Pfv.21568/2012/5 – Kúria

(1)f), 1952. III. Tv. 73/A. §

(1)b), 1952. III. Tv. 85/A. §

(2)a),

1. IV. Tv.
2. §

(2),

1. IV. Tv.
2. § Pfv.V.21.568/2012/
3. A Kúria a dr. Vancskó Krisztina ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lukács György ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Pest Megyei Bíróságon 12.P.28.808/
4. szám alatt indult, és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.133/2012/
5. számú ítéletével befejezett perében a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állam javára, felhívásra 681.900 (Hatszáznyolcvanegyezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az egyéni vállalkozó felperes, valamint az I.r. alperes között
6. évtől megbízási szerződés jött létre, mely szerint az I.r. alperes kötelezettséget vállalt a felperes egyéni vállalkozásával kapcsolatos könyvelői tevékenység elvégzésére, felperes pedig negyedévente az ehhez szükséges okiratok I.r. alperes részére történő átadására és havi 2.500 forint megbízási díj megfizetésére. A könyvelési feladatot a II.r. alperes beltag végezte. A kötelezettségeknek a felek
7. évig eleget tettek. A felperes
8. február 24-én megbízta az I.r. alperest, hogy a
9. évben elért jövedelmeiről készítse el az adóbevallását. Az adóbevallás leadásának közeli határidejére tekintettel megállapodtak abban, hogy az I.r. alperes a felperes nevében nullás adóbevallást nyújt be az adóhatósághoz, és ezt követően önrevíziót kezdeményez. Az I.r. alperes elkészítette és megküldte az adóhatóságnak a felperes adóbevallását, majd
10. április 22-én önellenőrzést végzett. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal adóellenőrzése eredményeként
11. február 22-én jogerőre emelkedett határozatával 2.030.891 forint adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, és 1.408.746 forint SZJA, 423.524 forint adóbírság, valamint 116.470 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az adóellenőrzés során meghatalmazottként II.r. alperes járt el. A felperes a határozatban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, ezért vele szemben végrehajtási eljárás indult. A felperes módosított keresetében kérte az alperesek egyetemleges kötelezését 3.818.842 forint vagyoni kártérítés és
12. július
13. napjától számított késedelmi kamata, továbbá 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte az állam javára 900.000 forint illeték, az I.r. alperesnek 1.250.000 forint, míg a II.r. alperesnek 1.875.000 forint perköltség megfizetésére. A határozat indokolása szerint az adóbevallás elkészítésére létrejött megállapodás megbízási szerződésnek minősül. A perben a Ptk.
14. §

(1)és 339. §

(1)bekezdésének figyelembe vételével a felperest terhelte annak kétséget kizáró bizonyítása, hogy a vele szemben alkalmazott APEH határozatban megnyilvánuló szankciók I.r. alperes szerződésszegő magatartásával, késedelmes, pontatlan adóbevallásának benyújtásával ok-okozati összefüggésben merültek fel. Ehhez igazságügyi szakértő bevezetésére lett volna szükség, a felperes azonban erre nem tett indítványt. Az ítélet értelmében a felperes azt sem bizonyította, hogy az alperesek magatartásának jogellenessége nemvagyoni kártérítési igényét megalapozza. A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya és a kereseti illeték térítése tekintetében helybenhagyta, míg az elsőfokú perköltség vonatkozásában részben megváltoztatta és azt az I.r. és II.r. alperesek mint egyetemlegesen jogosultak javára 1.000.000 forintra szállította le, kötelezte a felperest másodfokú perköltség megfizetésére. Határozata indokolása szerint a felperes az egyéni vállalkozásból származó jövedelmét terhelő adóbevallásának elkészítése során elkövetett szakmai mulasztások miatt érvényesített kárigényét a per során többször módosította. Az elsőfokú bíróság a Pp. 3. §

