Gf.20015/2013/4 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.015/2013/

1. szám A Győri Ítélőtábla a dr. Szentmártony Kristóf ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Chertes Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen forgalomelterelési díj megállapítása iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék
2. november
3. napján kelt 9.G.40.094/2011/
4. számú ítélete ellen az alperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta az alábbi ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az illetékügyben eljáró hatóság felhívására és számlájára az államnak 2.500.000,- (Kettőmillió-ötszázötvenezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket, a felperesnek pedig 15 napon belül 400.000,- (Négyszázezer) Ft másodfokú perköltséget, viselje továbbá a fellebbezéssel felmerült költségeit. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek forgalomterelési díj címén 11.057.888,-Ft-ot, valamint ezen tőkeösszegből 2.015.775,-Ft után
6. december
7. napjától, további 8.010.318,-Ft tőkeösszeg után
8. december
9. napjától, további 208.920,-Ft tőkeösszeg után
10. december
11. napjától, további 256.125,-Ft után
12. november
13. napjától, míg a fennmaradó 566.750,-Ft tőkeösszeg után
14. december
15. napjától a kifizetés napjáig számított törvényes mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek az ÁFA-t is magában foglalóan 800.000,-Ft ügyvédi munkadíjat, 300.000,-Ft eljárási díjat, továbbá 363.500,-Ft eljárási illetéket. A viszontkeresetet és a beszámítási kifogást elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg felhívásra az államnak 1.500.000,-Ft viszontkereseti illetéket. Határozata indokolásában megállapította, hogy a peres felek
16. július 6-án 3 vállalkozási szerződést kötöttek, meghatározott autópálya nyomvonalhoz kapcsolódó korrózióvédelmi, feljáró szigetelési, burkolatcserére, szegélycserére irányuló, valamint ütközésvédelmi kivitelezési munkák elvégzésére. Később a határidő, illetve a teljesítés igazolása tekintetében a szerződéseket módosították. A szerződések tekintetében a felperes megrendelő, míg az alperes vállalkozó volt. Ezek teljesítéséhez az autópályák forgalomterelési munkáira volt szükség, ezért a felek forgalomterelési szerződéseket is kötöttek, amelyekben az alperes volt a megrendelő, a felperes pedig a vállalkozó. Ezen 4 vállalkozói szerződés, illetve forgalomelterelési megrendelés által meghatározott munkákat a felperes elvégezte, azokról számlát állított ki, melyet az alperes részben sem fizetett meg. Az elsőfokú bíróság az ítélete jogi indokolásában kiemelte, hogy az alperes az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatában a kereseti kérelem tárgyát képező forgalomterelési munkák megrendelését, azok elvégzését, azok ellenértékét, a számla helyes összegszerűségét, illetőleg a kereseti igény esedékességét nem vitatta. A kereseti kérelemmel szemben csupán a viszontkereset, illetőleg a beszámítási kifogás útján védekezett. Erre figyelemmel a kereseti kérelemnek helyt adott. A viszontkereseti kérelemmel és a beszámítási kifogással kapcsolatosan kifejtette, hogy az igényt érvényesítő alperesnek kellett volna előadnia az igényérvényesítés alapjául szolgáló részletes tényállást, az alperes ugyanakkor nem jelölte meg pontosan a szóban forgó pótmunkákat, a munkák elhúzódásának ténykörülményeit, a saját maga által megállapíthatónak tartott okait, a többletköltségek megnevezését, ezek felmerülésével kapcsolatos körülményeket, továbbá az összegszerűség körében sem adott elő érdemi elbírálásra alkalmas tényállást. Erre figyelemmel nem lehetett megállapítani, hogy mik a viszontkereset, illetve a beszámítási kifogás elbírálása során jelentőséggel bíró tények, vagy körülmények. Ennélfogva nem volt mód a bizonyítandó tények meghatározására. Utalt arra is, hogy e tekintetben az alperest többször látta el részletes tájékoztatással és figyelmeztetéssel. Ennek ellenére az alperes a felhívásnak maradéktalanul nem tett eleget, így az általa előadott tényállásból nem lehetett megállapítani, hogy milyen ténybeli, illetve milyen jogi alapon érvényesít igényt. Az alperes fellebbezésében - tartalma szerint - az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperes viszontkeresetnek megfelelő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a viszontkereset és beszámítási kifogás elbírálására alkalmas tényállás előadásra került és a követelésnek mind az összegszerűségét, mind a jogalapját megfelelően megjelölte. Hangsúlyozta, hogy a felperessel, mint megrendelővel létrejött szerződésekben vállalt kötelezettségeknek eleget tett, a meghatározott munkákat elvégezte, azonban nem került kiegyenlítésre a felperes által a forgalomtechnikai pótmunkák ellenértékének jelentős része. A forgalomterelés kapcsán pótmunkák kerültek elvégzésre, ezek 23.993.866,-Ft-os összegéből a felperes csak 10.538.174,-Ft-ot ismert el, e két összeg különbözete, tehát 13.455.692,-Ft az alperesnek a forgalomtechnikai pótmunkákból eredő igénye. Az elsőfokú eljárás során kifejtettekre utalással előadta, hogy nem a pótmunkák elvégzését és nem is annak összegszerűségét vitatta a felperes, hanem a már csatolt táblázatokhoz fűzött magyarázatok tanúsága szerint a pótmunkaigény körében jogszerűtlenül, egyoldalúan csökkentette a szerződéses átalányárat, tételes elszámolásra térve át. Ebben a körben 11.945.812,-Ft összegben az alperesi igény mindenféle további bizonyítás nélkül is alapos. A vállalkozói díj egyösszegben, a teljes munka ellenértékeként került meghatározásra, azaz nyilvánvaló, hogy átalánydíjas elszámolásról van szó. A szerződés szerinti felújítási munkákat az alperes elvégezte, az ahhoz tartozó forgalomtechnika ellenértéke is megilleti. Az alperesi igény másik tétele a munkák elhúzódásából eredő többletköltségeket foglalja magában, melyet a felek ún. prognosztizációként szerepeltettek az elszámolás során. A befejezési határidők a felek jogviszonyában későbbre tolódtak, ebből eredően az alperesnek többletköltsége keletkezett. A szerződésmódosításokkal erre irányuló jogáról nem mondott le, hisz azokhoz véleményeltérést csatolt. Utalt arra, hogy az elsőfokú eljárás során csatolt felperesi levelekből kitűnik, hogy a prognosztizáció jogalapját a felperes nem, csupán annak összegszerűségét vitatta. Erre figyelemmel az igény jogalapja nem tehető kétségessé. Az összegszerűség tárgyában pedig az elsőfokú eljárás során az alperes pontos tényelőadást tett, 21.912.983,-Ft-ban határozva meg igényét. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helyes indokainál fogva történő helybenhagyására és az alperes perköltségben való marasztalására irányult. A Pp.
17. §.