Bf.393/2012/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat) minősíti. A szabadságvesztés tartamát 1 (egy) év 2 (kettő) hónap börtönbüntetésre súlyosítja. A vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az elsőfokú eljárásban felmerült további 329.434,- (háromszázhuszonkilencezernégyszázharmincnégy) Ft, továbbá másodfokú eljárásban felmerült 94.386,(kilencvennégyezer-háromszáznyolcvanhat) Ft bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék a 2012. október 5. napján kelt 24.B.1756/2010/16. számú ítéletével a vádlott bűnösségét testi sértés bűntettében (Btk.170.§

(1)és

(2)bekezdés) állapította meg. A vádlottat ezért 8 hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Döntött továbbá a lefoglalt bűnjelről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész téves minősítés miatt, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének megállapítása és a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést. Az ítéletet a vádlott és védője tudomásul vették. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1168/2012/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az arcra irányított ütés mindenképpen magában hordozza a sértett elesésének lehetőségét, mely elesés a szilárd burkolatú közterületen a fej beütése miatt eredményezheti az életveszélyes sérülés létrejöttét. Ezzel a lehetőséggel a vádlottnak mindenképpen számolnia kellett, ezért gondatlansága felróható. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a vádlott cselekményét a Btk.170.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(6)bekezdés szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként minősítse, egyben a börtönbüntetés és a próbaidő tartamát is súlyosítsa. A nyilvános ülésen a vádlott úgy nyilatkozott, hogy személyi körülményei nem változtak. A fellebbviteli főügyészség átiratával nem értett egyet, mert a sértett provokálta őt, kénytelen volt magát megvédeni. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a nyilvános ülésen mindenben az átiratban kifejtettek szerint szólalt fel és azzal egyező indítványt tett. Emellett hangot adott annak, hogy a

1. július
2. napjától hatályos Btk. sem a vád tárgyává tett bűncselekmény büntetési tételére, sem egyéb körülményre tekintettel nem tartalmaz kedvezőbb rendelkezést, ezért változatlanul az
3. évi IV. törvény alkalmazása indokolt. A védő felszólalásában az ügyészi fellebbezés elutasítását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A védő érvelése szerint a vádlott saját testi fogyatékossága miatt nem gondolhatta, hogy egy egészséges fiatalembernél ilyen következménnyel jár az ütése. Megtámadottnak érezte magát, el akarta hárítani a veszélyt és gyorsan el kívánta hagyni a helyszínt. Magatartását ez motiválta, egyetértett az elsőfokú ítélet jogi minősítésével és a kiszabott büntetéssel. A vádlott az utolsó szó jogán ismételten kijelentette, hogy a vádlott provokálta, tartott attól, hogy megtámadja. Az ügyészi fellebbezés alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a fenti perorvoslat folytán bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok megtartásával ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A török állampolgár vádlott az eljárásban tolmács segítségével gyakorolta jogait, érdemi védekezést terjesztett elő, a tanúvallomásokra észrevételeket tett. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és egymással is egybevetetten értékelte és erről ítélete indokolásában kellő terjedelemben beszámolt. Indokolása megfelel az iratok tartalmának és a logika szabályainak egyaránt. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az ítélőtábla megalapozottnak találta, azt egyébként nem is érte támadás. Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, de tévedett a cselekmény minősítése során. A törvényszék álláspontja szerint a vádlott magatartása azért nem értékelhető életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként, mert az eredményre vonatkozóan a gondatlansága sem terjedt ki. Indokolása szerint az egészséges, jó testi felépítésű sértettet a vádlott egy alkalommal ütötte meg ököllel az arcán, ebből arra vonható következtetés, hogy a szándéka legfeljebb 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására irányult. A konkrét esetben a sértett elesésével nem kellett számolnia, így azzal sem, hogy az eleséstől életveszélyes sérülést szenved. Erre az eredményre a vádlottnak még a gondatlansága sem terjedt ki. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi fellebbezésben felhozott érvekkel egyetértett, a cselekmény minősítését tévesnek találta. Az ítélőtábla elsődlegesen a vádlott védekezésének iránya szerint, a jogos védelem kérdésére reflektált. A törvényszék az ítélet
4. oldal
5. bekezdésében helytállóan állapította meg, hogy a vádlottat fizikai támadás nem érte, ennek a közvetlen lehetősége sem fenyegetett. Erre a rendelkezésre álló adatokban még utalás sem történt. Az adott esetben egy szóbeli vita előzte meg azt, hogy a vádlott ököllel arcul ütötte a sértettet. A helyszíni térfigyelő kamera felvételén látszik, amint a vádlott 16 óra 51 perc 21 másodperckor befordul a sarkon, majd amikor a kamera visszafordul, 16 óra 51 perc 47 másodperckor a sértett már a földön fekszik, lehajol hozzá a vádlott, majd elhagyja a helyszínt. Az egész cselekménysor 26 másodperc alatt lezajlott, ezalatt fizikai támadás a sértett részéről nem történt, de még hosszabb szóváltásra sem volt idő. A vádlott belső félelme, illetve testi fogyatékossága miatti esetleges kiszolgáltatottsági érzése nem vitatható, de ezek a körülmények nem teremtenek jogos védelmi helyzetet. Az irányadó tényállás szerint a vádlott az aszfaltozott közút szélén egy alkalommal ököllel, közepes erővel arcul ütötte a sértettet, aki ettől elesett, fejét a kemény aljzatba ütötte, amelytől a fején életveszélyes sérülésegyüttest szenvedett el. Amikor a vádlott a kölcsönös sértegetés során teljesen váratlanul ökölütést mért a sértett arcára, fel kellett mérje, hogy ettől a sértett megsérülhet. Az ökölütés tekintetében az egyenes szándéka nem vitatható, jóllehet magától az ütéstől a sértett nem sérült meg. Ugyanakkor a vádlottnak azzal is számolnia kellett volna, hogy az ütésének milyen egyéb következménye lehet. Jelen esetben egyértelműen az ütéstől esett le a sértett a kemény útburkolatra és ütötte be a fejét. Elesését okozhatta az ütés ereje, váratlansága, az egyensúlyvesztése. Ugyanakkor a sértett, ha nem esik el, az életveszélyes sérülése sem következik be. A vádlott hirtelen indulata és sértettsége okán azért nem látta előre magatartása következményét, mert a kellő gondosságot elmulasztotta. Erre figyelemmel a bekövetkezett eredményért hanyag gondatlansága felróható. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be.372.§

(1)bekezdése értelmében a következők szerint változtatta meg. Elsődlegesen a Btk.2.§-a értelmében vizsgálta, hogy a vádlottal szemben az elkövetéskor, vagy az elbíráláskor hatályos Btk. a kedvezőbb. Az ítélőtábla az összehasonlítás során megállapította, hogy a cselekmény minősítése és a büntetési tétel azonos ugyan, de egy rendelkezés kedvezőbb a vádlott számára. A szabadságvesztés utólagos végrehajtásának elrendelése esetén ugyanis a feltételes szabadságra bocsáthatóság az elkövetéskor hatályos szabály szerint ¾ rész, az új Btk. szerint pedig 2/3 rész kitöltését követő napon esedékes. Az ítélőtábla ezért a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség álláspontjával ellentétben az elbíráláskor hatályos anyagi jogi szabályok alkalmazásáról döntött. Az előzőekre figyelemmel az ítélőtábla a vádlott cselekményét a Btk.164.§

(1)bekezdésében meghatározott, de a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként, megnevezésében testi sértés bűntetteként minősítette. A büntetés kiszabása során a törvényszék az enyhítő és súlyosító körülményeket nagyrészt helyesen tárta fel. A súlyosító körülmények közül azonban az ítélőtábla a hasonló jellegű cselekmények elszaporodottságát mellőzte, mert ezt az általános megfogalmazást a törvényszék semmilyen adattal nem támasztotta alá, nem tűnik ki az sem, hogy ezt országosan, a Fővárosban, vagy a kerületben történtekre vonatkoztatta. Az ítélőtábla emellett a „garázda jellegű magatartás előzte meg” értékelését garázda elkövetési módra helyesbítette. A törvényszék által felsorolt enyhítő körülményeken túl az ítélőtábla - a megváltozott minősítés szerint - további enyhítő tényezőként írta a vádlott javára az eredmény tekintetében a gondatlanság enyhébb formáját. Figyelemmel a bűncselekmény súlyosabb minősülésére, a vádlott büntetését is súlyosítani kellett. Az adott bűncselekmény büntetési tétele 2-8 évig terjedő szabadságvesztés. Az enyhítő körülmények jelentős túlsúlya és nyomatéka mellett az ítélőtábla a szabadságvesztés tartamát az enyhítő rendelkezés, a Btk.82.§

(2)bekezdés c./ pontja alapján 1 év 2 hónap börtönbüntetésre (Btk.37.§

(2)bekezdés a./ pont) súlyosította. Az ítélőtábla álláspontja szerint a törvényszék alappal függesztette fel próbaidőre a szabadságvesztés büntetés végrehajtását, ezt az ügyészi fellebbezés sem kifogásolta. Az ítélőtábla ugyanakkor a próbaidő tartamát megfelelőnek találta a törvényszék által meghatározott 2 évben, ennek súlyosítására, különös tekintettel az időmúlásra, nem látott kellő indokot. A törvényhely megjelölése a Btk. szerint a 85.§

(1)és

(2)bekezdésére módosult. Az ítélőtábla felhívta a vádlott figyelmét arra, hogy a sértő megjegyzések tolerálásának az önfegyelem kell határt szabjon, az ilyen jellegű elégtétel bűncselekményt valósít meg, amely miatt újabb elítélés esetén a kiszabott börtönbüntetés végrehajtásának elrendelése is felmerülhet. Ebben az esetben a vádlott a Btk.38.§

(2)bekezdés a./ pontja szerint legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú ítélet további rendelkezései törvényesek, ezért azokat az ítélőtábla a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet fordítása kapcsán 329.434,- Ft, a másodfokú eljárásban a tolmács közreműködésével 94.386,- Ft bűnügyi költség merült fel, amelyet a Be.381.§

(2)bekezdése, illetve a Be.339.§

(2)bekezdése értelmében az állam viseli. Budapest,

1. év október hó
2. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Révész Tamásné sk. előadó bíró Dr. Ujvári Ákos sk. bíró A Fővárosi Törvényszék 24.B.1756/2010/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.393/2012/
4. számú ítéletében foglalt változtatással
5. október
6. napján jogerőre emelkedett és a börtönbüntetés kivételével végrehajthatóvá vált! Budapest,
7. év október hó
8. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Weszely-Földvárszki Tünde tisztviselő