(3)bekezdése alapján tájékoztatta a feleket a bizonyítandó tényekről, arról is, hogy a bizonyítási kötelezettségének a felperes igazságügyi könyvszakértő kirendelésével tud eleget tenni, a tájékoztatás ellenére a szakértő bevonásának szükségességét a felperes vitatta. .A felperes vagyoni kára és az alperes magatartása közötti ok-okozati összefüggés megítéléséhez szakértő igénybevételére lett volna szükség, így a kárfelelősség megállapítása kizárt. A nem vagyoni kártérítés a személyiségi sérelmek esetére rendelt polgári jogi jogvédelmi eszköz, a felperes pedig sem személyhez fűződő jogsérelmét, sem azzal összefüggésben életminőségének romlását nem igazolta. A jogerős ítélet értelmében a családtagjait ért sérelem miatt az ő nevükben igénnyel a Ptk. 85. §

(1)bekezdése alapján nem léphetett fel. A követelés nem idő előtti, hanem az okozati összefüggés mellett a felperes a kár felmerültét és annak összegét sem igazolta. A jogerős ítélet ellen felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Jogszabálysértésként a Pp. 130. §

(1)bekezdés f) pontja, 73/A. §

(1)bekezdés b) pontja, a 85/A. §

(2)bekezdés a) pontja, a 2/

1. (I.24.) IM rendelet
2. §

(4)és

(5)bekezdése, 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 6. §

(1)bekezdés, 17. §

(1)bekezdése, a Ptk. 474. §

(2)bekezdése, és

1. § rendelkezéseinek megsértésére hivatkozott. Előadta, hogy a bíróságnak a keresetlevelet a Pp.
2. §

(1)bekezdés f) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania, mert az idő előtti kártérítési kérelmet tartalmazott. Szerinte a Pp. 73/A. §

(1)bekezdés b) pontjait a bíróság tévesen értelmezte, az eljárásban jogi képviselet kötelező ellátására történő felhívásra nem került sor. Sérelmezte, hogy a Pp. 85/A. §

(2)bekezdés a) pontja, a 2/1968(I.24.)IM rendelet és a 6/1986.(VI.26.)IM rendelet alapján a személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét a bíróság elutasította egyéni vállalkozói tevékenységére hivatkozva, azonban, mint magánember megkapta az illetékfeljegyzési jogot. Előadta, hogy a költségmentesség iránti kérelmet elutasító végzéssel szemben fellebbezéssel élt, de azt visszavonta a bíróság téves tájékoztatása alapján, a tárgyi illetékfeljegyzési jog lehetőségére az elsőfokú bíróság pedig nem hívta fel a figyelmét. Érvelése értelmében a szakértői díjat jövedelmi viszonyai miatt nem tudta előlegezni. Arra hivatkozott, hogy a revízió során olyan hibákra derült fény, amelyet a könyvelést végző II.r. alperesnek mint szakmai előírásokat - tudnia kellett volna az útiköltség elszámolása, a családi házon belül kialakított iroda közüzemi díjainak megosztása, a külföldi utazás költségeinek elszámolása kapcsán. Kifejtette, hogy a II.r. alperessel állt jogviszonyban, az adóhatósági iratokban is csak a II.r. alperes szerepelt. Az I.r. alperes perbevonására a tárgyaláson kötelezték. Előadta, hogy a megbízási szerződést I.r. alperes nem tudta bemutatni. Szerinte a megbízási jogviszony nem jött létre, csak szóbeli megállapodása volt a II.r. alperessel. Arra hivatkozott, hogy a Ptk. 474. §

(2)bekezdése és 476. §-a a jogszabályi helyek írásos szerződési jogviszonyra vonatkoznak. A II.r. alperes jegyzőkönyvben elismerte, hogy hibásan készítette el az adóbevallást. Vitatta, hogy igazságügyi könyvszakértő részvételére volt szükség a döntéshez. Érvelése értelmében a keresetét nem emelte fel, a pertárgy érték meghatározásához a valós követelés csak 8.818.842 forint volt. Magyarország Alaptörvénye XXIV. Cikk.

(1)és

(2)bekezdésében foglaltakra utalva arra hivatkozott, hogy az elsőfokú eljárás során a tárgyi illetékfeljegyzési jog megadásának elmaradása, a személyes költségmentesség engedélyezési iránti kérelmének elutasítása befolyással volt a szakértő kirendelésére, és a teljes körű bizonyításra, az alperesi perköltség megállapítására. Csatolta felülvizsgálati kérelméhez az adóhatósághoz becsatolt meghatalmazást, az I.r. alperes cégkivonatát, az elektronikus bevallás nyugtamásolatát és a bevallás első oldalát, az adóhatósághoz címzett megkeresését és az arra adott választ. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő. A Pp. 275. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a Kúria a felülvizsgálati eljárás során - a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben - a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban nem lehet megjelölni olyan új jogszabálysértést, amelyre a fél a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott. A Kúria erre figyelemmel a felperes által a felülvizsgálati eljárásban csatolt okiratokat, és azokat a jogszabálysértésre történt hivatkozásait, amire a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott nem vehette figyelembe döntése meghozatala során. A felperes álláspontjával szemben a bíróság nem sértette meg a Pp. 130. §

(1)bekezdés f) pontját. A bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes kereseti kérelme nem idő előtti, ezért azt helyesen bírálta el. A másodfokú bíróság ítéletében jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a Pp. 73/A. §

(1)bekezdés b) pontjára figyelemmel a jogi képviselet az eljárás egyik szakaszában sem volt kötelező, indokait részletesen és helyesen fejtette ki. Az elsőfokú bíróság a felperes részére személyes illetékfeljegyzési jogot engedélyezett, majd az eljárás folytán személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét

1. sorszámú végzésében elutasította. A felperes a végzés ellen
2. sorszám alatt fellebbezést nyújtott be, majd fellebbezését
3. sorszámú beadványában visszavonta. A II.r. alperes
4. számú előkészítő iratában csatolta az I.r. alperes által kiállított számlát a 2006.,
5. évi könyvelés ellenértékéről annak igazolására, hogy a megbízási szerződés a felperes és az I.r. alperes között jött létre. A felperes ezt követően
6. sorszámú beadványában módosította a keresetét, és perbe vonta az I.r. alperest, míg a II.r. alperesként pedig a korábbi alperest jelölte meg. A bíróság helyesen állapította meg, hogy az I.r. alperes és felperes között szóban megbízási szerződés jött létre, az írásbeli szerződés hiánya a megbízási szerződést nem teszi érvénytelenné. Az elsőfokú bíróság a
7. sorszámú jegyzőkönyvben, majd a
8. sorszámú jegyzőkönyvben foglaltan tájékoztatta a felperest a bizonyítandó tényekről, és arról is, hogy igazságügyi szakértő bevezetése szükséges a perben. A felperes a
9. sorszámú jegyzőkönyvbe foglaltan úgy nyilatkozott, hogy „nincs szükség szakértő perbe történő bevezetésére" (
10. oldal
11. bekezdése). Szakértőt a kifejezett bírói tájékoztatás ellenére sem kért kirendelni(
12. oldal
13. bekezdése). A
14. sorszámú jegyzőkönyv szerint kijelentette, hogy további bizonyítási indítványa nincs, ismételt kioktatás ellenére sem kért szakértőt kirendelni. A felperes a
15. sorszám alatt benyújtott beadványában keresetét 47.118.842 forintra emelte fel, melynek tényét
16. sorszámú jegyzőkönyvben tett nyilatkozatában sem vitatta. A másodfokú bíróság az alpereseket megillető perköltséget a pertárgy érték és a jogi képviselőjük által kifejtett ügyvédi tevékenység figyelembe vételével jogszabálysértés nélkül állapította meg. Alaptalanul sérelmezte a felperes a bizonyítékok mérlegelését. A rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló és okszerű mérlegelése eredményeként helytállóan állapította meg a bíróság, hogy a felperes nem bizonyította vagyoni és nem vagyoni kára felmerülésének alperes magatartásával fennálló ok-okozati összefüggését. A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
17. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperest a Pp. 78. §

(1)bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján kötelezte a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. Az alperesek részéről a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban igazolható költség nem merült fel, így erről nem kellett dönteni. Budapest, 2013. november 07. Dr. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Kostyákné Dr. Vass Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró