Bf.294/2012/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés b./ pont) a bűnösség ismételt kimondását mellőzi. A vádlott terhére rótt rablás bűntettének kísérletét a Btk. 365.§

(1)bekezdés a./ pont és

(3)bekezdés a./ pont szerint minősíti. E cselekmény és az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette miatt is halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztést 2 (kettő) év börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékét 3 (három) évre enyhíti. A vádlott a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott születési ideje helyesen: megjelölve. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült 24.260,- (huszonnégyezer-kettőszázhatvan) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék a Budaörsi Városi Bíróság 792/2012/3. számú határozatában alkalmazott próbára bocsátást megszüntette. A vádlott bűnösségét rablás bűntettének kísérletében (Btk.321.§

(1)és

(4)bekezdés a./ pont) és egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében (Btk.277/A.§

(1)bekezdés b./ pont) mondta ki. A vádlottat halmazati büntetésül 3 év 7 hónap fegyházra és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe. A bűnjelek közül a riasztópisztoly, tár és 45 töltény elkobzásáról, a további bűnjelek kiadásáról döntött és határozott a bűnügyi költség viseléséről. A fenti ítélet ellen a vádlott és védője elsődlegesen az eljárás megszüntetéséért másodlagosan felmentésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.842/2012/

1. számú átiratában a fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Az elsőfokú bíróság által megalapozottan rögzített tényállásból az ügyészi álláspont szerint okszerűen következik a vádlott bűnössége. Egyetértett az elsőfokú bíróság indokolásával atekintetben is, hogy a vádlott javára az önkéntes elállás szabályai nem alkalmazhatók, miután a vádlott
2. sz. tanú fellépésének hatására és nem önkéntes meggyőződésből hagyott fel cselekményével. Felmentő rendelkezésre sem látott alapot, miután a vádlott megjelenésének módja objektíve alkalmas volt félelem keltésére. Az átirat felhívta a figyelmet a próbára bocsátást kimondó határozat számának téves megjelölésére, azonban a büntetés enyhítésére nem látott indokot. A jelzett kijavítás mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen az ügyész nem kíván részt venni. A nyilvános ülésen a vádlott bejelentette, hogy új vallomást szeretne tenni, amikor már nem áll kényszerintézkedés hatálya alatt. Egyúttal másik védő kirendelését kérte, akivel alkalmat talál a mélyebb konzultációra. A Fővárosi Ítélőtábla a vádlott kérésének eleget téve új védőt rendelt ki és tárgyalásra tűzte ki az ügy felülbírálatát. A tárgyaláson az ítélőtábla a Be.363.§

(2)bekezdés b./ pontja szerint felvett bizonyítás keretében hallgatta meg a vádlottat. A vádlott elsődlegesen a próbára bocsátással zárult korábbi ügyére nyilatkozva kijelentette, hogy az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette miatt ártatlanul ítélték el. A rablással kapcsolatban tagadta a bűnösségét. Azt állította, hogy korábbi vallomását erőszak hatása alatt tette, nem követte el a bűncselekményt. Állítása szerint félt annak a csoportnak a tagjaitól, akik pénzt követeltek tőle. Megzsarolták, 1,6 millió Ft-ot kértek, illetve felszólították, ha nincs pénze, menjen el rabolni. A rablás számára menekülési út volt, mert azt gondolta, a börtönben nem tudják zsarolni, fenyegetni. Az ABC-ben történtekre nem emlékezett, de a bolti kamera felvételeinek elétárása után úgy nyilatkozott, hogy szerinte ő van a képeken, a ruházata is megegyezik a sajátjával. Kijelentette, hogy azért hagyta abba a cselekményt, mert nem akart erőszakos bűncselekményt elkövetni, nagyon zaklatott idegállapotban volt. Vallotta, hogy gyenge az idegrendszere, nevelőotthonban nőtt fel, soha nem állt orvosi kezelés alatt, gyógyszert nem szed. Előadta továbbá, hogy a külföldre utazáshoz volt pénze. Csatolta azt az igazolást, amely szerint elfogásakor tőle 100 Eurót és 21 ezer Ft készpénzt foglaltak le. A vádlott vallomását követően további bizonyítási indítvány nem hangzott el. A tárgyaláson a védő perbeszédében a védelmi fellebbezés okait fenntartotta. Elsődlegesen a Btk.17.§

(3)bekezdésére hivatkozással önkéntes elállás miatt az eljárás megszüntetését kérte, miután a vádlott nem vitásan felhagyott a cselekményével, saját akaratából távozott a boltból. Másodsorban arra utalt, hogy az adott esetben megnyilvánult erőszak nem meríti ki a rablási erőszakhoz megkívánt mértéket. A vádlott sem lenyűgöző erőszakot, sem akaratbénító fenyegetést nem alkalmazott, ezért a felmentésére tett indítványt. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a felszólalásában kiemelte, hogy a boltban tartózkodó két nő valódi fegyvernek vélte a vádlott kezében tartott gázpisztolyt. Félelmük megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül, hogy egy erős férfi,

1. sz. tanú állt közöttük és a rabló között. A vádlott elhangzott vallomásával kapcsolatban arra utalt, hogy ilyen tartalmú védekezést korábban nem terjesztett elő, a zsarolást még nyomokban sem említette, erre semmi bizonyíték nem merült fel. Érdemi indítványát az átiratukban foglaltak szerint fenntartotta. A vádlott az utolsó szó jogán ártatlanságát hangoztatta és ismételten a hajógyári szigeten uralkodó fenyegető légkört, megfélemlített voltát említette. A védelmi fellebbezések nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek során megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék megsértette a Be.296.§-ában foglaltakat, amikor helyt adva az ügyész indítványának, a tárgyalásról szabályszerű idézés ellenére távol maradt az
2. sz. tanú nyomozati vallomását felolvasta, s azt így vonta a bizonyítékok körébe. A Be.296.§-a ugyan lehetőséget biztosít a tanú korábbi vallomásának ismertetésére, vagy felolvasására, de ennek szigorú törvényi feltételei vannak, amelyek
3. sz. tanú esetében nem voltak megállapíthatóak. Ezt a relatív eljárási szabálysértést annak megállapítása mellett az ítélőtábla azzal küszöbölte ki, hogy
4. sz. tanú vallomását, illetve az ítélet rá vonatkozó hivatkozásait kirekesztette a bizonyítékok köréből. Ugyanakkor ez nem érintette a tényállás megalapozottságát, mert
5. sz. tanú előadásában is szerepeltek azok a körülmények, amelyekre
6. sz. tanú nyilatkozott. A Fővárosi Törvényszék a fentieken kívül ügyfelderítési kötelezettségének a perrendi szabályok szerint tett eleget és indokolási kötelezettségét is elfogadható módon teljesítette. Az ítélet indokolása kellő részletességgel tartalmazza a vádlott előadását, védekezését, a helyszínen jelen volt
7. és
8. sz. tanúk vallomását. A
9. sz. tanú esetében - az
10. sz. tanú vallomásának kirekesztése következtében - az ítélőtábla szükségesnek látta vallomásának részletesebb rögzítését. Az ítélet
11. oldalán a
12. bekezdésben írt, a tanú által fenntartott nyomozati vallomásban (nyom.ir.
13. oldalán) ugyanis az is szerepel, hogy a szállító közölte, az üzlet be van kamerázva és a kasszában alig van pénz, ezért semmi értelme nincs az egésznek. Neki és a szállítónak egyértelmű volt, hogy az elkövető ki akarja rabolni a boltot, egyébként összesen 170 ezer Ft volt a kasszában. A
14. sz. tanúval egyezően vallotta, hogy számukra a fegyver valódinak tűnt. Ide kapcsolódóan szükséges kiemelni
15. sz. tanú tárgyalási vallomásából, (
16. sorszámú jegyzőkönyv
17. oldal), hogy nekik az volt a szerencséjük, hogy
18. sz. tanú már behozta a pékárut, amikor a fiatalember belépett, tehát közvetlenül feléjük nem is tudott lépést tenni. A vádlottnak a másodfokú tárgyaláson tett vallomásával kapcsolatban megállapítható, hogy az nem alkalmas arra, hogy az ítélőtábla a bizonyítékokat az elsőfokú bíróságtól eltérő módon mérlegelje. A vádlott ellentmondó és semmivel alá nem támasztható újabb védekezése nem fogadható el. A csoport zsarolása ezideig semmilyen módon nem merült fel, a korábbi vallomásainak erőszak hatására tett előadása szokásos taktikai védekezés. Annak ellenére, hogy a zsarolás elől kívánt a „börtönbe menekülni”, illetve, hogy semmire nem emlékszik, elismerte, hogy a bolti kamera felvételein ő látszik és a fegyvert ő mutatta fel. Az elsőfokú tárgyaláson azt is nyilatkozta, hogy ha megkapta volna a pénzt, elvitte volna. Az ítélőtábla a vádlottnak a másodfokú tárgyaláson hangoztatott védekezését nem fogadta el, mert valamennyi hitelt érdemlő bizonyíték azt megcáfolta. A Fővárosi Törvényszék bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége megfelel az iratok tartalmának, logikai hibától mentes, a bizonyítékok egyértelműen az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást támasztják alá. A tényállás megalapozott, ekként a felülbírálat során irányadónak volt tekinthető. A Fővárosi Törvényszék okszerűen következtetett vádlott nevevádlott bűnösségére. Az időközben
19. július
20. napján hatályba lépett
21. évi C. törvény folytán az ítélőtábla a Btk.2.§-a szerint vizsgálta, hogy az elkövetéskor, vagy az elbíráláskor hatályos büntető anyagi jogi szabályok kedvezőbbek-e a vádlott számára. Figyelemmel arra, hogy az elbíráláskori rendelkezések szerint a fegyveresen elkövetett rablás bűntettének törvényi büntetési tétele 5-15 évig terjedő szabadságvesztés helyett 5-10 évig terjed, továbbá a feltételes szabadságra bocsátás börtön esetében ¾ rész letöltése helyett 2/3 rész letöltését követően válik esedékessé, egyértelműen az elbíráláskori szabályok kedvezőbbek, így az ítélőtábla azokat alkalmazta. Az irányadó tényállás szerint a vádlott különböző módon elmaszkírozva magát, valódi lőfegyvernek látszó gázpisztollyal a kezében lépett be a boltba és jóllehet udvarias formában, de egyértelmű felszólítással pénzt akart szerezni. Nyilvánvalóan meglepődött, amikor a hajnali órákban két eladót talált a boltban, s rajtuk kívül egy erős testalkatú férfi árukihordó is ott tartózkodott. Ez utóbbi férfi próbált beszédbe elegyedni vele, valódi-e a fegyver, kevés pénz van a kasszában, stb. Eközben a hátrébb álló eladók telefonon hívták a rendőrséget, ily módon sikerült a végül pénz nélkül távozó vádlottat rövid időn belül a helyszín közelében elfogni. Az akaratot bénító erőszak, fenyegetés mértéke fizikai fellépés esetében lehet vizsgálat tárgya, jelen esetben azonban ezt az erőszakot a lőfegyver testesítette meg. A lőfegyvert az eladók valódinak vélték, a valódi lőfegyver pedig nem vitathatóan olyan élet elleni támadásra alkalmas, amely ellen a védekezés szinte kizárt. A kis és zsúfolt légtérben a menekülés nehezítettsége mellett az eladók kizárólag abban bízhattak, hogy a köztük és a rabló között álló árukihordó eredményesen lép fel a vádlottal szemben. Az adott körülmények mellett alappal nem merülhet fel, hogy a vádlott kezében tartott fegyver által a rablás bűncselekményénél megkívánt lenyűgöző fenyegetés hiányzott volna. Fentiekre figyelemmel a Btk.365.§

