Kfv.II.39.037/2007/10.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Prandler Katalin pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek Nyugat-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala - mint a Zala Megyei Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala jogutóda - alperes ellen szociális ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perben a Baranya Megyei Bíróság
- október 25-én kelt 7.K.21.255/2006/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott és Kfv.
- sorszámon pontosított felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 7.K.21.255/2006/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon alperesnek 30.000 (harmincezer) forint költséget. belül fizessen meg az felülvizsgálati eljárási A Legfelsőbb Bíróság a kirendelt pártfogó ügyvéd munkadíját 15.000 (tizenötezer) forintban állapítja meg, amelyet az állam visel. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felperes
- május
- napjától baleseti rokkantsága miatt III. csoportba tartozó rokkant. Ennek ellenére a felperes
- évben közgyógyellátási igazolványt kapott.
- november 7-én új típusú közgyógyellátási igazolványt kért. Az eljárás során az elsőfokú hatóság a
- december 21-én kelt 9805-2/
- számú határozatával a felperes közgyógyellátási igazolványát
- december
- napjával visszavonta azzal, hogy a felperes a közgyógyellátásra a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló
- évi III. törvény (Sztv.) 50.§
(1)bekezdés g) pontja alapján nem jogosult, mert nem II. hanem III. csoportba tartozó rokkant, aki közgyógyellátásra jogosult. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
- február 14én kelt 138-1/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt állítva, hogy II. csoportú rokkant, ezért közgyógyellátási igazolványra jogosult. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes közgyógyellátási igazolványra az Sztv. 50.§
(1)bekezdés
- f)és
- g)pontja alapján akkor lenne jogosult, ha rokkantsági járadékos vagy I-II. csoportú rokkant lenne. A jogosultság fennállásának igazolására a felperes részére nyugdíjat folyósító szerv volt jogosult, így a Nyugdíjigazgatósága igazolása alapján az elsőfokú hatóság jogszerű döntést hozott, mikor megállapította a jogosultság hiányát és ezért a közgyógyellátási igazolványt az Sztv. 52.§
(2)bekezdése szerinti ellenőrzési jogával élve jogosultság hiányában visszavonta. A felperes nem állította, hogy rokkantsági járadékban részesülne, és nem bizonyította, hogy II. csoportú rokkant lenne. A közgyógyellátási igazolványról szóló 28/1993. (II.17.) Korm. rendelet (Kir.) 7.§
(1)bekezdés a) pontja alapján az igazolvány kiállítására korábban jogosultság hiányában került sor, ezért az igazolvány visszavonásáról kellett dönteni. A jegyző az Sztv. 51.§
(1)bekezdésében és 52.§
(2)bekezdésében szabályozott hatáskörében járt el, a felperes ezért alaptalanul hivatkozott a jegyző hatáskörének hiányára is. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 3.§
(2)bekezdését, 177.§
(1)bekezdését, 206.§
(1)bekezdését, az Sztv. 52.§
(2)bekezdését, a Kir. 4.§
(2)bekezdését. A jegyző jogszabályi felhatalmazás nélkül járt el és az igazolványt ok nélkül vonta vissza. Mivel a bizonyítékok nem voltak egyértelműek, ezért a bíróságnak szakértőt kellett volna kirendelnie. Az alperes felülvizsgálati hatályban tartását kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet Az alperes személyében a felülvizsgálati eljárás során jogszabályon alapuló jogutódlás következett be. 2007. január 1-től az alperes jogutóda az Nyugat-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala a 297/2006. (XII.23.) Korm. rendelet 30.§
(3)és
(4)bekezdése, 31.§
(8)és
(9)bekezdése,
- számú melléklete, a 331/
- (XII.23.) Korm. rendelet 29.§-a értelmében. A Legfelsőbb Bíróság a jogutódlást a Pp. 328.§
(1)bekezdése alapján megállapította. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a jegyző az igazolvány visszavonására nem jogosult. Az Sztv. 52.§
(2)bekezdése alapján a jogszabály kifejezett felhatalmazása értelmében a jegyző jogosult évente a kiadott igazolvány kiállításának okát vizsgálni, a jogosultság fennállását ellenőrizni. A felperes új típusú igazolvány iránti kérelme kapcsán a jegyzőnek vizsgálnia kellett a felperes jogosultságát, melyhez az arra kizárólagosan jogosult hatóságot kereste meg a jogosultság fennállásának igazolására. A felperes részére nyugdíjat folyósító Nyugdíjigazgatósága igazolása alapján a jegyző jogszerűen állapította meg, hogy a felperes, mivel III. csoportú rokkant, már az igazolvány megszerzésére sem lett volna jogosult, ezért az igazolvány visszavonásáról kellett határozni a Kir. 7.§
(1)bekezdés a) pontja alapján. A Pp. 164.§
(1)bekezdése alapján, a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az alperes határozata a keresetben állított okokból jogszabálysértő, a felperesnek kellett volna okiratokkal bizonyítania, hogy II. csoportú rokkant, vagy baleseti járadékos, így a jogosultsága fennáll. Ilyen bizonyítékra a felperes a per során nem hivatkozhatott sikerrel, mert rokkantsági járadékot az a személy kap - aki
- életéve előtt munkaképtelenné vált és nyugellátást - baleseti nyugellátást nem állapítottak meg a részére [83/
- (XII.27.) MT rendelet], és a felülvizsgálati kérelemmel állítottakkal ellentétben a peres eljárásban a felperes bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. A bíróság hivatalból bizonyítási eljárást nem folytathat le a Pp. 164.§
(2)bekezdése alapján, ezért bizonyítási indítvány hiányában a bíróság szakértői bizonyítást nem rendelhetett volna el még akkor sem, ha az indítvány alapján ebben a perben kívánta volna vizsgálni, hogy a felperes milyen rokkantsági csoportba tartozik, így eljárása során nem is sérthette meg a Pp. 177.§
(1)bekezdését. A felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékait nem kívánta vizsgálni. Olyan, releváns bizonyíték, amelyben az arra jogosult hatóság a felperes rokkantságának vizsgálata alapján igazolta volna a felperes II. csoportú rokkantságát, a perben nem állt rendelkezésre. Minden egyéb, olyan okirat, amely a felperes rokkantsági fokának vizsgálata hiányában tévesen tartalmazza a II. rokkantsági fokra utalást, érdemi bizonyítéknak nem tekinthető. A felperesnek ahhoz, hogy közgyógyellátásra jogosult legyen, az arra illetékes hatóság előtt kell kezdeményeznie a korábbi határozat felülvizsgálatát, és II. csoportú rokkantsága megállapítását. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült, munkadíjból és útiköltségből álló felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A Legfelsőbb Bíróság a pártfogó ügyvéd díját a 7/2002. (III.30.) IM rendelet 5.§
(2)és
(3)bekezdése alapján állapította meg és rendelkezett annak viseléséről. A bírósági eljárás az Sztv. 16.§-a alapján illetékmentes. Budapest,
- január
- Dr. Kaszainé dr. Mezey Katalin sk. a tanács elnöke, Lénártné dr. Márton Gizella sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró