← Magyarország

Pf.20841/2006/15 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.841/2006/

  1. Kijavítva az 1.Pf.20.841/2006/17 és
  2. számú kijavító végzésekkel. Budapest,
  3. július
  4. Fermanné dr. Polák Zita s.k. a tanács elnöke A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Keresztesi Márta (jogi képviselő címe) ügyvéd által képviselt felperes nevesz. lánykori neve (felperes címe) felperesnek, dr. Francsics Imre (jogi képviselő címe) ügyvéd által képviselt I.r. alperes neve sz. lánykori neve (I.r. alperes címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
  5. május
  6. napján hozott 6.P.23430/2003/
  7. számú ítélete ellen a felperes részéről
  9. és Pf.
  10. alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja. A felperes által megszerzett tulajdoni illetőség mértékét az (cím1) ingatlanból 27672/100000-re, a (cím2) ingatlanból 32662/100000-re felemeli. Az alperesek jogelődjének tulajdoni hányada az (cím1) ingatlanból 72328/100000, a (cím2) ingatlanból 67338/
  11. Az illetékes földhivatalokhoz intézett felhívást akként módosítja, hogy az (cím1) ingatlan 27672/100000, a (cím2) ingatlan 32662/100000 tulajdoni illetőségére jegyezze be a felperes tulajdonjogát. Kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek személyenként 240.000 (kétszáznegyven forint elsőfokú perköltséget. A le nem rótt kereseti illetéket 900.000 forintban állapítja meg, melyből az alpereseket személyenként terhelő részt 283.000 (kétszáznyolcvanháromezer) forintra, az állam által viselt illetéket 334.000 (háromszázharmincnégyezer) forintra felemeli. Az állam által előlegezett költségből az alperesek által személyenként fizetendő részt 39.600 (harminckilencezer-hatszáz) forintra felemeli, az állam által viselt szakértői díjat 46.531 (negyvenhatezer-ötszázharmincegy) forintra leszállítja. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alpereseket, hogy a le nem rótt fellebbezési illetékből személyenként 311.790 (háromszáztizenegyezer-hétszázkilencven) forintot fizessenek meg az állam javára a lakóhelyük szerinti illetékhivatal külön felhívásra. A fennmaradó 276.420 (kétszázhetvenhat-négyszázhúsz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Kötelezi az alpereseket, hogy a fellebbezési eljárásban az állam által előlegezett költségekből személyenként 26.601 (huszonhatezer-hatszázegy) forintot fizessenek meg a Fővárosi Ítélőtábla költségvetési elszámolási számlájára a bírósági gazdasági hivatal felhívásában megjelölt módon. A fennmaradó 26.601 (huszonhatezer-hatszázegy) forint költséget az állam viseli. A felek a fellebbezési eljárásban felmerült egyéb költségeiket maguk viselik. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperesek apja, T.T.J. és a felperes
  12. szeptember 9-én kötöttek házasságot. A felperes végleges keresetében annak megállapítását kérte, hogy
  13. december 25-én elhunyt házastársa hagyatékába tartozó (cím1) (...) hrsz1.-ú, természetben (cím1) alatti ingatlan 40/100 része, a (cím2) (...) hrsz
  14. alatt felvett, (cím2) alatti ingatlan 45/100 illetősége, a lakossági folyószámlán nyilvántartott követelés, valamint az (...) gyártmányú utánfutó ½ része az 1966-tól fennálló élettársi kapcsolatra, majd az azt követő házasságkötésre, a javára kedvezőbb szerzési arány, valamint különvagyoni hozzájárulására figyelemmel házastársi vagyonközösség címén megilleti. Az alperesek ellenkérelmükben a folyószámlán kezelt készpénz és az utánfutóra vonatkozó kereset teljesítését nem ellenezték. Kérték a meghaladó kereset elutasítását arra hivatkozással, hogy az 1997-től fennálló élettársi kapcsolatra figyelemmel mindkét ingatlan jogelődjük különvagyona. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes házastársi vagyonközösség jogcímén megszerezte az (cím1) alatti ingatlan 23/100, a (cím2) alatti ingatlan 2/10 tulajdoni illetőségét és rendelkezett a tulajdonjog ingatlannyilvántartási bejegyzéséről. Az alpereseket tűrésre kötelezte. Megállapította, hogy a felperest megilleti a lakossági folyószámlán fennálló követelés fele része, valamint az utánfutó ½ tulajdoni illetősége. Az ingóságok tekintetében az ítéletét előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította. A meghaladó keresetet elutasította. Az alpereseket személyenként a le nem rótt kereseti illetékből 131.700 forint, az állam által előlegezett költségből 31.430 forint megfizetésére kötelezte azzal, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán a fennmaradó 263.430 forint illetéket, 62.870 forint szakértői díjat az állam viseli. A megállapított tényállás szerint az alperesek apjának (...)(cím3) alatti utcai szolgálati lakását elvált házastársa 1971-ben hagyta el és a felperes leányával ezután költözött a lakásba. A felperes és az alperesek jogelődje az összeköltözéstől, tehát 1971-től a Ptk. 578/G. §-a szerinti élettársi kapcsolatban,
  15. szeptember 9-től pedig néhai T.T.J. haláláig házassági életközösségben éltek. Az együttélés alatt a felperes rendelkezett magasabb jövedelemmel. A volt házastársak az 1997 májusában megvásárolt (cím1) alatti ingatlan 4.800.000 forintos vételárát külön vagyonukból fedezték. Az alperesek jogelődje 4.000.000 forintot vett fel a bérleti jogának megszűnése fejében, a hiányzó 800.000 forintot pedig a felperes leánya biztosította. A volt házastársak az (cím1) alatti ingatlanba történő beköltözés után fedett verandát, garázst, fáskamrát létesítettek. A perben beszerzett szakértői véleményt elfogadva, a közös vagyoni beruházás értéknövekményét az 5.900.000 forint teljes ingatlan forgalmi értéken belül 885.000 forintban határozta meg. Az alperesek jogelődje 1967-ben különvagyonából - a korábban értékesített ingatlanok vételárából - vásárolta a (cím2) alatti, fás, erdős telekingatlant. A vételt követően a volt házastársak rokonok és munkatársak segítségével elvégezték a tereprendezést, majd közösen építettek egy háromszintes felépítményt, amelynek készültségi foka jelenleg is 70 %. A teljes ingatlan forgalmi értéke 29.500.000 forint, ezen belül a felépítményé 12.000.
  16. Az elsőfokú bíróság az élettársi kapcsolat kezdő időpontját a felperes előadása és a bizonyítékok értékelésével határozta meg. Álláspontja szerint az életközösség alatt elért magasabb felperesi jövedelem a felperesre kedvezőbb szerzési arányt nem alapozza meg. A bírói gyakorlat értelmében vagyonjogi szempontból a házasságot megelőző élettársi közösség a házassági életközösséggel egységbe olvad, ezért az életközösség megszűnésekor a házasság vagyonjogi hatásait az életközösség tényleges kezdetének időpontjától kell számítani. A felperes a közös vagyoni beruházás eredményeként a (cím2) alatti ingatlanon létesített felépítmény ½ részén szerzett tulajdonjogot. A volt házastársakat ténylegesen megillető tulajdoni illetőséget a ráépítés Ptk. szabályai, a Legfelsőbb Bíróság PK
  17. számú kollégiumi állásfoglalásában kifejtett szempontok és a Csjt.
  18. §

(1)bekezdése szerint, a felek által elfogadott szakértői vélemény alapján határozta meg a ráépítéskor meglévő ingatlan és a létrehozott felépítmény egymáshoz viszonyított értékének arányában. A volt házastársakat az (cím1) alatti ingatlanból megillető tulajdoni illetőség számításának alapja a vételárhoz való hozzájárulás mértéke, valamint a közös vagyonból előállt értéknövekménynek a teljes ingatlan értékéhez viszonyított aránya. A felperes további különvagyoni ráfordítást egyik ingatlan vonatkozásában sem bizonyított. Az ingóságokra vonatkozó ítéleti rendelkezés a Csjt. 27. §
(1)bekezdésén, valamint a Pp.
  1. §-ának b) pontján alapul. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Elsődleges fellebbezési kérelmében az elsőfokú ítélet Pp.
  2. §
(2)és
(3)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte a per újabb tárgyalására és újabb határozat meghozatalára. Másodlagos fellebbezési kérelmében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását akként kérte, hogy az ítélőtábla a megszerzett tulajdoni illetőségét az (cím1) alatti ingatlan tekintetében 5/10, a (cím2) alatti ingatlant illetően 4/10 részre emelje fel. Érvei szerint -az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 221. §
(1)bekezdésének rendelkezését, a bizonyítékok értékelése jogszabálysértő. Tévesen tulajdonított döntő jelentőséget a közös lakásban való együttélés hiányának. Az 1967 óta megvalósuló közös cél érdekében történő együttműködést, a közös életvitelt, a jövedelmek közös célra történő felhasználását, valamint különvagyoni hozzájárulását tanúvallomásokkal, okiratokkal bizonyította. Okirat igazolja, hogy a felperes bérelte a (...) építkezéshez szükséges betonkeverő gépet. - Az élettársak tulajdonszerzése nem a ráépítés szabályain, hanem a Ptk. 578/G. §on alapul, ezért a tartós jelleggel új értéket eredményező beruházás a ráépítés szabályaitól eltérően megalapozza dologi jogi igényét. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a (...) ingatlanon végzett munkálatok, így az erdőirtás, a tereprendezés, a teraszolás, a közművesítés, parkosítás értéknövekményét. - A hosszú élettársi kapcsolatot követő rövid házassági együttélés alatt a felperes és az alperesek jogelődjének jövedelme a felperesre kedvezőbb 2/3-1/3 arányban oszlott meg. Ilyen sajátos élethelyzetre figyelemmel a bírói gyakorlattól eltérő, méltánytalan eredményre vezetett a házassági vagyonjogi szabályok alkalmazása. - Az ingatlanforgalmi szakértő véleményének a (...) ingatlan vételkori forgalmi értékre vonatkozó megállapítása ellentétben áll az adásvételi szerződés tartalmával, nem terjed ki a két ingatlanon végzett valamennyi, jelentős értéknövekményt eredményező beruházás értékelésére, és téves a (cím2) alatti telken létesült felépítmény terület- és értékmeghatározása. Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Alaptalan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése iránti elsődleges fellebbezés. Az elsőfokú bíróság eljárása nem sértette az elsőfokú eljárás lényeges szabályait és a jogvita további bizonyítás lefolytatása nélkül, az elsőfokú eljárás anyaga, a fellebbezési eljárásban a felperesnek az alperesek által kétségbe nem vont előadása, valamint az aggálytalan kiegészítő szakértői vélemény alapján elbírálható. Nincs tehát indoka a Pp. 252. §
(2)és
(3)bekezdésének alkalmazására. Az ítélőtábla ezért a fellebbezést érdemben bírálta el és ennek keretében az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást az alábbiak szerint pontosítja és kiegészíti. Az (cím1) alatti ingatlanon a felperes és az alperesek jogelődje házastársi közös vagyonból fedezték a villamos energia teljesítmény bővítésével felmerülő költségeket, fedett verandát, garázst, fáskamrát létesítettek, a lakóépületre redőnyöket szereltek, a telket térburkolatokkal látták el, növényzet telepítettek, és elvégezték a kerítésmező cseréjét. A fellebbezési eljárásban beszerzett kiegészítő szakértői vélemény szerint az
  1. év végéig elvégzett beruházások eredményeként az ingatlan forgalmi értéke 6.700.000 forintra emelkedett, melyből a házastársak által közösen végzett beruházások értéknövekménye 1.240.000 forint, a vételkori állapotnak megfelelő érték 5.460.000 forint. A felperes, házastársa halála után az ingatlan (...) utcai főbejáratánál öt fellépős külső betonlépcsőt létesített, a lakóépületben felszerelt két lemezradiátort és a teraszt befedte. Beruházásainak együttes értéknövekménye a teljes ingatlan jelenlegi 22.900.000 forint beköltözhető forgalmi értékén belül 400.000 forint. Az alperesek jogelődje az 1967-ben kötött adásvételi szerződéssel 102.267 forint vételárért vásárolta a (cím2) (...) számú telekkönyvi betétben (.....)hrsz3 alatt felvett, erdő művelési ágú ingatlant. Az építési engedély
  2. augusztus 14-ei megadásáig különvagyonából elvégezte a terep rendezését, az erdős bozótos növényzet kiirtását, a telek háromszintű teraszolását, megtörtént a már meglévő út menti villanyoszlopról a villany, és vezeték létesítésével a víz bevezetése. A felperes néhai házastársa 1970-ben a felépítmény mögött egy támfalat épített és a telekre növényzetet telepített. A kiegészítő szakértői vélemény szerint az élettársi kapcsolat létestése előtt elvégzett munkálatok eredményeként az ingatlan forgalmi értéke 215.600 forint. A fentiek szerint pontosított és kiegészített tényállás alapján a másodlagos fellebbezés részben alapos.
  3. A fellebbezési eljárásban már nem volt vitás, hogy a felperes és az alperesek jogelődje 1971-től élettársak voltak. A felperes által állított, az élettársi jogviszony korábbi,
  4. év elejei időpontjának megállapítására irányuló fellebbezés elbírálásánál a Ptk. módosításáról és egységes szövegéről szóló
  5. évi IV. törvénnyel beiktatott,
  6. március 1-jétől hatályos Ptk.
  7. §
(1)bekezdése az irányadó. A hivatkozott törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról rendelkező
  1. évi
  2. tvr.
  3. §-a szerint a törvény rendelkezéseit - eltérő szabályozás hiányában - a hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyból eredő és jogerős határozattal még el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is alkalmazni kell. A hivatkozott törvényhely szerint az élettársak - házasságkötés nélkül, közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő nő és férfi együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít. A törvényhelynek megfelelő élettársi kapcsolat fogalma feltételezi a felek közös lakásban való együttélését, a közös háztartás fenntartását, a felek közötti érzelmi és gazdasági közösség fennállását, valamint azt is, hogy harmadik személyekkel szemben az összetartozásukat minden vonatkozásban vállalják. A jogviszonynak elengedhetetlen feltétele a gazdasági közösség fennállása, azaz a közös cél elérése érdekében kifejtett, jelentősebb vagyoni tevékenységekben megnyilvánuló gazdasági együttműködés, a jövedelmek közös célra való felhasználása. Ebből következően nincs jogi lehetőség az élettársi kapcsolat megállapítására, ha a felek közössége abban áll, hogy érzelmi alapon kölcsönös szívességi szolgáltatásokat teljesítenek egymás javára, közös háztartásban azonban nem élnek és szoros érzelmi kapcsolatuk ellenére saját jövedelmükkel is mindketten önállóan rendelkeznek, azt közös célra nem használják fel. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok Pp.
  4. §
(1)bekezdése szerinti okszerű értékelésével megalapozottan állapította meg, hogy a felperes és néhai házastársa között a jogilag értékelhető élettársi kapcsolat csak 1971-től, a felperes és leányának a (cím3) alatti szolgálati lakásba történő beköltözésétől állt fenn. Tény, hogy a felperes és az alperesek apja között már a felperes által állított időponttól volt érzelmi kapcsolat. Közös háztartásban azonban nem éltek és a felperes a gazdasági közösség fennállását sem bizonyította. Kétségtelen, hogy a felperes és az alperes jogelődje szabadidejüket együtt töltötték, a felperes, hozzátartozói, munkatársai részt vettek a (...) ingatlan tereprendezési munkálataiban, a támfal építésében, egyes anyagvásárlási számlákon a felperes neve szerepel, és a betonkeverőt is ő biztosította munkáltatója révén. A fentiek azonban még együttesen értékelve sem elegendőek annak kétséget kizáró bizonyítására, hogy a vételt követő munkálatok költségeit a volt házastársak a közös gazdálkodás keretében közösen viselték. Az ítélőtábla utal arra is, hogy a felperes a közös gazdálkodás módjára értékelhető előadást sem tett.
  1. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra a következetes ítélkezési gyakorlatra, mely szerint az élettársi kapcsolatot közvetlenül követő házasságkötésre figyelemmel a felperes és az alperesek jogelődjének jogviszonyára - a vagyoni viszonyok méltányos rendezése érdekében - a házassági vagyonjogi szabályokat kell alkalmazni. A bírói gyakorlat ugyanis abból a ráutaló magatartásból, hogy a házasfelek közösen használják és kezelik élettársakként közösen szerzett vagyontárgyakat, vélelmezi, hogy azokat a házastársi közös vagyonuk részévé kívánták tenni. Eltérő megítélés alá vezet a házassági vagyonjogi szerződés vagy megállapodás más tartalma, illetve ha bármelyik házastárs ellentétes szándékát legkésőbb a házasságkötéskor kétséget kizáróan kinyilvánítja. A volt házastársak vagyonjogi szerződést nem kötöttek, a felperes nem hivatkozott az élettársi kapcsolat vagyonjogi következményeire vonatkozó kifejezett, vagy hallgatólagos megállapodásra, vagy a házassági vagyonjogi hatások elvetésére irányuló szándékának kinyilvánítására. A peradatok szerint a felperes a perben, keresete alátámasztásaként hivatkozott először arra, hogy a hosszú élettársi kapcsolatot követő rövid házassági együttélés alatt elért lényegesen magasabb jövedelme indokolja a házastársi közös vagyonból a szerzésben való közreműködés arányához igazodó részesedését. A Csjt.
  2. §
(1)bekezdése a közös vagyon mellett megdönthető vélelmet állít fel, mely szerint az életközösség fennállása alatt szerzett, illetőleg annak megszűnésekor meglévő vagyontárgyak a házastársak egyenlő arányú tulajdona. Bizonyítható azonban, hogy egy adott vagyontárgy szerzésére az élettársi kapcsolat kezdete előtt, illetőleg az együttélés ideje alatt, de az arra hivatkozó házastárs Csjt. 28. §
(1)bekezdésének a)-d) pontjai szerinti különvagyonából, vagy vegyült alvagyonok, azaz részben közös, részben különvagyonok felhasználásával került sor. A bizonyítás a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a fentiekre hivatkozó felet terheli. A kifejtett bizonyítási szabályok érvényesülnek akkor is, ha a házastársak közös vagyonból, valamelyik házasfél külön vagyonából, vagy az egyes alvagyonok vegyülésével értéknövelő beruházásokat végeznek az egyik házastárs különvagyoni ingatlanán. 3. A fellebbezés helyesen utalt arra, hogy az élettársak közös építkezését nem a Ptk. 137. §
(3)bekezdése, hanem az élettársak vagyoni viszonyaira vonatkozó Ptk. szabályok szerint kell elbírálni. A felek jogviszonyára azonban az ingatlanokra eszközölt beruházások és költekezések tekintetében a Csjt. szabályai irányadóak. A Csjt. 27. §
(1)bekezdése és 31. §
(2)bekezdése közös tulajdont keletkeztető hatást fűz a jelentős értékemelő beruházásokhoz, mivel a házastársak közös szerzése dologi hatályú, ezért a közös, illetőleg a különvagyonból történt beruházás folytán az ingatlan tulajdonjogában a változás a törvény erejénél fogva, az ingatlannyilvántartásba való bejegyzés nélkül is bekövetkezik. Az ítélőtábla a felperest és az alperesek jogelődjét az (cím1), továbbá (cím2) ingatlanokból megillető tulajdoni hányadot a bizonyított különvagyoni és a házastársi közös vagyoni jutó hozzájárulás arányában, részben a vagyonvegyülés időpontjára visszavetítve, részben a jelenlegi forgalmi érték alapulvételével a fellebbezési eljárásban beszerzett, aggálytalan kiegészítő szakvélemény adatai alapján határozta meg. A Pp. 182. §
(3)bekezdésében foglalt feltételek hiányában nem találta megalapozottnak a felperes további szakértői bizonyításra vonatkozó indítványát. a) (cím1) alatti ingatlan. Nem fellebbezett ténymegállapítás, hogy az ingatlan 4.800.000 forintos vételárának fedezete az alperesek jogelődjének 4.000.000 forint, és a felperes 800.000 forint különvagyona volt. A vételárhoz tehát a felperes 16,67 %-ban (800.000 forint aránya a 4.800.000 forinthoz), néhai házastársa 83.33 %-ban (4.000.000 forint aránya a 4.800.000 forinthoz) járult hozzá, amely tulajdoni hányadban kifejezve 16670/100000, illetőleg 83330/100000. A felperes csak állította, de a Pp. 164. §
(1)bekezdése szerint nem bizonyította, hogy a házassági együttélés ideje alatt A.R.K. által nyújtott pénzajándékot az ingatlanon végzett beruházásokra fordította, tehát különvagyonából fedezte volna az értéknövekményt eredményező villamos energia teljesítménybővítéssel felmerült 46.000 forint közműfejlesztési hozzájárulást és a 26.886 forint csatlakozási költséget, összesen 72.886 forint összegben. Az ítélőtábla ezért ennek értékét, továbbá a nem vitásan közösen létesített fedett veranda, garázs, fáskamra, a redőnyök szerelésével, a térburkolatok kialakításával, a növényzet telepítésével, és a kerítésmező cseréjével előállott értéknövekményét a közös vagyon javára számolta el. Egyúttal utal arra, hogy a kerti kút búvárszivattyúval történő felszerelése nem minősül jelentős értéknövekményt eredményező, ehhez képest tulajdonjogot is keletkeztető beruházásnak. Az
  1. év végéig közösen elvégzett beruházások eredményeként az ingatlan forgalmi értéke 6.700.000 forintra emelkedett, melyből a házastársak által közösen végzett beruházások értéknövekménye 1.240.000 forint, míg a vételkori állapotnak megfelelő értéknövekmény 5.460.000 forint. Az ingatlan teljes értékéből a vételkori állapot szerinti érték 81.49 %, azaz 81490/100000 illetőség (5.460.000 forint aránya a 6.700.000 forinthoz), a közös vagyonból megvalósuló beruházásra eső érték 18,51 % (1.240.000 forint aránya a 6.700.000 forinthoz), amely 18510/100000 tulajdoni hányadot jelent. A házastársak a vételkori állapothoz igazodó 81490/100000 illetőségből a vételárhoz való különvagyoni hozzájárulásuk arányában részesülnek. Így 13584/100000 (81490/100000 rész 16,67 %-a) a felperesre, 67906/100000 (81490/100000 rész 83,33 %-a) az alperesek jogelődjére jutó rész. A beruházás értéknövekményének megfelelő tulajdoni illetőségből az egyegy házastársra jutó rész 9255/100000 (18510/100000:2). A fentiekből következően a felperes a vételárhoz való hozzájárulása és az
  2. év végéig megvalósult építkezés eredményeként a teljes ingatlan 22839/100000 (13584/100000 + 9255/100000) illetőségének ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosává vált, míg házastársának tulajdoni hányada 77161/100000-ra (67906/100000 + 9255/100000) változott. Az ítélőtábla a Pp.
  3. §
(2)bekezdése értelmében az alperesek által kétségbe nem vont felperesi előadás alapján valónak fogadta el, hogy a felperes házastársának halála után öt fellépős külső betonlépcsőt létesített, a lakóépületben felszerelt két lemezradiátort és a teraszt befedte. A kiegészített szakértői vélemény szerint a fenti beruházások együttes értéknövekménye a teljes ingatlan 22.900.000 forint jelenlegi forgalmi értékén belül 400.000 forint, amely kerekítve további 1747/100000 (1/100000 jelenlegi értéke 229 forint, így a számítás alapja 229 forint aránya a 400.000 forinthoz) tulajdoni illetőséget eredményez a felperes javára. A kifejtettek alapján a felperes az (cím1) alatti ingatlanból házastársi közös vagyon jogcímén 24586/100000 (22839/100000 + 1747/100000) tulajdoni hányadot megszerzett, míg az alperesek jogelődjét megillető rész 75414/100000 (77161/1000-1747/100000). b) (cím2) ingatlan. Nem vitás, hogy a (...) telket az örökhagyó különvagyonából vásárolta és az élettársi kapcsolat kezdő időpontjára figyelemmel különvagyonaként kell elszámolni az építési engedély megadásáig, valamint az építkezés első ütemében, a támfal befejezéséig végzett munkák értéknövekményét. Az aggálytalan kiegészítő szakvélemény szerint az élettársi jogviszony kezdő időpontjában az ingatlan forgalmi értéke az addig elvégzett munkálatokkal 215.600 forint. A felperes az építkezés költségeire fordított különvagyoni hozzájárulást kétséget kizáróan nem bizonyította, ezért az ítélőtábla az 1971-től végzett valamennyi beruházás értéknövekményét a közös vagyon javára számolta el. Az 1985-ben befejezett munkálatok eredményeként a teljes ingatlan forgalmi értéke 2.062.000 forint, amelyből a telken az élettársi kapcsolat létesítéséig végzett, tehát a felperes volt házastársa különvagyonának minősülő munkálatok értéknövekménye 842.000 forint. Ez 4083/10000, azaz 40830/100000 tulajdoni hányadnak (842.000 forint aránya a 2.062.000 forinthoz) felel meg. A fennmaradó 1.220.000 forint értéknövekmény - amelyből 1.140.000 forint a jelenlegi készültségi foknak is megfelelő felépítmény és 80.000 forint az ingatlanon végzett egyéb munkálatok értéke - a házastársak közös vagyona. A közösen létrehozott értékhez igazodó tulajdoni hányad 59170/100000 (1.220.000 forint aránya a 2.062.000 forinthoz), így a házastársakra jutó rész személyenként 29585/100000 (59170/100000:2). A felperes tehát az építkezés befejezésével a teljes ingatlan 29585/100000 részét szerezte meg, míg az alperesek jogelődjének tulajdoni hányada 70415/100000 (40830/100000 + 29585/100000) mértékre módosult. Az 1996-ban elvégzett gázbeköltés értéke a jelenlegi 32.500.000 forint teljes forgalmi értéken belül 200.000 forint forgalmi értéket képvisel, amely 6154/100000 (1/100000 jelenlegi értéke 325 forint, így a számítás alapja 325 forint aránya a 200.000 forinthoz). Ebből a házastársakra jutó rész személyenként 3077/100000 (6154/100000:2) tulajdoni illetőség. A fentiekből következően a felperest házastársi vagyonközösség jogcímén a (...) ingatlan 32662/100000 (29585/100000 + 3077/100000) hányada illeti, míg az alperes jogelődjének tulajdoni illetősége 67338/100000 (70415/1000003077/100000). 4. A kereset pertárgyértéke 26.317.100 forint (242.100 forint ingó érték + 26.075.000 forint tulajdoni igény, amelyből 11.450.000 forint az érdi és 14.625.000 forint a balatonalmádi ingatlanra eső érték). A felperes keresete 16.487.100 forint perérték erejéig sikerre vezetett, 9.830.000 forintban eredménytelen maradt. Az ítélőtábla a Pp. 81. §
(1)bekezdése, 86. §
(3)bekezdése, a 32/
  1. (VIII.22.) IM rendelet, a 6/
  2. (VI. 26.) IM rendelet alapján határozott a nagyobb részben pernyertes felperest megillető elsőfokú perköltség (az általános forgalmi adót is tartalmazó ügyvédi munkadíj), valamint a személyes költségmentessége folytán le nem rótt - helyesen 900.000 forint - kereseti illeték és az elsőfokú eljárásban az állam által előlegezett 125.731 forint szakértői költség viseléséről. Az ítélőtábla a kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  3. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. A fellebbezési érték 12.683.000 forint (6.183.000 forint az (cím1) alatti ingatlan és 6.500.000 forint a (cím2) ingatlan), ehhez képest a le nem rótt fellebbezési illeték az Itv. 46. §
(1)bekezdése értelmében 760.980 forint. A fellebbezési értékből 4.478.000 forint a felperes pernyertességére, 8.205.000 forint a pervesztességre jutó rész. Az ítélőtábla a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 81. §
(1)bekezdése, a 32/
  1. (VIII.22.) IM rendelet, a 6/
  2. (VI. 26.) IM rendelet alkalmazásával, a pernyertesség, pervesztesség arányában határozott az alpereseket megillető, az ügyvédi munkadíjat és az általános forgalmi adót magában foglaló másodfokú perköltség, a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illeték, valamint a fellebbezési eljárásban az állam által előlegezett 79.803 forint szakértői díj viseléséről. Budapest,
  3. április
  4. Fermanné dr. Polák Zita s.k. a tanács elnöke . Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. Dr. Hegedűs Mária s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: A Fővárosi Ítélőtábla A végzés
  5. május 8-án jogerős. 1.Pf.20.841/2006/
  6. Budapest,
  7. május
  8. Fermanné dr. Polák Zita s.k. a tanács elnöke Fővárosi Ítélőtábla dr. Keresztesi Márta (jogi képviselő címe) ügyvéd által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek, dr. Francsics Imre (jogi képviselő címe) ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I.r. alperes címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében - tárgyaláson kívül -meghozta a következő végzést: A Fővárosi Ítélőtábla a
  9. április
  10. napján hozott 1.Pf.20.841/2006/
  11. számú ítéletének rendelkező részét az alábbiak szerint kijavítja: A felperes által megszerzett tulajdoni illetőség mértékét az (cím1) ingatlanból 24586/100000-re felemeli. Az alperesek jogelődjének tulajdoni hányada az (cím1) ingatlanból 75414/