(1)bekezdés a./ pontjában meghatározott és a

(3)bekezdés a./ pontja alapján minősülő fegyveresen elkövetett rablás bűntette Btk.10.§

(1)bekezdése szerinti kísérletének törvényi tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak. A Btk.10.§

(4)bekezdés a./ pontja - korábban az 1978. évi IV. törvény 17.§

(3)bekezdése - értelmében nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése. A törvényszék ítélete 8. oldalán helyesen zárta ki jelen esetben az önkéntes elállás jogkövetkezményének alkalmazhatóságát, jogi indokolása azonban részben téves, amikor befejezett kísérletre hivatkozik. A Btk.10.§

(4)bekezdésében írt büntethetőséget megszüntető ok befejezetlen kísérlet esetében önkéntes elállással, befejezett kísérlet esetében pedig eredményelhárítással valósulhat meg. A törvényszék tévesen értékelte a cselekmény kísérleti szakban rekedését befejezett kísérletként, mint amely minden további vádlotti magatartás nélkül eljuttatta volna a cselekményt a befejezéshez. Az adott esetben ugyanis további magatartást igényelt volna a pénz megszerzése, átvétele, e nélkül a mozzanat nélkül a rablás bűntettének befejezett alakzatáról nem beszélhetünk. Befejezetlen kísérlet valósult meg jelen esetben, az alkalmazott fenyegetés hatására a pénz átadására nem került sor. A vádlott önkéntes elállására történt védői hivatkozás azonban alaptalan. Az elállás akkor önkéntes, ha a megkezdett bűncselekmény befejezésétől történő visszalépés döntően belső motivációból származó elhatározáson alapszik. Erről akkor beszélhetünk, ha az elkövetőt a külső körülmények nem akadályozzák és minden lehetősége megvan a zavartalan befejezésnek, ám mégis úgy dönt, hogy felhagy az elkövetési magatartás folytatásával. Az adott esetben a vádlott megjelenésében, a fegyver kézben tartásával és a bevétel átadására felszólítással egyértelműen rablási szándékát juttatta kifejezésre. Meglepetésként érte, hogy a hajnali órák ellenére hárman, köztük egy erős testalkatú férfi is tartózkodott a boltban. Felszólítására az azonnali reakció, a pénz átadása helyett a fegyver utáni vizsgálódás, a helyzet a beszélgetéssel történő tompítása, a helyszín adottsága, a vádlott gyengébb idegzete, annak a felismerése, hogy a bevételt ily módon nem tudja megszerezni, mindezek együttesen eredményezték, hogy végül elhagyta a boltot. A bűncselekmény befejezése tehát nem a vádlott önkéntes elhatározása, hanem döntően a külső körülmények által kiváltott pánikreakció következtében maradt el. A vádlott maga nyilatkozta, hogy ha átadják a bevételt, úgy azt elvitte volna. (12. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 3. oldal és nyomozati vallomás 325. oldal). Szó sem volt arról, hogy a körülmények miatt befejezhette volna a rablást, de meggondolta magát, rádöbbent magatartása súlyára és ezért azzal felhagyott. A Fővárosi Ítélőtábla a vádlott cselekményét a Btk.2.§-a alkalmazásával - érdemét tekintve az elsőfokú jogi értékeléssel egyezően, - a Btk.365.§

(1)bekezdés a./ pont és

(3)bekezdés a./ pont szerint minősítette. A Fővárosi Törvényszék törvényesen döntött a vádlottal szemben korábban alkalmazott próbára bocsátás megszüntetéséről, azonban a vonatkozó határozat számát tévesen tüntette fel, ahogyan azt a fellebbviteli főügyészség észrevételezte. Emellett tévedett a törvényszék, amikor az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében a vádlott bűnösségét ismételten kimondta, miután azt a Budaörsi Városi Bíróság az 5.B.396/2010/3. számú határozatában már megállapította. A vádlott másodfokú tárgyaláson elhangzott védekezésével kapcsolatban az ítélőtábla rámutat, hogy próbára bocsátás megszüntetése esetén az újabb ügyben eljáró bíróság nem vizsgálhatja a korábbi jogerős határozatban foglalt tényállást és a vádlott terhére rótt bűncselekményt, annak minősítését, mindezekhez kötve van, az esetleges kifogások kizárólag rendkívüli perorvoslat keretében terjeszthetők elő. Az előzőek értelmében a Fővárosi Ítélőtábla helyesbítette a próbára bocsátást alkalmazó határozat számát és az abban foglalt bűncselekmény miatt mellőzte a vádlott bűnösségének ismételt megállapítását. A Fővárosi Törvényszék a büntetés kiszabása során értékelt körülményeket szűkszavúan és hiányosan jelölte meg. Az ítélőtábla további súlyosító tényezőként vette figyelembe a halmazatot - miután a büntetés nem a megemelt büntetési tétel alá esik -, és a próbára bocsátás alatti elkövetést. A hasonló cselekmények elszaporodottságát az ítélőtábla sem írta a vádlott terhére, mert azt az ügyészség semmilyen adattal nem támasztotta alá. A vagyon elleni bűncselekmény kísérleti szakban rekedése kétségkívül jelentős enyhítő körülmény, amelyre tekintettel az enyhítő szakasz alkalmazását az ügyész sem kifogásolta. A Fővárosi Ítélőtábla a Btk.82.§

(2)bekezdés b./ pontjában írt lehetőségnél fogva a bűncselekmény tárgyi súlya mellett annak tényleges következménye, elkövetési módja, kísérleti szakban maradása miatt a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 évre enyhítette. Ennek következtében a szabadságvesztés végrehajtási fokozata is megváltozott, azt fegyház helyett a Btk.37.§

(2)bekezdés a./ pontja alapján börtönben kell végrehajtani. A fentiekkel összhangban az ítélőtábla a közügyektől eltiltás mellékbüntetés (Btk.6162.§) tartamát is mérsékelte. A vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a Btk.38.§

(2)bekezdés a./ pontja értelmében a büntetés 2/3-ad részének kitöltését követő nap, amelyet a határozat rendelkező részében rögzített. Az ítélőtábla az iratok alapján helyesbítette a vádlott születési időpontját. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az előzőekben írtak szerint a Be.372.§

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben törvényes rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a védelmi fellebbezés ha nem is a célzott módon, de enyhítésre vezetett, ezért a másodfokon eljárt kirendelt védő díját, mint bűnügyi költséget a Be.381.§

(2)bekezdése alapján az állam viseli. Budapest,

1. év november hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. sk. a tanács elnöke Dr. Révész Tamásné előadó bíró Dr. Fatalin Judit sk. bíró A Fővárosi Törvényszék 17.B.515/2012/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.294/2012/
4. számú ítéletében foglalt változtatással
5. november
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Weszely-Földvárszki Tünde tisztviselő