Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.22.111/2012/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Pataki és Tassó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Tassó Adrienn ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve(I. rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve(II. rendű felperes címe) II. rendű, III.rendű felperes neve(III.rendű felperes címe) III. rendű, IV.rendű felperes neve(IV. rendű felperes címe) IV. rendű, V.rendű felperes neve(V. rendű felperes címe) V. rendű és VI.rendű felperes nevesz. felperes leánykori neve(VI. rendű felperes címe) VI. rendű felperesnek - a Balázs B. Péter Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Balázs B. Péter ügyvéd) által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- augusztus
- napján meghozott 4.P.20.867/2009/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t : A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek személyenként 5.000 (ötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s A felperesek a vagyonukban beállott értékcsökkenésként felmerült kártérítés megfizetése iránt indítottak keresetet az alperessel szemben. Az I-II. rendű felperesek egyetemlegesen 3.324.000 Ft, a III. rendű felperes 3.066.000 Ft, a IV. rendű felperes 3.525.000 Ft, az V-VI. rendű felperesek egyetemlegesen 3.465.000 Ft megfizetését kérték. Előadták, hogy az S., ...helyrajzi szám alatt felvett, ... szám alatt fekvő társasházi ingatlan (a továbbiakban: ingatlan) albetéteinek megvásárlása során az alperes a szomszédos ingatlan várható hasznosítása körében nem a valóságnak megfelelő tájékoztatást adott, és ezzel okozati összefüggésben a vásárláskor remélt panorámát elvesztették, továbbá a szomszédos épületben folytatott gazdasági tevékenység miatt jelentős szag- és zajhatásokat is kénytelenek elszenvedni. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azt a tényt nem vitatta, hogy a szomszédos ingatlan felépítménye a tó felé a kilátást korlátozza, de állítása szerint azt teljes körűen nem zárja el. Előadta, hogy a kellemetlen szaghatás nem jelentkezne, ha a szomszédos ingatlanon a vendéglátóipari egység szabályosan működne. Ha mégis van szaghatás, az ebből eredő kártérítési követelést a vendéglátóipari egység működtetőjével szemben lehet érvényesíteni. Védekezésében vitatta a felperesek által állított értékcsökkenés mértékét is. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II. rendű felpereseknek együttesen 683.154 Ft tőkét és 68.000 Ft perköltséget, a III. rendű felperesnek 792.796 Ft tőkét és 79.000 Ft perköltséget, a IV. rendű felperesnek 971.584 Ft tőkét és 98.000 Ft perköltséget, az V-VI. rendű felpereseknek együttesen 1.085.022 Ft tőkét és 109.000 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában idézte a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdését és a 164. §
(1)bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(1)bekezdését, a 318. §
(1)bekezdését, a 339. §
(1)bekezdését és a 350. §
(1)bekezdését. A bizonyítékok együttes értékelését követően arra a meggyőződésre jutott, hogy az alperes megbízottja képviseletében eljárt személy annak ellenére, hogy a szerződések megkötését megelőző megbeszélés során tudott a szomszédos ingatlan hasznosításának várható módjáról, a felperesekkel kifejezett érdeklődésük ellenére - nemcsak nem közölte, hanem a tudomásával ellentétes és a vásárlási szándékot erősítő tájékoztatást adott. Ezzel a magatartásával a Ptk. 367. §
(1)bekezdésében írt tájékoztatási kötelezettségét megszegte, s az okozott károkért a Ptk. 350. §
(1)bekezdése alapján megbízottjával egyetemlegesen köteles helytállni, míg az alperes a kárfelelőssége alóli mentesülését nem bizonyította. Szakértői bizonyítást rendelt el, és a szakértő véleményét, annak szóbeli kiegészítésével együtt ítélkezésének alapjául elfogadta. A szakvélemény alapján megállapította, hogy a szomszédos ingatlan felépítménye és rendeltetésszerű használata miatt a felperesek lakásai az ítéletben meghatározott mértékű értékcsökkenést szenvedtek el, ezért az alperest kártérítés jogcímén ennek megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a marasztalási összegek leszállítását kérte akként, hogy a másodfokú bíróság az I-II. rendű felperesek javára megítélt kártérítési összeget 455.435 Ft-ra, a III. rendű felperes javára megítélt kártérítési összeget 594.597 Ft-ra, a IV. rendű felperes javára megítélt kártérítési összeget 777.271 Ft-ra, az V-VI. rendű felperesek javára megítélt kártérítési összeget 904.187 Ft-ra szállítsa le. Másodlagosan kérte, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezéssel érintett részben az elsőfokú ítéletet a Pp. 252. §
(3)bekezdése alapján helyezze hatályon kívül. Előadta, hogy az ítélkezés alapjául elfogadott szakértői vélemény két okból állapította meg az ingatlanok értékcsökkenését, egyrészt a panorámavesztés, másrészt a szomszédos ingatlan kellemetlen szaghatása miatt. Ez utóbbi esetben -1%-os korrekciós tényezőt alkalmazott. A szakvélemény utolsó oldalán azonban megjegyzésként rögzítette, hogy a szaghatás mértéke nem volt pontosítható, mert az üzletház nem üzemelt. Utalt arra, hogy mindezt kiegészítő szakvéleményben tudja véglegesen mérlegelni és kiszámítani. Az ellentmondásra tekintettel az alperes indítványozta a szakvélemény kiegészítését, amelynek hiányában az elsőfokú ítélet megalapozatlan, mert nem merült fel arra egyéb adat, hogy a perbeli üzletház milyen szaghatást gyakorol a szomszédos ingatlanokra. Ezzel szemben a szakértő a nem érzékelt szaghatást értékcsökkentő tényezőként vette figyelembe, és adós maradt annak magyarázatával is, hogy az 1%-os értéket milyen módszerekkel határozta meg. A szakértőnek egyébként sem lett volna megfelelő szakértelme a szaghatás vizsgálatára, feltehetően környezetvédelmi szakértő kirendelése lett volna szükséges. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el jogszerűen, ha a szaghatás miatti értékcsökkenést nem veszi figyelembe, vagy e körben a szakértői vélemény kiegészítését vagy a szakkérdésben kompetens szakértő kirendelését rendeli el. Mindezekre tekintettel a fellebbezés az ítéletnek az 1%-os értékcsökkenést elbíráló részét érintette. A felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet fellebbezéssel érintett rendelkezéseinek helybenhagyására irányult. Az elsőfokú ítéletnek a keresetet részben elutasító, valamint az alperest az III. rendű felperesekkel szemben 455.435 Ft, a III. rendű felperessel szemben 594.597 Ft, a IV. rendű felperessel szemben 777.271 Ft, továbbá az V-VI. rendű felperesekkel szemben 904.187 Ft összegben marasztaló rendelkezései a Pp. 228. §
(4)bekezdése alapján fellebbezés hiányában jogerőre emelkedtek, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a fentieket meghaladó (az I-II. rendű felperesek részére megítélt 227.719 Ft, a III. rendű felperes részére megítélt 198.199 Ft, a IV. rendű felperes részére megítélt 194.313 Ft, továbbá az V-VI. rendű felperesek részére megítélt 180.835 Ft) rendelkezéseit bírálta felül. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett kereseti kérelem eldöntéséhez szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, és a jogszabályok megfelelő alkalmazásával helytálló érdemi döntést hozott, amelynek indokaival a másodfokú bíróság is egyetértett. A Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján ezért az elsőfokú bíróság ítéletének indokaira történő utalással az alperes fellebbezésére tekintettel csupán az alábbiakat emeli ki. A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezések alapulvételével a másodfokú bíróság kizárólag abból indulhatott ki, hogy az alperes szerződésszegésével okozati összefüggésben a felperesek vagyonában értékcsökkenés keletkezett, ezért az alperes a Ptk. 318. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 355. §
(4)bekezdése értelmében kártérítés címén köteles részükre mindazt a kárt megtéríteni, amely vagyoni hátrányuk kiküszöbölésére alkalmas. A szakértői vélemény a szomszédos ingatlan elhelyezkedésével és működésével összefüggésben keletkezett értékcsökkenés mértékét több együttes tényező - ezek között összehasonlító forgalmi adatok - együttes értékelésével határozta meg. A korrekciós tényezők a szakértői vélemény-nyilvánításhoz szükséges, de azt nem önmagában meghatározó szempontok, hiszen a forgalmi értékkülönbözetben megmutatkozó értékcsökkenés az adott ingatlan besorolásától, használati funkciójától, a településen belül történő elhelyezkedésétől is függő adottságok összességének becsléssel megközelítő értéke. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen járt el, amikor a szakértő értékelését nem az egyes korrekciós tényezőkre lebontva, hanem összességében vette figyelembe. Döntését így arra alapította, hogy a szomszédos ingatlan felépítményének és rendeltetésszerű használatának negatív hatásával okozati összefüggésben a felperesek vagyonában beállott értékcsökkenés mértéke megfelel a szakértő által több együttes szempont figyelembevételével meghatározott összegnek. Az elsőfokú bíróság ezért a Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglalt jogkörében eljárva a felek által szolgáltatott valamennyi bizonyítékot a kiegészített aggálytalan szakértői véleménnyel együttesen értékelte, amelynek felülmérlegelésére a fellebbezésben megjelölt okok miatt a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget. Az elsőfokú bíróság által kirendelt ingatlanforgalmi szakértő rendelkezett azzal a Pp. 177. §
(1)bekezdésében előírt különleges szakértelemmel, amely a forgalmi értékkülönbözeten alapuló értékcsökkenés megállapításához szükséges, ezért az alperes fellebbezésében megjelölt okokból a bizonyítási eljárás kiegészítésre nem szorul, így az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének a Pp. 252. §
(3)bekezdésében foglalt feltételei sem állnak fenn. A kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel támadott rendelkezéseit a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében - a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján utalva annak helyes indokaira - helybenhagyta. Az alperes fellebbezése eredménytelen volt, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdésének megfelelőn marasztalta a felperesek ügyvédi munkadíjban felmerült másodfokú perköltsége megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján állapította meg. Budapest,
- október
- . Hőbl Katalin s.k. a tanács elnöke Dr. Bleier Judit s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Czifra Veronika s.k. bíró