek egyértelműen a mérgezésre utaló tüneteket mutattak. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes arra hivatkozott, hogy légi tevékenysége kifejtése során a vele szemben előírt minden feltételnek megfelelt és ez alapján végezte a légi permetezést. A vegyszer összetételéért, dózisáért felelősség nem terheli. Vitatta azonban azt is, hogy a méhekre nem veszélyes Mavrik 24 EW okozhatta volna a felperes méheinek pusztulását. Állította, hogy a vegyszert a szakirányító által tett ajánlások szerinti dózisban permetezte ki. A II. rendű alperes szintén vitatta az általa megrendelt légi permetezéssel okozati összefüggésben a felperesek méheinek pusztulását. Előadta, hogy a Mavrik 24 EW növényvédőszert az adott területre irányadó mennyiségben vásárolta, megfelelő mennyiségben és dózisban permeteztette ki. A ... Megyei Bíróság a felperesek keresetét a ...... számú ítéletével elutasította. Az elsőfokú ítéletet a .... Ítélőtábla a ...... számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárás során a felperesek a keresetüket, az alperesek az ellenkérelmüket változatlanul fenntartották. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében előírt bizonyítás lefolytatását követően a felperesek keresetét ismételten alaptalannak találta. Megállapította, hogy a felperesek által folytatott fokozott veszéllyel járó tevékenységgel kapcsolatos kártérítési felelősség fennállásához a kártérítés szükségképpeni eleme, az okozati összefüggés tekintetében a károsultakat, azaz a felpereseket terhelte a bizonyítási kötelezettség, nekik kellett bizonyítaniuk, hogy a méhállományukban bekövetkezett kárt a II. rendű alperes megrendelése alapján az I. rendű alperes által elvégzett vegyszeres légi permetezés okozta. Az alapeljárásban, illetőleg a megismételt eljárásban beszerzett bizonyítékok, köztük az alapeljárásban beszerzett és a megismételt eljárásban kiegészíttetett igazságügyi toxikológia szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy e bizonyítási kötelezettségüknek a felperesek nem tudtak eleget tenni, a beszerzett bizonyítékok az okozati összefüggés hiányát támasztották alá. Ítélete indokolásában rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a Mavrik 24 EW a méhveszélyesség szempontjából nem jelölésköteles termék, ami azt jelenti, hogy a virágzó kultúrákban a méhek jelenléte mellett akár napközben is kijuttatható növényvédőszer. A laboratóriumi vizsgálat eredményei, a Mavrik 24 EW permetezőszer gyártója a M. Zrt. menedzserének tanúvallomása, K.L.-nak, az M..Igazgatósági nyugalmazott igazgatójának a II. rendű alperes részére eljuttatott írásbeli véleménye, továbbá a perben beszerzett és a hatályon kívül helyező végzésben foglaltakat követően a megismételt eljárásban kiegészíttetett igazságügyi toxikológus szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy az elpusztult és a mintavételben szereplő méhekben talált tau-fluvalinát mennyiség alapján a Mavrik 24 EW permetezőszer nem okozhatta a méhek pusztulását, s a túladagolás hiányát támasztották alá a II. rendű alperes által az eljárás során becsatolt, a vegyszervásárlás mennyiségét igazoló számlák, raktárkönyvek és permetezési napló adatai is. A megismételt eljárásban a másodfokú bíróság előírásától eltérően az elsőfokú bíróság nem méhészeti szakértőt rendelt ki, hanem az alapeljárásban beszerzett toxikológiai szakvéleményt egészítette ki, hangsúlyozva, hogy a perben alapvetően toxikológia szakkérdések merültek fel, amelyek megválaszolására a kisállatgyógyász szakállatorvos végzettséggel is rendelkező kirendelt toxikológus szakértő rendelkezett kompetenciával. Indokolásában rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a vegyszeres permetezés időpontjában a felperesek konténerei közül csak három volt Sz. a többi O. és Sz. között a vasútvonal mellett, M., és K. Az alperes nem vitatott előadása, illetőleg az alperesek által csatolt térképmásolat szerint az I. rendű alperes által elvégzett vegyszeres permetezés azonban csak a szatinai konténerek melletti területen történt, ugyanakkor a tanúvallomások (K.T., V. D.) szerint a m.-i konténerek környékén is ugyanúgy találtak mérgezést tüneteit mutató méhhullákat, mint a szatinai konténerek környékén. Összegzésképpen rögzítette, hogy a rendelkezésre álló tanúvallomások alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes méhállományában mérgezés történt, azonban ennek okozója a beszerzett szakértői vélemény és a fentebb említett további bizonyítékok alapján nem az alperesek által használt Mavrik 24 EW volt. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és a kereset teljesítése, valamint az alperesek perköltségben való marasztalása iránt a felperesek terjesztettek elő fellebbezést. Változatlanul fenntartották azt a tényállításukat, hogy a méhállományukban
  9. április
  10. napján bekövetkezett jelentős pusztulást az alperesek által kipermezett Mavrik 24 EW növényvédőszer okozta. Hivatkoztak arra, hogy a
  11. április 23-ai, illetőleg 24-ei mintavételt követően elvégzett laboratóriumi vizsgálati eredményeket kézhez kapva megállapítható volt, hogy a méhekben és a növénymintában talált hatóanyag mennyisége lényegesen meghaladta a felhasználható mennyiséget, így egyértelmű, hogy a permetezés során a táblán kint lévő méhek lepermetezése történt meg, s az egyébként méhekre ártalmatlan szer a helytelen dózis alkalmazása és a permetezés időpontjának helytelen megválasztása miatt a méhek nagy mennyiségű pusztulását okozta. Az okozati összefüggés bizonyítékaként hivatkoztak a méhpusztulást követően általuk felkért dr. M.P. igazságügyi méhészszakértő által készített szakértői véleményre, amely a méhpusztulás okozójaként szintén, az egyébként méhekre ártalmatlan permetszer előírtnál magasabb dózisú, nem kímélő technológiával történő alkalmazását jelölte meg. Vitatták a perben az elsőfokú bíróság által beszerzett és a megismételt eljárásban kiegészíttetett toxikológus szakértői vélemény megállapításait, amely kategorikusan kizárta, hogy az alperesek által használt permetszer volt a pusztulás okozója. Hivatkoztak arra, hogy a kirendelt toxikológus szakértő kizárólag a permetszer „minősítését" tekintette egyedül mérvadónak, az egyéb körülményeket nem volt hajlandó figyelembe venni és a feltett kérdésekre sem volt hajlandó adekvát válaszokat adni. Utaltak arra, hogy a toxikológus szakértő az okozati összefüggést kizáró véleményével szemben nem adta magyarázatát annak, hogyan lehetséges az, hogy a méhhullák csupán az alperes által permetezett területen voltak megtalálhatók nagy mennyiségben, a nem a II. rendű alperes tulajdonában lévő környező repcetáblákból vett mintákból elvégzett laboratóriumi vizsgálat eredményei ugyanakkor a méhekre veszélyes anyag használatát nem támasztották alá. Álláspontjuk szerint ez a tény is azt igazolta, hogy kizárólag az alperesi tevékenységi körbe tartozó okból következhetett be a felperesek méhállományának pusztulása. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglalt iránymutatás ellenére nem rendelt ki igazságügyi méhészeti szakértőt. Utaltak arra, hogy a kirendelt toxikológus szakértő saját nyilatkozata szerint sem foglalkozott soha méhekkel, így megítélésük szerint érdemben, bizonyító erővel nem nyilatkozhatott volna a felhasznált permetszernek a méhekre gyakorolt hatásáról. A megalapozott döntés meghozatalához továbbra is szükségesnek tartották igazságügyi méhészeti szakértő kirendelését. Az alperesek az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg, és abból helyes jogi következtetések levonásával hozta meg érdemi döntését is, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az abban kifejtett helyes indokok alapján hagyta helyben a Pp.253.§

(2)és 254.§
(3)bekezdése alapján. A fellebbezéssel összefüggésben a másodfokú bíróság arra utal, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt elsőfokú eljárásban kiegészített igazságügyi toxikológus szakértői vélemény, valamint a perben rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok alapján helyesen állapította meg, hogy a felperesek méhészetében károsodás történt ugyan, azonban a felpereseket ért kár és az alperesek által végzett fokozott veszéllyel járó tevékenység közötti okozati összefüggést a perben a felperesek bizonyítási kötelezettségük ellenére nem bizonyították. A megismételt eljárásban kiegészíttetett toxikológus szakértői vélemény beszerzését követően a másodfokú bíróság a másodfokú eljárásban személyesen is meghallgatta a perben szakvéleményt adó dr. L .G. igazságügyi toxikológus szakértőt. A szakértő az alapszakvéleményében, kiegészítő szakvéleményében és személyes meghallgatása során is kategorikusan fenntartotta azt a szakvéleményét, hogy a felperesek méhészetében nem az alperesek által
  1. április 23-án alkalmazott Mavrik 24 EW permetszer okozta a méhek állományszintű pusztulását. A kiegészített és személyes meghallgatása során is fenntartott szakértői véleményt a másodfokú bíróság is aggálytalannak találta és az elsőfokú bírósághoz hasonlóan elfogadta ítélkezése alapjául. Személyes meghallgatása során a toxikológus szakértő a felperesek képviselőjének kérdésére úgy nyilatkozott, hogy a permetezést követően gyűjtött méhminta laboratóriumi vizsgálata a Mavrik 24 EW által okozott mérgezést a perbeli esetben nem támasztotta alá. A tanúvallomásokban jelzett, a lepermetezett táblában talált méhek pusztulásának okára vonatkozóan a szakértő nyilatkozni nem tudott, a beküldött mintákon túli méhpusztulás okát megjelölni nem tudta. Úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a méh közvetlenül a permetfelhőbe repül, akkor a Mavrik 24 EW permetszer is alkalmas a méh elpusztítására, adott esetben azonban a méhpusztulást követően gyűjtött mintából ilyen mértékű, a felperesek feltételezését alátámasztó, túladagolt dózisú méreganyagot a mintában szereplő méhtetemekből nem lehetett kimutatni. Az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi indokok között helyesen mutatott rá arra, hogy a nem vitatott alperesi előadás és az alperes által csatolt térképmásolat szerint az I. rendű alperes által végzett vegyszeres permetezés csak a szatinai konténerek melletti területen történt, ugyanakkor K. T.és V. .D. tanúvallomása szerint a m.-i konténerek környékén is találtak mérgezés tüneteit mutató méhhullákat. E tanúvallomások ugyancsak nem támasztották alá azt a felperesi feltételezést, hogy a méhek közvetlen lepermetezése okozta volna a méhállomány pusztulását. Kiegészíti a másodfokú bíróság ezt az indokolást azzal, M.G. tanú (....... jegyzőkönyv
  2. oldal) vallomásában azt is előadta ugyanakkor, hogy „...Sem azt megelőzően, sem azt követően nem okozott ez a szer problémát, én legalábbis nem tudok róla, hogy mérgezést okozott volna az általam ismert méhészetekben. Megjegyzem, hogy az én méhállományomat is lepermetezték már Mavrikkal és ott sem keletkezett kár". Előadta a tanú azt is, hogy a sz.-i telepen találkoztak
  3. április 22-én a délutáni órákban, majd onnan gépkocsival mentek M., ahol gyalog közelítették meg a repcetáblát. A tanú az elsőfokú eljárás iratihoz csatolt térképvázlaton 4.,
  4. számmal jelzett szatinai és 2.,
  5. számmal jelzett m. konténerek mellett jelölte meg a méhelhullás helyét. Az I. rendű alperes képviselője ugyanakkor a felperesek által nem vitatottan előadta, hogy a m. terület nem a II.rendű alperes neve tulajdonában áll. Az elsőfokú eljárásban tanúként meghallgatott dr. S.Zs., Cs. G., B. I., G. A., V. D., M. G. tanúk vallomását értékelve megállapítható, hogy azok a felperesi méhállomány pusztulását, illetőleg a méhállományban a mérgezési tünetek jelentkezését támasztotta alá, az alperesek által végzett permetezés és a méhelhullás közötti okozati összefüggést azonban nem, arra ugyanis egyik tanú vallomása sem szolgált bizonyítékul, hogy a felperesi állományba tartozó méhek az I. rendű alperes által a II. rendű alperes megrendelésére történt permetezéskor a permetfelhőbe berepülve közvetlen lepermetezés következtében pusztultak volna el. Miután az alapvetően eldöntendő szakértői kérdés a jogalap tekintetében, az okozati összefüggés körében toxikológus igazságügyi szakértői kompetenciába tartozott, igazságügyi méhészeti szakértő kirendelésére pedig a jogalap megállapítását követően a méhelhullás és az okozott kár mértékének megállapításához lett volna szükség, ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor a megismételt eljárásban a másodfokú bíróság iránymutatása ellenére nem rendelte ki az igazságügyi méhészeti szakértőt, azt a kifejtett indokokra tekintettel a másodfokú bíróság sem tartotta szükségesnek. A sikertelenül fellebbező felperesek perköltséget nem igényelhetnek és a Pp.78.§
(1)bekezdése alapján tartoznak viselni az illeték-feljegyzési joguk folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az Itv.74.§
(3)bekezdése folytán irányadó 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján. Viselni tartoznak továbbá a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban általuk előlegezett szakértői költséget, valamint az alperesek másodfokú eljárásban felmerült perköltségét, amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2),
(5)és 4/A.§-a alapján állapította meg. Pécs,
  1. november
  2. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, Dr. Kutasi Tünde s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.