  12. Az illetékes földhivatalokhoz intézett felhívást akként módosítja, hogy az (cím1) ingatlan 24586/100000 tulajdoni illetőségére jegyezze be a felperes tulajdonjogát. Kötelezi az alpereseket, hogy a le nem rótt fellebbezési illetékből személyenként 137.000 (százharminchétezer) forintot fizessenek meg az állam javára a lakóhelyük szerinti illetékhivatal külön felhívásra. A fennmaradó 486.980 (négyszáznyolcvanhatezer-kilencszáznyolcvan) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Kötelezi az alpereseket, hogy a fellebbezési eljárásban az állam által előlegezett költségekből személyenként 14.300 (tizennégyezer-háromszáz) forintot fizessenek meg a Fővárosi Ítélőtábla költségvetési elszámolási számlájára a bírósági gazdasági hivatal felhívásában megjelölt módon. A fennmaradó 51.203 (ötvenegyezer-kétszázhárom) forint költséget az állam viseli. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek személyenként 55.000 (ötvenötezer) forint másodfokú perköltséget. A végzés ellen, annak kézbesítéséről számított 15 napon belül van fellebbezésnek helye, amelyet a Legfelsőbb Bíróságnak címezve a Fővárosi Ítélőtáblánál kell előterjeszteni. Indokolás Az ítélőtábla határozata írásbafoglalása során észlelte, hogy az ítélet kihirdetésekor az (cím1) ingatlanból a felperest megillető tulajdoni illetőség, a fellebbezési érték, ennek folytán a le nem rótt fellebbezési illeték és a másodfokú perköltség viselésének meghatározásánál számítási hibát vétett. Ítéletét ezért a Pp.
  13. §-a alapján alkalmazandó Pp.
  14. §
(1)bekezdése szerint hivatalból kijavította. A helyes számítást a
  1. sorszámú írásbafoglalt ítélet indokolása tartalmazza. Budapest,
  2. április
  3. Fermanné dr. Polák Zita s.k., a tanács elnöke . Baloginé dr. Faiszt Judit s.k., előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Hegedűs Mária s.k. bíró Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf. 20841/2006/
  4. A végzés
  5. július
  6. napján jogerőre emelkedett. Budapest, 2007..július
  7. Fermanné dr. Polák Zita s.k. tanács elnöke A Fővárosi Ítélőtábla dr. Keresztesi Márta (jogi képviselő címe) ügyvéd által képviselt felperes neve(címe) felperesnek, dr. Francsics Imre (jogi képviselő címe) ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (jogi képviselő címe) I.r., II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II.r. alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében tárgyaláson kívül meghozta a következő Végzést A Fővárosi Ítélőtábla a
  8. április
  9. napján hozott 1.Pf. 20.841/2006/
  10. számú ítéletének rendelkező részét az alábbiak szerint kijavítja: Kötelezi az alpereseket, hogy a fellebbezési eljárásban az állam által előlegezett költségekből személyenként 14.300 (tizennégyezerháromszáz) forintot fizessenek meg a Pest Megyei Bíróság költségvetési elszámolási számlájára a bírósági gazdasági hivatal felhívásában megjelölt módon. A végzés ellen annak kézbesítésétől számított 15 napon belül van fellebbezésnek helye, amelyet a Legfelsőbb Bíróságnak címezve a Fővárosi Ítélőtáblánál kell előterjeszteni, 3 példányban. Indokolás Az ítélőtábla észlelte, hogy a
  11. sorszámú ítélete rendelkező részében elírás történt. A 6/
  12. (VI.26.) IM rendelet
  13. §
(3)bekezdése értelmében az állam által előlegezett költséget nem az Ítélőtábla, hanem a Pest Megyei Bíróság költségvetési elszámolási számlájára kell befizetni, ezért az elírást az Pp. 239. § -a alapján alkalmazandó Pp.224. §
(1)bekezdése szerint hivatalból kijavította. Budapest,
  1. június
  2. Fermanné dr. Polák Zita s.k. a tanács elnöke Dr.Baloghiné dr. Faiszt Judit s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: . Hegedűs Mária s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.