Pfv.20653/2012/4 – Kúria

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(1),

1. LV. Tv.
2. §

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.653/2012/4.szám A Kúria a Farkas és Nagy Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Nagy Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szentjóbi Ügyvédi iroda, ügyintéző: dr. Szentjóbi Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés részleges érvénytelenségének a megállapítása iránt a Debreceni Városi Bíróságon 9.G.40.147/

1. szám alatt megindított és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Gf.41.062/2011/
2. számú ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 158.400 (százötvennyolcezer-négyszáz) felülvizsgálati illetéket az állam viseli. forint I n d o k o l á s : A felperes a
3. január
4. napján megkötött 330-22/
5. és 330173/
6. számú szerződésekkel külterületi, mezőgazdasági hasznosítású ingatlanokat vett meghatározott időszakra -
7. augusztus
8. napjáig - haszonbérbe az alperestől. A szerződések 5.
9. pontja szerint a felek jogosultak voltak a szerződést indokolási kötelezettség nélkül, legkevesebb 60 napos felmondási határidővel a tárgyév végére felmondani. A felek a szerződést
10. június
11. napján módosították és a haszonbérlet időtartamát
12. augusztus
13. napjáig hosszabbították meg.
14. október 28-án az alperes a haszonbérleti szerződéseket 60 napos felmondási idővel
15. december
16. napjára - felmondta. A felek egyeztetése során az alperes a 330-173/
17. számú szerződés tekintetében a felmondását visszavonta. A felperes keresetében kérte a felmondás érvénytelenségének a megállapítását, mert a szerződés erre alapot adó 5.
18. pontja tekintettel arra, hogy a Ptk.
19. §-ában foglaltakba ütközik érvénytelen. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint jogszabályi tiltás hiányában a felek szabadon köthették ki a szerződésükben a rendes felmondás lehetőségét. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a peres felek által megkötött és módosított haszonbérleti szerződés 5.
20. pontja és az alperes erre alapított felmondása érvénytelen. Az alperes fellebbezése folytán eljárt elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. másodfokú bíróság az A jogerős ítélet indokolása szerint a felek a Ptk.
21. §-ának

(1)bekezdése szerint a polgári jogviszonyok körében szabadon határozhatják meg a szerződésük tartalmát. A szerződési szabadság korlátját képezi azonban az, hogy a jogszabályok az adott szerződéstípusokra kötelezően alkalmazandó szabályokat írhatnak elő. A földhaszonbérleti szerződést a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (Tft.) 13. §-ának

(1)bekezdése szerint kizárólag határozott időre lehet kötni, ezért a határozatlan időre kötött földhaszonbérleti szerződés érvénytelen. A peres felek szerződése az időtartamára vonatkozóan meghatározott ugyan egy időszakot, de az 5.

1. pont 60 napos felmondási határidővel a tárgyév végére mindkét fél részére biztosította a rendes felmondás lehetőségét. Amennyiben a feleknek lehetőségük van a szerződés rendes felmondás útján való megszüntetésére, akkor ezáltal az lényegében határozatlan időre kötött szerződésnek minősül, függetlenül attól, hogy tartalmaz egy olyan végső határidőt is, amikor az a felmondási jog gyakorlása nélkül is megszűnik. A Tft.
2. -
3. §-ához fűzött miniszteri indokolás is azt támasztja alá, hogy termőföldre haszonbérleti szerződés csak határozott időre köthető, amivel a haszonbérlő érdekeinek a védelme került kifejezésre. Általában valóban lehetséges ilyen tartalmú szerződés megkötése, de a perbeli típusú szerződéseknél ezt a lehetőséget a Tft. rendelkezése kizárta. A jogszabály kógens rendelkezésétől a felek egyező akarattal sem térhetnek el, ezért a szerződésnek ez a kikötése érvénytelen. A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a kereset elutasítását. A felülvizsgálati kérelem indokai szerint, sem a Tft, sem a Ptk. nem tartalmaz olyan konkrét rendelkezést, amely tiltaná az ilyen jellegű szerződések esetén a rendes felmondás kikötését. A felek szerződése ezért olyan határozott időre létrejött haszonbérleti szerződés, amelyben a felek a rendes felmondás jogának gyakorlását is lehetővé tették. A szerződés tartalma alapján a felek ez irányú akarata kétséget kizáró módon megállapítható volt és fogalmilag kizárt az, hogy egy határozatlan időre létrejött szerződésnek fix lejárata legyen. Utalt a Debreceni Ítélőtábla Gf.I.30.596/2011/
4. számú jogerős ítéletében kifejtettekre és az abban hivatkozott, Pfv.VIII.20.275/2011/
5. számú felülvizsgálati ügyben hozott határozatra. A Tft. nem tartalmaz olyan konkrét rendelkezést, amely tiltaná azt, hogy a haszonbérleti szerződést - arra irányuló megállapodás esetén a felek rendes felmondással is megszüntethessék, ezért az erről való rendelkezés nem ütközött jogszabályba. A felek szerződése egyébként sem minősülhet határozatlan időre létrejöttnek. Amennyiben a szerződés 5.
6. pontjának az érvénytelensége nem állapítható meg, akkor a jogerős ítélet logikája szerint a szerződés határozatlan időre létrejöttnek minősül. Ez azt eredményezné, hogy kérdésessé válna a felperes bejegyzett földhasználati jogának a törvényessége és az AKG támogatás felvételére való jogosultsága. A tartós jogviszonnyal kapcsolatos ítéleti okfejtés tehát akkor helytálló, illetve abban az esetben nem ütközik a szerződéses szabadság elvébe, ha az adott tartós szerződésre vonatkozó általános vagy speciális törvényi rendelkezések a felek, közös megegyezésen alapuló, felmondási jogát konkrétan és közvetlenül tiltanák. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és az alperes perköltségekben való marasztalására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A jogerős ítélet az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetéseket vont le, azokkal a Kúria is egyetértett, jogszabálysértés nem történt. Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy a szerződéskötési szabadság elvéből eredően a felek általában szabadon dönthetnek a szerződésük tartalma felől. (Ptk.
7. §

(1)bekezdés) A Ptk. kötelmi jogviszonyra vonatkozó rendelkezései is általában diszpozitív, szerződést pótló jellegűek. A szerződéskötési szabadság azonban csak addig terjed, amíg jogszabály kifejezetten nem tiltja az eltérést valamely meghatározott rendelkezéstől. Általában nem kizárt ezért a perbelivel megegyező, olyan tartalmú szerződés megkötése sem, amikor a felek meghatározzák a szerződésük biztos megszűnésének a végső határidejét, de lehetőséget biztosítanak arra is, hogy ezen időszak alatt bármelyikük élhessen, egyoldalúan tett nyilatkozatával - a szerződésben rögzített módon a rendes felmondás jogával. A Tft. 13. §-ának

(1)bekezdése azonban előírja, hogy a haszonbérbeadó a termőföldre vonatkozó haszonbérleti szerződést legfeljebb a

(2)-

(4)bekezdések szerinti határozott időre kötheti meg. A termőföldekre vonatkozó haszonbérleti szerződés tehát csak meghatározott időre köthető, annak időtartamát pedig a szintén kötelező érvényű Tft. 13. § -ának

(2)-

(4)bekezdésében foglalt szabályozás szerint kell meghatározni. A jogszabály miniszteri indokolása nem jogszabály ugyan, de a jogalkotói szándék elsődleges kinyilatkoztatásának tekinthető. A Tft. vonatkozó rendelkezéseinek miniszteri indokolása szerint a rendelkezés célja a termelés és a haszonbérlő érdekeinek a védelme volt azzal, hogy az ilyen jellegű szerződés csak határozott időre legyen megköthető. A jogalkotói szándék elérésének ez valóban eszköze lehet, hiszen lehetővé teszi a tervezhetőséget és a folyamatos termelést az adott területen, továbbá védi a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó haszonbérlő érdekeit. A felek között létrejött szerződés termőföldre vonatkozó mezőgazdasági haszonbérleti szerződés volt, ezért arra a kifejtett speciális jogi szabályozás az irányadó. Az 5.1. pont azáltal, hogy a véghatáridőn belül bármelyik fél részére lehetővé tette a rendes felmondást, határozatlan idejűvé tette a szerződést, hiszen e miatt nem állapítható meg előre a szerződés megszűnésének a pontos ideje. A kifejtettek értelmében tehát az ilyen típusú szerződésekre vonatkozó speciális jogi szabályozás a rendes felmondás lehetőségének a biztosítását kizárja, a szerződés 5.1. pontja ezért a jogszabály kógens rendelkezésébe ütközik és így a Ptk. 200. §ának

(2)bekezdése alapján semmis. Utal a Kúria arra is, hogy a Tft.

1. §-a szerint a termőföld haszonbérletére a törvény eltérő rendelkezéseinek a hiányában a Ptk. szabályai az irányadóak. A Ptk.
2. §-ának

(1)bekezdése pedig szintén kógens szabályként fogalmazza meg az ilyen szerződésekre vonatkozóan azt, hogy mezőgazdasági haszonbérleti szerződés rendes felmondással hat hónapos felmondási idő mellett, a gazdasági év végére szüntethető meg. A rendes felmondás ilyen tartalommal történt kikötése tehát egyébként is sértené a Ptk. ezen rendelkezésében foglaltakat, azaz ugyancsak a felmondás érvénytelenségéhez vezetne. A felperes által sérelmezett szerződés ex tunc hatályú érvénytelensége folytán a szerződés határozott idejűnek tekintendő, ezért ez okból nem merülhet fel a felperes javára bejegyzett földhasználati jog törvénytelensége, vagy a felvett támogatás jogszerűtlensége. A Kúria ezt az álláspontját már kifejtette a Pfv.VI.22.387/2011/7. számú (BH2012. 241) eseti döntésében, amellyel hatályon kívül helyezte a Debreceni Ítélőtábla - alperes által hivatkozott jogerős ítéletét. A Kúria a kifejtettekre tekintettel - a Pp. 274. §-ának

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával - a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §-ának

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése szerint kötelezte az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest a felperes javára a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §ának

(2),

(5)és

(6)bekezdése alapján, a ténylegesen végzett ügyvédi tevékenységgel arányosan megállapított - és a 4/A. §

(1)bekezdése szerint ÁFÁ-val növelt összegű - ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. A le nem rótt fellebbezési illetéket az alperes illetékmentessége folytán a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának

(1)bekezdése és

1. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
2. február
3. Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Dr. Puskás Péter s.k. előadó bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő