Mfv.10024/2013/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A fegyelmi büntetés mértékének mérlegelése során az adott kötelezettségszegének a munkáltatónál jelentkező súlyát, valamint a felperesi magatartás vétkességének fokát kellett értékelni. Amennyiben a tényállás nem iratellenes vagy okszerűtlen, felülmérlegelésre nincs lehetőség. Mfv.II.10.024/2013/4.szám A Kúria a személyesen eljárt felperesnek - a dr. Sipos Béla ügyvéd által képviselt ... Szolgálat alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt a Győri Munkaügyi Bíróságnál 13.M.201/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Győri Törvényszék 2.Mf.20.495/2012/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Győri Törvényszék hatályában fenntartja. 2.Mf.20.495/2012/
3. számú ítéletét A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes a keresetében az alperes
4. június
5. napján meghozott fegyelmi elbocsátás büntetést kiszabó határozatának hatályon kívül helyezését és az eredeti munkaköre visszahelyezésének mellőzésével - az alperest elmaradt illetmény, 12 havi átlagkereset összegének megfelelő átalány-kártérítés és 2 havi átlagkereset összegének megfelelő végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni. Álláspontja szerint a fegyelmi eljárás során sérültek eljárási jogai, továbbá vitatta, hogy a határozatban foglalt fegyelmi vétséget elkövette. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A Győri Munkaügyi Bíróság a 13.M.201/2011/
6. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, egyben az alperes 761/
7. számú fegyelmi határozatát megváltoztatta és a kiszabott elbocsátás fegyelmi büntetést az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő egy évvel történő meghosszabbítása fegyelmi büntetésre mérsékelte. Megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya a jogellenességet megállapító ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg és kötelezte az alperest 2.554.531,Ft elmaradt munkabér, 809.685,- Ft átalány-kártérítés és 323.874,Ft végkielégítés megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság által megállapított felperes
8. szeptember 3-tól állt tényállás szerint a határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél szociális gondozó-ápoló munkakörben. Közalkalmazotti jogviszonya fennállása alatt összesen 5 alkalommal kapott írásbeli figyelmeztetést, kétszer a munkaruha vásárlási előleggel történő elszámolás elmulasztása miatt, egy alkalommal beteg ellátatlansága miatt, egyszer azon okból, hogy nem végezte el a kötelező gondozási-ápolási terv felülvizsgálatát, végül pedig azért, mert nem vezette a jelenléti ívet, azt visszamenőlegesen töltötte ki és a munkavégzés során tanúsított hozzáállásával, stílusával kapcsolatban folyamatosan panaszok érkeztek. Az alperes
9. június 28-án kelt fegyelmi határozatával megállapította, hogy a felperes fegyelmi vétséget követett el, ezért „azonnali elbocsátás" fegyelmi büntetést szabott ki. A fegyelmi határozatban megállapított tényállás szerint a felperes, mint a Hajléktalan Otthon ápoló-gondozója
10. május 15-én reggel észlelte, hogy G.L., az Otthon mozgásában korlátozott ellátottja ittas. 11 óra 30 perckor fürdetni akarta vinni az ápoltat, aki erre durván és agresszívan reagált. A felperes ezután az Átmeneti Szálláson dolgozó szociális munkás és vezető ügyeletes segítségét kérte, akik beszéltek az ellátottal. G.L. a beszélgetés után megnyugodott és higgadt volt. A délutáni órákban beszélni akart a felperessel, aki ezt megtagadta. Ettől fogva a lakó egyre zaklatottabb lett és el akarta hagyni az intézményt. A felperes nem engedte ki, telefonon konzultált az Otthon vezetőjével, aki arra kérte, hogy nyugtassa meg az ellátottat. Ezek után G.L. kihívta a rendőrséget, mert személyi szabadságában korlátozták. A rendőrség által értesített ügyeletes orvos G.L.t beutalta a
11. számú Pszichiátriára. A fegyelmi határozat indokolása rögzítette, hogy a felperes nem a tőle elvárható módon végezte a feladatát. A felperes által betöltött munkakör célja a gondozottak teljes körű ellátása volt, de jelen esetben a mentális gondozás, az egyéni bánásmód nem valósult meg. A fegyelmi tanács súlyosító körülményként értékelte, hogy a felperes konfliktusmegoldásával, kommunikációjával kapcsolatban már korábban több panasz volt a lakók és a munkatársak részéről. A bizonyítékok mérlegelése alapján a fegyelmi tanács arra a következtetésre jutott, hogy nincs remény arra, hogy a felperes magatartása a jövőben pozitívan változzon. A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában a felperes kereseti kérelmében hivatkozottak alapján elsődlegesen az eljárási szabályok betartását vizsgálta, de e körben a munkáltató szabályszegését nem állapította meg. A fegyelmi határozatban foglaltak érdemi vizsgálata során tanúkat hallgatott meg, valamint okirati bizonyítékokat szerzett be. A felperes vitatta a becsatolt munkaköri leíráson szereplő aláírás hitelességét, azonban elismerte, hogy annak 9.,
12. és
13. pontjában megfogalmazott feladatok és elvárások irányadóak voltak a munkavégzésére. Mindebből a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes
14. május 15-én azon magatartásával szegte meg a protokollban és a munkaköri leírásban leírt kötelezettségeit, hogy kerülte G.L.sal a kommunikációt és nem próbálta őt megnyugtatni. Ezzel a magatartással a probléma kezelésére rossz megoldást választott. A munkaügyi bíróság rögzítette, hogy az alperes által is elismerten ittas, agresszív emberrel szemben a protokoll szerinti problémamegoldási eszközök alkalmazása sem biztos, hogy elérte volna a kívánt eredményt. Nem volt a felperes terhére róható, hogy G.L.t megpróbálta megfürdetni, továbbá az sem, hogy nem engedte ki az otthonból. A fürdetés ugyanis munkaköri kötelezettsége volt, míg azzal, hogy nem engedte ki, a felettese utasítását követte. Megállapította továbbá, hogy a felperes korábbi magatartása, illetve az alperes által hivatkozott, a fegyelmi eljárás során nyilvánosságra került kölcsönügylet tekintetében nem került elrendelésre a felperessel szemben fegyelmi eljárás, ezért azok nem képezhetik annak tárgyát. Minderre figyelemmel megállapíthatónak tartotta a fegyelmi vétség elkövetését, de álláspontja szerint a kiszabott elbocsátás fegyelmi büntetés nem állt arányban azzal. Az eset összes körülményét mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy a felperesi vétség nem volt kirívóan súlyos, ezért a kiszabott büntetés mértékét enyhítette. Az alperes fellebbezése alapján eljárt Győri Törvényszék a 2.Mf.20.495/2012/
15. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes fellebbezése kapcsán kiemelte, hogy bár a felperes tisztában volt a munkahelyén ápolt betegek állapotával és problémáival, továbbá munkaköri feladataival is, a kialakult helyzetben azonban a per adataiból kizárólag az a következtetés volt levonható, hogy a felperes a probléma kezelése kapcsán rossz megoldást választott, mert nem próbálta megnyugtatni G.L.t. Ez a magatartás a terhére írandó, de a törvényszék álláspontja szerint e vétség nem tekinthető kirívóan súlyosnak, legkevésbé olyan súlyúnak, amely az elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabását indokolná. A felperes a magatartásával sem a munkáltatónak, sem G.L. ápoltnak nem okozott sérelmet, ezzel ellentétben elsődlegesen az ápolt érdekeit vette figyelembe, amikor az otthonból őt nem engedte ki. Az alperes azon hivatkozása, hogy a felperes magatartása generálta a problémát, nem volt helytálló, a per adatai szerint a felperes megkísérelte munkakörét ellátni, az ápolt azonban nem úgy reagált, ahogy erre a felperes számított. Ténylegesen ezen helyzet vezetett a perbeli tényálláshoz. A törvényszék rögzítette, hogy a felperes esetében a fegyelmi eljárást megelőzően közölt több figyelmeztetés a fegyelmi vétséggel együttesen értékelve sem indokolja a legsúlyosabb fegyelmi büntetés alkalmazását, korábban ugyanis fegyelmi eljárás a felperessel szemben nem indult, fegyelmi büntetés kiszabására nem került sor, ezért a fokozatosság elvét a legsúlyosabb fegyelmi büntetés alkalmazása sértené. A törvényszék a Pp.
16. §