Pf.20400/2013/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.400/2013/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla dr. Falat László ügyvéd által képviselt felperesnek - a Feketéné dr. Szemző Margit által képviselt alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
2. március
3. napján kelt 7.P.22.305/2012/
4. számú ítélete ellen az alperes
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15 000 (tizenötezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Köteles az alperes megfizetni a Magyar Államnak az adóhatóság külön felhívására 48 000 (negyvennyolcezer) Ft másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes (település neve)-i lakos, írással, műfordítással és könyvterjesztéssel is foglalkozott. Internetes honlapján (link neve) link alatt több könyvet terjesztett, többek között Adolf Hitler: (könyv címe) című művét. A peres felek között személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt már a korábbiakban is volt per folyamatban. Ennek alapja, hogy az alperes kezdeményezésére (település neve) Megyei Jogú Város Önkormányzata
6. decemberében minden (település neve)en tanuló középiskolás részére ajándékozott Kertész Imre Sorstalanság című könyvéből egyegy példányt. A felperes
7. január 6-án Kertész Imre ellen közösség elleni izgatás, valamint ismeretlen tettesek ellen hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanúja miatt feljelentést tett. A hűtlen kezelés alapjául szolgáló magatartásként a könyv megvásárlását és annak a középiskolai tanulók közötti szétosztását jelölte meg. Az alperes - jelenleg államtitkár, a perbeli időszakban (település neve) Megyei Jogú Város Önkormányzatának polgármestere - az önkormányzat
8. január 9-i testületi ülésén tájékoztatást adott arról, hogy a könyvek -2adományozásának ő volt a kezdeményezője. Beszámolt a felperes által tett feljelentésről, utalva arra, hogy a felperesnek 12 éven keresztül volt konfliktusa a város korábbi vezetőjével, és a felperest érintően a következőképpen nyilatkozott „... az érintett úr, aki az ügyben tesz-vesz és intézkedik, annak tizenkét éve zárt intézményben volna a helye, vagy börtönben vagy pedig elmegyógyintézetben". A felperes megrendelésére és költségére
9. január 26-án a feljelentését tartalmazó szórólapot terjesztettek a város területén. Az eset kapcsán az alperes
10. január 31-én a (csatorna neve) televíziós csatorna (tévé műsor címe) című műsorában a felperest érintően a közgyűlésen elhangzottakkal tartalmilag megegyező nyilatkozatot tett. A felperes az alperes e nyilatkozatai miatt személyiségvédelmi pert kezdeményezett jóhírnevének, becsületének, emberi méltóságának megsértésére hivatkozással. A Csongrád Megyei Bíróság 1.Pf.21.013/2004/
11. számú ítéletével - amely a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.094/2005/
12. számú részítéletével emelkedett jogerőre - a felperes keresetét elutasította. A felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.130/2006/
13. számú ítéletével a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. Határozatának indokolásában a felperes által kifogásolt alperesi közléseket véleménynyilvánításnak minősítette. Megállapította, az alperest a kifogásolt nyilatkozatok megtételére, az elmarasztaló értékítélet megfogalmazására a felperesnek a zsidósággal és a zsidó holokauszttal kapcsolatos általános megnyilvánulásai, illetve a feljelentés konkrét tartalma késztették. Rámutatott, hogy a vélemény kifejezésmódjában nem volt indokolatlanul bántónak, sértőnek, lealacsonyítónak tekinthető, ezért személyiségvédelemre nem adott alkalmat. A felperes
14. június
15. napján feljelentést tett az alperes ellen arra alapítottan, hogy az alperes, továbbá (település neve) Megyei Jogú Város Önkormányzatának ismeretlen képviselői, alkalmazottai a
16. évi országgyűlési választások során az alperes választási kampányát közpénzekből finanszírozták, ezért a cselekmény alkalmas a hűtlen kezelés vétsége gyanújának megállapítására. Az ügyben eljáró Békés Megyei Rendőrfőkapitányság a nyomozást - az eljárás lefolytatását követően - megszüntette. Az alperes
17. május 15-én bejelentéssel fordult a (település neve) Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Gyámhivatalához azzal, hogy személyi- és vagyoni érdekek védelme miatt indokoltnak találja a felperes gondnokság alá helyezését. A felperes magánindítványt terjesztett elő az alperessel szemben közérdekű bejelentő üldözésének vétsége miatt arra hivatkozással, hogy az alperes az általa tett nyomozás miatt kezdeményezte a gondnokság alá helyezési eljárást. Az alperes mentelmi joga nem került felfüggesztésre, ezért az ügyben eljárt bíróság az eljárást megszüntette. A felperes
18. december
19. napján rágalmazás vétsége miatt tett feljelentést az alperes ellen, amelyet arra alapított, hogy a gondnokság alá helyezési ügyben az alperes az elmeállapotára vonatkozó valótlan tényeket közölt a gyámhivatallal. Az alperes mentelmi joga felfüggesztésének hiánya miatt ezen eljárás is megszüntetésre került. Pf.II.20.400/2013/
20. szám -3- A felperes gondnokság alá helyezési ügyében eljárt polgármesteri hivatal a közigazgatási eljárást megszüntette. Az alperes a közgyűlés
21. május 8-i ülésén a hűtlen kezelés miatt indult nyomozással összefüggésben feltett kérdésekre reagálva a felperes személyét összefüggésbe hozta az ellenzéki képviselőkkel, és a felperesről azt állította, hogy a „(könyv címe) magyarországi terjesztőjeként híresült el", és több alkalommal „/utca neve/ utcai elmebeteg"-nek nevezte a felperest. A közgyűlés üléséről a (település neve)i Városi Televízió kép- és hangfelvételt készített, és azt aznap vágatlanul sugározta. A (lap neve) című időszaki lap a
22. május 16-án megjelent számának (melléklet pontos neve) időközben megszűnt - melléklete
23. oldalán „A polgármester politikai alapítványa közhasznú célokat is támogat - /képviselő neve/ ezúttal a jegyzőt citálta bíróságra" címmel cikket jelentetett meg a közgyűlésen történtekről. A polgármester közgyűlésen tett nyilatkozatait illetően a cikk a következőket tartalmazza: „Azt is szóvá tette, hogy közösködhet a szocialisták listáján bejutott városatya az ellene és munkatársai ellen folytatott hadjáratban „mint fogalmazott - a /utca neve/ utcai elmebeteggel", azzal a felperes nevenal, aki Hitler könyvének a (könyv címe)nak magyarországi népszerűsítője". A felperes keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes a
24. május 8-i közgyűlési ülésen elhangzott - majd a (melléklet neve)
25. május 16-i lapszámában is közreadott - nyilatkozataival valótlanul állította, hogy „Hitler könyvének a (könyv címe)nak a magyarországi népszerűsítője". Ezzel szemben a valós tény az, hogy a könyvet a terjesztésen túl magyarra fordította, szerkesztette és ahhoz utószót írt. Valótlanul állította továbbá az alperes azt, hogy elmebeteg, valamint hogy a (könyv címe) itthoni terjesztése tette őt ismertté. Kérte megállapítani, hogy az alperes ezen nyilatkozataival megsértette személyhez fűződő jogait, kérte az alperest a további jogsértéstől eltiltani, valamint elégtételadásra kötelezni. Utalt arra, a Legfelsőbb Bíróság egy határozatában megállapította, beszámítási képességét korlátozó, vagy kizáró elmebetegségben nem szenved, nem is szenvedett, ezért nem nevezhető elmebetegnek. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes maga is elismerte, hogy a (könyv címe) című művet lefordította, ahhoz utószót írt és azt terjeszti, ezért valós tényállításnak minősül, hogy a felperes a mű magyarországi népszerűsítője. A felperes elmeállapotára vonatkozó nyilatkozatai kapcsán hangsúlyozta, figyelemmel kell lenni arra, hogy a felperes éveken keresztül alaptalan büntető feljelentéseket tett ellene. Hivatkozott arra, hogy - amint azt a megelőző személyiségvédelmi igény érvényesítése iránti perben a másodfokú bíróság kifejtette - nyilatkozatai tartalmának megítélésekor nem hagyhatók figyelmen kívül annak előzményei, nevezetesen a felperes alaptalan feljelentései, megalapozatlan nyilatkozatai, így a
26. március 31-én kelt kampánylevele, annak adattartalma, a
27. május 10-én tett büntető feljelentése, a Békés Megyei Rendőrfőkapitányság által folytatott nyomozás során tett panasza és a pótmagánvád indítványa. -4Mindezeket figyelembe véve álláspontja szerint a felperes feljelentéseire történő reagálása, illetve az ezzel kapcsolatosan felperest érintő véleménye nem tekinthető jogsértőnek. Kiemelte, aki mást bűncselekmény elkövetésével alaptalanul vádol hatóság előtt, annak el kell viselnie a súlyosabb sértéseket is. Utalt arra, hogy a felperes folyamatosan közzéteszi honlapján azon magyar nyelvű kiadványokat, amelyek kétségbe vonják a holokausztot, ezzel bűncselekményt valósít meg. Kérte a felperes elmeorvosi vizsgálatának elrendelését annak megállapítására, hogy a vele szemben éveken keresztül tett büntető feljelentései, perlekedései alapján megállapítható-e, hogy pszichiátriai megbetegedésben vagy személyiségzavarban szenved. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, az alperes azzal, hogy
28. május
29. napján a (település neve) Megyei Jogú Város Közgyűlésének ülésén a felperest több alkalommal „/utca neve/ utcai elmebetegnek" nevezte, megsértette a felperes jóhírnevét, emberi méltóságát. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a peres felek eljárási költségeiket maguk viselik, továbbá kötelezte az alperest 36 000 Ft eljárási illeték megfizetésére. Elsődlegesen abban a kérdésben foglalt állást, hogy az alperes sérelmezett nyilatkozatai tényállításnak vagy véleménynyilvánításnak minősülnek. Részletesen kifejtve a vizsgálat szempontjait, arra a következtetésre jutott, hogy mindkét kijelentés tényállításnak minősül, amelyek közül a felperest a (könyv címe) magyarországi terjesztőjeként feltüntető a valóságnak megfelel, ezért az nem jogsértő. Megállapította, elmebeteg az elmebetegségben szenvedő személy, az elmebetegség pedig az emberi agy kóros állapota, betegsége. Az elmebetegség, mint az elme kóros állapota diagnosztizálható, orvosszakértői módszerekkel bizonyítható, ezért annak valóságtartalma bizonyítható tényállítás. Az alperes felperes elmebetegségére vonatkozó tényállításait valótlannak tekintette, s ezért e tekintetben a jogsértést megállapíthatónak találta. Megjegyezte, ha ezek a nyilatkozatok véleménynyilvánításnak lennének minősíthetők, a jogsértés ez esetben is megállapítható lenne, ugyanis a jelen perbeli nyilatkozatoknak nem voltak olyan előzményei, mint amilyenre a megelőző személyiségvédelmi perben a Legfelsőbb Bíróság utalt. Az alperes által hivatkozott és nyilatkozatának előzményét jelentő kampánypénzek felhasználásával kapcsolatos felperesi feljelentésben olyan tartalmú tényállítások, kifejezések nem találhatók, amelyek alapot adnának arra, hogy az alperes önkényesen, indokolatlanul bántóan, lealázóan elmebetegnek nevezze a felperest. A jogsértés megállapításán túl az elsőfokú bíróság indokoltnak találta a további jogsértéstől való eltiltásra alapított kérelmet, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az alperes annak részbeni megváltoztatásával a kereset teljes egészében történő elutasítását kérte. Hangsúlyozta, a személyhez fűződő jogok megsértése miatt érvényesített igények elbírálásánál a kölcsönösen elkövetett jogsértések egymással való összefüggéseit, valamint a megelőző személyiségvédelmi igény iránti perben kifejtett bírósági álláspontot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Felsorolta nyilatkozatának - már az elsőfokú eljárásban is megjelölt - előzményeit, hangsúlyozva, hogy a felperes őt alaptalanul súlyos vádakkal illette, amely sérti a Pf.II.20.400/2013/
30. szám -5- személyiségi jogait. Kiemelte, a felperes valótlanul állította, hogy ő (az alperes) közpénzt használt fel a kampány során, ez pedig a hamis vád bűncselekményét is megvalósítja. Álláspontja szerint a (könyv címe) című műhöz fűzött felperesi megjegyzések a holokauszt tagadására utalnak, ezt pedig méltán kifogásolta. Véleménye szerint a többszöri alaptalan feljelentés tétele indokolttá teszi annak vizsgálatát, hogy a feljelentő szenved-e személyiségzavarban vagy elmebetegségben. Kiemelte, évekkel korábban született az a felperes által hivatkozott bírósági ítélet, amelyben az került megállapításra, hogy a felperes nem elmebeteg, azóta azonban elmeállapotára vonatkozó peradat nem áll rendelkezésre. Hangsúlyozta, a bíróság alaptalanul mellőzte a szakértői vélemény beszerzését. Ezen indítványát továbbra is fenntartotta. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Utalt arra, alaptalanul hivatkozik az alperes fellebbezésében a sérelmére megvalósított személyiségi jogsértésre, erre vonatkozó bírósági döntés nem született. Kiemelte, önmagában a feljelentés tétele nem jogsértő, az pedig, hogy az alperes a feljelentés tárgyát képező bűncselekményt elkövette-e - mentelmi joga felfüggesztésének hiányában nem volt megállapítható. Megjegyezte, Kertész Imre a Die Zeit című hetilapban közzétett interjújában magára nézve súlyosabb megállapításokat tett, mint amivel ő illette az írót. A fellebbezés nem alapos. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a per tárgyát képező alperesi közlések jogsértő jellegének megítélése szempontjából elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy ezek a közlések tényállításnak, vagy véleménynyilvánításnak minősíthetők. Ha ugyanis tényállítások, a felperes jóhírnevét alapvetően akkor sértik, ha őt érintő objektíve valótlan tényt tartalmaznak, amely valótlan tények alkalmasak a felperesről másokban kialakult értékelés hátrányos befolyásolására. Ha viszont az alperes felperes személyére vonatkozó véleményét fejezik ki, figyelemmel kell lenni arra, hogy a véleménynyilvánítási szabadság mind a perbeli közlések időpontjában hatályos Alkotmányban, mind a jelenleg hatályos Alaptörvényben biztosított alapjog (Alkotmány
31. §